Kelet-Magyarország, 2000. május (60. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-19 / 116. szám
2000. május 19., péntek HATTER 3. oldal Nagyra nőjenek! CSERVENYÁK KATALIN /vnikor megszülettem, nagyapám egy almafát ültetett el a kertbe. Utánam Kati fának nevezte el. Két év múlva újabb csemete kezdte bontogatni rügyeit a jonatán mellett: egy delicsesz — amelyik húgomról a Csilla nevet kapta. Akkoriban, ha gyermek érkezett a családba, szokás volt fát ültetni a nagy esemény örömére. Nem is tudom, miért ment ki a divatból. Talán azért, mert elég furcsán néztek volna arra a tizediken lakó apukára, nagypapára, aki a lakótelep betonrengetegében kisásóval, locsolókannával a kezében folytatja a családi hagyományt. Arról most nem beszélek, hogy dolga végeztével fel sem ért volna az apuka az emeletre, már ki is törte a csemetét valamelyik arra kódorgó suhanc... Szimpatikusnak tartom Nyíregyháza polgármesterének ötletét, hogy fel akarja eleveníteni a régi szép szokást, és szeretné, ha minden megszülető nyíregyházi kisgyermeknek ültetne fát a városban az önkormányzat. Névtáblácskát is tennének melléjük, így aztán a felcseperedő kicsinyek is tudnák, melyik az övék. És persze óvnák, vigyáznák, gondoznák — játszom el a gondolattal —, mert hát egy olyan fát, amelynek „tulajdonosa" van, nem szabad csak úgy sorsára hagyni. Naivan azt hiszem, a vandálok is emberibb módon viselkednének, ha egy ilyen csemete mellett haladnak el — főként akkor, ha saját nevüket olvassák valamelyik mellett. Mert hát a rossz fiúk is csecsemőnek születnek... Ami pedig még fontosabb: egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, megoldhatatlannak, hogy évtizedek múltán, mielőtt bárkinek is eszébe jutna kivágni az addigra gyönyörű lombot növesztő fákat, kutya kötelessége lenne engedélyt kérni attól, akinek születése emlékére ültették. IVIostanában ugyanis mintha túl sok fa vált volna úgymond vágáséretté a városban: intézmények udvaráról, magán- területekről, helyenként közterületekről tűnnek el az árnyat adó lombok. Amiket csemeteként pedig apáink, nagyapáink ültettek nekünk, gyermekeinknek, hogy ne legyen olyan kopár és élettelen ez a nyírségi, homokos táj. JV-VA yA ÜA Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája ír fi! HÍREK □ Előkészítő A megyei gyermekkönyvhó- nap keretében Nyíregyházán, a megyei és városi könyvtár gyermekrészlege Szomszédoló 2000 nemzetközi megyei olvasótábor előkészítő módszertani tanácskozást szervez, a partnerszervezetek képviselői részvételével május 19-én 10 órától. □ Értekezlet A megyei Közoktatási Alapítvány és a megyei Pedagógiai, Közoktatási és Továbbképző Központ intézményvezetői értekezletet tart május 19-én 9-től 12 óráig a továbbképző központban (Nyíregyháza, Búza u. 5.). A megbeszélésen tájékoztató hangzik el többek között a taneszközök felmérésének tapasztalatairól is. □ Fogadóóra Lakatos András országgyűlési képviselő május 19-én (pénteken) 15 órától fogadóórát tart Baktalórántházán a polgármesteri hivatal kistermében. A sztráda nemcsak útpálya-ügy Az M3-as egy nemzetközi közúti és vasúti hálózat kulcsfontosságú része (2.) Az M3-as barabási és záhonyi elképzelt változata. A szaggatott piros a korábbi, a piros az újabb változat, a szaggatott fekete a 4-es főút- ba visszakötő szakasz KM-iiiusztráció Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — M3-as ügyben megyénkben most az a gyakorlati kérdés, hogy mikor döntik el a végleges útvonalakat és mikor indulhat a konkrét kivitelezés. A nemzetközi összefüggések csak ezután következnek. Sokféle információ napvilágot látott az M3-as autópálya nyomvonalával kapcsolatban az elmúlt egy hónapban. Még az a hír is felröppent, hogy Nyíregyházától 25 kilométerre délre keresztezi majd a 4-es főutat. Ezek egy része alaptalan túlzás volt, a többi a négy elkészült nyomvonalvariáció különböző értelmezéséből fakadt. Van egy fix pont A kedélyek mára többnyire megnyugodtak. A legfontosabb ponton a terv nem változott: az autópálya Nyíregyháza déli várostáblájától 3,1 kilométerre keresztezi a 4-es főutat. Ez azt jelenti, hogy a sztráda Nyíregyháza környéki szakasza valóban lehet a megye- székhely elkerülő útja, ha megépülnek a keleti és a nyugati tehermentesítő utak is, amelyek szintén a sztrádaprogram részét képezik. Újabban kormányszintű állásfoglalások ismeretében várhatjuk a megye számára egyébként kedvező fejleményeket. A nagy földmunkagépek indulására azonban még nem számíthatunk, hiszen előbb el kell készíteni a részletes nyomvonalterveket, meg kell történnie a kisajátításoknak, mindkettő időtrabló, ám elkerülhetetlen. Nincs vita a Nyíregyháza-Vá- sárosnamény közötti szakaszról. A Kiút Térségfejlesztési Egyesület megrendelésére a Közlekedés Fővárosi Tervező Iroda által készített — és a közlekedési szakma számos reprezentánsa által támogatott — új változat kb. Nagyvar- sány határánál tér el a korábban elképzelt „barabási” nyomvonaltól. Eredetileg egy új Tisza-hídon át, majd Tiszaszalka határában elhaladva Barabástól északnyugatra érné el az ukrán határt. Ami változna — Az új elgondolás szerint Nagy- varsány határától Jéke felé venné az irányt, majd Tornyospádca és Fényeslitke között egy csomópontnál ketté válna — magyarázza Rákóczi András, a Kiüt Térség- fejlesztési Egyesület ügyvezető elnöke. — Eddig tartana az építés első üteme. Innen Komoró és Fényeslitke között ez öt kilométeres összekötő szakasszal visszavezetnék a forgalmat a 4-es útra. Ekkor a határ felé irányuló forgalom Komorótól a mai 4-es úton át érné el az országhatárt, ahol a meglévő, nemrég felújított közúti hídon és határátkelőhelyen át jut el Ukrajnába. Használható maradna a közelmúltban a határ mindként oldalán megépített kamionterminál és az ezekre épített logisztikai kapacitás, amelyben még jelentős tartalékok vannak. A 4-es út és a határátkelőhely forgalmi kapacitásának kimerülése után valósulhatna meg a II. ütem, amelynek során a Komoró- Mándok-Záhony közötti szakasz is megépülne. Az építkezések körülbelül egy évtizedre szóló elképzelések tervét fogalmazzák meg. Ilyen horderejű beruházásoknál ez természetes is, mint ahogy az is: a kivitelezést szakaszolni kell. Nagyobb összefüggések Saját terveink dédelgetése közben érdemes a tágabb összefüggésekre is figyelni. Szakmai körökben ismert, hogy az egységes színvonalú, hatékony, összeurópai közlekedési rendszer kialakítása érdekében 1997 nyarán Helsinkiben tartották meg a harmadik összeurópai közlekedési konferenciát. Ennek alapvető célja az volt, hogy országhatárokon túlmutató, országcsoportokat, régiókat felölelő nemzetközi léptékű közlekedési vonalak rendszerét dolgozza ki. Mégpedig akként, hogy az Északi- és Földközi-tenger, valamint a FÁK-országok egymás közötti és az Európai Unióval összekötő közlekedési kapcsolatai javuljanak. (Vége) Kapcsolatok az V. közlekedési folyosón Az V. közlekedési folyosó Nyu- gat-Európa déli, Kelet-Európa középső területei közötti és Ukrajnán keresztül további keleti kapcsolat megteremtésére hivatott. A folyosó egyik kiindulópontja Velence és Trieszt, mint az Adria jelentős kikötővárosai, Olaszország és Ausztria irányába is jó közlekedési kapcsolatokkal. A folyosó szlovén szakaszán jelentős hosszban az autópálya megépült, jelenleg is építik. Épül a Muraszombat-Hodos (határál- lomás)-Zalalövő közötti vasútvonal, amelynek révén közvetlen vasúti kapcsolat létesül Szlovénia és Magyarország között. Az V. folyosó magyarországi közúti szakaszai az M70, M7, M0 és M3 meglévő és tervezett gyorsforgalmú utak, vasúti gerincvonala a Hodos-Székesfe- hérvár-Budapest-Miskolc-Nyír- egyháza-Záhony-Csap vonal. A vasúti gerincvonalhoz nemzetközi megállapodás alapján csatlakozik a Gyékényes-Dombó- vár-Budapest-Szolnok-Debre- cen-Nyíregyháza vonal is. HBESSl Suprika Szilvási Csaba __________________ A gyarmati határban az apró boldogságok öröme hat át. Elcsavargom az időt. Délre már megint nem leszek otthon. Micsoda szedett-vedett isten jószág az a Dunántúlról szakadt, Szatmárból elrugaszkodott rokonféle, aki el tud bámészkodni egy vadkörtefán vagy a Tisza füzesein, s közben nem tiszteli az ebédidőt? — bosszankodhat már az asztalnál a sógorom, aki szerint a déli harangszó a jel a nagy családi együttfalatozásra. Húsz perc késéssel érkezem. Amit kapok, nem is teszem zsebre. Rendszerető Dezső sógorom tekintetéből látom, legszívesebben elsupri- kálna tiszteletlenséggel felérő pontatlanságomért. Az asztalon egy nagy tálban már ott gőzölög a leves. Szerencsém, hogy azért még nem volt ideje kihűlni. Az illata mint a liliomé, de ez az illat nem pusztán esztétikai gyönyörűség, hanem ínycsiklandozó, étvágygerjesztő élvezet is. Akárcsak a tarpai szilvóri- um aszalt szilva szaga, amelyből apetitóriumként lehajítunk egy kupicányit. A leves előírásszerű. Ahogy nagyanyám hajdan — ha tehette — saját magától is megkövetelte. Úgy kell készülnie, hogy abban legyen marhahús is meg szárnyas is. Lehetőleg kacsa. Azt aztán együtt főzöm annyi ideig, legalább huszonnégy óráig, hogy az úgy elfő, mint a homok. Még a tehén csontjának is meg kell abban puhulnia. De ha kakas van benne, az még jobb. Nagy kakas, öreg kakas, amelyik már évek óta gyakorolja a szerelem művészetét. Egy ilyen tányér leves, az én levesem a beteget lábra állítja, az öreget pedig viruló ifjúvá teszi — mondta anyám anyja, édesnagyanyám, Terka néni. Ebben a levesben, amelyet nővérem az ifjabbik Terka, Ré- zike főzött, kacsa ugyan nincs, (hol kap az ember manapság belevaló házi kacsát?), de van benne marhalábszár és kakashús, meg sárgarépa, ahogy itthon, Szatmárban mondjuk, murok, petrezselyem, karalábé, zeller és egyéb zöldségfélék. A tejfölös paprikás csirke (pontosabban paprikás kakas) és a töltött káposzta után hátra van még a sütemény és az emésztéshez szükséges jó kis házi bor. Előbbit kistányérról esszük, utóbbit vastag falú pohárból isszuk. A bornak olyan illata van, mint a szőlővirágnak. Nincs is jobb ital a Lajcsi papó, Lapapa lugasában termett Othelló levénél, a tavaszi illatot árasztó őszi nedűnél. Jó itthon lenni. Jó érezni, hogy tavasz van. Süt a nap, a jó tavaszi nap, s a lelkűnkben gyűrűző őszi-téli bajokat ki- hessegeti, kisuprikálja belőlünk aranyos seprűjével. Versenyre olvastak Nyíregyháza (KM) — A megyei gyermekkönyvhónap egyik kísérő rendezvényeként szerdán tartották a hangosolvasási verseny megyei döntőjét. A huszonöt kisiskolásnak egy húszsoros ismeretlen szöveget kellett felolvasni. A verseny arról győzte meg a hallgatóságot, hogy a gyerekek valóban szeretnek és tudnak olvasni, de arra is képesek, hogy ezt másokkal megszerettessék. Tisza Krisztina, a kisvárdai Váry Emil Általános Iskola tanulója (felkészítő tanár: Tóthné Annus ka Zsuzsa) lett az első, második helyen végzett Vadász Viktória, a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola diákja (felkészítő: Filep Vilmosné), harmadik lett Tóth Tünde, az őri Bibó István Általános Iskola diákja (felkészítő: Szabóné Fekete Ildikó). íriszek Négyszáz fajta írisz pompázik Nyírpazony egyik kertészetében Elek Emil felvétele
