Kelet-Magyarország, 2000. június (60. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-19 / 141. szám
2000. június 19., hétfő 3. oldal HÁTTÉR Sípos Béla Egy gyerekre rádőlt a vasból készült fut- ballkapu, amit vélhetően a nagy szél borított fel. A kapu a kisfiú fejét találta el, aki a helyszínen életét vesztette. A halálos gyermekbaleset a hétvégén történt Kecskeméten, a széktói stadionban. Több 10-12 éves korú fiú átmászott a sportpálya kerítésén és a füves futballpályán játszottak. Ilyen hír hallatán mindig összerezzen az ember, s igazából talán még meg sem kezdődött a szünidő, máris megtörtént az első gyermektragédia. Az első, s abban csak reménykedni lehet, hogy egyben az utolsó is. Nincsen olyan esztendő, olyan nyár, hogy ne hallanánk gyermektragédiá(k)ról. Nyáron „vezet" a vízbefúlás, hiszen a kánikulában oly csábítólag hullámzik a folyó, a bányató vize, amelyben muszáj megmártózni. A fiatalok veszélyérzete pedig ilyenkor nem ébred fel, sokkal inkább a víz utáni vágy, az ösztön. S ha mindez párosul a fel- hevült testtel, netán az úszni tudás hiányával, nincs aki megmentse a bajtól a bajkeresőt. Kecskeméten nem víz okozta a tragédiát, ám a labda legalább olyan veszélyes lehet - közvetve -, mint az ősi elem. Ez már a harmadik hasonló baleset az elmúlt két esztendőben. Néhány hete Borsodban halt meg hasonló körülmények között egy fiatalember, két éve pedig Biriben dőlt egy fiúra a kézilabdakapu. Szörnyen értelmetlen, iszonyú halál ez. Megmagyarázhatatlan, miért éppen abban a pillanatban dőlt el (ki) a kapufa, amikor egy cseperedő élet tartózkodott a közelében. Békés játszadozásnak indult szórakozásból lett gyászos tragédia. Lehetne keresni a felelősöket - okulásként mindenképpen érdemes lenne -, de a meghalt fiúkon ez már nem segít. Viszont segítene azokon, akikre hasonló tragédia leselkedik, hiszen a játék hevében bármikor előfordulhat hasonló helyzet. Mi felnőttek, autósok pedig ne feledjük: ha kigurul az úttestre a labda, bizton számíthatunk arra, utána rögtön megjelenik a baba... Látni akarják a különbséget A szociális problémák nemcsak nálunk, Németországban is megviselik a családokat Kovács Éva Nyírbátor (KM) - Az országok különbözőek, a bajok azonban nagyon is hasonlóak. Éljenek bárhol a világban, a hátrányos helyzetű, nehezen kezelhető gyermekek sorsa és jövője nem sokban különbözik egymástól. A nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola és Diákotthon lakói ebbe, a hátrányos helyzetű kategóriába tartozónak érezhetik magukat. Hátrányos helyzetben Ezért is számított nagy eseménynek az elmúlt három hét, amikor a diákok - s velük az otthon minden tanára, nevelője is - különleges napokat éltek. Németországból érkezett sorstársaikat látták vendégül. Olyan 15-18 év közötti fiatalokat, akik saját hazájukban hasonló cipőben járnak, hasonló gondokkal küszködnek.- Fiataljaink otthon, a Magde- burgi Szakmai Képző és Minősítő Központban szakmát tanulnak, Nyírbátorban pedig a lakóotthonok felújításában, szépíté99 ............ A hátrányos helyzet kialaku tusának többnyire szociális okai vannak Christoph Hentsche 99 sében segítenek. Festenek, mázolnak, takarítanak, kőművesmunkát végeznek - mondja Christoph Hentsche szociálpeda- gógus, a fiatalok egyik kísérője. Intézményünkben a nehezen kezelhető gyermekeknek tanítunk különféle szakmákat. Arra törekszünk, hogy egész EurópáA német vendégek saját készítésű tablókon mutatták be városukat a szerző felvételei ban, később az egész unióban azonos és egyaránt hasznosítható képzést kapjanak, ezzel is segítve őket a későbbi elhelyezkedésben. Azért is jöttünk Magyar- országra, hogy saját szemükkel lássák az itteni viszonyokat, körülményeket, legyenek ismereteik más népek életéről is. Az Önök országa, s különösen Nyírbátor és környéke azért is szerencsés választás számunkra, mert még elég zöld, nincs túlzottan eliparosodva. Munkanélküliség németül Arra a kérdésre, hogy a két ország szociálpolitikája, a hátrányos helyzetű gyermekek élete miben tér el, esetleg hasonlít-e egymásra, Christoph Hentsche azt mondja:- Az, hogy egy gyermek mitől lesz hátrányos helyzetű, szerintem az egész világon hasonló okok miatt következik be: a szülők és a társadalom mulasztása miatt kerülnek ebbe a szituációba, bár tény, a hasonlóságok mellett különbségek is jócskán akadnak. A mi fiataljaink nagy többsége vagy egyáltalán nem fejezte be tanulmányait, vagy kisegítő iskolából érkezett hozzánk. Hogy miért lettek hátrányos helyzetűek? Az ok sokrétű, de esetükben inkább szociális. Tudja, Magdeburg és környéke tíz évvel ezelőttig fejlett ipari vidék volt, híres gépgyárral, ami a rendszerváltás tájékán tönkrement, ezáltal igen nagy lett a munkanélküliség. Sok családban megszűnt az állandó jövedelem, nem tudtak gondoskodni a gyerekről, aki csavarogni kezdett.- Az oktatásnál figyelembe vesszük azt, hogy a mi gyerekeink speciális nevelést, körültekintőbb bánásmódot igényelnek. Tizenkét fős csoportokban zajlik a képzés, a fiatalokkal szociálpeda- gógus, szakoktató és tanár foglalkozik. Fontos, hogy minden gyerek otthonából jár a foglalkozásokra. A szakmát megtanítjuk nekik, igyekszünk felkészíteni őket az élet nehézségeire. Nehéz az elhelyezkedés Bármily fáradságos munka is, sokszor ez látszik könnyebbnek. A neheze akkor jön, amikor megkapják a szakmunkás-bizonyítványt, s fiataljainknak munkába kell állniuk. A mi speciális feladatunk az, hogy megszervezzük számukra azokat a lehetőségeket, amelyekkel elhelyezkedésüket megköny- nyíthetjük. Igyekszünk mindent megtenni ezért, de sajnos, be kell valljam, ez nem mindig sikerül. Bizi A baj előrevetíti árnyékát Ferter János rajza □ Vigasság Harangodon Péter-Pál-napi vigasságot rendeznek Harangodon június 24-én. Az egész napos összejövetelen lesz tánc- és íjászbemutató, koncert, aratóbál. □ Benkó-koncert A Benkó Dixieland Band koncertezik a Szabadtéri Színpadon június 25-én 18 órától. Rossz idő esetén a református templomban tartják. □ Véradás Hétfőn Nagyecseden a kultúr- házban, a tiszaadonyi polgármesteri hivatalban, Kömörő községben pedig a művelődési házban lesz délelőtt életmentő véradás. Egy szelet vajas kenyér Oláh Gábor Sétálgatok, örülük a korai nyárnak, mert mosolyt varázsol az arcokra és szépek a lányok, csinosak az asszonyok. Nemrég virított el kedvencem az akác, de illatát még mindig érzem. Az iskolából felszabadult gyerekhad tódul ki, vigyázni kell, el ne sodorjanak. Mellettem az egyik gyerek egy szelet vajas kenyeret dob a fal tövéhez. A kenyér ott hever a földön, szánalmasan, piszkosan, pillanatok alatt legyek köröznek felette. Reggel még gonddal készített tízórai volt. Talán életemben először most először elfog a káromkodás keserűség. Mert tudom, hogy az új évezred küszöbén milliók éheznek a világon, s nálunk is ezrek nélkülöznek még ma is, de nyomnak a lidérces emlékek gyermekkoromból is. felveszem az elhajított kenyeret. Amíg a közeli hulladék- gyűjtőhöz érek vele, elnézem rajta az unott harapás, hosszúkás, rendezetlen nyomait, barázdáit. A gyerek, aki eldobta, talán vajas kenyér helyett fonott kalácsot várt, vagy a kakaó hiányát kifogásolta, netán a megszokott téliszalámit a kenyérről. A szemétgyűjtő előtt pillanatra megáll a kezem a levegőben. Bedobjam? Ne dobjam? Hová vinném hosszúra tervezett sétámon? Még kinevetnének érte, vagy magyarázkodnom kellene mindenkinek. Kutyám, macskám nincs. Eldobták, piszkos, szemétben a helye. Mi legyen, mit tegyek? Újra és újra vissza kell mennem az emlékeimhez. Háború, sorban állás, majd jegyes kenyér, s egyszer egy karéj, egy nagy karéj kenyér, szép fehér disznózsírral, sóval, piros paprikával. Abban az időben mondta az orvos anyámnak, jól kellene táplálni ezt a gyereket. Abban az időben kerestem anyám ujján az eljegyzéskor apámtól kapott kísérőgyűrűt, nagyanyámtól örökölt aranyláncát és feje alól a kispárnát. Nem tudom megtenni, hogy a kenyeret a kukába dobjam. Megyek tovább a kenyérrel, az emberek olyan furcsán néznek rám, de nem érdekel. Eszembe jut nagyanyám is, aki mielőtt megszegte volna a kenyeret, előtte megcsókolta, s azt mondta: fiam, ez Isten áldása. Nagyapám hozzátette, a kenyér maga az élet. isszanézek az épület homlokzatára. Rajta nagy betűkkel: ISKOLA. Vidám nyári hangulat a gyulaházi óvoda udvarán Vincze Péter felvétele
