Kelet-Magyarország, 2000. augusztus (60. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-05 / 182. szám

2000. augusztus 5., szombat m HÉTVÉGE 9. oldal Aki férfi, tud kaszálni Szőke Judit Vajon mit csinál, ha nem Sóstót fejleszt? Belus Tamásról, a Sós­tófejlesztési Rt. ügyve­zető igazgatója privát életéről kevesen tud­nak. Két már egyete­mista gyerekével nem szokott dicsekedni, az meg végképp kevesek­re tartozik, hogy a több fontos szakmai és közéleti funkcióval rendelkező 43 éves fér­fi, aki négy éve vezetője a társaságnak - úgy hírlik -, kiválóan kaszál. Szerinte azonban ez az intim szféra része, nem kürtölendő feltétlenül világgá. Ő - hangzik a tőle szokatlan önvallomás - hűséges, vagyis régimódi, mai viszonya­ink között korszerűtlen, (mondhatnák so­kan divatjamúlt (?)) típus, legyen szó fele­ségről, ügyről, márkáról, barátokról. Vagy a természetről. A néhány éve lecsapó in­farktus határkő volt az életében, sok min­dent átértékelt. Az életveszély a másod­perc tört része alatt rádöbbentette: úristen, mennyi mindent félbehagytam! Munka végeztével irány Regéc! Ami egyelőre még csak egy csupasz, 3 ezer négyzetméternyi telek, rajta egy lakókocsi­val. Ott még a konzervet is csodás kibonta­ni... Feleségével bukkant a szeretett Zemp­lén akkor ismeretlen, most már imádott parányi falujára, tudatosan keresték a „nyugalom szigetét”. Amikor arra keve­redtek, mindent eltakaró köd volt, úgy­hogy otthon a turistatérkép jelzései felett merengtek: vajon milyen lehet. Ráéreztek, ez A Hely. Az eladók, Imre bácsi és Piros­ka néni, számára nem volt mindegy, ki a vevő. Hamar összebarátkoztak. Az idős há­zaspár Belus Tamás számára nagyszülő­pótló, a ház, ahol eredeti, maguk főzte ba­racklekvárral, végtelen nyugalommal, rá­érősen ragasztgatják össze az illatos linzer­karikákat... A birtokon fák vannak, istenadta szilva, cseresznye, hogy legyen a madaraknak, és dió, hogy legyen a mókusoknak élvezetes csemege. Imre bácsi egyszer műtéten esett át, s egy darabig nem kaszálhatott. A fé­szerben volt vagy tíz kasza, meg minden hozzávaló... Belus Tamás nekifogott a munkának. Imre bácsi azóta is hümmög ugyan, de aztán ki-kiböki: igaz, hogy a szomszédnak két diplomája van (tény, hogy az egyik méréses automatikai mérnö­ki), de azért el is várta tőle, hogy a kasza jól álljon a kezében. Pedig ha tudná, hogy a városi szomszédnak, bár igyekezett lep­lezni, eleinte napokig fájt a dereka, s izom­láz kínozta. Tagadhatatlan, hogy nehéz fi­zikai munkáról van szó. Mind a mai napig szívesen kaszál az igazgató, nem kell kap­kodni, nem sürgeti senki és semmi. Nyír­egyházi házuk kertjében azóta is, amikor eljön az ideje, suhog a kasza, aztán be az UAZ hátuljába, s megy a szülők jószágai­nak a friss széna. Már arról is volt szó, hogy fel kellene vinni az öregnek, de az A lágy dombok elringatnak Amatőr felvétel biztos megvakamá a homlokát: na, ez a vi­lág csudája! Belus Tamás elfigyeli a köz­munkásokat, ahogy az árokparton matat­nak... Vajon mit mondana az Öreg? - ez jut először eszébe. De hogy milyen motívumok, mennyi emlék van a fáradtságos munka iránti igény mögött? Például a penyigei gyerek­kor, ahol a félkarú nagyapa csak úgy len­dítette a vasat... Ha ő képes volt egy kézzel, ugye... Kissé szégyenlősen vallja be: varrni is tud. Már csak elboldogul egy szabásmin­tával, egy ollóval és egy varrógéppel! Ré­gebben varrt ágyneműt, nadrágot, blúzt. Kicsit ugyan furcsán néztek rá a rövidáru- boltban, de sohasem kérdezett. De mi ez a harmatos fű balzsamához, no, meg az életben ahhoz a megannyi tik­kasztó próbához képest?! Belus Tamás Cservenyák Katalin felvétele Az eltűnteket örökké keresik Fullajtár András Nyíregyháza (KM) - Az elmúlt tíz év folyamán 19 olyan személy tűnt el megyénkben, akiket a mai napig sem élve, sem holtan nem találtak meg. A rendőrség tovább keresi őket, és a hozzátartozók is re­ménykednek, hogy viszontlátják szeretetteiket. A rendőrségnek az eltűnt sze­mélyek felkutatására a törvény 90 napot biztosít. Ez idő alatt kell felkutatni a tartózkodási he­lyüket. Amennyiben a három hónap kutatás eredménytelenül zárul, nem zárják le az ügyet, csupán az aktív kereső munka ér véget. A körözés mindaddig érvényben marad, míg az eltűnt élve vagy holtan elő nem kerül. Az eltűnések száma megyénk­ben is évről évre folyamatosan nő. Az elmúlt évben mintegy 670 személyt kerestek. Túlnyomó többségük 30 napon belül megke­rült. Olyan, akit 90 nap alatt sem találnak meg, évente 3-4 fő. Az eltűnések okait felsorolni szinte lehetetlen, mindegyikben más motiváció játszik szerepet. Az említett közel hétszáz eltű­nésből évente például 2-3 olyan fordul elő, amikor az eltűnt bűn- cselekmény áldozatává válik. A rendőrség és a hozzátarto­zók kérésére ismét bemutatjuk az elmúlt tíz évben eltűnt, és a mai napig is keresett személyek fotóit, közöljük adataikat és az eltűnési körülményeket, bízva abban, hogy az eltűnési ügyek felfrissítését követően olyan használható információkhoz jut­nak a hozzátartozók, illetve a rendőrség, hogy az eltűntek nyo­mára bukkanhatnak. 1. Torzsás Ferenc, 53 éves, Tar- pa, Petőfi utca 11. szám alatti la­kos 1993. november 15-én délu­tán lakásáról ismeretlen helyre távozott. 2. Varga Erzsébet, 57 éves, Zá­hony, Ady Endre utca 33. szám alatti lakost utoljára 1994. au­gusztus 5-én Kisvárdán a piacnál látták. A KM VENDÉGE épületén. A Bihari házaspár há­lás is a hajlott korú szülők fá­radhatatlanságáért, miként Edit asszony nővérének a segít­ségadásáért is, aki viszont a na­gyobb sütés-főzésekből veszi ki a részét. Bihari-tanya szinte a város alatt húzódik, a laktanya után bő kilométerre ágazik le az oda vezető ösvény a Tiszavasvári útból. A Szabadságtelepet átsze­lő út később akácfákkal szegé­lyezett, mígnem a szem látóteré­be már messziről is tipp-topp fe­hér épület kerül. A két út men­tén legelő, nyargalászó lovak látványa fogadja a vendéget. Az udvaron mindenféle házi­állat hűsöl, mosdik, kaparászik, magot szemelget. - Ez vitatéma is a szakmában: mennyire he­lyes, hogy a tyúkok a vendégek között sérafikálnak, a macskák hozzájuk dörgölődnek, a kacsák közöttük kacsáznak. Az a véle­ményem és a tapasztalatom, hogy a természetes falusi-tanya­si környezet többet nyújt a ven­dégnek, jobban is kedvelik. A vendéggyerekeket is bevonjuk a házimunkákba: nagy előszere­tettel szedik össze a tojásokat, olykor ki is nézik a tyúkból, fü­vet tépnek a nyusziknak, stb. Nemrégiben az egyik cserfes kislány azt mondta: - Megyek már, szívok egy kis jó lószagot! - mondta derűsen Edit asszony. Négy éve bekapcsolódtak a Falusi Turizmusba, Edit asz- szony vezetőségi tag is. Az egytől négyig terjedő kategóriát szimbolizáló napraforgóból a vállalkozásuk hármat érdemelt ki, a Lovas Szövetségtől pedig két patkót. Virító napraforgók, fénylő patkók Lefler György Állandó náthával küszködött, és lázzal. Egészségügyi dolgozó­ként orvostól orvosig járt, míg­nem Budapesten az egyik szak- tekintély azt tanácsolta: tartóz­kodjon minél többet a szabad­ban, és ha megteheti, a kórház levegőjét cserélje természetkö- zelibbre. Tizenöt évvel ezelőtt még korántsem volt divatban a pályaelhagyás, különösen nem az egészségügyben. Bihari Ti- borné, az antalbokori Bihari-ta­nya gazdaasszonya, vállalkozó, akkor mégis a váltás mellett ha­tározott. Pedig folyamatosan képezte magát, több szakvizsgát tett, például szülésznőit. Az egészségügyet közel másfél évti­zed után, egy nőgyógyászati szakrendelő asszisztenseként hagyta maga mögött.- Ma már biztosan tudom, hogy annak idején jól döntöt­tem, különösen meg, látva az egészségügyben dolgozók mai helyzetét, még inkább megerő­síti bennem az útválasztás he­lyességét - mondta Edit asz- szony. - A két fiunk akkoriban lett felsős, napközibe már nem járhattak, így ez is segített a döntésben. Az otthoniét, a szü­lői felügyelet az ő javukat szol­gálta, nekem pedig megnyugta­tó volt, hogy rájuk tudok nézni, és csodák csodája: a nyavalyám is kezdett elmaradni. Igaz, a váltás nem ment könnyen. Előbb nutriákkal fog­lalkoztunk Nyíregyházán, a Munkás utcai kertes házunk ól­jában. A férjem villanyszerelő, ben­zinkútszerelő, de akkor is, és ma is tevékenyen segítette, se­gíti a vállalkozásunkat. A szá­mításunk bevált az apró állat­kákkal, de öt év múltán váltot­tunk: a nutriákat birkákra cse­réltük. Vagy kétszáz bárá­nyunk volt, ezt már az idő­közben vásárolt nádas­bokori tanyánkon tartottuk. De sokat is voltam pásztor- kutya! - neveti Edit asszony az akkori tehetetlen rohangászásait, kifakadásait az el­kóborló nyáj mi­att. A juhokat a mai napig nem kedveli. A mostani „biro­dalmukat”, a Bihari tanyát véletlenül fedezték fel: a férje tani- ^ tót­tá autót vezetni, s erre alkal­mas területet keresve, Antalbo- kornak vették az irányt. A ta­nyának már több éve nem volt gazdája, az épületről a tetőt el­hordták a fázós környékbeliek, mindent csupa gaz borított. A csupasz falak kiáltását meghal­lották, s rögtön egy takaros por­tát képzeltek a dzsungel helyé­be. A megvalósulásért nagyon sokat kel­lett tenniük, a munkákból a férjén és két fi­án kívül orosz­lánrészt vál­lalt Edit asz- szony édesap­ja is. A már nyolcvanadik évét betöltött tiszadobi ács­asztalos még ta­valy is derék munkát végzett a tanya egyik mellék­Bihari Tiborné A szerző felvétele 3. Bánszki László, 44 éves, Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 123. számú lakos 1995. április 14-én tűnt el a CXN-709 rendszá­mú sötétmetál Opel Senátor tí­pusú személygépkocsival együtt. Nem zárható ki az élet elleni bűncselekmény gyanúja. 4. Kozma Ferencné, 47 éves, Nyíregyháza, Erdő sor 2. szám alatti lakos 1995. május 28-án délután azzal ment el otthonról, hogy munkahelyére a megyei kórházba megy. Nem zárható ki az élet elleni bűncselekmény gyanúja. 5. Lakatos Barna, 30 éves, Ti- szaszentmárton, Petőfi utca 43. szám alatti lakos 1995. május 20- án lakásáról ismeretlen helyre távozott. 6. Cservantyuk Natalja Geor- gijevna, 27 éves, Ukrajna, Hmel- nyicki, Lembergi út 27/22. szám alatti lakos 1995. december 5-én telefonon közölte családjával, hogy Nyíregyházán dolgozik. 7. Fehér András, 41 éves, Nyíregyháza, Bocskai utca 26. szám alatti és 8. Pethő György, 27 éves, Nyír­egyháza, Huszár sor 5. szám alat­ti lakosok 1996. április 16-án a Bocskai utcai lakásból együtt tá­voztak, azóta nem látták őket. 9. Barabás Zsolt, 25 éves, Mán- dok, József Attila utca 18. szám alatti lakos 1996. június 23-án Ti- szamogyorósnál fürdőzés közben a Tiszába elmerült. 10. Suszter Géza, 40 éves, Bu­dapest, Sobieski János utca 7. szám alatti lakos 1997. augusztus 3-án a kállósemjéni kórházból engedély nélkül távozott. 11. Andrási Imre Tibor, 46 éves, Nyíregyháza, Korányi Fri­gyes utca 80. szám alatti lakos 1998. augusztus 12-én lakásáról ismeretlen helyre távozott. 12. Bor Sándor, 63 éves, Sóstó- gyógyfürdő, Tölgyes utca 1. szám alatti lakos 1998. szeptember 29- én a nagykállói kórházból isme­retlen helyre távozott. 13. Kucsinka Viktor Jurijevics, 34 éves, Munkács, Moszkoszkája utca 38/1. szám alatti lakos 1999. január 27-én lépte át a magyar határt, azóta nem látták. Rendőrségi felvételek 14. Bodor Lajos, 72 éves, Nyír­egyháza, Ungvár Sétány 7. szám alatti lakos 1999. április 3-án la­kásáról elment. 15. Szitha Andrásáé, 51 éves, Nyíregyháza, Kiss Ernő utca 31. szám alatti lakos 1999. június 8- án a megyei kórházból ismeret­len helyre távozott. 16. Rézműves János, 47 éves, Nagykálló, Akácos utca 28. szám alatti lakos 1999. október 7-én Nyíregyháza, Búza téri piacon azzal vált el a feleségétől, hogy a Tokaji úti piacra megy. 17. Kertész Zoltán, 50 éves, Nyíregyháza, Ferenc krt. 22. szám alatti lakos 1999. december 10-én lakásáról elment. 18. Karapetyan Nver, 36 éves, örmény állampolgár 1999. de­cember 26-án - a Nyírbátori Határőr Igazgatóság közösségi szállásáról megszökött. 19. Kárász József, 79 éves, Kál- lósemjén, Vasvári Pál utca 42. szám alatti lakos (ott állt a kuny­hója) 1990-ben ismeretlen körül­mények között eltűnt. (Fotó nincs róla)

Next

/
Oldalképek
Tartalom