Kelet-Magyarország, 2000. szeptember (60. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-23 / 224. szám

2000. szeptember 23., szombat lelet# HÉTVÉGE 9. oldal |j ALKOTÓINK A reneszánsz mérnök Bodnár István Öt Kulcsár Attilát isme­rek. Az egyik építész­mérnök, akinek a tervei alapján Nyíregyházán és a megyében számos egyéni karakterű épület született. A másik Kul­csár Attila verseket ír, némi szatirikus hangvé­tellel. A harmadik időnként azért ragad tollat, mert élményeit tárcákban, groteszk írásokban örökíti meg. Van aztán egy Kulcsár Attila, aki tanköny­vet, jegyzetet ír. És végül az ötödik tanít. Az a legérdekesebb a dologban, hogy mind az öt Kulcsár Attüa ugyanaz a személy. Megle­het, ha a középkorban élt volna, reneszánsz embernek titulálják. A műszaki egyetemet 1966-ban végezte el, azóta egyvégtében Nyíregyházán dolgozik. Sokáig a Megyei Tervező Iroda oszlopos tag­ja volt, aztán - annak átalakulása után - fe­leségével családi vállalkozást alapított a Plá­ne és Plátum építészeti tevező Kft-t. A mér­nök munkáival úton, útfélen találkozha­tunk, iskolák sokasága mellett ő tervezte például a Szent Imre Gimnázium kápolná­ját, a sóstóhegyi katolikus templomot, a kis- várdai tornacsarnokot, a nyírbátori gyer­meknevelési központot és a megyei ügyész­ség most épülő épületét. A nyugdíj korha­tárhoz közeledve, ma is fáradhatatlan, hi­szen új kihívások várják.- Elavultak a dolgok - mondja. - Új anya­gok, szerkezetek jelentek meg az utóbbi években a magyar építészetben is, sokkal látványosabb épületeket lehet tervezni, mint korábban. Vonatkozik ez a külső meg­jelenítéstől a belső berendezésig, a gránit- burkolattól, a fürdőszoba-berendezésig. A megrendelők között is több a tehetősebb, a mérnök is jobban megvalósíthatja álmait. Kulcsár Attüa néhány éve nemcsak ter­vez, hanem tanítja is a jövő mérnökeit. A Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Ka­rán főiskolai tanár. Hetente több alkalom­mal jár át a cívis városba, hogy ott katedrá­ra áüjon. Persze ez számára meglehetősen eüentmondásos tevékenység, hiszen az a haUgató, aki ma tanítvány, nemsokára kon- kurrenciaként jelenik meg a piacon, s lehet, hogy éppen a tanár elől halássza el a holna­pi megbízást.- Meglehet, hogy a tanítási vágy az örege­désnek köszönhető. Az ember, üyen korá­ban szeretné megosztani a tudását, elképze­léseit másokkal. Szeretné a fiataloknak las­san átadni a stafétabotot. Ám tagadhatatlan, hogy a tanár egyre jobban merül el az oktatás tavába, olyannyira, hogy tankönyvet ír. Igaz, teszi ezt vagy négy éve, de hát a jó munkához idő kell, és a mérnök türelmes ember, korán megtanul­ja, hogy az első ceruzafogástól sok időnek keU el­telnie ahhoz, hogy az épület el­készüljön. Sokan ismer­jük a versíró Kul­csár Attilát is, akinek a múltko­rában jelent meg a meghökkentő című A kiművelt emberfő beskatulyázása című verseskötete, amelyet két kötet előzött meg korábban, a Versbeton és az Ez volt a jövőnk című, válo­gatott humoreszkeket tartalmazó könyv. At­tüa már olyan régen ír verseket, hogy az elsőket még Sipkay Barna közölte a Kelet- Magyarországban. Versei aztán megjelentek a Napjaink, az Élet és Irodalom hasábjain, legalább tucatnyi antológiában is. Meglepőek a képversei is, amelyek fejlett vi­zuális látásmódjának köszönhetőek. Tárcáival, groteszkjeivel is gyakran talál­kozhatunk. Eredeti hangvételű, fordulatos írásait sokan olvassák. Irónia, némi öniró­niái, szatirikus hangvétel jeüemzi ezeket a tárcákat. Ám mostanában némi melankólia, érzelmi beáüítottság is megjelenik a prózá­jában, meglehet, hogy ez is a korral jár. Te­gyük még hozzá, hogy Kulcsár Attüából akár jónevű humorista is lehetett volna, hi­szen ifjú korában a Rádiókabaré számára írt szatirikus jeleneteket. Említsük meg a mérnök atyai minőségét is, amellyel a legkevésbé elégedett, mert ál­landó restanciái vannak. KULCSÁR. ATTILA VERS BET ON KM-illusztráció Látogatók a kiállításon Elek Emil felvétele Egy halkan kimondott igen Lakatos József szobrai megállítják az érdeklődő tekintetet A magyarságra kényszerített kereszténység kétezer éve súlyos teherként üli meg a csodaszarvasban hívő, csor­dákat terelő harcos ugoro­kat. Lakatos József kiállítása a Váro­si Galériában egyetlen igét idéz, amely úgy szól: „Igen, Uram, de mégis!” Lábát megvetette Mert múltunk többértelműsége arról tanúskodik, hogy a ma­gyarság geográfiai értelemben elérte ugyan az Európának neve­zett földrészt, lábát megvetette itt, de a lelke még mindig a távo­li végtelen sztyeppéken száguld, mint ahogy ez Lakatos József fel­kiáltásaiból is kitűnik. Elfogad­tuk a latin ábécé kaligráfiáit, de lelkűnknek jobban felel meg a három ütéssel kialakított, rovott E betű. A fentiekből kitűnik, hogy ez az artisztikusan tálalt kiáüítás a létkérdések kiállítása. A föld po­rát érintő szent király a köteles­ségét teljesítette, s emlékének fájdalmas énekkel tisztelgett Ratkó József, felmutatva; hazát teremteni csak úgy lehet, mint ahogy a mag nélkül maradt hon­alapító tette. Átérzi a lényeget Lakatos József átérzi és élénkbe tárja a lényeg és a realitás kü­lönbségének fájdalmát. Szobrai megáüítják az érdeklődő tekinte­tet, és tétova kezünk fölemelke­dik, hogy megérintse a Fehér szarvast. Múltunkat ugyanis nem csak az Esztergomi orosz­lán őrzi, hanem sokkal inkább a lelkűnkben zengő Regős énekek. A művész kijelentéseit fába vés­te, mert ez az anyag, amelyik el­hamvadtával táplálta őseink tá­bortüzét, de a belőle áradó mele­get Lakatos József megőrizte. Ki­egészítette a leölt áüatok kopo­nyájával, amelyek jelzései az életforma attribútumai, de a ki­áUított művek kompozíciójában szakrális mozzanattá magasod­nak. Az ég felé meredő szarvak idézik a Napot tartó pusztai nép hitét, amelynek élete a természet adománya volt. A végtelen tér nem riasztotta városokba tuda­tát, és az előtte álló kőfalakat in­kább lerombolta, mint belakta. A Városi Galéria kiállítása egy halkan kimondott igen, ahol a régmúlt reminiszcenciái fába faragott, őszinte kijelentések. El­lentmondásuk hordozza az élő és holt anyag egységét, azt a ket­tősséget, amelyik hivatva van gondolkodásra mozdítani a tu- nyuló elmét (Életfa). Meditálás A Selyem utcai kiáüítás meditá­cióra serkent, a múlt kérdez és a jelennek válaszolnia kell ahhoz, hogy megtudjuk, mit tartogat számunkra a jövő, mert tisztá­ban keü lennünk mindnyájunk­nak azzal; Mi van a rovásunkon? Papp D. Tibor Koncert a Koronában Ötvenöt évvel ezelőtt 1945. széptember 26-án halt meg New Yorkban Bartók Béla, a huszadik század legna­gyobb magyar zeneszerzője. Nagyszentmiklóson szüle­tett 1881. március 25-én. Édesapja, Bartók Béla a földmívesiskola igazgatója, édesanyja, Voit Paula zon­goratanárnő volt. Diplomá­ját 1903-ban kapta. Ekkor szerezte Kossuth-szimfóniá- ját is romantikus, nemzeti hangszínben. A fordulat 1906-ban kö­vetkezett be. Barátja, Ko­dály Zoltán segítségével és tanácsával népdalokat kezdtek gyűjteni, főleg Er­délyben és folytatták a gyűjtést tíz éven keresztül. Megírta A fából faragott királyfi táncjátékot, A kék­szakállú herceg vára operát és A csodálatos mandarint. 1923-ban Táncszivettet írt Budapest egyesítésének 50. évfordulójára. 1924-ben je­lent meg tanulmánya A ma­gyar népdalról. 1934-ben megvált a Zene- akadémiától, ahol 27 éven át dolgozott, s átment a Ma­gyar Tudományos Akadé­miára dolgozni a népzene sajtó alá rendezésére, 1934. január 10-én hangversenyt adott Nyíregyházán a Koro­na Szálló nagytermében, melynek emlékét márvány­tábla őrzi a falon. 1940 októberében elhagy­ta Magyarországot és az Egyesült Államokba tele­pült át. Itt halt meg 1945. szeptember 26-án és New Yorkban temették el. 1988- ban kerültek haza földi ma­radványai. Dr. Reményi Mihály A KM VENDEGE Az altatóorvos, aki aludni vágyik Szőke Judit Nagyon jó a humorérzéke, sze­reti is a vidámságot, de csak a megfelelő helyen és időben. A fotózás alatt például nem volt könnyű mosolyt csalni az arcá­ra. Szívesen beszélget, de most, a többször egyeztetett időpont­ban is tizpercenként az órájára nézett: ma ő megy a gyerekért. Mert nem könnyű a Malhazjan családban a szervezőmunka, ugyanis a mama is, a papa is „sokügyelős” altatóorvos (pon­tosabban: aneszteziológus és in­tenzív terápiás szakorvosok). Dr. Malhazjan Armen ör­mény orvosdinasztia sarja, álta­lános és sportorvosi diplomáját észt egyetemen szerezte, örült hát a család, hogy a három gye­rek közül legalább egy (aki kü­lönben úszott, focizott, karaté- zott) orvos lett. Armen doktor (ahogy a betegei hívják) még eseüeg diplomataként tudta vol­na elképzelni az életét, de ebből már biztosan nem lesz semmi. Az örmény kisebbségi önkor­mányzat megalakítása talán en­nek a vágyálomnak a csírája. Eleinte szokatlan volt neki, hogy Magyarországon őket „műtőtartozéknak” tekintették, szerencsére most már kezdi el­nyerni e szakma megfelelő rangját. Meggyőződése: a műté­tek alatt az emberi élet az ő ke­zükben van. Mert van-e annál kockázatosabb és csodálatosabb dolog, mint ki-, majd a beavat­kozás után visszakapcsolni a legfőbbet, a tudatot? Kérdésem­re, hogy nem válik-e a hatalmi eszközökkel rendelkező orvos vaüásossá, hiszen ha valaki, hát ő tudja: hol vannak (ha vannak) a határok, s mely terület az, ahová ember már nem jut hat el, válasza így hangzott:- Fatalista vagyok, óriá­si a felelősségünk, nagyon nagy a szellemi, fizikai megterhelés, ám kevés, ha tudok, ha bízom a sikerben, emeüett még hinnem is keü. Az évek alatt (egy esz tendőben mintegy ezer műtétben veszek részt, altatok, érzéstele­nítek) szerzett tapasztalataim azt mondatják velem, hogy ma a szak­mám már nagyon korszerű, de majd annyi ben­ne a mű­vészeti elem. Mondjuk órákig operálnak valakit, s amint be­zárják a műtéti sebet, tíz perc múlva már be­szélgetek vele, nincs fájdalma, jól van. Ennek az örömét átérez­ni olyan, mint egy műalkotás feletti élmény. Munka közben százszázalé­kos bekapcsolt állapotban keü lenni. Különösen fontos, létfon­tosságú a másiknak, a kiszolgál­tatottan fekvőnek az altatóorvos tartalékenergiája, ha az mond­juk - ahogy ez gyakorta előfor­dul - éjszakai ügyeletet követően, esetleg kialvatlanul veszi fel a maszkot. A do­kit a betegek felvilágo­sítása is érdekli, hogy ne műtői zöld ruhá­ban, maszkban, sze­mélytelenül lássa először, de sajnos er­re jut a legkevesebb idő, mivel munkaideje döntő részét a műtő- “ ben tölti. A meg­nyugtató­kig ha- t ó Dr. Malhazjan Armen Elek Emil felvétele információk cseréjére a magán- rendelésen sokkal több idő, energia és lehetőség van (ez 1996 óta működik, s mindmáig kuriózum). Sztorik? Volt, aki elmesélte, hogy az olasz tengerparton érez­te magát, volt, aki meglátogatta Amerikában élő barátnőjét. Egy hölgy férjhez ment egy operáció alatt. Egy másik betegnek az éb­redés első pülanatában egy Raf­faeüo-bonbon volt minden vá­gya. Prominens, ismert szemé­lyiségeket is „ringatott” már el, nem eggyel nagyon jó kapcsolat­ba kerül. Legutóbb egy neves, országos pénzemberrel annak sportbalesete folytán kötött kö­zeli barátságot. A fővárosi Bö- röcz főorvos gyakran Nyíregy­házán műti a pácienseit, őt kér­te fel a teamjébe. Ez nagy meg­tiszteltetés számára. A legnagyobb elismerést visz- szatérő és ajánló betegei jelen­tik. Ők ugyanis a bizalom és a szeretet hírvivői. Az foglalkoz­tatja most a családot, hogyan le­hetne legalább azt elérni, hogy a hétéves Zsanett és a három és fél éves Dávid anyukája, aki szintén imádja ugyanezt a hivatását, mi módon, akár munkahelyváltás árán is többet lehessenek együtt. Altatóorvosunk króni- kus alváshiányban szen- ““ ved, őt soha életében nem altatták még el mes­terségesen, de egy hosz- szú, nyugodt természetes pihenés már nagyon rá­férne. Télen szánkózás a gyerekekkel és séta, hó­lapátolás, a ritka nyári szabad hétvégéken sasliksütés, kirán­dulás, a szülész-anesztes foci­meccs a kedvenc stresszoldásai. Ilyenkor nem valamelyik bete­gét, hanem saját magát „lélegez­teti át”. Mottója Max Kantner idézete: A fájdalomról alig tud valamit az anatómus, valamivel többet a füozófus, sokat a klinikus, de legtöbbet maga a beteg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom