Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-26 / 97. szám

2000. április 26., szerda Kelet«» HÁTTÉR 3. oldal Szakértői sokszemközti Kovács Bertalan Európa és Ázsia kapcsolata a páneurópai V közlekedési folyosón címmel rendeznek e héten Záhonyban konferenciát. A nemzet­közi tanácskozás elsődleges célja — termé­szetesen a gazdasági kapcsolatok elmélyíté­sén túl —, hogy segítse és gyorsítsa az észak-alföldi régió felzárkózását az ország nyugati feléhez — fogalmazták meg a szervezők. Ami az elmúlt évek alatt a határ­városban megtartott szakmai eszmecserék számát illeti, nyugodtan kijelenthető: Zá­hony igazi konferenciavárossá nőtte ki ma­gát. A tanácskozások eredményeit, mond­hatni az elméleti viták hozadékát, hasznát tekintve már megoszlanak a vélemények. A legsarkosabban azok fogalmaznak, akik úgy vélik, túl sok a szöveg és az elmélet, miköz­ben a kézzel fogható eredmény bizony ke­vés. Nyilván az érintettek — közöttük elsősor­ban azok, akik úgy tartják, érdemes, sőt kell rendszeres tanácskozásokat szervezni —, ezt másként látják, s megkockáztatom: a résztvevők is kedvezőbben ítélik meg az ef­fajta vitákat, mint a tamáskodó kívülállók. Ellenkező esetben ugyanis aligha telne meg minden alkalommal érdeklődők hadával a záhonyi kultúrház konferenciaterme. Persze az is tény, egy-egy tanácsozás sikere attól is függ, kik beszélnek, s főként, hogy miről. Márpedig a csütörtöki és pénteki szakértői sokszemközt előadói névsora a vájtfülűek számára tele van igazi nagy nevekkel. Mi több, a felvetendő témák között is található jó néhány unikum. Igaz, hogy mondjuk az autópálya záhonyi nyomvonalának hazai és nemzetközi előnyeiről szóló témára sokan legyintve rávágják a lerágott csont jelzőt, de mint az közismert: ez ügyben is van bőven mit egyeztetni. Különösen az ukrá­nokkal! Egyebek mellett erre is bőven lesz lehetőségük a szakértőknek a záhonyi kon­ferencián. Téved kisasszony! Az írógép csengőszója nem a kávészünetet jelzi... Ferter János karikatúrája ÍREK □ Adakozás A katolikus templomokban április 30-án, vasárnap az árvízkárosultak ja­vára tartanak gyűjtést. □ Déri Klub Az újjászervezett Déri János Klubban (Nyíregyházi VMK) tiltott találmá­nyokról lesz videovetítéssel egybekötött elő­adás április 26-án 18 órától. □ Nyugdíjas-kirándulás Szlovákiába szervez egynapos kirándulást a megyei nyugdíjasszövetség. Csütörtökönként lehet jelentkezni Nyíregyházán a Hősök tere 9., földszint 12. alatt lévő irodában. Mintha megállt volna az idő Ami felkavarta a közvéleményt • Tíz évet késtek • Szegény ember vízzel főz Györke László Táltos (KM) — Nemrég egy ha­lálos kimenetelű közlekedési baleset alaposan felkavarta Tákos lakosságának nyugal­mát. Vannak, akik szerint azért követ­kezhetett be a tragédia, mert a 41- es főút a községet átszelő szaka­sza mentén nincs járda. Az utóbbi három évben portalanitottuk a belterületi utakat. Kiss Mihály De nem csak emiatt elégedetlen Tákoson az emberek egy része: többen azt állítják, mintha meg­állt volna itt az idő, nem fejlődik úgy, mint néhány más beregi tele­pülés. Nem látványos Kiss Mihály polgármester: — Az igaz, hogy nincs járda a főút mentén, de már többször el­mondtam közmeghallgatáson is, hogy csak a szennyvízberuházás megvalósítása után építünk ke­rékpárutat, járdát. Már 1994-ben el akartuk indítani a szennyvizet, de a gázberuházás miatt akkor még nem tudtuk előteremteni az önerőt. Az elmondottakból is kö­vetkezik, hogy Tákoson azért nem állt meg az idő, hiszen a tel­jes infrastruktúrából már csak az említett szennyvíz hiányzik. Erre már benyújtotta a pályázatot ki­lenc község Csaroda gesztorságá­A felújításra váró műemlék ház val. Előreláthatólag a beruházás 80 százalékára kapunk támoga­tást. A napokban kaptuk meg a Fetivizig jogi hozzájárulását. — Az utóbbi három évben 24 millió — jobbára pályázaton nyert pénzből — portalanitottuk a belterületi utakat, a falugondnoki kisbuszt kicseréltük — ezzel szál­lítjuk az óvodásokat Csarodára —, sikeresen pályáztunk traktor­ra, melyhez fűkasza, tolólap és pótkocsi is tartozik. Tizenöt köz­hasznú munkással csapadékvíz­csatornát építünk. Szegény az eklézsia A 476 lelkes település Hetefejér- csével együtt társulásban működ­teti Csarodán az általános iskolát. Az egyharmad tulajdonrész ugyanannyi fenntartási költséget is jelent, ezenkívül a térítési díj 50, háromgyermekes családok esetében 75 százalékát állja az ön- kormányzat. A saját bevétel a kommunális adóból (portánként 2300 forint, de ezért elszállítják a szemetet is), az iparűzésiből (évi 120-130 ezer) és a súlyadóból (a minimális 600 forint) befolyó ösz- szeg és az állami normatíva 15,9 milliójával együtt is csak 17 mil­lió áll a bevételi oldalon, miköz­ben a kiadás 25 millió. Pályázatu­kat 7,1 millió kiegészítő támoga­tásra nyújtották be. Úgy tűnik, a hitelfelvétel elkerülhetetlen. An­nak ellenére, hogy kiemelt nor­matívát kapnak, az 2,5 millióval kevesebb, mint a tényleges költsé­gek összege. Nemcsak az önkor­mányzat szegény, hanem maga a település is, hiszen az éves költ­ségvetésnek közel 30 százalékát szociális kiadásokra fordítják. Tündérkert lehetne Kétségtelen, középületek felújítá­sára nem sokat költöttek eddig. Most talán ebben is lesz előrelé­pés — bizakodik a polgármester. A szerző felvételei A templommal szemben műemlék ház felújítására nyújtottak be pá­lyázatot, melyet tájháznak ren­deznek majd be. Gál Balázs nép­rajzkutató, a falu szülöttje fela­jánlotta gyűjteménye egy részét a majdani tájháznak. A művelődési házat is szeretnék rendbe hozni. Az említett háznak megle­hetősen rossz az állaga. Simon Jó- zsefné, a népművészet mestere és Gál Sándorné nyugdíjas szerint — akikkel a helyszínen találkoz­tam — legalább tíz évet késtek ed­dig a felújítással. — Tündérkert, turistaparadi­csom lehetne a faluközpont — te­szi hozzá Simon Józsefné. — Ha valaha nyernék a lottón, biztos a falu szépítésére ajánla­nám fel — teszi hozzá Gál Sándor­né. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a tíz éve avatott fából fara­gott emlékmű bizony erősen kor­had. Visszavonul a belvíz Nyíregyháza (KM — K. D.) — A kedvező időjárás és a védekező munka hatá­sára tovább javult me­gyénkben a helyzet, most már csak alig 1 3.5 ezer hektárt borit belvíz. Bár hat védelmi szakaszon továbbra is másodfokú ké­szültséget tartanak (az ösz- szes felén), a Szamos-Krasz- naközben már megszüntet­hették a készültséget — tu­datta lapunkkal Bodnár Gáspár védelemvezető-he­lyettes. A vízügyesek tovább folytatják a szivattyúzást (legutóbb 17 szivattyútelep közel egymillió köbméter vi­zet emelt át a befogadókba), emellett kézi és gépi erővel folyamatosan távolítják el a csatornákból a vízfolyási akadályokat. Ami az árvízhelyzeteit il­leti, tegnapig folyamatosan csökkent folyóink vízszintje, 13-41 centis apadást regiszt­ráltak a különböző szakaszo­kon. A gátakon ott, ahol a rendkívüli védelmi helyzetet még április nyolcadikán el­rendelték, még mindig figyelőszolgálatot tartanak. Folyamatos a védelmi anya­gok visszanyerése, a töltés­koronák és a munkaterüle­tek rendezése. Az előrejelzések (és tegna­pi tapasztalataink) szerint csapadékos napok köszöntöt­tek ránk itthon, s folyóink külföldi vízgyűjtő területén. A romániai meteorológiai előrejelzések 15 mm-nél is nagyobb csapadékot valószí­nűsítenek a záporok során. A hegyekben szerencsére fo­lyamatosan csökken a (hó)- olvadékvíz mennyisége, így a folyók vízutánpótlása is. EGYPERCES NOVELLÁK A félelem relativitása Örkény István _______________________ I£ét légy — normális, közön­séges hazai legyek, légytársa­iktól alig megkülönböztethetők — hébe-hóba, ha összeakad­nak, egy szoba mennyezetén fejjel aláfelé lógva, ahogy az már minálunk szokás, jól ki- diskurálják magukat, apróra elmondván a velük történt kel­lemes vagy nem kellemes ese­ményeket. — Hogy vagy légytársam? — kérdezé az egyiktől a másik. — Rosszabbul már nem is le­hetnék. Vigyázat! A legyek közis­mert lódítók. Állításaikat nem kell szó szerint venni, de el­gondolkozni a nagyotmondáso- kon is érdemes. — Ahogy így elnézlek, nem vagy valami viruló színben. — Megvan rá minden okom. Akarod hallani? A másik akarta, s az egyik elmondta, hogy tegnapelőtt, vasárnap, élete legrettenete­sebb napján, a finom őszi nap­sütésben békésen üldögélt egy lócitromon az újjáépített Fővá­rosi Nagycirkusz előtti úttes­ten, ahol — ünnep lévén — nem volt zavaró az autóforga­lom. — S még panaszkodol? — lepődött a másik. — Hétszámra nem látok lócitromot. — Várd meg a végét — mondta az egyik. Ültében, folytatta, egyszerre iszonyú robajlást hallott, velőtrázó üvöltést, fülszaggató sikolyokat, menekülő lábak dobogását, s még fel sem ocsú­dott, amikor az újjáépített cir­kuszból kitört egy szörnyalak, egy rémálom, egy borzalom és nyílegyenesen őfelé rohant. — Ne húzd, ne húzd, mert beleőrülük — sürgette társát a másik, egész testében reszketve. — Nem húzom, de azért visszaszámolom. Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt négy, há­rom, kettő, egy... És isten­nek hála! Attól a lócitrom­tól, amin ültem, ha sokat mon­dok, másfél méternyire elcsör­tetett az a szörnyeteg. Egy haj­szálon múlt, hogy el nem tapo­sott. — És mi volt az a szörny? — kérdezte a másik. — Oroszlán — mondta az egyik. — Miért vagy úgy megi­jedve? — Mert azt hittem, fecske — rebegte a megkönnyebbülés só­hajával a másik. Fölnevettek, elköszöntek, szétrepültek. Ajánlás Irgalmas Úr! Mondj imát ér­tünk, gyáva emberekért, akik minden kitörő, csörtető, böm­bölő oroszlántól megfélemle- dünk. Pedig a fecskék, csak a fecskék veszélyesek. Tőlük mentsd meg halandó lelkün­ket, ámen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom