Kelet-Magyarország, 2000. május (60. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-15 / 112. szám
2000. május 15., hétfő Keleti HÁTTÉR 3. oldal Testőrök árnyékában M. Magvar László kJ IN/Iindnyájan izgatottan várjuk a magyar írásbeli érettségi tételeinek kihirdetését ma reggel. A pénteken és szombaton még ballagó diákok és szüleik természetesen azért szorítanak, hogy minél jobban sikerüljön a dolgozat, mi kívülállók pedig leginkább arra vagyunk kíváncsiak: korosodó fejjel vajon melyik tételt lennénk képesek még jól meg-, írni. Az érettségiző fiatalok is találgatták az elmúlt napokban, vajon milyen témák is kerülhetnek szóba. Egyesek úgy vélték, hogy a feladatok minden bizonnyal kapcsolatban lesznek a millenniumi évfordulóval, s így esetleg hazafias versekre is számítani lehet. IVlég jól emlékezhetünk azokra a botrányokra, amelyek az elmúlt években az érettségikhez kötődtek: kiszivárogtatott tételek. Pestről szétküldött borítékok idő előtti felbontása borzolta a kedélyeket, hogy csak néhányat említsek. Mindezek elkerülésére vezették be azt, hogy rádión és televízión keresztül jelentik be a tételeket. Mégsem lélegezhetünk fel megkönnyebbülve, ugyanis újabb botrányokról hallhattunk a napokban. Győr több iskolájában a tűzszerészek indítják hétfőn az érettségit, mivel az utóbbi években megszaporodtak a bombariadók az intézményekben, s a tanárok attól tartanak, a fontos vizsga alól is egy fenyegető telefonnal akar majd kibújni néhány diák. Ezért tűzszerészekkel vizsgáltatják át még hétfő hajnalban az iskolákat, hogy tudják: csak álfenyegetés érkezhet az iskolába. Az átvizsgált épületekre biztonsági őrök vigyáznak majd, s a héten csak személyes motozás és táskaátvizsgálás után lehet belépni. Nem irigylem az ottani végzősöket, hogy „testőrök" árnyékában kell bizonyítaniuk tudásukat, felkészültségüket. Lesipuskás társaik gondolkodása nevetséges, ugyanakkor döbbenetes, hogy a bombariadó ötletével szeretnének elkerülni egy megmérettetést. Csak remélni lehet, hogy végül győz a józan ész, s nem követnek el olyan tettet, amely már meghaladja a diák- csíny fogalmát... Hétfő reggel Ferter János rajza □ Vendégek lserlohnból Nyíregyháza német testvérvárosának, lserlohnnak delegációja érkezik ma, május 15-én Nyíregyházára. A csoportot a városházán Csabai Lászlóné polgármester fogadja. □ Irány a Budai Vár A megyei nyugdíjasszövetség május 24-én és június 13-án kirándulást szervez a fővárosba, ahol a Budai Várat és környékét, valamint az Országházat nézik meg. Jelentkezni Nyíregyházán, a Hősök tere 9., fszt. 12. szobában lehet. □ Párbeszéd a dialógban A nyíregyházi Dialóg Nyugdíjas Egyesület május 16-i vendége Tasnádi Csaba színházigazgató lesz, akivel terveiről, vágyairól beszélgetnek majd a résztvevők, illetve arról, hogyan érzi magát Nyíregyházán. A megváltozott munkakepesseguek egészségi állapotuknak megfelelő munkát keresnek a lakónépesség száma, aki tehette, elvándorolt innen. A gazdaságilag aktív népesség 1991-95 között ötvenötezer fővel csökkent. Mindeközben Szabolcs-Szatmár- Bereg lakossága folyamatosan öregszik. Míg az ország öregségi nyugdíjasai közül csak közel négy százalék, a rokkantsági nyugdíjasoknak azonban a duplája, 8 százaléka él megyénkben, ahol jelenleg hatvanezer rokkantsági nyugdíjast tartanak nyilván, és további 25 ezer a já- radékszerü ellátásban részesülő, megváltozott munkaképességű személyek száma. Ezekkel az adatokkal az egyik legrosszabb helyzetű területnek számítunk. Kétirányú megoldás — Nem hallgathatjuk el azt sem — folytatja Mádi László —, hogy bár a munkaképességcsökkenést választók jelentős része valóban beteg, vannak, akik gazdasági érdekből kérik a leszázalékolást. Bármennyire is tisztában vagyunk ezzel, adminisztratív eszközökkel nem tudjuk megoldani a problémákat. Meggyőződésem, hogy csakis az érdekek oldaláról történő megközelítés hozhat változást, az tehát, ha olyan helyzetet teremtünk, amelyben nem a munkaképesség csökkenése, hanem annak megőrzése lesz kifizetődőbb mindenki számára. Kétirányú megoldásra gondolok. Egyik, hogy munkahelyeket teremtsünk, megélhetést nyújtsunk, másik, hogy a munkaerő- piacról kiszorulóknak újabb esélyeket adjunk, hogy a megváltozott munkaképességűek újabb, állapotuknak megfelelő elfoglaltsághoz, keresethez jussanak. Ehhez pedig nemcsak a képzés, de a személyiség formálása, valamint megfelelő motiváció is szükségeltetik. Drámai megváltozás — Sajnos, ma Magyarországon az a tapasztalat, hogy aki dolgozni tudna, az sem szívesen dolgoElek Emil illusztrációja zik. Egy felmérés szerint a megkérdezett leszázalékoltak döntő többsége semmilyen módon nem kívánna ismét aktív dolgozóvá válni, és ez nagyon szomorú. Különösen igaz ez akkor, ha tudjuk: miközben az öregségi nyugdíjastábor egyre öregebb, a rokkantnyugdíjas tábor egyre fiatalodik. — Mindez azért is figyelemreméltó, mert a fiataloknak gyermeket, családot kell eltartaniuk... A rokkantosítás nemcsak az egészség romlását, de a család jövedelmének drámai megváltozását is jelenti. Nem csoda hát, ha ma a rokkantnyugdíjasok 11 százaléka vállal különböző munkákat, keres mellékes, kiegészítő jövedelmet, hiszen az ilyen családok mintegy háromnegyedében nincs aktiv, azaz állandó munkahellyel rendelkező személy. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezáltal az állam, a költség- vetés vállára nehezedik mind nagyobb teher. Kovács Éva Mádi László gának alelnöke, a foglalkoztatási bizottságnak tagja, van tehát rálátása a problémára. — A kezdetekkor, a munka- nélküliség dinamikus emelkedési időszakában évente közel 3,5 ezer fővel csökkent megyénkben Nyíregyháza (KM) — Sza- bolcs-Szatmár-Beregben összesen százhúszezer nyugdíjas él, közülük hatvanezer a leszázalékolt, rokkant. Ezzel az adattal nemcsak a nyugdíjasok, de a leszázalékoltak tekintetében is dobogós helyen vagyunk. Szakemberek szerint ez nincs véletlenül: a mi megyénkben legtöbb a munkanélküli, legkevesebb ma is a munkahely. Elhasználódtak — A problémák tiz évvel ezelőtt, a rendszerváltoztatáskor kezdődtek, amikor szinte egycsapásra tűntek el a munkahelyek. Az eltelt évtized alatt összesen másfél millió munkahely szűnt meg, s mindössze százötvenezer új létesült. Mindez nem történhet következmények nélkül. Az emberek fizikailag, szellemileg elfáradtak, elhasználódtak, felőrlődtek a bizonytalan időszak alatt, ennek következménye az egészség romlása, később a leszázalé- kolás, a rokkantnyugdíjazás lett — mondja Mádi László, a Fidesz megyénkben képviselője, aki a parlament költségvetési bizottsáAz ország rokkantjainak nyolc százaléka a mi megyénkben él. Rokkantak megyéje vagyunk A megváltozott munkaképességűek száma folyamatosan nő az utóbbi években Felajánlották tiszteletdíjukat Baktalórántháza (KM) — Küldöttközgyűlést tartott a napokban a Baktalórántháza és Vidéke Áfész, ezen belül értékelték a szövetkezet 1999. évi gazdálkodását. A tagok örömmel állapították meg, hogy az áfész az elmúlt évtized legeredményesebb esztendejét zárta. A közgyűlés zárásaként a küldöttek tiszteletdíjukat felajánlották a megye árvízkárosultjainak megsegítésére, és ezt az összeget az áfész kiegészítette 100 ezer forintra, melyet a Vöröskereszt megyei szervezetén keresztül juttat el a rászorultaknak. Pihenőben Mindig akad egy csendes hely, ha távol akarunk maradni a város zajától Martyn Péter felvétele Terefere a buszon Györke László _______________________ Egy asszonyság ül le mellém a buszon. Beszédes kedvében van. Érdeklődéssel bólogatok, így aztán még jobban nekibátorodik. — Tudja, ketten maradtunk az urammal. A gyerekek szétszéledtek, a lányom itt lakik nem messze Nyíregyházától. Most tőlük jövök, mert már nem bírtam ki, hogy ne lássam a kisunokámat. Csuda az a gyerek! Még csak négyéves, de már olyan csibész, hogy még. A múltkor vittem neki egy cicát, hát ha látta volna azt az örömöt! El is keresztelte Bitónak. Mert az r betűt még nem tudja mondani. Meg kell enni, mikor elkezdi énekelni, hogy „nem vadok Bon(d)...”. Táncolni is szeret. Aztán komorabb témára vált. — Ottmaradt a nagy porta kettőnkre. Nem szeretnek a mai fiatalok falun lakni. Az uram rokkantnyugdíjas, tudja, elitta az egészségét. Én se nagyon bírok, mióta megoperáltak. De hát élni kell, a nyugdíj kicsi, muszáj gazdálkodni. Disznót tartunk, meg aprójószágot, még a gyerekeket is mi látjuk el hússal. Micsoda köny- nyebbség azért, hogy se tojást, se húst, se krumplit nem kell nekik venni. Ha kifogynak, kijönnek, aztán bepakolnak. De hát az ő munkájuk is benne van vastagon. — A jó múltkorában arra megyek ki a kapuba, hogy egy kiskutya nyüszít kegyetlenül. Nem falubeli volt, mert azért azokat ismeri az ember. Csak arra gondoltam, hogy valami városi ember hagyhatta ott. Biztos már nem tudta tartani, eladni nem akarta, hát így szabadult meg tőle. Nem tudom. Na, fogtam hát, bevittem, felneveltük. Szép kutya, ennek is nagyon örült a kisunokám. De ezt nem hagytam, hogy elvigye magával. Arra gondoltam, ha nálunk marad a kiskutya, gyakrabban jönnek majd hozzánk a lányomék. Hát már csak ilyen önző vagyok, jobban szeretem, ha hozzánk jönnek. De most már nagyon régen nem voltak, azért kerekedtem fel, hogy meglátogassam őket. — A vejem is rendes ember. Csak hát most éppen nincs munkája, és ilyenkor egy kicsit ideges. Kőműves, nagyon rendesen dolgozik, sokszor vállalnak külföldön is munkát. Ha nincs munka, akkor nem leli a helyét. Amúgy elég szépen keres. Régebben bent laktak a városban, de nem bírták a panelt. Na, én sem bírnék az emeleten lakni. Hogy még egy köpet udvarom se legyen... Na, ahogy összejött egy kis pénzük, vettek egy tízéves családi házat a kertvárosban. Jó állapotban volt, alig kellett rá költeni. Szerencséjük is volt, mert aki eladta, meg' volt szorulva, nem nagyon alkudozott. Most már nagyjából egyenesben vannak, csak hát az a baj, hogy elég messze kerültek tőlünk. A benzin meg drága, hogy minden héten jöjjenek. Kellemes kávé illat csapja meg az orrom. Az asszonyság látja, hogy szaglászom, elneveti magát: A táskámból jön az, a lányom adott egy kis finom kávét. Mert tudja, erre nemigen szoktam pénzt kiadni, pedig szeretem. Na, lassan le kell szállni. A csatlakozásig van még időm, addig elintézek pár dolgot. Na, Isten áldja! Kevés a bérelt Nyíregyháza (KSH-Malakuczi- né Póka Mária) — A kilencvenes években a lakásprivatizáció és az állami lakásépítés megszűnése a lakáshoz jutási lehetőségeket átrendezte. E folyamatok hatása a kilencvenes évek végén már jól regisztrálható, hiszen az évtized végére a szerkezeti átalakulások gyakorlatilag befejeződtek. A magyarországi lakásviszonyok feltérképezése céljából a KSH 1999 májusa és júniusa között reprezentatív lakossági adatfelvételt hajtott végre. A felvétel eredményei szerint a lakások 91 százalékát tulajdonosaik lakják. A tulajdonosaik által lakott lakások 17 százalékánál a privatizáció néven váltak tulajdonossá a lakók. A bérlők által használt lakások az összes 9 százalékát adják. A bérelt lakások kétharmadát önkormányzattól bérlik a háztartások. A tulajdonos által lakott lakások több mint négytizede jó, vagy kiadó minőségűnek tekinthető. Ezen belül azonban a privatizált lakások csupán egytizede felel meg az előbbi lakásminőségnek. Legkedvezőtlenebb a bérelt lakások állapota. Ezek közül a legjobbak minősége is csak tizede a tulajdonosaik által lakott legjobb minőségű lakásokénak. (A minősítés egy komplex mutató segítségével történt. Tulajdonforma és használati jogcím szerint a lakásokat 5 csoportra bontották.)
