Kelet-Magyarország, 2000. július (60. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-22 / 170. szám

2000. július 22., szombat 3. oldal PONT Pihenő a panelben Sípos Béla Ötszáz a reggeli, ezerkétszáz az ebéd, nyolcszáz pedig a vacsora a vállalati üdülőben - mondja ismerősöm kicsit le­hangolóan. Gyors fejszámolás: ez hetente és személyenként 17 ezer ötszáz forint, plusz az üdülési díj, az idegenforgalmi adó, az útiköltség... S ezek csak a legszüksége­sebb kiadások. Mert ott van még a strand­belépő, a gyermeknek a fagylalt, a mamá­nak egy sütemény, a papának a sör. Tes­sék belegondolni, hány kétgyerekes - a háromgyerekesekről nem is beszélve - csa­lád tud ennyit költeni nyaralásra két hét alatt. Ja igen, és ezt egy vállalati üdülőben. Nem kell ahhoz közvéleménykutatást tartani, hogy egyértelművé váljon: a (több) gyerekes családok többsége az idén nyáron is otthonában tölti a szabadságát. Együtt, a jól ismert, már bejáratott helyen, ahol nem kell külön üdülési adót sem fizetni, ol­csóbb a fagylalt is, a sört diszkontban ve­hetik meg. Aztán még ott van a nagyi, őt is meglátogatják néhány napra, s az étkezést is olcsón kihozzák. A. szabadságra, a pihenésre mindenki­nek szüksége van. Éppen arra, hogy ki­mozduljon a panelből, a megszokott környezetből, más társaságba kerüljön, új embereket ismerjen meg. Ha több nem is, de egy hosszú hétvége a hegyekben, a víz­parton... Míg el nem felejtem, olyat is hallottam egy dolgozótól, hogy a vállalatának a bala­toni üdülőjében száz forint egy éjszaka. Naná, hogy ott töltöttek az idén két hetet a gyerekekkel, alig akartak hazajönni. Per­sze, ehhez még mindenféle költséget hozzá­számítanak, de mindenképpen sokkal ol­csóbb az előzőnél. í£ét véglet, két egymástól eltérő vállalat. Ma már senki sem várhatja el egy tulajdo­nostól, hogy szociális juttatásként üdülési hozzájárulást is fizessen, ám azt is látnia kell egy tőkésnek, hogy kipihent, megú­jult, s főként elégedett munkaerővel hegye­ket lehet megmozgatni. Márpedig a nyár, a családdal együtt töltött szabadság a legal­kalmasabb a feltöltődésre. Magány ellen Ferter János rajza □ Templombúcsú A nyírteleki Szent Anna- templom búcsúja július 23-án lesz. A szent­mise 11 órakor kezdődik. A misét - melyet körmenet követ - dr. Anton Gots atya, a ka- milliánus rend nyíregyházi vezetője konce- lebrálja. □ Fogadóóra A nyírbátori rendőrkapi­tányság vezetője. Fényes László r. alezredes július 24-én 10-től 12 óráig fogadóórát tart hivatali helyiségében. □ Lelki segély A telefonos lelkisegély-szol- gálat július 22-én, szombaton és július 23- án, vasárnap 18-tól 23 óráig hívható a 06- 80/505-555-ös ingyenes telefonszámon. Nagyobb a füstje, mint a lángja? Négyszemközt dr. Czap Lajossal, a gyanúba keveredett megyei főjegyzővel Marik Sándor Nyíregyháza (KM) - A legu­tóbbi három megyei köz­gyűlés után a médiák úgy tették közzé a személyem­mel foglalkozó híreket, hogy azokat mindig más fogal­mazta, az én érveim nem ke­rültek nyilvánosságra. Czap Lajos megyei főjegyző fo­galmazott így, amikor a héten vele kapcsolatban a közgyűlés nem látott kellő indokot fegyel­mi indítására, mégis az került újólag nyilvánosságra, hogy ügyészségi, rendőrségi vizsgálat folyik ellene. □ Mit nem tudott elmondani „az ügy” hátteréről?- Először is a híradásokból rendszeresen úgy tűnik, mintha a közgyűlésben nem folyna érde­mi munka, csak személyi huza­kodások. Ez nem így van, min­den olyan ügyben, ami közgyű­lési döntést igényel, a döntés Névjegy 1937: született Mándokon 1955: közgazdasági techni­kum (Nyíregyháza) 1955- előadó Kisvárdán 1968: jogi diploma (JATE) 1968: megyeháza (tanácsadó, referens, osztály-, majd főosztályvezető) 1990- főjegyző megszületett, csak a személyi vi­ták mögött ezek. háttérbe szorul­tak a nyüvánosság előtt.- Az én „ügyem” nem ügy, be fog bizonyosodni, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, indokolat­lanul hurcolják meg a nevemet. Bármüyen kérdésre válaszolok. Kétéves történet □ Eddig úgy tudtuk: egy budapes­ti cég azzal vádolta meg, hogy a társaság és a közgyűlés között lét­rejött szerződéssel ellentétben az együttműködés haszna nem a me­gyét, hanem a főjegyző saját cégét gyarapította, mi több, a szerődést a megye nevében meg sem köthet­te volna, ezért az elnök megvonta aláírási jogát is.- 1998-as történet. Akkor de­rült ki, hogy az illetékhivatal dolgozóinak fele középfokú vég­zettséggel rendelkezik. Főisko­lára, egyetemre kötelezni nem mindenkit lehet, ezért jobbnak láttuk, ha szakképzettségüket ja­vítjuk. Azon a területen az ingat­lan értékbecslés a legfontosabb, felkerestem tehát egy üyen okta­tással foglalkozó pesti céget. Jú­liusban elkészítettünk egy meg­állapodástervezetet, ez a fax most az alapvető bizonyíték el­lenem. Ez a megállapodás azon­ban nem lépett életbe, mert Zila­hi elnök úrral úgy véltük, szá­munkra előnytelen. Szeptember­ben született meg a végleges megállapodás, amelyben az ön- kormányzat hivatala nevében a hallgatók tájékoztatását vállal­tam, valamint azt, hogy helyet adunk az oktatáshoz. Minden más a pesti cég dolga volt, ami­hez egyébként helyi segítséget szándékozott bevonni. □ Volt-e Önnek aláírási joga?- A főjegyzőnek a törvény sze­rint ellenjegyzési joga van. Zila­hi elnök úr azonban 1998-ban írásban felhatalmazott „kötele­zettségvállalás és utalványozás gyakorlására” is, természetesen nemcsak ebben az ügyben. A képzés indokolt volt □ A tanfolyam sikeresen lezajlott, a bizonyítványokat átadták...- Igen, 33 szakembernek sőt, mivel nagy szükség volt rá, meg­szerveztük a második, majd a harmadik csoportot is. Ebben már nemcsak illetékhivatali, ha­nem más, önkormányzati dolgo­zók is részt vettek, sőt más me­gyék főjegyzői, vezető közigazga­tási és illetékszakemberei, a tan­folyam vitathatatlanul hasznos és szükséges volt. 85 ezer forint volt a képzési díj, ennek felét a résztvevők, felét a munkáltatók állták. A megállapodás úgy szólt: a pesti cég adja a könyveket és vizsgáztat az összeg feléért, a másik fele a tanfolyam szervező­it, lebonyolítóit illeti.- Természetesen nem a me­gyei önkormányzati hivatalról volt szó, hanem először a tovább­képző intézet, később egy bt. lát­ta el a szervezést, az adminiszt­rációt, ami a dolog természeté­nél fogva rendkívül nagy volt: jegyzetek, tesztek készítése, fela­datok értékelése, stb. Időközben kiderült, hogy a pesti tanköny­vek - jogszabályváltozások miatt - elavultak. Mi - több kollegám­mal -, megírtuk az új tankönyve­ket, amelyek több kötetben több, mint ezer oldalt tettek ki.- 2000-ben újabb tanfolyam szervezésére került sor, de úgy gondoltuk, a vizsgáztatásért sok a teljes összeg fele. Ezért hely­ben szerveztük meg a tanfolya­mot, immár olcsóbban, a jogsza­bályváltozásokat követve újra ír­tuk a tankönyveket és teszteket, s megkértük a vizsgáztatási en­gedélyt is. Ezt nem nézte jó szemmel a pesti cég, s kezdemé­nyezte az elnöknél, hogy tovább­ra is ők vizsgáztassanak. □ Hogyan került akkor 4.5 mil­lió az ön zsebébe, amint azt a saj­tóban olvasni lehetett?- Nem került a zsebembe. Ez az összeg körülbelül a négy tan­folyam összes részvételi díjának fele lehet (tehát mindaz, amit nem a pesti cég kapott). Száznál több ember tanfolyamszervezé­se, tankönyveinek írása, jegyze­teinek elkészítése, konzultációi­nak vezetése, tehát képzése bi­zony sok pénzbe került, a részvé­teli díj túlnyomó része ezekre ment el. Pénzt én nem kezeltem. Szorult helyzetben □ Hogyan jön a képbe az ön vál­lalkozása?- Nem az én vállalkozásom ke­rül a képbe. A szervező munkát a pesti cég megbízásából egy nyír­egyházi bt. végezte, igaz, kültag­ként én segítettem. A vállalkozás tavaly felszámolásra került, hát­rahagyva a tanfolyamhoz kap­csolódó kifizetetlen számlákat is. Az év utolsó napjaiban szorult helyzetben fiam bt-jét kellett be­vonnom átmenetileg - erre az egy alkalomra -, hogy a kifizetet­len számlákat rendezni lehessen. A megkapott pénzből azonnal ki­fizettem a régen esedékes nyom­dai számlát és bérleti díjakat. Az egész történetet utólag részlete­sen átgondolva most is úgy lá­tom: nincs olyan jelentősebb kö­rülmény, amiért jogilag engem el lehet marasztalni. Nyugdíj előtt Czap Lajos: - Én már 1998-ben, a választások idején nyugdíjba akartam menni, szándékom az volt (ami most is), hogy ügy­védként dolgozom néhány évig.- Mielőtt az új önkormány­zat felállt, Zilahi úr arra kért, tekintettel régi munkakapcso­latunkra, maradjak vele egy négyéves ciklusra. Amikor ta­valy új elnök választására ke­rült sor, szintén menni akar­tam. Akkor a pártok képvise­lői marasztaltak. Idén május­ban az elnök és az alelnök cél­zott rá: jobb lenne, ha men­nék. Mondtam, nincs akadá­lya, év végével mehetek. Úgy érzékeltem, hamarabb szeret­nék. Röviddel utána jöttek az ismert események.- Most saját akaratomból nem szándékozom nyugdíjba menni. Mindaddig, amíg nem tisztázódik helyzetem. így nem lehet lezárni egy négy évtizedes életpályát. LETKÉPE Kenyér-kismadár Törő István Klárának nyakába szakadtak az unokák. Váratlanul. A last minute hirdetés elevenjükbe vágott a nagy gyerekeknek: erre utazni kell! Csak hát az apróságok. Szerencsére Klára mama önként ajánlotta.- Menjetek csak! Majd el­lesznek velünk! Igaz, apju- kom? Imre megsimította derese­dé haját, nyelt egy nagyot, s rábiccentett. Ő igazán tudja, mit jelent a vállalásuk: az ör­dög jobb és bal keze Gergő és Ferkó, a két tudálékos mini suhanc unoka. Ő sem volt egy angyal, de ezek? A mű­hely csatatér lesz, a macskák száműzetésbe mennek, min­den rendű és rangú négylábú­nak jön a vesszőfutás. Csu­pán a kutyáknak süt fel a Nap. Két napnál többet soha­sem bírtak ki, pedig akkor még törpébbek voltak. Most tíz nap! Imre már csak strigulázott, s jókat kuncogott. Különösen akkor,- amikor Klára asszony is megvicceltetett. A féltve őrzött virágoskert összes vi­rágát tornádószerűen meg­csépelte az örökké egymást legyőzni akaró két virgonc. Fülön is fogta őket.- Gyertek csak velem! Meg­fogjuk a kismadarakat! A két fiút egyszerre érde­kelni kezdték a kismadarak. Ledobták a biciklit, csupa szem és fül lett mind a kettő. Klára asszony pedig nekiállt, s az új lisztből gyúrni, da­gasztani kezdett. Formálta, ahogy ő is látta egykoron. Két mandula a két szeme, lába nincs, mert maga alá húzza. Csőre dióbélből faragva. Egy kis kerekded cipót is formált, majd az egészet be a gáztűzhely sütőjébe. Innen már csak türelem kérdése az egész, hogy kisüljön, elké­szüljön a vakaró is. Ücsörgött a két fiú a kony­hában, felváltva rohantak be­kukucskálni, mikor repül már fel a két kismadár. Klára asszony közben mesélt nekik a búzakalászról, ahogy felnő, megérik, kicsépelik, őrlik, s majd készül az új kenyér. A két ördögfióka figyelemmel hallgatta. Imrének gyanús lett a nagy csönd. Bekukucs­kált a konyha ablakán. Ott ül a két apróság. Micsoda illat árad: az új kenyér illata. Ő már tudja, hogy erre mindig emlékezni fognak, még ha kismadár képében jött is el hozzájuk. A szupersztár a szabadtérin Nyíregyháza (KM - N. I. A.) - A tavalyi nyár után július 28-án és 29-én újra, de utolsó alkalommal ismét láthatja, hallhatja a közön­ség a Jézus Krisztus szupersztárt a Musical Színház előadásában. Az előadás méreteire jellemző, hogy - a népes szereplőgárda, il­letve a díszletek mérete miatt - egyetlen kőszínházba sem fér be, csak sportcsarnokokban, vala­mint szabadtéri színpadokon ad­ható elő. Eddig huszonegy alka­lommal adta el a Musical Szín­ház. A produkció kilencven szereplője összesen kettőszázhet­ven jelmezben lép a közönség elé. Makrai Pál, a magyar „örök Júdás” közel kétszáz alkalom­mal játszotta Júdás szerepét. A szabadtéri színpadon július 28- án Pilátus szerepét Vikidül Gyu­la, másnap Venyige Sándor ala­kítja. A produkció, amelyet Nyír­egyházán hoztak létre, egyik újí­tása az, hogy nincs benne semmi aktualizálás. Itt a kétezer évvel ezelőtti ruhákba öltöztetett szí­nészek játsszák a kétezer évvel ezelőtti történetet kétezer évvel ezelőtti díszletek között. Jelenet az előadásból Balázs Attila felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom