Kelet-Magyarország, 2000. május (60. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-13 / 111. szám
2000. május 13., szombat lelát«» HÉTVÉGE. ÉVFORDULÓ 9. oldal ALKOTÓINK A Nyírség szerelmese Bodnár István Soltész Albert festőművésszel lépten-nyo- mon találkozik az ember. Igazi városi polgár, aki rendszeresen részt vesz a különböző kulturális eseményeken, vagy éppen beszélget valakivel Nyíregyháza főterén. A kiállítások, irodalmi rendezvények szorgalmas látogatója, és szívesen ad tanácsokat a pályakezdő festőknek, alkotóknak, de az sem ritka, hogy kifogásol valamit. Több mint 20 éve vezeti a Benczúr Gyula Képzőművészeti Kört, amelynek az otthont adó gazdái többször változtak, ám a vezetője, szakmai irányítója maradt. Fontos feladatának tekinti ezt a munkát. Lelkes csoportjának tagjai rendszeresen szerepelnek egyéni és kollektív tárlatokon, az utóbbi időben a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubjában. Igaz, mostanában többet aggódik, nem látja túl biztatónak a kultúra jövőjét, amikor egyik napról a másikra egyetlen tollvonással megszüntetnek egy művelődési házat, olyat, amely a legkülönbözőbb művészeti csoportoknak volt a fellegvára. Mondhatni, hűséges ember Soltész Albert. Közel hatvan éve nyíregyházi lakos, itt is kezdte tanulmányait a Bessenyei György Képzőművészeti Főiskolán. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta a tanulást, és Barcsay Jenő is tanító- mestere volt. Talán neki is köszönhető, hogy oly nagyra értékeli a rajzolás művészetét. (Tanítványait is erre ösztökéli.) — A festészetet rajzzal kell megalapozni. Velem is rengeteget rajzoltatott egykori tanárom, Főnyi Géza. Rajz nélkül nincs piktúra. Aki nem tud rajzolni, az kétes minőséget alkot. De aki tud, annak nincsenek kompozíciós problémái. Nyírségi dombok Soltész Albert hűséges maradt a Nyírséghez. Itt építette a maga lerombolhatat- lan Déva várát, amelyet alkotások gazdag tárháza jellemez. — Sok helyen megfordultam életem során Párizstól a lengyelországi, lenyűgözően szép Solina-tó partjáig, Mégis büszke vagyok arra, hogy a végtelennek tetsző víztükrök és hegyek csodálatos hatására is megőriztem az alföldi ember látásmódját, egyetlen ecsetvonás erejéig sem tagadtam meg, hogy a Nyírség szerelmese vagyok. Soltész Albert szívesen készít illusztrációkat is. Mi, újságírók is meglepődtünk egyik nemrégiben rendezett kiállításán, hogy a Kelet-Magyarországban milyen sok rajza jelent meg az ötvenes évektől mostanáig. Talán megérdemelne ez is egy kiadványt. (Soltész Albertról egyébként néhány éve könyv elent meg, amely az életútját mutatta be.) Érdekes megszemlélni a művész minden egyes kiállítását, amelyen szinte egész élete figyelemmel kísérhető. Sokoldalú művész, rajzokat, pasztelleket, akvarelle- ket, olaj- és temperafestményeket egyaránt készített. — A régebbről megőrzött képeim küo- méterkövek. Azért is őrzöm őket, hogy az idő távlatában lássam, milyen utat tettem, meg, hová, merre is tartok. Folyton figyelem magam, hogy képeim egyre jobban letisztuljanak, hogy tömörebben, gazdagabban tudjak festeni. Ha mondanivalóm nem lenne, fölöslegesen állnék az állvány elé. Soltész Albert kiállításait látva, — legalább ötven önálló tárlata volt eddig — biztos vagyok benne, a festőnek mindig akad mondanivalója. Soltész Albert A harmincéves tiszai dráma Emlékező sorok az évszázad legnagyobb kárát okozó Tisza-Szamos-közi árvízre Fehérgyarmat madártávlatból az árvíz idején Elek Emii felvételei Rekord A Szamos áradása 82 éves árvízi rekordot döntött meg. A romániai területen kiáradt Szamos vize 400-500 méter széles sávokban tört át a magyar határon, s lakott területet is elöntött. Víz alá került Fehérgyarmat, így elrendelték a mintegy hétezer lakosú nagyközség kiürítését. A Tisza— Szamos-közi falvak közül benyomult a víz Cégény- dányád, Szamosújlak, Sza- mossályi, Nábrád, Panyo- la, Jánkmajtis és Csegöld községekbe. A kiáradt víz több mint huszonöt községet zárt el a közlekedéstől. A dráma kezdete Szinte egyszerre támadott a három folyó, a Tisza, a Túr és a Szamos 1970. május 14- én. A folyó menti szatmári kisközségek lakói 13-án este békésen tértek nyugovóra, de éjfél után már sok százan ásóval, lapáttal, homokzsákokkal felfegyverkezve rohantak a legveszélyeztetettebb gátakra. Tiszabecs és Uszka került komoly veszélybe a Tisza mentén, a ház nagyságú szökőárral gátat törő Túr pedig Gar- bolcot árasztotta el rendkívül sebesen áradó hatalmas víztömeggel. Az emlékek idővel elhalványulnak. A hetvenes árvíz viszont olyan esemény volt az életemben, amire úgy emlékszem visz- sza, mintha ma történt volna. Széles Lajos ma nyugdíjas, akkor a fehérgyarmati járási tanács elnöke kezdte így beszélgetésünket, amikor arra kértem: idézze fel a 30 évvel ezelőtti eseményeket —. Elevenen él bennem az a szörnyű látvány, ami elénk tárult, amikor kimentünk védekezni, amikor elkezdtük az emberek kitelepítését. Még most elérzékenyülök, ha felelevenednek bennem ezek a képek. Azt hiszem fegyelmezettségüknek volt tulajdonítható, hogy biztonsággal települtek megfelelő helyre és nem volt emberveszteség. — Aztán a visszatelepítés előkészítése, a védőoltások, a biztonságos ivóvízellátás megszervezése, a járványveszély megelőzése jelentette a nagy feladatot, mert minden kutunk fertőzött volt. A ledőlt házakba nem tudtak visszaköltözni, az épen maradt, vagy valamennyire is használható középületek hamar megteltek. — Az árvíz olyan rombolást végzett, ami minden képzeletet felülmúlt. Felmentem a református templom tornyába, s onnan néztem körbe a tájat. Szörnyű volt. Víz mindenütt, benne az összeroskadt házak teteje, úszó, vagy már elpusztult állatok teteme. Azt hittük, nem állunk talpra talán soha. De az a hallatlan nagy összefogás csodát művelt. Egyemberként állt mellénk mindenki a védekezéstől az újjáépítésig, és nem csak szóban, kinyilatkoztatásokban, hanem konkrét tettekben és pénzben is. A kormány rendeletet alkotott, hogy november végéig minden ember feje fölött lakás legyen. Amikor ezt a rendeletet elolvastam, azt mondtam, ebből nem lesz semmi. Az első anyagszállítmány június közepén érkezett. Akkorra készítették elő a terepet a fogadására, elészültek a tervek, s hozzá lehetett kezdeni az építkeKáradatok Több, mint 3500 lakás semmisült meg, több mint ezer vált felújítás nélkül lakhatatlanná. 87 közintézmény ment tönkre, vagy károsodott jelentős mértékben, Az úthálózat jelentős része tönkrement, a mezőgazdaságban a tanácsokhoz tartozó területen, akkori áron több mint másfél milliárd volt a kár. zéshez. Az ország minden területéről csoportosítottak ide építőipari vállalatokat, így pár hónap alatt sikerült 2900 lakást felépíteni s abból egy szobát és a konyhát lakhatóvá tenni. (Az akkor építésügyi miniszter nevéről Bondor-kész lakásoknak nevezte mindenki). — Ez szinte hihetetlen volt és annak köszönhető, hogy a kormány nem nézte, kinek müyen az anyagi helyzete, egyszerűen az volt a jelszó, hogy fel kell építeni a lakásokat. Hallatlan nagy kedvezményes kamattal kapták a kölcsönt, kaptak vissza nem térítendő támogatást. Jelentős összeg gyűlt össze adományokból, amit ingó és ingatlan formájában meg is kaptak és ez óriási segítség volt. Külön téma volt az idősek helyzete. Nagyon sok idős ember nem akart építeni, mert félt kölcsönt felvenni. Meg kellett Szeptember 15-ére Méhteleken felépült egy új utcasor győzni őket, hogy a kormány segíteni fog. Meg is épültek a lakások az idősek számára, beköltöztek, s ha nem tudtak fizetni, az állam később felfüggesztette a törlesztést. Soha egyetlen embernek sem kellett emiatt kiköltözni. A nagy gát A szakemberek megállapították: úgy lehetne kivédeni az üyen eseteket, hogy egy nagy víztározót kell építeni, egy nagy gátrendszert kell kialakítani. 350 millióba került. És azt eredményezte, hogy öt községet kivéve ugyanilyen helyzetben a gátrendszer megvédte volna az egész területet. A gáton kívüli települések — Kishódos, Nagyhódos, Garbolc, Nagygéc és Komlódtótfalu — sorsa abban az időben megpecsételődött. Állandóan napirenden volt az ottélők áttelepítése, de ők nagyon keményen állták a sarat, nem engedtek. — Bevallom őszintén, mint akkori járási vezető, én is úgy viselkedtem, hogy ne menjenek. Sokat kaptam érte, mert rájöttek, hogy ezt nem nagyon szorgalmazom. De beleéltem magam a helyükbe, s megértettem, mit jelent elmenni onnan, ahol leélte az ember az életét. Egyedül Nagygéc szűnt meg, ott minden lakást elvitt a víz. Összesen 3570 lakás épült újjá, 1170-et felújítottak, 87 közintézményt — iskolát, óvodát, művelődési házat, egészségházat — építettek újjá, s több, mint ötve- net felújítottak. Megépült 13 kilométer belterületi út, s 19 község kapott már az első ütemben vezetékes ivóvizet, ami ezen a területen azelőtt ismeretlen volt. Újjáépültek a boltok, ABC-prog- ram kezdődött, s 1975 közepére befejeződött az árvizes újjáépítés. Személyes sors Széles Lajos sorsát is meghatározta az árvíz. Akkor még nem volt divat a többes jelölés, ám az 1971-es választásnál rájelölték a népfront egyetlen jelöltjére és a lakosság 72 és fél százaléka rá szavazott. 19 évig senki nem tudta kiszorítani, pedig a nyolcvanas évek vége felé már kötelező is volt a többes jelölés. Kétségbeesve Garbolcon Itt élned, halnod kell Ma már közmeghallgatásnak hívják, akkor még falugyűlés volt. Mi más lehetett volna a téma a nagy gát mögé szorított falvakban, mint a kitelepítés. A hivatalos szónokok azt magyarázták, mekkora veszélyt jelent ottmaradni, a helybeliek pedig azt mondták: nem mennek sehová, legfeljebb ha mindent felépítenek nekik, ahogyan az árvíz előtt volt. Nagyhódos volt a legkeményebben ellenálló falu, leghangosabb szószólója pedig a közel egy évtizede elhunyt Kádár Feri bácsi. Az alacsony termetű, nagy bajuszú Feri bácsi a helyi tsz párttikára volt, így aztán nem félt újra és újra hadakozni. Egyik alkalommal úgy látta, értelmetlenné, parttalanná válik a párbeszéd, felállt és egyszerűen lezárta a vitát, berekesztette a falugyűlést, majd felszólította a résztvevőket: énekeljük el a Szózatot. Mondanom sem kell, nem volt divatos a falugyűléseket Szózattal zárni. Meg is kértem utána, árulja el, miért épp a Szózatot énekeltette. Ázt mondta: azért fiam, hogy mindenki kihallja belőle az üzenetünket: ITT élnek, s halnod kell. Az összeállítást készítette: Balogh József.
