Kelet-Magyarország, 2000. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-12 / 110. szám

2000. május 12., péntek Kelet« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT \ Az éhség érzete Lefler György ___________ Ez aztán a gép! — lelkendezett a körkér­dés készítésekor „az utca embere", amikor a szerkesztőség új, Kodak digitális fényképe­zőgépe hátoldalán az illető már viszont is láthatta magát. Jómagam előbb idegenked­tem e csodamasinától, mint általában min­den ismeretlentől, de aztán hamar megba­rátkoztam vele és a gondolattal, hogy koro­sodó fejjel meg kell tanulnom a számító­gépre csatlakoztatását, és munkaeszközként használnom kell. Amit Misi tanul, Mihály sem felejti — tart­ja a mondás. Igen ám, csakhogy a mai Mi­siknek mennyivel többet kell már tudniuk, mint akár a két évtizeddel korábban iskolá­ba járóknak. Évszázadokon át a nagyapák fejében még ugyanaz volt, mint az unokáé­ban. A technika csak észrevehetetlen lassú­sággal kúszott előre. Az ipari forradalom eredményezte, hogy az unoka fejében már egy egészen más világ tükröződött, mint a nagyapáéban. Napjainkban pedig az apák már úgy nevelik fiaikat, hogy azok feje más legyen, a kezük más munkára álljon, mint amire az övék van beidegződve. Igen, mert a technika áttörte a nemze­dékfalat. Az úgynevezett duplázási idő a nemzedékváltás periódusideje alá zsugoro­dott, sőt egyes területeken már három-öt évben, néhol még ettől is kevesebben mé­rik azt az időt, amely alatt a felhalmozott is­meretanyag a kétszeresére növekszik. Olyan kor küszöbén állunk, amikor egy élet folya­mán többször kellene fejet cserélni. A kér­dés persze az: vállalni tudják-e a fiúk, hogy többször is kijárják majd az iskolát, amelyet apáiknak csak egyszer, gyermekfővel kellett elvégezniük? A válasz: igen. Már manapság js az a munkaerő kelendő, aki egyszerre több szak­ma birtokosa. A nagy társadalmi változás hozta munkanélküliségből is csak az tudott és tud kimenekülni, aki képes a megújulás­ra, képes ismét iskolapadba ülni, aki tudo­másul veszi a folyton alakuló valóságot. /\ tudás, a műveltség — mondják — nem a jóllakottság, hanem az éhség érzete. Ez útravaló lehet a ma és a holnap ballagók­nak is. Ó igen, a fiam most már „másodhege­dűs”... az elsőt már összetörte... Ferter János rajza HÍREK □ Jubileumi koncert Nyíregyháza és Iserlohn kapcsolatának tízéves jubileuma al­kalmából a két város zeneiskolája közös kon­certet ad május 14-én. A nyíregyházi zeneis­kolában vasárnap 17 órakor kezdődő hang­versenyen a kisvárdai, a nagyhalászi, a nyír­bátori, a vásárosnaményi és a záhonyi ifjú zenészek is fellépnek. □ Vegetáriánus ételek A vegetáriánu­soknak segít a változatosabb étrend összeál­lításában az a tanfolyam, amely május 31 -én kezdődik a nyíregyházi Vasutas Művelődési Házban. □ Teleház Teleház-alirodát nyitottak Biriben a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapít­vány támogatásával. Hulladékból erdőt menthetünk Szeméthegyeinket a szelektív gyűjtéssel és ismételt feldolgozásával csökkenthetnénk Az üveghegyen innen még sok a munka a szerző felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Az ipar korlátlan mennyiségben fo­gadná és dolgozná fel a hasznosítható hulladékot, de a mindenkinek jó üzlet elé ma még a kényelmes szemlélet vet gátat. A megyeszékhelyen naponta mintegy 1500 köbméter hulladé­kot söprűnk össze, ennyit visz­nek ki az orosi telepre, ahol hosszú évek alatt óriási szemét­hegyek gyűltek össze. Szándék ugyan korábban is volt arra, hogy az újra hasznosít­ható anyagokat kiválogatva csökkentsék a lerakott mennyi­séget, de ezek a lehetőségektől messze elmaradó próbálkozások voltak. Körforgalom Ezen kíván változtatni a nyír­egyházi Városüzemeltetési Kht. keretein belül működő újrahasz­nosító üzem, amely már megfele­lő gépekkel, technológiával ren­delkezik a feladat elvégzéséhez. Munkájuknak egyetlen buktató­ja lehet: a szemetelők rossz felfo­gása, mert (legyen szó lakosság­ról vagy éppen kisebb-nagyobb cégekről, vállalatokról) szelektív hulladékgyűjtés nélkül nehéz elérni a célt. — Sokoldalú probléma ez, amely egyetlen lakástól Magyar- ország európai integrációjáig ér — említ széles összefüggéseket Belinszki Tibor, a program kivi­telezésével megbízott szelektív hulladékgazdálkodó menedzser. Indoklásában rámutat: hazánk uniós felkészülését ma még ko­molyan hátráltatják a környezet­védelemben tapasztalt hiányos­ságok. A lemaradás behozásához töb­bek között követni kell azt az el­vet, amely kimondja: a lehető legkevesebb hulladék kerüljön végleges helyre, s amit csak le­het, újra fel kell dolgozni. Ez több szempontból is áldá­sos lenne: felére csökkenne a szeméthegyek növekedésének üteme, kevésbé terhelnénk a környezetünket, az ipar olcsó nyersanyaghoz jutna, s nem is gondolnánk, mennyi fát mente­nénk meg, mennyi vizet és más energiát takarítanánk meg kis odafigyeléssel. Csupán azzal, hogy a lakásból külön edénybe dobnánk az üveget, a műanyagot és a fémhulladékot. Önköltségen Elgondolkodtató adatok: 1 tonna papír előállításához 10-17 jól fej­lett fát kell kivágni, ennyi fa évente 112 kilogramm széndioxi­dot köt meg fotoszintézisével. A fa mellett fel kell használni 32 köbméter vizet, 4,1 megawatt áramot és 280 liter kőolajat, s legvégül 3 köbméter lerakóhely­re van szükség. Magyarországon évente 180 ezer tonna csomagolá­si papírhulladék keletkezik — le­het játszani a számokkal. — A megsemmisítés gyakran többe kerül, mint az előkészítés az újrafeldolgozásra. Ezt legin­kább a vállalatok ismerik fel, ahol rájöttek: ha a termelésből megmaradt anyagaik egy részé­től szétválogatott formában sza­badulnak meg, akkor abból a kommunális hulladék elhelyezé­sének költségeit is fedezhetik. Ezt a felfogást szeretnénk erősí­teni a lakosság körében is — tér vissza a megyeszékhelyről indu­ló kezdeményezésre Belinszki Tibor. Korlátlan mennyiségben Példaként említi, hogy a megye- székhely lakótelepének, Jósavá- ros közelében, a Korányi úton egy hulladékudvart üzemeltet­nek, ahol bárki leadhatja az ott­honában felgyülemlő, de újra hasznosítható papírt, műanya­got, fémet. Az a tény, hogy ezért még egy kis pénzt is kaphat, szinte csak ráadás az előbb már említett előnyök után. A köz­hasznú társaság orosi telepén korlátlan mennyiségben képesek fogadni, és az ipar igényeinek megfelelően előkészíteni a hasz­nosítható hulladékot. Most a tudatosabb gyűjtésre fektetik a hangsúlyt, eddig ugyanis többnyire egy-egy isko­lai vagy lakótelepi akcióhoz al­kalmazkodva helyeztek ki külön­böző méretű edényeket, konténe­reket. A cég nyitott, együttműkö­désre kész olyan vállalkozókkal, akik körzetükben megszervezik a szelektív hulladékgyűjtést. Jó példa akad már Nyírbátorban és Mátészalkán, de a nyíregyházi hulladékudvarhoz hasonló he­lyek gyarapítása is a tervekben szerepel. Beszéljünk ukránul Nyíregyháza (K. J.) — Bár Ma­gyarországon egyelőre még nem mutatkozik tömeges igény az uk­rán mint idegen nyelv tanulása iránt, mégis fontos, oktatás- és tudománytörténeti eseménynek tekinthetjük, hogy a Nyíregyhá­zi Főiskola Ukrán és Ruszin Fi­lológiai Tanszéke kiadásában megjelent Káprály Mihály Be­széljünk ukránul című tanköny­ve. A hiánypótló kiadvány szer­kesztője, Udvari István tanszék- vezető egyetemi tanár szerint: a könyv anyagának elsajátításával a tanuló olyan lexikai és gram­matikai ismeretek birtokába jut, melyek középszintű ukrán nyelvtudásnak felelnek meg. A leckék tematikáját úgy állí­totta össze a szerző, hogy a nyel­vet tanuló elsajátíthassa a be­szédhelyzetekben használatos leggyakoribb szó- és kifejezés­anyagot. A könyvben következetesen elkülönülve találhatók a külön­böző nyelvi szintekhez tartozó tananyagrészek; a leckékben szereplő lexikai ismeretek adek- vát szövegkörnyezetbe ágyazva jelennek meg. A jól strukturált ukrán nyelv­könyvet haszonnal forgathatják a hazánkkal szomszédos ország nyelvét megismerni, beszélni kí­vánó üzletemberek, kereskedők, az államigazgatásban vagy a po­litikai szférában tevékenykedők. Szünidővárás A tiszadadai kisiskolások is nagyon várják már a nyári szünidőt, de addig még sok órát kell eltölteni, a szombathelyi tanítóképzőben végzett Tatár Enikő tanárnénivel Elek Emil felvétele Felhőszakadás Bállá László _______________________ Lajos nem merte volna aján­lani, Kata, a felesége javasolta: Nincs más megoldás. Menjünk be Giziékhez. Onnan telefonál­hatunk az autómentőknek. És kivárjuk ennek a zuhogónak a végét. Kellemetlen állapot. Az autó motorja egy falu közepén min­den ok nélkül megállt. És egé­szen váratlanul, pillanatok alatt hatalmas fekete felhő to­lult föléjük, és olyan sűrű eső csapkodta a szélvédőt, hogy egy centiméterre sem lehetett látni, szerencse, hogy a Gizi fa­lujában történt a dolog. Más körülmények közt Katának persze eszébe sem jutott volna, hogy ebbe a házba betegye a lá­bát. Kata és Gizi valaha barát­nők voltak, mostanára azon­ban épp hogy a beszélőviszony megmaradt közöttük. Lajosnak ugyanis két éve volt egy regé­nye Gizivel. Kata azóta sem ér­ti, mit talált a bánatos arcú, már jócskán elvirágzott vénlá­nyon. No, mikor Kata rájött, a férjének alaposan kitisztította a fogát, de Gizinek nem szólt egy szót sem. Bár nyilvánvaló volt a dolog, bizonyítéka nem volt rá, hogy igenis megesett, ami megesett. Hanem a hajda­ni barátnővel azért alig állt szóba. Most pedig az a fura helyzet. A faluban más ismerősük nem volt, hát behú­zódtak Gizihez. „Kit látnak szemeim?” — csodálkozik Gizi, de nyomban szívélyeskedni kezd: „Csak tes­sék, tessék, beljebb. Foglalja­tok helyet, de nekem, sajnos át kell mennem a másik szobába. Az anyám súlyos beteg. És az igazat megvallva, azt sem tu­dom, megéri-e a reggelt. Most épp nagyon rosszul lett. Már telefonáltam a mentőkért.” Gizi mögött bezárul az ajtó, ők pedig némán ülnek, s olyan sehogy sem érzik magukat. La­jos körülpillant. Ugyanazok a bútorok, ugyanaz a lakás, aho­vá ő annak idején titokban be­besurrant. Kisvártatva Gizi megjelenik egy percre. Kimegy az előszobába, telefonál: sürge­ti a mentőket. „Mi is telefonálnák” — szólt bátortalanul Lajos, s míg oda- künn a szervizzel beszél, azon jár az esze, de fonák is ez az egész. Mentők és autómentők. Egy ember és egy kocsi sorsa. Míg ő járművének baját ecsete­li, a belső szobában Gizi anyja talán épp most adja ki a lelkét. De már jön is Gizi: „Hála isten­nek, elaludt. Most egy kicsit veletek maradhatok.” Kata azonban egyáltalán nem örül annak, hogy Gizi kö­zéjük telepedett. Nem tudja, miről is beszéljen vele kétévi haragtartás után, és ebben a helyzetben, mikor a másik szo­bában... .Bárcsak mielőbb jönnének a mentők! — sóhajtott Kata, és szégyelli, hogy ezt most nem is annyira a súlyos betegnek, mint magamagának kívánja, mert azt reméli, az orvos meg­jelenése majd hoz valami felol­dódást. Móricz-unoka Érpatakon Érpatak (K. J.) — Az érpa­taki Móricz Zsigmond álta­lános Iskola az idén is meg­tartja hagyományőrző ren­dezvényét, az intézmény­névadó tiszteletére szerve­zett „napokat”. Május utol­só hetében az iskola két na­pon át látja vendégül a me­gye tehetséges vers- és pró­zamondóit, fogadja a labda­rúgótornára benevezett csa­patokat. A pódiumra lépő verselők és prózások május 25-én 9 órától mutatják be produkciójukat a közönség­nek és a zsűrinek. A ren­dezvényt várhatóan meg­tiszteli személyes jelenlété­vel Kolos Virág, megyénk klasszikus írószülöttjének, Móricz Zsigmondnak az unokája is. Az érpatakiak figyelmet érdemlő kulturá­lis és sporttalálkozóját rész­vételükkel támogatják me­gyénk neves színművészei, irodalmárai, illetve szű- kebb pátriánkból elszárma­zott, jeles személyiségek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom