Kelet-Magyarország, 2000. április (60. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-11 / 85. szám
2000. április 11., kedd VÉDEKEZÉS AZ ÁR ELLEN 3. oldal Rekordmagasság Kováts Dénes A elhíresült 1998. évi árvízhez képest most még kritikusabb a helyzet —jelentette ki Helmeczy László, a megyei közgyűlés és a megyei védelmi bizottság elnöke a tegnapi bizottsági ülést követően. Azt, hogy igaza van, tények támasztják alá, hiszen rekord-vízállások dőlnek meg, s még nincs vége az árnak. Emberfeletti munka folyik a gátakon, éjjel-nappal védekezni kell, hogy megakadályozzák a veszélyeztetett települések elöntését. A munkálatokat a minapi esők és a heves szél tették nehézzé, olykor a gátra sem mertek gépekkel menni, nehogy rontsák állagát. Ráadásul az előrejelzések szerint jön még újabb csapadék, ami tovább rontja a védekezők esélyeit, de ahogy tapasztaltuk — ők nem hagyják magukat. Békeidőben lehet legjobban védekezni az árvíz ellen — fogalmazott a minap Tisza- dobon az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakember. Nagy József. Arra gondolt: ha a gátak erősítésére kellő pénzt és energiát fordítanak az árvízmentes időszakban, akkor a baj is kisebb, ha jön az ár, mert erős védvonal védi a településeket. Megállapításával — mellyel nem áll egyedül —, nem érdemes vitázni, sokan tisztában vannak valóságtartalmával. Különösen tapasztaljuk ezt az utóbbi években, amikor valóban legények kellenek a gátakra, melyek koronáját gyakorta nyaldossa a kiáradt folyó(k) vize. Hozzávetőlegesen kétszázötven kilométeres gátszakaszt kellene megerősíteni megyénkben, e védvonalak mostanában igen nagy terhelésnek vannak kitéve. A fejlesztési program megkezdődött, eredményeként néhány szakasz megerősítése megtörtént. Az idén a tervek szerint folytatódik (bár vontatottabban indul, mint képzeltük volna) — ha ugyan a védekezés költségei el nem viszik fedezetét. De a cél megvalósulásáig kitartás kell, nem is kevés, s persze összefogás, melynek vannak szép példái. Így bízhatunk abban: az idén is a gátak legényei kerekednek a víz fölé, s juszt sem engedik át a töltés fölött a kiáradt folyó vizét. Virágok víz alatt Balsa (KM) — Sejtette-e Lidi néni, mikor ősszel földbe dugta virághagymáit, hogy tavasszal víz alatt bontják ki szirmaikat jácintjai, nárciszai? A kényes virágok most a víz alatt hajladoznak, a Tisza egy nap alatt a kertkapuig szaladt. Éjszaka, alattomban öntött el mindent, ami útjába esett. A Lidi néniék házához vezető járdára már a második sor homokzsákot is felrakták. — Mi lesz most velünk? — tördeli kezeit a hetvenéves asszony, majd hozzáteszi: nem is tudja, mi lenne velük gyermekeik, unokáik nélkül, akik megállás nélkül rakják, pakolják a homokzsákokat szüleik háza köré. Mi lesz velünk? — kérdi Lidi néni A víz az úr Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (KM) — Hétfőn tovább emelkedett megyénk folyóinak vizszintje, egyre több házat, családot fenyeget az ár. Az alábbi összeállításban néhány település tegnapi helyzetképét próbálta felvázolni Cservényük Katalin, Gyürke László és Lefler György. I Kritikus helyzet Tiszadobnál A belterületen is magasítják a gátakat • Egyre több a buzgár Ezt a buzgárt tegnap délelőtt fogták meg a szerző felvétele Tiszadob (KM) — Tegnap reggel hatkor elérte a tavaly márciusában mért 750 centi- méteres magasságot a Tisza Tiszadobnál. Tiszadada felől már a község elején feltűnnek a fehér homokzsákok az út mentén. A legrosz- szabbra is felkészültek... Szabó Péter polgármester társaságban egy rendőrségi terepjárón közelítjük meg a nyári gátat, ahol a legkritikusabb a helyzet. Közben állandó rádiókapcsolatban vannak a másik két árvízvédelmi egységgel, hiszen az út keskeny, a forgalmat úgy kell irányítani, nehogy szembetalálkozzanak egymással. Közben hallom a rádión, hogy a Vaskapunál ne hajtsanak nehéz gépek a gátra, mert veszélyes. — Eddig már legalább 30-35 ezer homokzsákot építettünk be — mondja a polgármester. A Nyárszeginek nevezett részre érünk. Szombat éjszaka gigászi küzdelmet vívtak itt egy igen veszélyes buzgárral. A krátere még most is jól látszik. Mintegy ötezer homokzsákkal sikerült csak megfogni. Valóságos zsákvárat építettek a szökni akaró víznek. A töltéskoronával itt-ott már színei a víz. Sőt, egy-egy szakaszon már a homokzsákok akadályozzák meg az átfolyás. A tisza- dobiak — száznál is többen vannak a gátakon — ötven-százmé- terenként kisebb csoportokban dolgoznak. Nagy József vízügyi szakember, műszaki szaktanácsadó mintegy 1700 méter szakaszon irányítja a védekezést. — Most fogtunk meg egy csur- gást, ez is buzgár akart lenni — mondja. — De már mintha csillapodott volna. Ellennyomással próbáljuk megfogni. Ez már legalább a harmincadik. Az a nagy gond, hogy a keskeny töltésen csak egy irányban tudnak közlekedni a járművek, a munkagépek. Itt pedig most igen nagy szerepe van a gyorsaságnak. Sok függ attól, mikor tetőzik, mennyi ideig kell megtartani ezt a roppant víztömeget a gátnak. Állandóan figyelőszolgálat van, hiszen jelenleg a legnagyobb veszélyt a buzgárok jelentik. Híd a vízben Kótaj, Nagytanya (KM) — Papp János főpályamester mérőszalagot vesz elő a zsebéből — ki tudja, hányadszor — és a hídról a vízbe ereszti. Aggodalommal nyugtázza: tegnap óta 36 centit emelkedett a vízszint a 9-es főfolyáson. — A vízügyesek értesítettek, hogy veszélyes ez a szakasz, ki kell zárni a forgalomból — magyarázza. — De homokzsákokkal megfogjuk a vizet itt és Nagytanyánál is. Balsa és Tisza- bercel között viszont vasárnap este óta nem jár a kisvonat. Közel húsz éve vagyok itt főpályamester, de azóta ennyi vizet itt nem láttam. Kótajnál homokzsákokkal erősítették meg a kisvasút pályáját Könnyeivel küszködik a nyolcvanegyedik évét taposó Rozgonyi bácsi Balsán Amíg kellünk, leszünk Kótaj (KM) — Kótaj határában hajnal óta több tucatnyian rakják a homokzsákokat. A vízre pillantva az embernek az az érzése támadt: percek kérdése, és már az úton a víz. De azt már nem hagyják sem a helybéliek, sem az első hívó szóra idesereglő kemecseiek. Orosz Tibor, Drigány József, Hamza Béla, Jónás Géza és még sorolhatnánk a neveket — meg sem állva hetvenig — azt mondja: — Menteni, védeni kell azt, ami van. Azért jöttünk. Aki él és mozogni tud, itt van. Igaz, volna otthon bőven tavaszi munka, de most ez a lényegesebb. Legtöbbjüknek még ismerőse sem lakik itt, de nem is azt nézik. — Valamikor ez a község látta el Kemecsét munkával — mondják. —r Ameddig kellünk, itt leszünk. — Ha Kemecse veszélyben volna, mi is mennénk — így a kóta- jiak, többek között Tóth Sámuel és Balogh Ferenc. Ha menni kell, hát elmegyünk — mondja elkeseredve Kálya Jánosné Tiszabercelen Civilek a gáton Tiszadob (KM) — Tiszadobnál ha átszakadna a nyári gát, 275 lakóházat öntene el a víz, 730 embernek kellene elhagynia otthonát. Ezzel is magyarázható, hogy talán sosem voltak annyian a töltésen, mint tegnap. Köztük a tizenhét éves Pózmán József is a töltésemelésen dolgozott. — Én is veszélyeztetett falurészen lakom, kötelességemnek éreztem, hogy itt legyek. Kun János — akinek tizenhét éves Attila fia is itt van a gáton —, Szászhalom- battán dolgozik: r— Nem hagyhattam itt a családot, a házat — mondja. Fukter Jánosné és Lados Györgyné a zsákokat tölti. — Magunktól jöttünk, mert itt a helyünk — mondják. — A mi házunk is veszélyben van. Tamás Józsefné háza magasan van, mégis itt tölti a zsákot: — A falu meg az én érdekem is, hogy megtegyünk mindent, amit lehet. Az egyik homokhegynél a férfiak, asszonyok mellett a tiszadobi gyermekváros lakói is serénykednek. Antal Lajos vállalkozó saját gépkocsiját „vetette be” a védekezésbe. — Most nem számolgatjuk a költségeket — mondja —, most ott kell lenni, ahol baj van. Hatodik napja védekezünk, hogy meddig tart, nem tudjuk. De azt hiszem, a neheze még hátravan... Tiszabercel (KM) — Homokkupacok jelzik a tiszaberceli Petőfi utcán, melyik portát fenyegeti a víz. Natkó László önkéntes tűzoltóparancsnoktól megtudjuk: folyamatosan szivattyúznak, egyelőre mégis a víz az úr. A homokot azért hordatták ide, hogy a lakók zsákokba töltve vagy talicskával, vödrökkel hordhassák be az udvarra. Kálya János épp most tesz Iskolások Kótaj, Tiszabercel, Balsa (KM — L. Gy.) Kétóránként 1 centimétert emelkedik a víz, az előrejelzések szerint szerdán tetőzik. Mintegy 13 ezer zsákot használunk fel — mondta Kovács György védelemvezető Kótajban. — Kicsit azért félek, amikor a töltésről tolatok ki. Nagyon nem szeretném, ha a vízbe fordulnék — mondta sokadik homokzsákos fuvarja után a Zsuk-ot vezető 21 éves kótaj i Bakos Péter. Tiszabercelen a napokban a hetvenedik évét betöltő özvegy Borbély Istvánné kesereg. — Ä férjemet az ősszel temettem, és most ez a teméntelen víz! Nézze csak, harmadéve eddig jött az ár, meglátszik a színen, az ólon — mutatja kezével a víz rajzolatját. — Akkor még magasabban állt. Vasárnaptól valamit ment vissza a víz, akkor egészen a homokzsákig ért. Egész éjjel nem aludtam, újabb fordulót a talicskával. Kertjük végében emelkedik a töltés, de most alatta szivárog a víz. Mögötte a Tisza-holtág. De már azt se látni, az egész környék egybefüggő víztükör. — Reggelente olyan nyüzsgés van a töltésen! — mondja a felesége. — Innen figyelik, hol áll már a víz. Férje eközben már a második gátat építi az udvaron, szinte a ház tövében. Az előző napit már átlépte a víz. A melléképületek ruhástól feküdtem az ágyon, ha netán menni kell... A négy gyerek közül csak egy lakik itt, a többi Nyíregyházán, Debrecenben, de állandóan telefonálnak. Vigyázzon, mert a kakas csíp! A három néma kacsát nem engedem ki, bár biztos jól éreznék magukat a vízben, de kidzsubál- nák a buzgárt, még nagyobb bajt csinálnának. Balsán a Rákóczi utca legszélső házának kertjét Szabó László gazda és Váraljai András tölti fel homokkal. Nekik sikerült megálljt parancsolni a víznek, ám a többi kert összefüggő tenger. — Éjszaka tört be, a pincét elárasztotta, ilyen még hetvenben sem volt itt! — törölgette alvatlan szemét a feleség. — Itt aztán van mitől sírni! — mondta a férj, majd beült az autónkba, hogy megmutassa, hol a legnagyobb a baj. Az utcarész, ahol megálltunk, kicsinyke szigetnek tűnt, körötmegközelíthetetlenek, még az a szerencse, hogy nincs bennük jószág. Épp ma hozták volna a csirkéket, de visszafordították. Hová tegyék, mikor lehet, estére már nekik is költözniük keü. — Éjjel-nappal nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót — így Kályáné. — Reménykedünk. Felkészültünk arra is, hogy mennünk kell. Magunkhoz vesszük az iratainkat, váltás ruhát és pénzt. tünk mindenütt víz. — Péntektől vasárnap estig védekeztünk, háromezerötszáz homokzsákot raktunk ki, a tavalyitól 30 centiméterrel magasabban, ám mindhiába, mert az éjjeli ár átjött rajta — mondta Kiss József védelemvezető, aki hetven embert irányított. — Látja, itt vannak az iskolás gyerekek is, fiúk, lányok egyaránt tartják, töltik a zsákokat. A homokot lapátoló fi- talember a tanáruk, a zsákot tartó pedig az igazgatónő, mutat rájuk. Nálunk ez így szokás! Legalább huszonöt ház van pillanatnyilag veszélyben. Ügy reggel öttől mentünk folyamatosan, több portáról előbb az állatokat helyeztük biztonságba, majd a lakások bútorai következtek. Ilyen víz két évvel ezelőtt sem volt. A megkonduló harangszóra — dél van, vagy a víz miatt húzták meg? — kérdezem. — Halottnak szól — mondta Kiss József. lapáttal és zsákkal Legalább huszonöt ház van pillanatnyilag veszélyben i
