Kelet-Magyarország, 2000. július (60. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-07 / 157. szám

2000. július 7., péntek Kelet* VASME6YERI KÖRKÉP 7. oldal HÍREK □ Könyvszeretők Közel hétezer kötetes a községi könyvtár, mely az általános iskolában található. Szeretnek a helyiek olvasni, sokan gyakran látogatják meg ezt a „kultúrhelyet". □ Kedvező korfa Kedvező a település korösszetétele, ugyanis a gyermekkorúak né­pességen belüli aránya kitartóan magasabb, az időseké pedig alacsonyabb, mint a me­gyében általában. □ Nincs vasút A község vasútállomással nem dicsekedhet, de a közeli Kemecséről a távolabbi települések elérhetők. Kiváló, órán­kénti a buszközlekedés, úgyhogy a vasme- gyereik autó nélkül is könnyen mozognak. Gázzal hűtenek Kiss Jánosné segédmunkás a fagyott szil­vát készíti elő válogatásra Tóth József hűtőházvezető készségesen szolgált információkkal a folyamatosan fejlődő Petisfood Kft. telephelyén, melynek alapja zöldmezős beruházás volt. Mára az ország egyik legnagyobb hűtőtároló kapa­citásával rendelkezik a különben debrece­ni központú cég. A gazdasági társasaság több mint 20 ezer tonna készterméket ké­pesek előállítani, így Vasmegyerben a leg­több dolgozót foglalkoztató munkahelyet jelentik. Az állandó - három műszakban dolgozó - munkatársak száma kétszáz, az ideigle­nes munkaerő plusz 150 fő. A nagyon mo­dern tárolótér háromezer tonna befo­gadóképességről indulva egy idei beruhá­zásnak köszönhetően hamarosan eléri a tízezer tonnát. Több szinten mínusz 25 fo­kon tárolják a zöldségeket, gyümölcsöt - ottjártamkor épp a borsó feldolgozása tör­tént. Nagy figyelmet fordítanak a fejlesz­tésre - környezetvédelmi beruházás ered­ményeképpen álltak át a gázra. Erre 10 millió forintot költöttek. A címer szablyája Vasmegyer címerének (nem túlságosan szakszerű) értelmezése: a középen lévő edénytöredék az avar kori gyökerekre utal, a növények a jellegzetes kultúrát je­lentik, az alsó motívum együtt jelzi, hogy a falu egykor királyi kíséret lakhelyéül szolgált, a szablya vasa az erőt, a meg­erősített helyet jelképezi. Az oldalt írta, a fotókat készítette Szőke Judit A megyeriek vasból vannak - edzettek is Nincs pártoskodás, romakérdés, úgy hogy ez egy nyugodt, dolgos falu A falu térképét tanulmányozza a polgármester Vasmegyeren nincs romakérdés, úgyhogy Szabó József polgár- mester megértőén, de szerencsé­re kissé értetlenül hallgatja a konfliktusokról szóló híradáso­kat. Ők felszámolták a cigányte­lepet, s szétszórva helyezték el a családokat. Nagy a nevelés, a példamutatás ereje, a roma ki­sebbségi önkormányzat is part­nere a községi testületnek, s mi­vel pártoskodás meg nincs, külö­nösebb gond nélkül irányítják az 1616 lelket számláló, a Nyírség és a Rétköz találkozásánál fekvő falut. A szokásos munkabérhitelen kívül nincs semmi tartozásuk, az iparűzési adóból összejön vagy tízmillió, a lakosságszám csendesen emelkedik. Az utóbbi két évben nem épült ugyan új ház a takaros, virágos települé­sen, az új támogatási rendszert sem a vasmegyeri átlagra szab­ták, a tehetősek inkább felújíta­nak, bővítenék. Az előző testület még 1992-ben rájött, hogy nem elég az infrast­ruktúrát fejleszteni, munkahe­lyet is teremteni kell. Ez a felis­merés vezetett oda, hogy a mun­kanélküliségi ráta tíz százalék alatti. Kenyérkeresetet biztosít egy tucatnyi kft, bt, egy szövet­kezet. Húsz kilométernyi kör­zetből (ilyen például a megye- székhely is) szívesen jönnek ide vállalkozni, beruházni. Az eddi­gi két vegyesbolt helyett most öt van, de megélnek a falatozók, s cukrászda is. A szezonmunka is sokaknak segíti a megélhetést, kertje mindenkinek van, s nem csak a saját szükségletükre ter­melnek a családok, jut eladásra is. 350-en kapnak azért gyermek- védelmi támogatást, 190 az álta­lános iskolás gyerekek száma. Víz, villany, telefon, szervezett szemétszállítás, óránként autó­buszközlekedés, helybéli patika szolgálja a komfortot, de a szennyvízcsatorna hiányzik. Öt községgel közösen pályáznak, hogy ez a jogos igény megvaló­suljon. A belterületi utakat saját erőből építették, s nemrég adták át a Vasmegyer-Kék összekötő utat, hogy ne rázzon az út se em­bernek, se szállítandó gyümölcs­nek. Ennek az ára 80 millió fo­rint volt. Ebből 15 millió volt a saját erő. S hogy mi a legna­gyobb örömük a vasmegyeriek­nek? Hogy működik a falu, még­hozzá torzsalkodások és hitel-kö- téltánc nélkül. A legnagyobb bá­nat aktuális: az aszály. Megvise­li a káposztaféléket (kevesen tudják, milyen nagy brokkoliter­mő ez a vidék), a kukoricát, a búzát, a napraforgót. A konzer­válás valamely módjára többen is szakosodtak errefelé. Most szerveződik a biotermesztés. Sajnos, a kultúrház előcsar­nokát és két termét bérbe kellett adni, de szívesen el is adnák. Mert az ünnepségeknek jó hely­színe az iskola is, melynek tan­termi bővítésére nyolcmilliós hi­telt vettek fel. De visszafizették, csak úgy, mint a gázépítéshez igényelt állami támogatású köl­csönt. A tavalyi költségvetés összege 150 millió volt, ennek 10- 15 százaléka szociális jellegű kia­dás. De a megyeriek (röviden csak így hívják őket), hiszen ez a falu neve, vasból vannak. Szabó József 1977-től ta­nácselnök, ‘90-től polgár- mester. Két fiatal lánya, egy mérnök fia van. Felesé­ge az általános iskola igaz­gatója. Lichmann hagyománya Vasmegyer nevét a hagyo­mány szerint Megyer vezér­ről kapta. 1466-tól szerepel az írásos emlékekben ezen a néven. 1483-ban már temploma volt. Nevezetes az a tölgyfa, ami a templom előtt áll, s amit a millenni­um évében ültettek. 1909-ben Lichmann Mór vásárolta meg a község földterületének egyharma- dát - ő afféle vállalkozó volt, ugyanis igen modem gazdálkodást folytatott. Már akkor volt villanyuk, vízvezetékük, gazdasági vasútjuk. 1939-ben uradal­ma területén konzervgyár épült. Az általa épített kas­télyt nagyon szépen felújí­totta a Petisfood Kft., irodá­ik egy része ott működik. Köré épült a hűtőház. A mai vasmegyeri ipar tehát nem hagyomány nél­küli. Úgy látszik, a vállal­kozó szellem, a munkasze­retet mellé ez hagyományo- zódott a vasmegyeriekbe is. Szövik a szőnyeget az osztavátán Tizenegy rokkantnyugdíjas férfi és nő egészíti ki kevés­ke keresetét abban a rend­szerváltás előtt ifjúsági ház­ként működő épületben, mely ma egy szőnyegszövő kisüzemnek ad otthont im­már nyolc hónapja. A Hideghné és Társa Bt.-nek Beszterecen és Kéken is van ilyen rehabilitációs munkahe­lye. Nemcsak belföldre, hanem exportra is dolgoznak. Különö­sen a német piacon érdekeltek, igaz, hogy ott nagyon figyelnek a minőségre. Fél centi a tűrésha­tár... Nem könnyű különben külö­nösen a szélességet tartani a fá­ból készült osztavátán, amin a csíkos fali és futószőnyegek ké­szülnek. A szélesség 65 centire van szabva, a hossz azonban a megrendelő igénye szerinti. Mint ahogy a minta is lehet egyedi, s nem csak a hagyomá­nyos, román cigány mintás, sá­vos. Egy hónap a betanulási idő, ami alatt - magukat nevezi így egy férfi - a „gethes” emberek el­sajátítják a legfontosabb művele­teket. De így eltelik legalább hasznosan az idő, s még egy kis pénzt is keresnek. Nem beszélve Büszke művére készítője arról, hogy nyugdíjszerző az itt töltött idő. Van, akinek a vágás a dolga, ez azt jelenti, hogy a ma­radék textilt meghatározott méretű csíkokra szabják, s felte­kerik. A szövők általában saját ízlésük szerint teszik egymás mellé a színeket. Nem váltogat­ják a posztokat, mindenki csak az elsajátított műveletet végzi - tudom meg Juhász János üzemvezetőtől. Látogatásom alkalmával Nyá- rádi Sándor vasmegyeri lakos büszkén mutatta a különlegesen szabdalt mintát, amit egyedi, megrendelői elképzelések alap­ján készített. Csináltak már előtérbe talpalávalót a helyi rendőőrsnek is, abba az volt beleszőve, hogy Police. A raktár­ban felfigyeltem szép kis szövet­ből, pamutból készült játékokra. Már szállításra voltak előké­szítve. Az ízléses, szépen varrott munkák Nyárádi Anna, egy vas­megyeri fiatal lány keze munká­ját dicsérik, aki otthon dolgozik, mert százszázalékos rokkant. Aratócsokorral készülnek Őszre tervezik a faluban a mil­lenniumi zászló átadását. A he­lyi tízfős népdalkórus már na­gyon készül erre az ünnepélyes alkalomra - aratócsokrot adnak elő. A lelkes asszonyok, akik ta­valy az óvoda bázisán alakítot­ták meg a hagyományápoló kört, igyekeznek vasmegyeri gyűjtés­re alapozni, noha nincs túl gaz­dag népzenei folklórja a falunak. Az önkormányzat mellett a helyi vállalkozókban találtak hűséges Szép a fellépőruhájuk patronálókra, így lehet szép fellépőruhájuk (szeretnének egy szatmárit is), ezt fogják pályáza­ti pénzből vett egyencipővel kie­gészíteni. A heti két próba megé­ri, nagyon szépen szerepeltek legutóbb a tarpai megyei kultu­rális fesztiválon. Az a tervük, hogy bekerüljenek a Vass Lajos Szövetségbe, mely fellépési lehe­tőséget biztosítana számukra - tudtam meg Borsuk Jánosné szakmai tanácsadótól. Amatőr felvétel Nyáron csendesebb az ovi Hú, de örülünk a nyárnak! Az épület a hetvenes években óvodának épült, nemrég bőví­tették, mert szerencsére van gyerek, akikkel benépesülnek a csoportszobák. Amióta meg­kezdődött az iskolai szünet, a 85-ről kilencre csappant a lét­szám. Az intézmény az iskolá­hoz tartozik, mondja Mazurák György né vezetőhelyettes. Konyhájuk, ahonnan ott jár­tamkor már ínycsiklandó illa­tok terjengtek, háromszáz adagos. Folyamatosan teljes kapacitással dolgoznak, mert nemcsak a kicsiket, hanem az időseket és egyes intézmé­nyek dolgozóit is ellátják me­leg étellel. A négy óvónő és az egy pe­dagógiai asszisztens nem rest, ha például le kell festeni a vas udvari játékokat. Jópofák azok a faállatok is, amiket közmunkások és a karbantar­tó készítettek. Júliusban végig zárva lesznek, ekkorra terve­zik a kerítés emelését is, mert az uralkodó szélirány miatt, bizony, huzatos az udvar..

Next

/
Oldalképek
Tartalom