Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-11 / 85. szám

2000. április 11., kedd VÉDEKEZÉS AZ ÁR ELLEN 3. oldal Rekord­magasság Kováts Dénes A elhíresült 1998. évi árvízhez képest most még kritikusabb a helyzet —jelentette ki Helmeczy László, a megyei közgyűlés és a megyei védelmi bizottság elnöke a tegna­pi bizottsági ülést követően. Azt, hogy iga­za van, tények támasztják alá, hiszen rekord-vízállások dőlnek meg, s még nincs vége az árnak. Emberfeletti munka folyik a gátakon, éj­jel-nappal védekezni kell, hogy megakadá­lyozzák a veszélyeztetett települések elönté­sét. A munkálatokat a minapi esők és a he­ves szél tették nehézzé, olykor a gátra sem mertek gépekkel menni, nehogy rontsák ál­lagát. Ráadásul az előrejelzések szerint jön még újabb csapadék, ami tovább rontja a védekezők esélyeit, de ahogy tapasztaltuk — ők nem hagyják magukat. Békeidőben lehet legjobban védekezni az árvíz ellen — fogalmazott a minap Tisza- dobon az évtizedes tapasztalatokkal ren­delkező szakember. Nagy József. Arra gon­dolt: ha a gátak erősítésére kellő pénzt és energiát fordítanak az árvízmentes időszak­ban, akkor a baj is kisebb, ha jön az ár, mert erős védvonal védi a településeket. Megállapításával — mellyel nem áll egyedül —, nem érdemes vitázni, sokan tisztában vannak valóságtartalmával. Különösen ta­pasztaljuk ezt az utóbbi években, amikor valóban legények kellenek a gátakra, me­lyek koronáját gyakorta nyaldossa a kiáradt folyó(k) vize. Hozzávetőlegesen kétszázötven kilométe­res gátszakaszt kellene megerősíteni me­gyénkben, e védvonalak mostanában igen nagy terhelésnek vannak kitéve. A fejleszté­si program megkezdődött, eredményeként néhány szakasz megerősítése megtörtént. Az idén a tervek szerint folytatódik (bár vontatottabban indul, mint képzeltük volna) — ha ugyan a védekezés költségei el nem viszik fedezetét. De a cél megvalósulásáig kitartás kell, nem is kevés, s persze összefogás, melynek vannak szép példái. Így bízhatunk abban: az idén is a gátak legényei kerekednek a víz fölé, s juszt sem engedik át a töltés fölött a kiáradt folyó vizét. Virágok víz alatt Balsa (KM) — Sejtette-e Lidi néni, mikor ősszel földbe dugta virághagymáit, hogy tavasszal víz alatt bontják ki szirmaikat já­cintjai, nárciszai? A kényes virágok most a víz alatt hajla­doznak, a Tisza egy nap alatt a kertkapuig szaladt. Éjszaka, alattomban öntött el min­dent, ami útjába esett. A Lidi néniék házá­hoz vezető járdára már a második sor ho­mokzsákot is felrakták. — Mi lesz most velünk? — tördeli keze­it a hetvenéves asszony, majd hozzáteszi: nem is tudja, mi lenne velük gyermekeik, unokáik nélkül, akik megállás nélkül rak­ják, pakolják a homokzsákokat szüleik há­za köré. Mi lesz velünk? — kérdi Lidi néni A víz az úr Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (KM) — Hétfőn tovább emelkedett megyénk folyói­nak vizszintje, egyre több házat, családot fenyeget az ár. Az alábbi összeállításban néhány település tegnapi helyzetképét pró­bálta felvázolni Cservényük Katalin, Gyür­ke László és Lefler György. I Kritikus helyzet Tiszadobnál A belterületen is magasítják a gátakat • Egyre több a buzgár Ezt a buzgárt tegnap délelőtt fogták meg a szerző felvétele Tiszadob (KM) — Tegnap reg­gel hatkor elérte a tavaly márciusában mért 750 centi- méteres magasságot a Tisza Tiszadobnál. Tiszadada felől már a község ele­jén feltűnnek a fehér homokzsá­kok az út mentén. A legrosz- szabbra is felkészültek... Szabó Péter polgármester tár­saságban egy rendőrségi terepjá­rón közelítjük meg a nyári gátat, ahol a legkritikusabb a helyzet. Közben állandó rádiókapcsolat­ban vannak a másik két árvízvé­delmi egységgel, hiszen az út keskeny, a forgalmat úgy kell irányítani, nehogy szembetalál­kozzanak egymással. Közben hallom a rádión, hogy a Vaska­punál ne hajtsanak nehéz gépek a gátra, mert veszélyes. — Eddig már legalább 30-35 ezer homokzsákot építettünk be — mondja a polgármester. A Nyárszeginek nevezett rész­re érünk. Szombat éjszaka gigá­szi küzdelmet vívtak itt egy igen veszélyes buzgárral. A krátere még most is jól látszik. Mintegy ötezer homokzsákkal sikerült csak megfogni. Valóságos zsák­várat építettek a szökni akaró víznek. A töltéskoronával itt-ott már színei a víz. Sőt, egy-egy szaka­szon már a homokzsákok akadá­lyozzák meg az átfolyás. A tisza- dobiak — száznál is többen van­nak a gátakon — ötven-százmé- terenként kisebb csoportokban dolgoznak. Nagy József vízügyi szakem­ber, műszaki szaktanácsadó mintegy 1700 méter szakaszon irányítja a védekezést. — Most fogtunk meg egy csur- gást, ez is buzgár akart lenni — mondja. — De már mintha csilla­podott volna. Ellennyomással próbáljuk megfogni. Ez már leg­alább a harmincadik. Az a nagy gond, hogy a keskeny töltésen csak egy irányban tudnak közle­kedni a járművek, a munkagé­pek. Itt pedig most igen nagy szerepe van a gyorsaságnak. Sok függ attól, mikor tetőzik, mennyi ideig kell megtartani ezt a rop­pant víztömeget a gátnak. Állandóan figyelőszolgálat van, hiszen jelenleg a legnagyobb ve­szélyt a buzgárok jelentik. Híd a vízben Kótaj, Nagytanya (KM) — Papp János főpályamester mérőszalagot vesz elő a zse­béből — ki tudja, hányad­szor — és a hídról a vízbe ereszti. Aggodalommal nyugtázza: tegnap óta 36 centit emelkedett a vízszint a 9-es főfolyáson. — A vízügyesek értesítet­tek, hogy veszélyes ez a sza­kasz, ki kell zárni a forga­lomból — magyarázza. — De homokzsákokkal meg­fogjuk a vizet itt és Nagyta­nyánál is. Balsa és Tisza- bercel között viszont vasár­nap este óta nem jár a kis­vonat. Közel húsz éve va­gyok itt főpályamester, de azóta ennyi vizet itt nem láttam. Kótajnál homokzsákokkal erősítették meg a kisvasút pályáját Könnyeivel küszködik a nyolcvanegyedik évét taposó Rozgonyi bácsi Balsán Amíg kellünk, leszünk Kótaj (KM) — Kótaj határában hajnal óta több tucatnyian rak­ják a homokzsákokat. A vízre pillantva az embernek az az ér­zése támadt: percek kérdése, és már az úton a víz. De azt már nem hagyják sem a helybéliek, sem az első hívó szóra idesereglő kemecseiek. Orosz Tibor, Drigány József, Hamza Béla, Jónás Géza és még sorolhatnánk a neveket — meg sem állva hetvenig — azt mond­ja: — Menteni, védeni kell azt, ami van. Azért jöttünk. Aki él és mozogni tud, itt van. Igaz, volna otthon bőven tava­szi munka, de most ez a lényege­sebb. Legtöbbjüknek még ismerőse sem lakik itt, de nem is azt nézik. — Valamikor ez a község látta el Kemecsét munkával — mond­ják. —r Ameddig kellünk, itt le­szünk. — Ha Kemecse veszélyben vol­na, mi is mennénk — így a kóta- jiak, többek között Tóth Sámuel és Balogh Ferenc. Ha menni kell, hát elmegyünk — mondja elkeseredve Kálya Jánosné Tiszabercelen Civilek a gáton Tiszadob (KM) — Tiszadob­nál ha átszakadna a nyári gát, 275 lakóházat öntene el a víz, 730 embernek kellene elhagynia otthonát. Ezzel is magyarázható, hogy talán sosem voltak annyian a töl­tésen, mint tegnap. Köztük a tizenhét éves Pózmán József is a töltésemelésen dolgo­zott. — Én is veszélyeztetett fa­lurészen lakom, kötelessé­gemnek éreztem, hogy itt le­gyek. Kun János — akinek ti­zenhét éves Attila fia is itt van a gáton —, Szászhalom- battán dolgozik: r— Nem hagyhattam itt a családot, a házat — mondja. Fukter Jánosné és Lados Györgyné a zsákokat tölti. — Magunktól jöttünk, mert itt a helyünk — mond­ják. — A mi házunk is ve­szélyben van. Tamás Józsefné háza ma­gasan van, mégis itt tölti a zsákot: — A falu meg az én érde­kem is, hogy megtegyünk mindent, amit lehet. Az egyik homokhegynél a férfiak, asszonyok mellett a tiszadobi gyermekváros la­kói is serénykednek. Antal Lajos vállalkozó sa­ját gépkocsiját „vetette be” a védekezésbe. — Most nem számolgatjuk a költségeket — mondja —, most ott kell lenni, ahol baj van. Hatodik napja védeke­zünk, hogy meddig tart, nem tudjuk. De azt hiszem, a ne­heze még hátravan... Tiszabercel (KM) — Homokku­pacok jelzik a tiszaberceli Petőfi utcán, melyik portát fenyegeti a víz. Natkó László önkéntes tűzoltóparancsnok­tól megtudjuk: folyamatosan szivattyúznak, egyelőre mé­gis a víz az úr. A homokot azért hordatták ide, hogy a lakók zsákokba töltve vagy talicskával, vödrökkel hordhassák be az udvarra. Kálya János épp most tesz Iskolások Kótaj, Tiszabercel, Balsa (KM — L. Gy.) Kétóránként 1 centi­métert emelkedik a víz, az előrejelzések szerint szerdán tetőzik. Mintegy 13 ezer zsá­kot használunk fel — mond­ta Kovács György védelemvezető Kótajban. — Kicsit azért félek, amikor a töltésről tolatok ki. Nagyon nem szeretném, ha a vízbe fordulnék — mondta sokadik homokzsákos fuvarja után a Zsuk-ot vezető 21 éves kótaj i Bakos Péter. Tiszabercelen a napokban a hetvenedik évét betöltő özvegy Borbély Istvánné kesereg. — Ä férjemet az ősszel temettem, és most ez a teméntelen víz! Nézze csak, harmadéve eddig jött az ár, meglátszik a színen, az ólon — mutatja kezével a víz rajzolatját. — Akkor még magasabban állt. Vasárnaptól valamit ment vissza a víz, akkor egészen a homokzsá­kig ért. Egész éjjel nem aludtam, újabb fordulót a talicskával. Kertjük végében emelkedik a töl­tés, de most alatta szivárog a víz. Mögötte a Tisza-holtág. De már azt se látni, az egész környék egybefüggő víztükör. — Reggelente olyan nyüzsgés van a töltésen! — mondja a fele­sége. — Innen figyelik, hol áll már a víz. Férje eközben már a második gátat építi az udvaron, szinte a ház tövében. Az előző napit már átlépte a víz. A melléképületek ruhástól feküdtem az ágyon, ha netán menni kell... A négy gye­rek közül csak egy lakik itt, a többi Nyíregyházán, Debrecen­ben, de állandóan telefonálnak. Vigyázzon, mert a kakas csíp! A három néma kacsát nem enge­dem ki, bár biztos jól éreznék magukat a vízben, de kidzsubál- nák a buzgárt, még nagyobb bajt csinálnának. Balsán a Rákóczi utca legszél­ső házának kertjét Szabó László gazda és Váraljai András tölti fel homokkal. Nekik sikerült meg­álljt parancsolni a víznek, ám a többi kert összefüggő tenger. — Éjszaka tört be, a pincét elárasz­totta, ilyen még hetvenben sem volt itt! — törölgette alvatlan szemét a feleség. — Itt aztán van mitől sírni! — mondta a férj, majd beült az autónkba, hogy megmutassa, hol a legnagyobb a baj. Az utcarész, ahol megálltunk, kicsinyke szigetnek tűnt, köröt­megközelíthetetlenek, még az a szerencse, hogy nincs bennük jószág. Épp ma hozták volna a csirkéket, de visszafordítot­ták. Hová tegyék, mikor lehet, estére már nekik is költözniük keü. — Éjjel-nappal nézzük a té­vét, hallgatjuk a rádiót — így Kályáné. — Reménykedünk. Fel­készültünk arra is, hogy men­nünk kell. Magunkhoz vesszük az iratainkat, váltás ruhát és pénzt. tünk mindenütt víz. — Péntektől vasárnap estig védekeztünk, háromezerötszáz homokzsákot raktunk ki, a tavalyitól 30 centi­méterrel magasabban, ám mind­hiába, mert az éjjeli ár átjött raj­ta — mondta Kiss József védelemvezető, aki hetven em­bert irányított. — Látja, itt van­nak az iskolás gyerekek is, fiúk, lányok egyaránt tartják, töltik a zsákokat. A homokot lapátoló fi- talember a tanáruk, a zsákot tar­tó pedig az igazgatónő, mutat rá­juk. Nálunk ez így szokás! Lega­lább huszonöt ház van pillanat­nyilag veszélyben. Ügy reggel öttől mentünk folyamatosan, több portáról előbb az állatokat helyeztük biztonságba, majd a lakások bútorai következtek. Ilyen víz két évvel ezelőtt sem volt. A megkonduló harangszóra — dél van, vagy a víz miatt húzták meg? — kérdezem. — Halottnak szól — mondta Kiss József. lapáttal és zsákkal Legalább huszonöt ház van pillanatnyilag veszélyben i

Next

/
Oldalképek
Tartalom