Kelet-Magyarország, 2000. június (60. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-24 / 146. szám
2000. június 24., szombat M&m HÉTVÉGE 11. oldal KÖZELKÉP Szimbólumteremtő Bodnár István Madarassy György Tamás képei mellett nem sétálhat el csak úgy az ember. Képeinek megmagyarázhatlan kisugárzása van. Megesik, hogy a tárlatlátogató a festményei közé többször visszatér, hogy kicsodálkozza, kigyönyörködje magát. Talán igyekszik elkalandozni a művész furcsa világában, megfejteni a képek titkát. Álomvilág, mesevilág, álmok tengere? Többről van szó. Madarassy György festményei nemcsak stílusukban hívják fel magukra a figyelmet, hanem mondandójukkal is. Meglehet, nincs könnyű helyzetben a bámészkodó. A képek ugyanis többnyire kevés információt nyújtanak, emiatt viszont többféleképpen lehet értelmezni őket. A művésszel nézegetjük az egyik legújabb festményét, amelyen három alak látható. Időtlen figurák, valami furcsa ruházatban. Élhetnek a múltban, a mában vagy a jövőben. Mindegy. Különböző gesztusokat, mozdulatokat tesznek. A hölgy, a madárka néni, a két kezével fogja a fejét, a másik művész féle furulyái, vagy vezényeli?), a harmadik, hátsó figura pedig csak egyszerűen ott van. Lényeg: idegenek egymásnak, bár közel állnak egymáshoz, mégsem találkoznak. Furcsa mód, valami mégis összeköti őket. Talán az, hogy mindhárman magányosak. Egy másik kép, a Jelenet című, már továbbmegy, a festményen látható négy alak már tétova mozdulatokat, gesztusokat tesz egymás felé. — A mai rohanó, pénzhajhászó világban kevés az emberekben a szándék, az akarat, hogy őszintén közeledjenek egymáshoz. A kommunikációs kapcsolat ritkán jut el olyan szintre, hogy barátsággá lényegüljön — mond valamit a művész tétovaságomat látva. Mindesetre ez jó alap egy beszélgetéshez, amely abban a mederben csörgedez tovább, hogy vajon a tárlatlátogatókat, a kép vásár lókat érdeklik-e manapság az olyan művek, amelyek gondolatiságot hordoznak, nem érik be röpke gyönyörködéssel, hanem némi elmélyülést igényelnek. Fiú madárral Megállapodunk abban, hogy a művész kiszolgáltatott lény. A műértő, a vásárló kiszolgáltatottja, aki talán felületesebb, a „könnyebben fogyaszthatót” vásárolja, díjazza, vagy értékeli. Mindenesetre a tájképfestőnek könnyebb a dolga, igaz, ő könnyebben kiüresedik, manírosabb lesz, veszít a művészi kvalitásából. Madarassy György mindenesetre most egészen más munkába fogott. Újabb kiállításra készül, amelyet július 30-án nyitnak meg Sopronban. Az említett két festmény darabja annak a sorozatnak, amelyet Sopronba visz majd, és bizonyára itthon is láthatunk majd később. Ezek a képek egyébként visszatérést jelentenek egy korábbi korszakhoz, korábbi képekhez. Idézzük még a képek megfejtésében az egyik kritikusát: „Szimbólumteremtő erő van Madarassy festészetében. Az alakok magukon viselik a művész figuráinak alapvető tulajdonságait: a megható, esetlen szeretet- reméltóságot. Képeit kristályosán áttetsző szerkezet, formai tisztaság jellemzi. Szólni kell még a szervező Madarassy Györgyről is néhány szót, aki 1904 óta művészeti vezetője a vajai alkotótábornak. — Azért is fontos ez a művésztábor számomra, mert ezzel bizonyítható, hogy azonos gondolkodású emberek össze tudnak fogni, hogy egy közös célt megvalósítsanak. A művésztelep ez évi munkájában olyan művészek vesznek részt, akik valaha egy helyen éltek. Tegyük hozzá, hogy Madarassy György 1988-ban települt át a festők hajdani városából, a jobb napokat is látott Nagybányáról Nyíregyházára. Madarassy György Tamás Balázs Attila felvétele Vágyuk, hogy hazánk hazájuk legyen Eredetileg vietnami, mozambiki és erdélyi születésűek, magyarok szeretnének lenni Gyüre Ágnes Amerikában könnyebb lenne. Néhány évnyi ottlakás elegendő indok arra, hogy az Egyesült Államok polgárává fogadjanak - sóhajt fel a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség Oltalom Hajléktalanellátó Szolgálatának igazgatója, Bartolomeu Inácio De- zanove. Az említett úr, akit környezete az egyszerűség kedvéért csak Bercinek hív, hiába szeretne - immár négy éve - magyar állampolgárságért folyamodni. Ez anyakönyvi kivonata hiányában egyelőre lehetetlennek tűnik, és egyre kevesebb az esély arra, hogy e fontos személyi okmányát beszerezze. Pedig az állampolgársági vizsga iránti kérelemhez kellene csatolnia, hogy fordítás után magyar alapirattá válhasson. Spanyol felsőfokon Berci Mozambik Quelimane nevű városából érkezett Magyarországra 1987-ben. Szülőhazájának polgárháborúja, valamint az ottani közigazgatási rendszer anarchiája akadályozzák státusza rendezésében. Eredménytelenül próbálkozott mind egykori lakóhelyén, mind a távoli fővárosban, Mapu- tuban, mind valahai otthona európai nagykövetségén, Berlinben. Berci elvégezte a DATE külkereskedelmi - áruforgalmi szakát, a KLTE szociológia-szociálpolitika szakát, most pedig a Budapesti Közgazdasági Egyetemen tanul nemzetközi kapcsolatokat doktori címének megszerzéséért. Felsőfokon ismeri a spanyol és a portugál nyelvet. Szociálpolitikát tanít a helyi Egészségügyi Főiskolán. Most mégis úgy érzi: problémái megoldásában megfeneklett. Az állampolgársági kérelmet megelőzően letelepedési engedélyt kell Bartalomeu Inácio Dezanove szereznie, de ahhoz is születési anyakönyvi kivonatot kérnek.- Felelősséget érzek a hajléktalanokért, mondja. Szerintem szintúgy a perifériára szorultak, ahogy azt én gondolom magamról... Úgy hírlik, az alkotmányos alapismeretekből teendő vizsga alól a köztársasági elnök felmentést adhat, ha a honosításhoz a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik. Vajon mindaz amit én tettem, elég fontos érdeke? - mereng hatalmas, barna szemeivel az igazgató. Menekült a diktatúrából Bakos Józsefné Kovács Katalin mindig is magyar volt. Csakhogy annak idején a felmenői alól eltolták a határt. Tizenhárom évesen, 1988-ban Nagykárolyból menekült édesanyjával és húgával együtt a Ceausescu-diktatúra borzalmai elől hozzánk. Életének huszonöt éve alatt több hányattatást ért meg, mint mások halálukig. Már a Csanálos és Vállaj között fekvő erdőn is elég kalandos volt lövéVo Khan Toan sek közepette átjutni. Aztán következett a mátészalkai gyermekvédő intézet, egy rossz házasság, válás, majd a nyíregyházi Anyaóvó. Két kisfiával várhatóan innen megy majd új életet kezdeni egy albérletbe. Katalin afféle hétköznapi hős. Dolgozik, neveli a gyermekeit, (úgy, hogy egy fillér gyermektartást sem kapott még) és konokul próbál a semmiből egzisztenciát teremteni. Az a fajta ember, aki nem szokott a hatóságokkal levelezni. Talán most az állampolgársága a legkisebb gondja. Ám azért fáj neki. Sorban állás három éve Vo Khan Toan pszichológus, a nyíregyházi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat szakmai igazgatóhelyettese, a Magyar Családvédők Országos Egyesületének megyei ügyvivője. Hivatása gyakorlása során hiányterületek művelését is felvállalta. A stresszol- dásra, a munkanélküliek trériin- gezésére és a kommunikációra specilaizálódott. Bakos Józsefné Kovács Katalin Szőke Judit felvételei Tizenhét évvel ezelőtt érkezett a Vietnam középső részén található Nghe-Anból. Három éve kért magyar állampolgárságot. Nem kapta meg. Nem állítható, hogy türelmetlen. Egy stresszoldással foglalkozó pszichológus hogy is lehetne az? A szája sarkában mindig ott egy félmosoly. A szobájából pedig legtöbbször meditációra szánt, különös dallamok szűrődnek ki.- Nem szeretném, ha bárki azt hinné: követelőzöm. Tudomásul vettem, hogy az állampolgárság csak adható. A kérelmekre nem kötelező pozitívan reagálni, bár boldog lennék, ha velem ez történne - mondja. S mivel ő ennyire visszafogott, másvalakire jut a kérdésfeltevés: egy demográfíaüag folyamatosan fogyó népesség tagjaiként, a Millennium évében - különös figyelemmel Szent István Intelmeire - a méltányosság jogelvének gyakorlásával kellőképpen becsüljük és befogadjuk-e az idegeneket, akik mellesleg néha nem is azok? A KM VENDÉGE gált, aztán a nyíregyházi Kertváros, ahol szintén. Mert az fontos, a barátok, a szeretet-kapcso- lat. Beszélgetés közben egyszer- csak Örkényt idéz, majd eszébe jut Dante, s hirtelen olaszul citálja elő valamely gondolata illusztrálására. A kérdésed egy olyan szálat mozgatott meg - kezdi mondandóját, s egyszercsak egy tolsztoji gondolat felé veszi a kanyart. Méghozzá a felé, mely úgy szól: miközben tetszeni akartam neked, magam is különbbé váltam... Janka Ferenc noha igen fegyelmezett, szellemileg hagyja terelgetni magát, s nem kell provokálni, hogy megmártózzék a másik ideájában. Irigylésre méltó hivatásában örömet jelent neki az engedelmesség és a benne egyszersmind jelenlévő nagyfokú szabadság. Apropó, szabadság... gyógyszerész feleségével, akit csak Majának hiv, nem voltak a sor- rentoi nászút óta sehol, mert nyáron vagy gyereket vártak, vagy már csecsemőt dédelgettek. Ferike és Marika után augusztusban a harmadik kedves jövevény, (állítólag) Júlia érkezik. Maja különben álomszép képi kompozíciókat készít elszáradt virágok és kaprok, füvek főszereplésével. Mind arannyal van átitatva... És itt van az a bizonyos gyertya...,Élő fény, mely a lét titokzatosságát hordozza magában, ami különös atmoszférát kölcsönöz a környezetnek. A láng a világosság misztériuma, mely úgy adható tovább, hogy maga nem lesz általa kevesebb. Olyan mint a szeretet, Janka Ferenc- módra. Gravitációja van. A szeretet vonzásában Szőke Judit Sokféle vendégfogadásban volt már részem, de gyertyafénnyel még nem várt senki. Pláne nem reggel. Pedig soha életünkben nem találkoztunk még a Janka házaspár egyik tagjával sem. Hogy mivégre a parányi láng? Ez is kiderül rögvest. Mint ahogy én is hamar megtudtam, hogy Janka Ferenc, ez a 34 éves fiatalember, görögkatolikus pap, filozófus, teológiatanár, nyírszőlősi paróchus, nagyon sokat köszönhet iskoláinak. A makói általánosnak, ahol a zenével és a képzőművészettel került testi-lelki barátságba, Pannonhalmának, ahol az érettségi bizonyítvány csak formai útra- való volt, ahonnan a hit és a tudás harmóniáját hozta magával, a budapesti Hittudományi Akadémiának, majd a római egyetemi éveknek, ahol meg az egyház nemzetközisége és felelőssége fogta meg. Két éve németül írta meg a doktoriját vallásfilozófiából. Tud még latinul, görögül, olaszul, héberül - már ami a nyelveket illeti (biztos vagyok benne, hogy most kultúrára javítaná a szót). Mert ikont fest, zenél, lebilincseli az irodalom, lenyűgözi minden, mi szép. Közel áll a leikéhez, intellektusához (most már, mert megértette) Pilinszky, hangosan (észrevettem, titokban a szememet figyelte) kétszer is felolvasta az Itt és most-ot, gyönyörűen ejtve a Dr. Janka Ferenc , a szerző felvétele kötöttség. Az a prédikáció szép, vannak barátok. Erről eszébe amelyben van költészet - foglal- jut Nyírtura, mert ott is szolhangokat, élvezve a szavakat. Kilestem: ceruzával szél- és lábjegyzeteket készít, megörökíti az asszociációit - a cetliket aztán évek múlva értékeli, átértékeli. Azt hihetnénk hogy az ikonfestéshez a legteljesebb magány kell - vetem fel óvatosan, de mint kiderül, ostobán a témát, ám tapintatosan kiigazít: az ikon és a festészet olyan kapcsolatban van egymással, mint a költészet és a prédiká ció, mint a sza badság és a ja össze. Az ikonfestés meditativ feladat, nagy lelki aktivitást igényel. Meg is nézzük a képeket, amikkel tele van, de nem ural- kodóan, a lakás - felragyognak a napon besütő fénynél az aranyok, s még szebbek a mosolyok. Gyorsan megértem a lelkesen magyarázott fordított perspektívát, az igaz, a jó és a szépség szintézisét. Aztán áttérünk Nyírszőlősre, a kicsinyke, 300 fős egyházközségre, ahol már
