Kelet-Magyarország, 2000. augusztus (60. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-05 / 182. szám
2000. augusztus 5., szombat Kelet# HÉTVÉGE 8. oldal Morvái Tibor szobrász ]\/[orvai Tibor Nyíregyházán született, itt szerzett szakmát is (nyomdaipari fényképész), de elvégezte a tanárképző főiskolát is. Amatőr művészként több országos elismerésben részesült. 1999-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a tagja. Munkáira a modern hangvétel, a groteszk jellemző. A művész érzékenyen reagál napjaink problémáira, a kisember szemszögéből követi az eseményeket és próbálja a térben megjeleníteni azokat. Első önálló bemutatkozása a Tesco Áruházban szakmai és közönségsiker is. Kapu Templom Bogár Műtermi felvételek MÚZSA Juhász Gyula Augusztus Sötét szemem az éjbe réved, Köszöntelek, dús álmú élet! Ott künn a rózsák násza van ma: Az örök vágynak diadalma! Az éj szerelme szerteárad, Mámor ölébe hull a bánat, Halk dal száll, száll, erőre kapva és sziláján törtet az agyba. S a szentiváni boldog éjjel Szűz fátylát oldja, bontja széjjel, S én álmodom gyönyörűt, mélyet, Felüled élet, élet, élet! Kénysz Esik Sándor Egyszer, napraforgó-permetezés közben, arra ébredtem, hogy napraforgót permetezek, a bugák már a leszállókereten kopogtak. Valamikor réges-rég adomázott igy, amikor még a hatalmas té- esztáblák voltak divatban, és annyi munkája volt a helikopterpilótának, hogy szezonban csak néhány órát aludt a stáb, erőltetett menetben töltöttek, szórtak. Ha elfogyott a permetezni való, alig várták a következő helyen a viharvert UAZ megérkeztét a dűlőút mellett a szertől kékzöld felszállóhelyén, és a nagy madár dübörgő hangját a poros levelű akácfasor felől. Szlalom a körtefák fölött Például a nagyari faluvégen, a híres Petőfi fa melletti tanyán. Van talán tíz éve is annak a gyönyörű napsütéses délutánnak, amelyen egyszerre érkeztünk, mintha csak összebeszéltünk volna, én autóval, ő a Ka- mowal. Nem állította le a motort, hanem intett: gyere! Melléültem a minden ízében remegő gépben, és összeszorult a gyomrom. Egy elegáns fordulóval rávitt a Tiszára. Esküdni mertem volna, hogy határt sértett, mert a badalói tornyot akár meg is foghattam volna. Rám nézett, hunyorított, mire ismét lepillantottam, már a Rókás rét méltósá- gos urai, a tölgyek és vadkörték között szlalomoztunk. Egy bil- lentés a vízimalomnak, meg a Makay tanító úr házának, és már vissza is tértünk a nagyari rétre. Leült a gyepre, a kútoszlopnak döntötte a hátát, és csak dörzsölte pirosra dagadt szemét.- Mennyi van még mára - kérdeztem.- Megyünk, amíg látunk, hajnalban folytatjuk - hangzott a válasz. - Úgysem érünk a végére eső előtt. - Eldőltünk a fűben, néztük a bárányfelhők alatt cikázó szitakötőket. A pilótákat mindenütt a tenyerükön hordozták a gazdaságok, a tanácsok, később az ön- kormányzatok. Aki jó gulyást akart enni, az a pilótával ebédelt. Ahol először járt az égi szekér, ott a helyi felső tízezer, valamint annak az összes retyeru- tyája repült. A permetezés előtt... Csak utána volt sürgős az ügy. Rácsodálkoztak az égből a helyre, ahol leélték addigi életűÉsik Sándor fotógrafíkája két. A pilóta pedig sütkérezett a népszerűségben. Utána meg re- pült-fordult, repült-fordult mig el nem szédült, míg el nem aludt, míg el nem tévesztette, míg gépet oda nem csapta. Mert üyen is volt. és van. Akárhol történik az országban, ismerős vész oda, mert nálunk tanult. Először ezt e megyét ismerte meg felülről. Úszott az Ecsedi-láp Például Tyukodot. Mert ott is találkoztunk egy kora tavaszi reggelen. Akkora volt a belvíz, hogy a határszemlét is csak a levegőből lehetett megtartani. Láttam vízben úszni az Ecsedi-lá- pot, és belőle félszigetként kiemelkedni a környező falvakat, és láttam arcán a végtelen ijedelmet: mi lesz ebből? Szeme a horizontot nézte, vöröses kis bajsza meg-megrándult. Tekintetére halvány árnyékot vetett a rotor megfoghatatlan ernyője, öt fokot zár be a vízszintessel - magyarázta a máriapócsi bázison, amikor ott találkoztunk. Azt is mondta miért, de inkább arra figyeltem, amint boldogan súgta: a fiam már felemelkedik, leereszkedik a géppel! Önállóan! A fiúból férfi serdült, az apa hajába valahol ezüstös ökörnyálat szőtt a propeller szele. A kaliforniai pajzstetűt emlegettük, amikor megálltunk a leendő Túr-parti panzió frissen kiöntött betonalapján. Mindketten tudtuk: ez az a kis teremtmény, amely élete befejező ciklusában abbahagyja a mászkálást az alma ágán, készít egy kis pajzsot, és az alatt él tovább, nem mozdul többé, a telet is annak oltalmában vészeli át. És miként az élelmes állatka pajzsa, a panzió is helyből épült. A Tisza kavicsából, az öntéstalaj vályogából, a pilóta álmából. Már amennyi kevés jutott neki. Mert nem volt elég az építést vezetni, repülni is kellett, mert három megyében várták a helikoptert. Kellett a pénz. és szállt a helikopter, emelkedtek a falak, és beteljesült az álom. A kakukk kontrázott A tündérrózsás Túron repült velünk a kis kék lélekvesztő. Most se féltem, pedig a víz alattunk olyan végtelen és rejtelmes volt, mint egy titkos szerelem. Jancsi pedig állt a csónak végében, és megkérdezte: mit szólnál, ha elénekelnék egy nótát? Lassan húzta az evezőt, a rózsák épp csak ingadoztak, én írtam a szövegét, és a dallamát is, tette hozzá. Jobban meglepett, mint az összes pilótatudományával. Szép szatmári nóta szállt a Túr felett, kakukk kontrázott, rigó cifrázta. Jól kitalálta, szépen énekelte. Zavartan fonódott egybe tekintetünk. Na mit szól hozzá, szerkesztő úr, váltott vicces-magázásra. Nem szóltam semmit, nem tudtam, mit mondjak. Mint pilóta számtalanszor elkápráztatott. Vagányságból is utánozhatatlan volt. Elég idézni, amikor a tanító úr udvarára éppen csak leereszkedve ledobta az esti pörkölthöz a bárányt. A folyóparti szemétdomb helyére varázsolt édenkert talán még ennél is nagyobb teljesítmény volt. A gondolásének a tündérrózsák folyóján azonban mindent felülmúlt. Micsoda történet, gondoltam magamban akkor. A kislányom is elnémulva ült mellettem a pillanat hatása alatt. Akárcsak én most, amikor még mindig hideg nyirok ül a markomban a nemrég letett telefonkagyló után: jó hangulatban voltunk egészen éjfél utánig, amikor kintről csak annyit hallottunk, valami súlyos test a földre zuhan - mondta a hang a telefonban. Erdélyi János élettelen teste csapódott a földhöz. Ez volt az a fátum, amit a nagy madárral mindig elkerült, és most, negyvenhét évesen mégis... Nevezetességeink Szabolcsi barangolásaink alkalmával érdemes megtekinteni a nyírlugosi tele- ház dekoratív épületét, ami Sándor Dezső nyírbátori építész tervei alapján készült. A bővítésnek köszönhetően múlt év decembere óta működik itt teleház, a könyvtár és az óvoda is ebben a korszerűen felszerelt, modern épületegyüttesben található. A teleház a hét minden napján hosszú nyitvatartással segíti az irodai szolgáltatásokat igénybe vevőket. A fénymásolás, a fax és az internet mellett a szövegszerkesztő örvend nagy népszerűségnek a lakosság körében. A számítástechnikai és nyelvi tanfolyamok a modern eszközök használatára is megtanítják a tudomány fejlődésével lépést tartani akarókat, akiknek egyre növekvő száma gyakran teltházzá teszi ezt a te- leházat Elek Emil felvétele
