Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-12 / 240. szám

2000. október 12., csütörtök KAM« HÁTIÉR 3. oldal NÉZŐPONT „Béresen" komoly Galambos Béla A minimálbér 40 ezer forintra történő emelését kérte az Országos Munkaügyi Ta­nács tegnapi ülésén a kormányzati oldalt személyesen képviselő miniszterelnök. Ko­moly adósságot törleszthetnénk így - érvelt a kormányfő - a legtöbb hazai munkaválla­ló szive szerint szólva mivel a minimálbér és a bruttó átlagkereset tíz év alatt 37,4 szá­zalékról 29-re romló arányát lehetne visszaállítani egy már Európában is elfogad­ható 40 százalékos szintre. A szakszervezetek nyilvánvalóan támogat­ják a kormány javaslatát, viszont a munkaa­dói oldal képviselői - ezzel számolni lehe­tett - aggályoskodtak. Jelezték: csak az adó- és járulékrendszerben számukra megterem­tett ellentételezéssel teljesíthetnek ilyen mértékű minimálbér-emelést. A munkaadók véleményéhez állnak köze­lebb a Kopint-Datorg tanulmányának követ­keztetései. Ezeket úgy foglalhatnánk össze, hogy a minimálbér emelését fokozatosan, középtávú felzárkóztatási program kereté­ben kell végrehajtani. Radikális változtatása ugyanis sokkszerű gazdasági hatásokat okozhat. A munkáltatók elérhetik, hogy a tervezett emelés az előirányzottnál keve­sebb hasznot hozzon a munkavállalóknak s a költségvetésnek egyaránt. Ami a kutatók véleményében, nekünk szabolcsiaknak különösen elgondolkodtató lehet, hogy a várható negatív következmé­nyek szinte mindegyike, magyarán telibe trafálja hátrányos helyzetű megyénket. Ugyanis növekedhet a szürke-, és a fekete- gazdaság részaránya és emelkedhet a név­leges vállalkozók száma is. így még kevésbé lesz nyomon követhető a munkajövedel­mek alakulása, miáltal csökkennek a jövede­lempolitika lehetőségei. A tervezett emelés elsősorban a mezőgazdaságban, textil-, és ruházati iparban, a kereskedelemben okoz­na nehézségeket, ahol tovább csökkentené az igen alacsony jövedelmezőséget. Fenti előrejelzésektől függetlenül azt mon­dom: ha a megszületését követően netán tompul is a célzott hatása, elengedhetetlen a minimálbér, majd pedig a keleti ország­részben gyalázatosán alacsony szinten ma­radt bérek igenis drasztikus emelése. HÍREK □ Kirándulás A Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület tanulmányi kirándulást szervez ok­tóber 14-én a Földesi Nagyközségi Népfőis­kolái Egyesülethez. Ellátogatnak Debrecen­be és Hajdúszoboszlóra is. Jelentkezni az egyesület irodájában lehet. □ Fejlesztés Az Apáczai Alapítvány a Korszerű Pedagógiai Munkáért alapítvány az állampolgárok személyi jövedelmadójának 1 százalékából kapott összeget - ami 1999- ben 1.085 millió forint volt - az iskola számí­tástechnikai, audiovizuális és egyéb eszköz­parkjának fejlesztésére, a tanulók erdei isko­lai kiadásainak csökkentésére fordította. Remek receptek a szakkórháznak A szervezeti átalakulásoknak köszönhetően hatékonyabb, gazdaságosabb lett a működés Kovács Éva Nagykálló (KM) - A Nagykál- lói Pszichiátriai Szakkórház az ország második legna­gyobb pszichiátriai szakkór­háza. Utolsó tíz évének munkáját a közelmúltban ér­tékelte a megyei közgyűlés testületé. A százöt éves intézményt az utóbbi tíz évben dr. Vágvölgyi János irányította. Őt kértük ar­ra, mutassa be olvasóinknak az elmúlt évtizedet. Új igények- A megbízásom átvétele után végzett átvilágítás során egyér­telműen kiderült, hogy gyökeres átalakulásra van szükség ahhoz, hogy korszerű, a betegek érdeke­it, gyógyulását szolgáló, a társa­dalmi igényeket kielégítő, a tár­sadalmi és gazdasági változások­ra megfelelő választ adó kórház­zá váljunk.- A szervezeti átalakulások­nak köszönhetően hatékonyabb, gazdaságosabb lett kórházunk munkája, javult a betegellátás színvonala. Az átszervezés során 80 ágyat szüntettünk meg, ezek hiányát a szervezetebb, hatéko­nyabb munkával maradéktala­nul pótolni tudtuk, miközben a betegek elhelyezése is kényelme­sebbé vált. » .................... Sikerült egy igazi csapatot kovácsolni. Dr. Vágvölgyi János ü A változások a dolgozók lét­számát is érintették?- Az orvosok száma mostanra állandósult, 18-20 körül mozog. Sajnos, nyolc állásunk jelenleg is üres. Az ápolói létszám nagy­jából teljes, és szerencsére ma már a szakképzettek aránya a tíz évvel ezelőtti 48 százalékról 90 százalékra emelkedett. Q A gazdálkodás ma szinte minden egészségügyi intézmény legnagyobb gondja.- Nekünk sikerült elkerül­nünk a buktatókat. A gyógyszer- ellátás zavartalan biztosítása ér­dekében intézeti gyógyszertárat dettségi vizsgálatokat 1996 óta végezzük, ezek egyértelműen bi­zonyítják, jó irányba haladunk. Az utóbbi két évben a dolgozók hangulatára is figyelünk, hiszen céljainkat csak akkor érhetjük el, ha ők szívesen dolgoznak, egymás munkáját ismerik és be­csülik. Önkéntes alapon Gyönyörű épületben lelt otthonra a szakkórház Elek Emii felvétele üzemeltetünk, bevezettük a sze­mélyre szóló gyógyszerellátási rendszert. Igyekeztünk megte­remteni a korszerű diagnoszti­kai feltételeket, ehhez a saját be­vételek mellett megyei támoga­tást is kaptunk. Örömmel mond­hatom, az elmúlt tíz esztendőben nem voltak likviditási gondja­ink, minden évet pozitívan zár­tunk. Ehhez persze az kellett, hogy figyeljük az egészségügyi finanszírozásban várható válto­zásokat, havonta elemezzük te­vékenységünket, az egyes költsé­gek alakulását is. Felújítás- Az elmúlt években lecseréltük valamennyi kórházi ágyunkat, felújítottuk számos bútorzatun­kat is. Rendszeres az osztályok festése, kényesen ügyelünk a gyógyító és diagnosztikai egysé­gek tisztaságára, szép parkjaink karbantartására. Lényeges lépés volt az informatikai rendszer ki­építése, hiszen mind a dokumen­tációkészítésben, mind pedig a gyógyszergazdálkodásban igen nagy segítségünkre van. □ Az elsők között csatlakoztak a minőségbiztosítási rendszerhez.- A minőségügyi rendszer be­vezetése rendet teremtett az in­tézetben. A részletes és pontos, személyre szóló feladatmeghatá­rozás javította a munkamorált, csapattá váltunk a sző legszoro­sabb értelmében. A betegelége­ü Maradtak-e tennivalók, milyen gondokat kell megoldaniuk?- Sajnos, az alkoholprobléma minden erőfeszítésünk ellenére mindmáig megoldatlan maradt. Ugyancsak egyre több a tenniva­ló a kábítószer terén, s bőven lenne javítanivaló a lakosság mentális ellátásban is. Az alko­hol-probléma nem mai keletű, ma már országosan egymillió be­teget tartanak nyilván. Ennek következménye a májzsugor mi­att bekövetkező halálok ugrás­szerű szaporodása. Nehezíti a dolgot, hogy mára megszűnt va­lamennyi kényszerítő tényező, elvonókúra csak önkéntes ala­pon történhet, miközben a ko­rábban sok segítséget nyújtó al­koholellenes klubok semmiféle állami támogatást nem kapnak. A drogügy már ma is sok gond forrása, - a 16-18 évesek közel harminc százaléka már találko­zott vele, - a jövőben ezt a tényt nem nézhetjük tétlenül.- Ha leltárt kell készítenem, akkor azt mondhatom, legbüsz­kébb arra vagyok, hogy egy telje­sen széteső intézményből sike­rült egy igazi csapatot kovácsol­ni, a nagykállói kórház korábbi hírnevét visszaszerezni, tovább­vinni. Szerkezeti változások Tíz évvel ezelőtt 610 krónikus ágy volt a kórházban. Férfi és női nagy elmeosztály, 20 ágyas alkoholrészleg, idegosz­tály működött, az úgynevezett külső telephelyeken elmebe­tegeket és antiszociális, ott­hon nem kívánatos krónikus alkoholistákat ápoltunk. Já­róbeteg-szakellátás nem mű­ködött, az ágykihasználás 63 százalékos, az átlagos ápolási idő 43,6 nap volt. Munkához láttunk, sorozatos szerkezeti változások következtek. En­nek eredményeként három, területi ellátási kötelezettség­gel rendelkező akut pszichiát­riai osztályt alakítottunk ki, mely férfi és nő betegeket egyaránt fogad. Nyolcvan ággyal önálló addiktológiai osztályt hoztunk létre, a külső helyeken pedig króni­kus alkoholbetegek ellátását vállaltuk. Kialakítottuk a 10 ágyas szubintenzív osztályt, és valamennyi osztályunkon szakambulanciát is működ­tettünk. Kérdezett és fényképezett: Lefler György G rafikusnak készülök és festek is. A képei­men a pasztelles, tiszta színek a dominánsak. Az öltözködés tekintetében igyekszem az alkalomhoz illő ruhát választani, ami aztán a sminket és min­den mást meghatároz. Hozzám közelebb állnak az elegáns darabok, in­kább a hatvanas évek di­vatját részesítem előny­ben, de tegnap például fekete szoknyában és pi­ros pulóverben voltam. Szeretem, ha a színek harmóniában vannak ve­lem. Szilagyi Viktória, FŐISKOLAI HALLGATÓ A tengerkék a kedvenc színem. Noha inkább hideg színnek mondják, én mégis vidámnak, megnyugtatónak tartom, különösen, ha a termé­szetben találkozom vele. A lányoknál is a kék szeműek ragadnak meg jobban. Az öltözködésben viszont a fehéret szere­tem magamon és máso­kon is. A virágokat illetően pedig a sárga, a narancssárga a legszebb nekem, pláne, ha rózsá­ról van szó. Merthogy azt tartom a virágok leg- szebbikének! Járási Róbert, KÖZÉPISKOLÁS S árga és a narancssár­ga, illetve ezek árnya­latai a kedvenceim. Az alaptermészetem vidám, így hamarabb túlteszem magam az esetleges prob­lémákon. Talán emiatt is ez a színvilág áll köze­lebb hozzám: a napfényt, a nyarat imádom. A vi­rágok, csokrok kiválasz­tásánál sokan kérik a se­gítségemet, ehhez a meg­ajándékozottról némi in­formációra van szüksé­gem. Többnyire sikerül az alkalomhoz és az egyéniséghez illőt adnom. Helmecziné Bretán Ildikó, VIRÁGKÖTŐ Z öld, igen, a természet­ben a zöld a számom­ra legkedvesebb, a leg­megnyugtatóbb. Mint gépkocsivezető is a köz­lekedési lámpák zöldjét szeretem jobban, viszont a pirosat mindenképpen tiszteletben tartom: soha nem hajtok át rajtuk. Nem szeretem a rikító színeket, öltözködésben inkább a szürkét, a feke­tét választom. A csinos hölgyek többnyire értik a módját, müyen szín­összeállítás illik nekik. Mi ebben konzervatí­vabbak vagyunk. Andrási László, GÉPKOCSIVEZETŐ K ék és a fekete! Most látom, hogy kékben és feketében vagyok. Úgy látszik - legyen az bár­milyen gyors is - a reg­geli öltözködésnek azért van némi alapja: az ösz­tön súg. A környezetem­ben pedig a világos szí­nek az uralkodók. A ta­vaszt, a nyárt szeretem, a színhamóniát és a me­leget. Mindkettőből, saj­nos, egyre kevesebb jut, odakint kezd minden el­szürkülni. Jön a nem szeretem idő! A tél fehérsége viszont megint más. PóÓR Sándorné, BOLTI ELADÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom