Kelet-Magyarország, 2000. július (60. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-08 / 158. szám
KÖZELKÉP A KM VENDÉGE 2000. július 8., szombat Kelet«» HÉTVÉGE 9. oldal Tábort szervez, hagyományt őriz Kovács Bertalan A csoda elröpít Itáliába A Városi Galéria új, elgondolkodtató üzenetet továbbított A szemnek is tetszetősek a bronzalkotások Elek Emil felvételei A fafaragók ezúttal jurtát készítettek A szerző felvételei nek, ahol Salánkon egy bizonyos Báthori Pista bácsival hozott össze a sors. Később egyre több idős emberrel megismerkedtem, s kezdtem úgy érezni, hogy az általuk elmondott háborús történetek - ha nem is tekinthetők hű kordokumentumnak - mégiscsak emberközelből világítják meg a világháború mély bugyrait. Ekkor döntöttem el, hogy legalább magnószalagon megörökítem a történeteiket. Jelenleg majdnem félszáz egykori honvéd hangfelvételét őrzöm, talán egyszer könyv is születhet majd belőle - mondja bizakodva. Akárhogyan is lesz, a Megjártuk a hadak útját néven megszervezett veterántalálkozó sok hasznos hozadéka közül is kiemelkedik az eseményhez kapcsolódó - Ferenc által összegyűjtött háborús relikviákból álló - alkalmi tárlat. - Az értékes és talán a jövőben bővülő anyagot én őrzöm, de ígéretet kaptam rá, hogy a Tuzséron felépülő faluházban méltó helyet kapnak az emlékek - mereng el a beszélgetés végén a hagyományőrző tábor szervezője. A polgármester feszíti a húrt Koncz Tibor Mint sokan mások, Szedlár János sem gondolta anno azt: irgum-burgum, egy életem, egy halálom, én bizony polgármester leszek! De nem ám. Egyébként is, midőn 1965-ben - a Veszprém megyei Devecserben - megmutatta magát a világnak, még más idők jártak. Gyerkőcként egészen más izgatta. Afféle rosszcsont srácként a labdát rúgta álló nap. Szakadt a régimódi mackó, jó néhány csukát rongyosra koptatott - kapott is érte otthon. Ezer szerencséjére a tanulást sem hanyagolta. Emígyen elnézték kihágásait. A szülők orvosi egyetemre szánták, ezt megalapozandó Szegeden végezte el a középiskolát. Ennyi volt a Tisza-parti kaland: elhagyta a déli vidéket - a nyíregyházi tanárképző főiskolán, pontosabban biológia—testnevelés szakon okították. Innen az oltár elé, majd ifjú házasként Encs- encsre vezetett az útja. Szedlár János tehát 1988-ban munkába állt. Mindig falusi miliőre vágyott, a városi életet nem neki találták ki. Ennek is megvan a magyarázata! Nagyapja vándorjuhászként kereste a betevőt, hatéves koráig mindenhová elkísérte az öreget. Eljő ‘97 áprilisa, Encsencsen akkortájt időközi polgármesterválasztás tartotta izgalomban a lakosokat. Szedlár János minimális különbséggel nyert, rá egy évre már simán győzött a „rendes” helyhatósági voksoláson. Azóta e hivatásnak szenteli mindennapjait. Természetesen nagyot változott élete, leginkább a kötetlenséget élvezi. Rendszerint gyorsan, ha teheti azonmód dönt - mert szó mi szó, nem egy rágódó típus. Menedzser alkatú vezetőnek tartja magát, aki izeg-mozog, nem erőssége az irodában való üldö- gélés. Amint módja van rá, feszíti a húrt. A falu első embere ugyanis megrögzött íjász. Ez nem hobbi, jóval több an- n ál. Szedlár János Szenvedély, ami azt jelenti, esztendőként húsz hét végét bizonyosan rá szán. Ennek révén sokat utazik, bejárta a környező országokat (megjárta Szlovéniát, Horvátországot, Ausztriát, Csehországot, továbbá Szlovákiát), most pedig Amerika következik. Augusztusban vág neki a legújabb expedíciónak, a tengerentúlon a világbajnokságon szeretne villogni, pontosan célba lőni. Régi vágya volt már az USA-tú- ra, felderíteni e messzi vidéket. Jutka aszszony megértő, hozzászokott ura gyakori távolléteihez. Ilyennek ismerte meg a családfőt, el- fogadta, hogy csu- p á n Balázs Attila felvétele hébe-hóba tűnik fel a lakályos lakkban. Ama otthonban, ahol a tizenegy éves János és a nyolc hónapos Balázs cseperedik. A nagyobbik csemete - ha nem ütközik a program - elkíséri Szedlár Jánost vadászkörútjá- ra. Mert ez az encsencsi polgár- mester másik szenvedélye. Erre azonban ritkán adódik alkalom, egyszerűen nincs rá idő... Pedig nincs is szebb annál, mint a természet lágy ölén vadra lesni - állítja emberünk, aki, amikor lazíthat, sokat olvas. Több száz könyv sorjázik a szoba polcán és nem csak díszként tartják számon a köteteket. Ugyanakkor nem szégyelli, a barkácsolást meghagyja a hozzáértőknek. A kerti munka miatt nem esik kétségbe, de abból sem csinál titkot: e műfajhoz” (szintén) nem ragaszkodik. S, hogy mit vár a holnaptól? Nos, Szedlár János azért epekedik, hogy mihamarabb megvalósulhasson nagyszabású terve - a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése. Ez kulcsfontosságú előfeltétele annak, hogy tanuszodát alkothassanak a helyi iskolában. Ami pedig a magánéletet illeti... Egészség legyen, akkor már baj nem lehet. A Szedlár-család valószínűleg már nem gyarapodik, legalábbis nincs ilyen stratégia kidolgozva... Ellenben egy dédelgetett vágya még van a polgármesternek: íjászatban szeretne Európa-bajnoki címet nyerni! A Tuzséron élő, 29 éves Klicsu Ferenc annak idején Debrecenben járt kő zépiskolába: egy ifjúkori fellángolás után dízelmozdony-szerelő szeretett volna lenni. Az iskolát el is végezte becsülettel, ám aztán egy percig sem dolgozott a tanult szakmájában, mert közben rájött: más jobban érdekli.- Az iskola után a Taurus Carbonpacknál helyezkedtem el, s egy rövid megszakítást leszámítva azóta is ott dolgozom. Jelenleg szállítási ügyintézőként - mondja bemutatkozásképpen civil szakmájáról a fiatalember, akit azonban a szabad idejében végzett tevékenysé- ge okán vélhetően job- Kllcsu Ferenc ban, s többen ismernek. Az ő nevéhez fűződik ugyanis az éppen ma befejeződő tuzséri kézműves- és hagyományápoló tábor megszervezése és nemzetközivé szélesítése, de ugyancsak ő volt a vezéralakja a néhány hónapja megtartott veterántalálkozónak is.- Baráti körömmel elég korán elkezdtük a vízi- és a kerékpártúrázást. Kezdetben csak az anyaországban merészkedtünk egyre messzebb és messzebb, de ahogy nekibátorodtunk, átléptük az országhatárt is. A leghosszabb útunk egy Soprontól a szlovák Tátrán keresztül hazáig megtett túra volt. Azonban a kerékpáros társak fokozatosan kikoptak a csapatból, ezért olyan elfoglaltság után néztem, aminek egyedül is hódolhattam. Elkezdtem hát Erdélybe és egyáltalán a szomszéd országok magyarok lakta területére járni, s lassan ismeretségeket kötöttem. Látni- és felfedeznivaló volt bőven, az élmények feldolgozása lekötötte az embert. Már a sokadik alkalommal mentem ki Erdélybe, amikor egy tusnád- fürdői szabadegyetemen felvetődött: a tuzséri kézművestáborba vonjuk be a romá- nia magyar gyermekeket is. Az első fecskék tavaly a moldvai csángó gyermekek voltak - mondja elégedetten Ferenc. Ami azt illeti, a büszkeségre minden oka megvan, hiszen a nem kevés szervezés és kapcsolatépítő látogatás eredményeként idén már jóval több helyről sikerült összetoborozni a kis hagyományőrzőket. - Csak azt sajnálom, hogy a kedvező fogadtatás ellenére végül a burgenlandiak és a felvidékiek nem tudtak jönni az idei eseményre - kesereg a táborszervező.- A veterántalálkozó ötlete és egyáltalán a II. világháborús honvédekkel való rendszeres találkozásaim Kárpátaljához kötődPapp D. Tibor Szőllőssy Enikő szerteágazó fantáziájának bronzba foglalt kalandjait láthatja az érdeklődő. A plasztikus gondolatok egy élet élményeit mutatják, a látott, olvasott, hallott kulturális közegből, amelynek hozadékát a művész nem akarta megtartani magának. Az égi tájakat, mint minden Jákob, létrán éri el, és a látottakat csak hosszú szemlélődés után hiszik el neki a nézők (Mennyei kapuk 1). Mert a nézőket vezetni kell, át, a megismerés rögös útjain, ahol a kapuk jelentik azokat a népmesékből ismert stációkat, amelyeken való keresztülhala- dás megmozdítja a mindnyájunk zsebében jelenlévő, varázslatot előidéző sípot, ahol láthatjuk az Etnát, Viterbót, Palermói, Rómát és természetesen Ostiát, az Örök Város kapuját. A feltehető kérdéseket ugyanis először mindig az Át-menet- nél teszik föl, a Két part között. Szőllőssy Enikő, mint szobrász emlékművet állított a kérdezés művészetének — Zen 2., mely alkotásban felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy nem a válaszok mankóval szerzett végeredménye a fontos, hanem a kérdezni tudás. A Krisztus előtt kijelentés arra szolgál, hogy a számunkra megfoghatatlan végtelent egy ponthoz rögzítsük, amelyből mi, halandók elbotorkálhatunk az úton. On the road, amelyen Jack Keourack megteremtette a történelem nélküli nemzet Odüsszeiáját — mindnyájunk előtt nyitva áll — s amelyen valamennyien csak úton-állók vagyunk. Szőllőssy Enikő utas és útjelző. Együtt halad velünk és Titkos elragadtatással cipeli, hol finoman, hol rusztikusán cizellált bronzainak terhét. A magyarok krónikája Nyíregyháza (KM - N. I. A.) - A magyar állam alapításának ezredik évfordulójára augusztus 20-ra a Magyar Könyvklub újra megjelenteti a krónika-sorozat hazánkban legnépszerűbb kötetét A magyarok krónikáját. A múlt ködébe vesző őshazától az 1994-es esztendőig, több évezreden át követi nyomon népünk történetét, a megmaradásért folytatott harcok és a békés hétköznapok eseményeit éppúgy, mint művelődésünk legjelentősebb állomásait és azt a gazdasági-társadalmi hátteret, melyben a kor embere élt. Beszámol jelentős magyar tudományos, technikai felfedezésekről, találmányokról - Semmelweisről, „az anyák megmentőjéről” - politikusok, művészek, írók, költők, nagy gondolkodók portréi rajzolódnak ki. Külön érdeme a kötetnek tárgyilagos szemlélete. Szerzői neves történészek, akiknek munkáját Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történet- tudományi Intézetének igazgatója (ma az MTA elnöke) fogta össze/ Az egyes nagy történelmi korokat egy-egy tanulmány vezeti be. Amikor a Magyar Könyvklub arra vállalkozott, hogy újra kiadja a magyar múltnak ezt az alapművét, tudatában volt annak, hogy a múlt meghosszabbodott. Az első kiadás óta eltelt öt év történéseinek summázatát, tárgyilagosan összeválogatott adatait nem nélkülözheti az új kiadás. így bővült hát 828 oldalasra a krónika, amely 4000 szócikkével, több mint 2000, túlnyomó- részt színes illusztrációjával, 120 térképével változatlanul a magyar könyvek egyik legértékesebbje.
