Kelet-Magyarország, 2000. október (60. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-10 / 238. szám
2000. október 10., kedd Keleti GYERMEKSZEMMEL 15. oldal Sorra érkeznek a levelek felhívásunkra legifjabb olvasóinktól, az általános iskolásoktól legújabb játékunkra. A Drága Nagymamiban azt kértük, kérjük az unokáktól, írják meg, mi volt eddigi legszebb élményük a nagymamával. Október 20-áig továbbra is várjuk a maximum 30 soros fogalmazásokat, és örülnénk, ha minél többen mellékelnének hozzá fényképet a nagyiról és magukról. (Címünk: Nyíregyháza, Dózsa György út 4-6. A borítékra kérjük írni: Drága Nagymami!) Érdemes részt venni a játékban, mert a három legjobb írás készítője 15, 10, illetve 5 ezer forint értékű ajándékcsomagot kap a nyíregyházi Interspartól. Az írások közlését máris megkezdjük. Érdemes eltenni ezt az oldalt, vagy megjegyezni, melyik fogalmazás tetszett a legjobban, mert arról, kik lesznek a díjazottak, olvasóink döntenek majd. I NTER5 F*A FR Balázs Attila illusztrációja Drága Nagymami! Mindig felvidít Számomra, ha azt mondják, hogy nagymama, mindig egy kedves, őszhajú néni jut az eszembe, aki mindig fel tud vidítani, bármilyen rossz is a kedvem. A nagyimnak az a legfőbb tulajdonsága, hogy feltétel nélkül szeret. Például amikor még kicsi voltam és valami rosszat csináltam, anyukám nagyon leszidott és én már a sírás szélén álltam, amikor a nagymamám odajött hozzám és felvidított. Amikor elmegyünk hozzájuk, a mamám mindig azzal fogad, hogy a kedvencemet sütötte. Én persze mindig azt mondom neki: nem az a lényeg, mit sütött, hanem az, hogy ismét találkozunk. Egyszer anyák napján egy verset olvastam neki és azt vettem észre, hogy mama mindjárt elsírja magát, ekkor viccesen azt mondtam neki, nem azért jöttem, hogy megsirassam, hanem azért, hogy megnevettessem. Ilyenkor mindig felvidul és elkezdünk hangosan nevetni. Egy szó mint száz, az én nagymamám a legcsodálatosabb nagyi a világon. Csernyik Viktória, Nyíregyháza Az én nagypapám Az én nagymamám még születésem előtt egy évtizeddel meghalt. így nagyapám megtanult főzni és a nagy házban egyedül maradt. Nyáron persze szívesen lát minket, hallgatja nevetgélésünket s kedvenc levesemet „habartpaszulyt” szokott főzni nekem és testvéremnek, amihez a második fogás a túrós palacsinta. Nagypapának műtötték a lábát vérrög miatt, ennek ellenére a legízletesebb palacsintát süti. A specialitása orsó tészta, tejfölös pörkölt és vágott savanyúság, amit együtt készítettünk tavaly nyáron. Amikor ott vakációzunk, minden reggel van friss tej. A legfinomabb reggeliért kiteszi a lelkét is. A bűvös szó, tojásos lecsó. Néha pedig segítünk a nagy kert megmunkálásában. Felszedjük a fa alól a körtét, szilvát, barackot. Esténként locsolni szoktuk a krumplit vagy kimegyünk a temetőre a nagymama sírjához. Ütközben fagyit is kapunk. Végül jön a vacsora. Lehet, hogy az én nagypapám a húslevest sok sóval és de- likáttal szereti, de az ilyen „Nagymamából” csak egy van a földkerekségen és én büszke vagyok, mert ő az én nagyim. Vágner Judit, Nyíregyháza Az oldalt összeállította Cservenyák Katalin. Soha nem parancsolgat Az én nagymamám a legjobb a világon. Szeretete végtelen. Három unokája van. Az évek során soha nem kiabált ránk, nem morcos, mindig mosolyog, mosolya mögött a szeretet, a megértés és a szívből jövő szeretet sugárzik. Vidéken él, nyári vakációnkat mindig nála töltjük. Pedig nagyon nehéz a munkahelye. Elfekvő osztályon szakképzett nővér. Ezzel elmondanám azt, a betegei is imádattal szeretik. Úgy, ahogy mi is mind a hárman. Nekünk is egész évben az az idő adja az ihletet a tanuláshoz. Ő soha nem parancsolgat, ő megkér bennünket. Vidéki udvaron rengeteg a virág, a muskátli. 30-40 cserép muskátli a virágos kertben, a teraszon. Hintaágyon napozva ta- nítgat énekelni, imádkozni. Nekünk soha nem jut eszünkbe az egyszerű vidéki udvarról elmenni, vagy az utcára kimenni. Mi mindent összefogással oldunk meg. A főzésben is kikéri véleményünket. Az ebédfőzésnél sokat segítek, előkészítem a zöldségfélét a kertből, burgonyát megmosva viszem a konyhába, ha szükséges, meg is pucolom. Nagyon szeretek mosogatni, rendet rakni, ugyanis a nagyi két kisebb unokái még öt és fél évesek. Azokat is segítek felöltöztetni. Bevásárolni én járok. Ugyanis nagymamának ízületi problémái vannak. De még nem mehet nyugdijm narom unoxa a Kocsorai nagyival ba, mivel 32 év bedolgozott munkaideje van, pedig már 57 éves. De míg anyukám 9 éves nem lett és keresztanyu 7, addig nem volt kire hagyni őket. De nem sajnálja, mert tudjuk és érezzük, hogy milyen boldog családnak nevelte a gyerekeit is úgy, ahogyan az unokáit is. Vona Csaba, Tököl Szorgalmas A minap a nagyszüleimről érdeklődött valaki, s sajnos, azt kellett mondanom, hogy nekem csak az édesanyám szülei élnek már. Közülük is a nagymamámmal szorosabb a kapcsolatom. Már elmúlt hatvanéves, egy kicsit alacsonyabb tőlem és szép fehér haja van. Az utóbbi néhány évben jó néhány kilót is felszedett. Nagyika nagyon jólelkű, becsületes, szorgalmas ember. Hét közben is találkozunk, de hétvégén mindig. Együtt is sok helyre megyünk, például kirándulni, kiállítást nézni, vásárolni. Az állatkeret is szeretjük együtt megnézni. Sok-sok finom gyümölcsöt és zöldséget termesztenek a kertben, ahol mi is a testvéremmel szívesen részt veszünk a munkában. Különösen a szüretet szeretjük. Nagyika aztán a konyhában remekel a kertből hozott alapanyagokból készített finomabbnál finomabb ételekkel, süteményekkel. A sütiknél én is gyakran segítek neki. Munka közben jókat beszélgetünk, nevetgélünk. Még órákig mesélhetnék a nagyimról, de sajnos most csak ennyi időm volt, a többit majd máskor. Augusztinyi Eszter, Nyíregyháza A csillagokat is lehozná Az én nagymamám, ha eszembe jut, annyi mindent és olyan sokat tudnék mondani róla, hogy hihetetlen. Mivel messze lakik tőlünk, csak ritkán adatik meg, hogy lássuk egymást. De ha eljön hozzánk, akkor még a csillagokat is lehozná az égről nekem. Csak ne legyen beteg. Ugyanis mostanában elég beteges. De mikor jól van, akkor süteményt süt, ilyen bobájkát, olyan nyalánkságot csinál. Szóval mindig meg tud lepni engem. A munkáról meg nem is beszélve. Ő mindig csinál valamit a maga kis kertjében. Kapál vagy kötöz, vagy gereblyéz. Egyszóval mindig dolgozik valamit. Van még egy aranyos kiskutyája is, akivel foglalkozhat, akinek elmondhatja bánatát vagy éppen örömét. Amikor hozzánk vágyik, meglepetésszerűen jelenik meg az ajtónk előtt két kis táskával a kezében. De még éppen hogy csak megjött, azonnal megkérdezi édesanyámat: Na lányom, van valami amibe segíthetek? Persze anyukám egyből rávágja, hogy Anyuka csak pihenjen le, majd én megcsinálok mindent. A múlt héten törtünk tengerit és megfigyeltem, hogy gyorsabban törte, mint akármelyikünk. Azért, a sok éves tapasztalatért, vagy mert mindig siet. Hát ezt sosem fogjuk megtudni. Este pedig elbeszélgettünk, hogy milyen volt legutoljára a nyugdíjasklubban. Ezek után jöhet a kártyaparti. Amire eszembe jut, hogy milyen jó volt, mikor még a nagyapám is élt. Mennyit is kacagtunk vele, hogy mennyit segített nekem. És majd később lefekszünk aludni. Másnap reggel hazaindulás eltőt még jól felpakol minden jóval. Szóval ő a legjobb nagymamám. Mátyák Norbert, Jókai Mór Általános Iskola Baktimamának hívom Az édesanyám anyukája az én egyik nagymamám. Bakta- lórántházán lakik, és én kiskoromtól csak Baktimamának szólítom. Ő most hatvanéves, és öt éve özvegy. A nagypapám halála után depressziós lett, és sokat fogyott. Nagyon sok szeretettel, gondoskodással, és persze gyógyszerekkel elértük azt, hogy életkedve visszajött. Sokszor van nálunk, akkor is jön, vagy hozzuk, amikor éppen nem beteg. Nagyon szeretem. Három éve jár a nyugdíjasklubba és ott egy háromtagú népdalkörben énekel. Sokat járnak fellépésekre és kirándulni. Más országokból és városokból hívnak nyugdíjasokat vendégségbe, és az idegenek is visszahívják ugyanúgy őket is. Ha valahol jártak, mindig nagy élménybeszámolót tart. Nagyon élvezem, ahogy elő tudja adni a dolgokat. Amikor kérdezi, süssön-e sütit, azt mondom neki: „Persze hogy, na-né!” Mindig a kedvembe szeretne járni. Finom sütiket süt és jól főz. Szeret dolgozni és imádja a jó zenét. Nem számít, hogy sláger vagy népzene. Szeret szépen öltözködni. Én is kaptam már tőle ruhaneműt és cipőt is. Nagyon sajnálom, hogy egyedül él a kutyával, aki már öreg és lassan süket is. A szomszédai is szeretik, mert vicces és jókedvű. Megérti a fiatalokat is. Sok barátnője van és szeretnek összejárni beszélgetni, nótákat tanulni és egymásnak segíteni. Bár sokáig így érezné magát! Garai Norbert, Nyíregyháza Szeretetből készült finomságok Mindig nagy türelme van hozzánk Amatőr felvételek Ezt a játékot az én nagymamámnak indították, mivel a mi nagymamánk nekünk a legdrágább a világon. Engem és kistesómat is ő nevelt fel, mert anyukám és apukám legtöbb idejét felemészti a munkahelye. Mikor a tesóm még nem született meg, legfőbb foglalkozásom a nagyival való mosogatás, süteménykészítés volt. Mami mindig engedte, hogy én pakoljam el az edényeket mosogatás után. Persze, megtanította, hogyan vigyázzak az edényekre és a magam testi épségére. Valamint soha ne rohanjak evőeszközzel a kezemben. Ez volt az egyik fő szabály. De a süteményezés az mesterien zajlott. A töltelékeket, krémeket engedte, hogy magam is keverjem. Sajnos, e nagy jóindulat ellenére én gyakran kinyalogattam a nyalánkság nagy részét. A tészta gyúrása sem volt sima ügy. A legtöbb esetben egy jókora tésztadarabot bízott rám nagyi, hogy ennek precíz megmunkálása után berakjuk a sütőben és elkészüljön a remekmű. Az esetek többségébe az ujjaim bánták meg nagy érdeklődésem a sütő iránt. Ez sokszor elindította az eltörött a mécses hadműveletet, vagyis a sírást. Ez a folyamat gyakran maga után vonta vigasztalásomat. Rossz napjaimon ez elég cifrán bonyolódott nagymamám részéről. Mikor elértünk küszködések árán odáig, hogy kivegyük a süteményt, oly buzgósággal tevékenykedtem körülötte, amely annak az adott ínyencségnek a vesztét okozta. Ezt hosszas hisztéria követte mindkét fél részéről. Ha végre elértünk ahhoz a szinthez, amelyben az étel az asztalon ehető állapotban volt, a családban minden éhes száj boldogan fogyasztotta a teljes szeretetből készült finomságot. Hát így zajlott le egy rutinos főzőcskézés a mi családunkban. Nagyon imádtam ezeket az együtt főzőcskézéseket. Mindig nagy türelme van hozzánk a nagyinak, pedig mi mindig teszünk róla, hogy „kikészítsük” szegényt. Hát ilyen a mi nagyink! Mátyás Gábor, Gégény Édes élet Az én nagymamám még akkor meghalt, amikor anya kicsi volt. így hát nagypapámról írok. Egyszer a testvéremmel nagyon kívántunk egy kis finomságot. Ennek a neve meggyes rétes. Amikor eldöntöttük ezt a mókás elfoglaltságot, a drága tesóm megszólalt.- Be is kell valakinek vásárolni!- Igazad van - mondtam.- Nagyapa? - kérdeztük egyszerre - mit kell venni?- Én sosem sütöttem még, de kérdezzük meg Vágner Margitot - javasolta.- Oké! - kiabáltuk. Ő el is mondta, bevásároltunk. Ez mind délután két óra körül lehetett. Fél háromkor jött és elkészítette a tésztáját. Onnantól kezdve mindent mi végeztünk el. Estére kész is lett az ínyencség, amit úgy nevezek: három ember az élet édessége, így ezért bármikor megyünk és valami finomságot kívánunk, mindig felhozzuk ezt a sütési témát. Vágner Petra, Nyíregyháza
