Kelet-Magyarország, 2000. szeptember (60. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-09 / 212. szám

2000. szeptember 9., szombat 3. oldal Kdét# HÁTTÉR Korai lenne szétverni a megyerendszert! Ezzel a sommás véleménnyel válaszolt Hans Becknek, az Európai Unió főbiztosának a magyar kormány régiókkal kapcsolatos poli­tikáját bíráló szavaira Mikes Éva, a Miniszter- elnöki Hivatal politikai államtitkára. Az utób­bi szereplő személyéről következtethetünk arra, hogy a kormány véleménye is ugyan­ez, amely talán némi nyugalmat teremt majd az érintettek körében. A főbiztos azért kritizálta a kormány régi­ós politikáját, hogy az túlzottan centralizált, szemben az európai uniós államokkal, ahol a régiók majdhogynem függetlenek az ép­pen regnáló kormánytól. Mert az Európai Unió valójában nem a kormányok uniója, hanem a régióké; bárminemű fejlesztéshez, előrehaladáshoz segítséget adó pénzössze­get ezek a régiók - és nem a kormányok! - pályázhatnak meg és nyerhetnek el. Meg kell jegyezni a teljesség érdekében, hogy ezek a régiók sem tértől és időtől függetle­nül léteznek. Helyzetüket, sorsuk alakulását érezhetően befolyásolja az adott ország gazdasági eredménye ehhez pedig jó kor­mányzati döntésekre is szükség van. Talán létezik a mai magyar megyerend­szertől jobb, takarékosabb, az ügyek intézé­sére alkalmasabb, az állampolgárt jobban kiszolgáló rendszer, csakhogy ez a mostani a jelenlegi magyar viszonyok között dolgo­zik, nem pedig egy elképzelt világban. Mondjuk például olyan területen, ahol jut elegendő költségvetési pénz a magasan kvalifikált köztisztviselők méltó anyagi elis­merésére; ahol az igazgatás gépesítése fényévnyivel előbbre jár, mint nálunk, s ahol az ügyek intézése nem kíván több száz kilométeres utazást. Jelenti továbbá a mosta­ni megyerendszer több tízezer ember megél­hetését, a megyei intézmények szolgáltatása­it, s bizonyos ügyekben azt a középfokot a kistelepülés és a kormány, a parlament kö­zött, amely némileg elviselhetőbbé teszi a kisemberre nehezedő állami terheket. HÍREK □ Lelkisegély-szolgálat Szombaton és vasárnap 18 és 23 óra között hívható a tele­fonos lelkisegély-szolgálat. A jelzett időpont­ban ingyenesen hívható szám: 06-80/505- 555. □ Emlékzászló Szeptember 10-én, vasár­nap Kishódoson és Nagyhódoson ad át mil­lenniumi emlékzászlót dr. Kovács János, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatá­si Hivatal vezetője. □ Jogsegélyszolgálat Szeptember 11 - én, hétfőn 8 és 12, valamint 13 és 16 óra kö­zött, szerdán pedig 8 és 12 óra között tart nyitva a jogsegélyszolgálati iroda Fehérgyar­maton, a Kossuth u. 38. sz. alatt (12. sz. terem). A Maglia már Tiszadadához kötődik A dolgozók hamar betanultak • Év végére a második szint is benépesül Lefler György Tiszadada (KM) - Őszre beérett a fiatal francia vállalkozó kora tavaszi, ti- szadadai elképzelése: a var­roda működik. Persze, nem állnak meg itt, a tervek az üzem továbbfejlesztéséről szólnak. A tél végén találkozott a har­mincöt éves francia vállalkozó, Roch Eppe és a tiszadadai önkor­mányzat közös szándéka. Az előbbi Nyíregyházán és környé­kén keresett induló vállalkozásá­hoz megfelelő helyet, míg a da- daiaknak az üresen álló, az ön- kormányzat tulajdonában lévő varrodaépület okozott fejtörést. Közös érdek- A háromszintes, eredetileg ma­lomépületben korábban a tarcali téesz varrodát üzemeltetett. A társadalmi változásokkal az épü­let megüresedett, s már jó ideje, hogy üresen állt. Különböző csa­tornákon ajánlgattuk, végül a megyei területfejlesztési tanács A Benetton cég is elé­gedett az itteniek munkájával. Rock Eppe segítségével sikerült bérlőre akadni - kezdte Haraszin Gyula, tiszadadai polgármester. - Az egyezség szinte az első pillanatra megszületett köztünk, a franciá­nak (merthogy Dadán mindenki csak igy hívja) a leendő üzem épülete megfelelőnek bizonyult, Egy nagy család vagyunk - mondta a tiszadadai Hajdú Pál né A szerző felvételei nekünk pedig annak hasznosítá­sán túl a helybeliek foglalkozta­tása sem volt közömbös. Igyekez­tünk a varrodát kívül-belül rendbehozni, a szükséges szociá­lis helyiségek kialakításával az üzemi feltételeket megteremteni. A testület a vállalkozó szempont­jából is kedvező bérleti szerző­dést kötött, úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk azóta is korrekt. Elégedettek- Valóban az, nagyon sokat kö­szönhetünk a helyi képviselő- testületnek, és személy szerint a polgármester úrnak, aki a tobor­zástól kezdve a mai napig folya­matosan besegített - mondta Rock Eppe, a Maglia 2000 Kft. tu­lajdonosa, ügyvezető igazgatója.- Jelenleg harminchétén dolgoz­nak az üzemben, a legtöbben Ti- szadadáról, Tiszadobról és Tisza­vasváriból jöttek. A tiszadobi gyermekvárosból is vannak al­kalmazottaink, és mondhatom, nagyon elégedettek vagyunk ve­lük, miként a többi dolgozóval is. Az elmúlt öt hónap tapaszta­lata mindenképpen pozitív, a világhírű Benetton cég, ahová beszállítunk, is elégedett az itte­niek munkájával. A gyermekvárosból a közeljö­vőben újabb toborzást szándéko­zunk megvalósítani, de Tiszada- dáról és környékéről is szívesen várjuk az embereket, nőket és férfiakat egyaránt. Ez utóbbiak az üzemünkben már bebizonyí­tották rátermettségüket, kézü­gyességüket. Év végére hatvanra szeretnénk növelni a dolgozói létszámot, míg az elkövetkező három évben százötvenre. A je­lenlegi betanulási bért, amelyet bizonyos feltételek szerint kiegé­szítünk, majdan a teljesítmény­bér követi. Megszerették A betanítást egyébként az ügyve­zető felesége, az olasz Gina Ambrosi végzi és irányítja a ter­melést. A gyártásban ugyancsak jártas fiatalasszony családja húsz éve él a Benetton cég szol­gálatában, sőt a cég központjá­hoz közel, a Veneto melletti Tre- visoban laknak. Kettejük tisza­dadai vállalkozása pedig a Mag­lia 2000 Kft. nevet viseli. Klasszi­kus férfi-, női és gyermekpulóve­reket gyártanak, egyelőre itt ál­lítják össze. Rock Eppéék Nyír­egyházán laknak, a kisfiúk a me­gyeszékhelyen jár óvodába. Meg­szerették a Nyírség fővárosát és Tiszadadát is. Cégükben a Mag­lia „kötöttet” jelent. Ők már ide (is) kötődnek. LETKÉPEK A bokacsont Bállá László________________________ K özvetlenül előttem állnak a metró mozgólépcsőjén, egy jó hosszú szakaszon és olyan hangosan diskurálnak, hogy minden szavukat jól hallom. Két fiatalember. A szőke a barnának mond el egy törté­netet. íme. Az embernek mindenféle szerepet el kell játszania az életben. Én egyszer a boka­csont nélküli ember szerepébe kerültem. És épp itt történt, a metrón. Egy születésnapról tartottunk hazafelé, kis társa­ság és csoda jó kedvünk volt. A kocsi, amelybe beszálltunk, jól meg volt telve, de nekem még jutott ülőhely. A baráta­im meg odatömörültek körém, és bolondoztunk egész úton. Igen ám, de egyre több lett az utas, felszálltak az öregek is, és egy okvetetlenkedő asz- szonyság zsörtölődni kezdett.- Nem szégyelli magát. Egészséges fiatalember, és úgy ül ott, mintha odaszögezték volna, közben idősek állnak mellette, gyermekes anyák. Akkor támadt az egyik tár­samnak az a bolondos ötlete, hogy azt mondja (mert hát jó­kedvünkben nem fértünk a bőrünkbe):- Ugyan, hagyjanak már ne­ki békét! Most operálták ki a kórházban a bokacsontját. No, de ezután olyasmi kö­vetkezett, hogy életemben nem éreztem még magam olyan kellemetlenül, mint ak­kor. Csupa jóindulatú ember vehetett körül, mert zuhogni kezdett felém a részvét. Az egyik útitársam arra biztatott: ne búsúljak, hisz annyi min­den van az életben, aminek mankón döcögve is lehet örül­ni. Kérdi, mi a foglalkozásom, mondom: mérnök.- No látja, most majd ahe­lyett, hogy a várost járja, ki­dolgoz valami érdekes talál­mányt. És mondja, nőtlen még? Hát akkor biztosan talál majd olyan asszonykát, hogy el sem kívánkozik mellőle se­hová a lakásból. A barátaim - a csibészek - közben szépen félrehúzódtak és folytatták a tréfálkozást, s engem engedtek kínlódni a jó­akaróimmal. És hátra volt még, amitől a legjobban ret­tegtem: a kiszállás. Mankó se­hol, bot sehol. Mi lesz, ha a ba­rátaim majd szépen leugrál­nak, én meg itt maradok. Hogy szállók ki a hiányzó bo­kacsontommal. Hanem a társaim csak nem vesztették el minden jóérzésü­ket, a végén nem hagytak cserben. Kiszállás előtt ketten odaléptek hozzám, megmar­koltak a hónom alatt, és el­kezdtek vonszolni kifelé. Én az egész kocsi szánakozó pil­lantásától kísérve ugráltam az egyik lábamon, a másikat erőtlenül húzva magam után. Mit mondjak, beleizzadtam. A z előttem álló fiatalember épp akkor fejezte be monológ­ját, mikor a mozgólépcső végé­re érkeztünk. Mikor a fokok szépen elsimultak, a mesélő vidám, ruganyos mozdulattal ugrott le a mozgó felületről. Élvezte, hogy nem kell a hi­ányzó bokacsontjával bajlód­nia. Halastó Ibrányban Ibrány (KM - G. B.) - Elké­szült, s péntektől már a mű­szaki átadáson is túlvan az az 5 hektáros halastó, ame­lyet Ibrányban hozott létre a polgármesteri hivatal, s jövőre már indul a termelés. A halastó-létesítés ötletét az a mélyfekvésű földdarab szolgál­tatta - tudtuk meg Gerák István­tól, az Ibrány Város Polgármes­teri Hivatala Köz Kht.-jának ügyvezetőjétől -, amelyet más módon nem hasznosíthatott vol­na tulajdonosa, a város. A 27 milliós beruházás forrásainak előteremtésére pályázatot nyúj­tottak be a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium­hoz, valamint a Megyei Terület- fejlesztési Tanácshoz is, ahol kedvezően bírálták el, s végül megkapták a kért támogatást. A kivitelezés tavaly kezdődött, de a létesítmény nagyobbik há­nyadával az idén készült el a ki­vitelezésen kívül a halastó üze­meltetéséhez is szaktanácsadás­ra szerződött Tiszamelléki Víz-, Közmű- és Mélyépítő Vállalko­zás. A halastó feltöltését és ha­lakkal történő benépesítését 2001 tavaszára ütemezték a tanácsadó cég szakemberei, akik az áruha­lak értékesítését is vállalták. Paprikás hangulatban voltak Kótaj határában a napokban a paprikaszüretelők. Leginkább a gazda bosszankodott, okkal a magas termelési költségek miatt Most meg a lecsónak valót po­tom pénzért és csak csumázva veszi át a konzervgyár Balázs Attila felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom