Kelet-Magyarország, 2000. március (60. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-30 / 75. szám
2000. március 30., csütörtök 8. oldal Sztriptízbár: A hölgyek öröme Brüsszel (MTI) — Egy francia vállalkozó megnyitotta Tournaiban Belgium első férfi sztriptízbárját A Hölgyek öröme néven. Az ötlet pofonegyszerű. Ha férfiak előszeretettel ünnepelnek ilyen helyeken baráti társaságban, akkor miért ne szerezhetne örömet hölgyeknek néhány szép testű férfi zenére ringatózó vetkőzése? Ez igazán a legkevesebb, amit az egyenlőség érdekében meg lehet tenni. A francia vállalkozó, Marc Bulteau bevált ötletét exportálta, első hasonló műintézetét ugyanis Lille-ben nyitotta meg. Csakhamar észrevette azonban, hogy a közeli Belgiumból bérelt autóbuszokkal áramlik az izgalmas látványosságra vágyó hölgyközönség, ezért aztán — hogy ne kelljen utazniuk —, megteremtette A Hölgyek örömét a határ túloldalán, Tournaiban is. A műsor ugyanúgy zajlik le, mint egy lányokat mutogató sztriptíz mulatóban. A pincérnők is legények: a vacsorát 20:25 éves fiatalemberek szolgálják fel. Miután leszedik a desszertes tálcákat, szögre akasztják a fehér kötényt, ruganyosán fölpattannak a kis színpadra és vérforraló háttérzene ütemére ringatózva, magukat kellető mozdulatokkal lassan lehámozzák ruhaneműiket. Végül egy postabélyeg méretű tanga marad csak rajtuk. Az sem áll sokáig ellen — írja beszámolójában a La Derniere Heure riporternője —, de ne örüljenek korán, hölgyeim, mert egy hirtelen piruettel befejezik, mielőtt túlságosan belegázolnának a közerkölcsbe. A riport szerint elragadtatott sikongás- sal kíséri a formás férfipopók kacér mozdulatait a közönség. A tetszésnyilvántás hisztérikus visongássá fokozódott, amikor egy születésnapot ünneplő fiatal hölgykoszorút felinvitáltak a színpadra egy kis interaktiv közreműködésre, ahogy az ilyen vetkőzős lokálokban szokás. A francia tulajdonos tehát tudja, mi a hölgyek öröme, és szívesen osztja meg a gall férfiszépséget a szomszédos Belgiummal is. A fiatal vetkőzök ugyanis mind franciák. Semmi színpadi előképzettségük nincs, éjjeli szórakozóhelyeken toborozták őket. Csak a ritmusérzék volt fontos, mondja az egyszerűség kedvéért a tulajdonos, aztán egy koreográfus két hónap alatt megtanította őket a mozgásra. Egy este A Hölgyek örömében egyébként semmivel sem kerül többe, mint egy jobb vendéglőben kerülne egy hasonló ínyencségeket kínáló vacsora — mutatvány nélkül. Zongoraszületésnap Lipcse (MTI) — A hangszerek királynője kitüntető címet az orgonának ítélték oda. A kevésbé arisztokratikus zongora ezzel szemben kedveltebb nála — mivel praktikusabb, bár nem túl mobil — és szinte az egész világon elterjedt. Csak a német háztartásokban kereken hárommillió zongora és pianínó akad. A már az ókorban is ismert orgonával ellentétben azonban a 88 fehér és fekete billentyűvel ellátott hangszer még viszonylag fiatal — idén ünnepli a zenei világ a zongora 300. születésnapját. Keszseqfejlesztes Kisvárdán a Bölcsőde ésRehabilitációs Napközi Otthon lakóinak kézügyességének fejlesztését segítik a szövőszékek Vincze Péter felvétele Akváriumrendszer Újabb látnivalóval lesz gazdagabb az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Nyíregyházi Állatpark: huszonkét medencéből álló akváriumrendszert avatnak fel szombaton. A központi terem a tenger világát mutatja be a színpompás koránoktól a különleges gerinctelen állatokon keresztül olyan érdekességekig, mint a csikóhal vagy a tűzhal. Bizonyára a legtöbben arra a kilenc hónapos szirti cápabébire kíváncsiak, ami a legféltettebb kincse jelenleg a parknak. Ezután sejtelmes labirintuson végighaladva előbb hazánk tavainak és folyóinak élővilága tárul fel, majd a trópusi folyamok halait figyelhetjük meg. Itt láthatóak például az édesvízi murénák, pinanhák és a ráják. Holdbéli tájon magukba burkolózó bíborrózsák A selytelmes viaszrózsa A mindig morcos kardinális hal Egy tengeri csillag és egy remeterák barátkozik Balázs Attila felvételei HIRDETÉS Koncerto cseles tálra Szöul (MTI) — Kirobbanó sikere van a dél-koreai kony- hamjuzikelnek, olyannyira, hogy immár a New York-i Broadway is megnyílni látszik a társulat előtt. A 80 perces műnek elsősorban nem a dallamvilága, hanem a ritmikája figyelemre méltó, továbbá az illata — a sütés-főzés tömény ételszaga — és a hangszerparkja. Fakanalak, lábasok, vájlingok, palacsintasütők, kések, bárdok, üstök, habverők, tepsik az ütős és sütős szekció. A további főszerepekben káposztákat, hagymákat és más zöldségeket hallhatunk és láthatunk, amint vérpezsdítő ritmusban szecskává aprítva röpködnek a színpadon. A konyhamjuzikel sajátosan visszás: nem a közönségtől kapnak a fejükre zöldséget az előadók, hanem a szakácsoktól a közönség — de sohasem rothadtat, és záptojás sincs a szereposztásban. A konyhaművészek a szecskán kívül is adnak szuvenírt. Abban a jelenetben, amelyben két szakács azon veszekszik, hogy melyikük vigye ki a szemetet, teli szemeteszsák repül a közönség ölébe — bár ilyen extraélményt mindig csak a legdrágább helyen ülők kapnak. Mindezek ellenére remek a fogadtatás, már vagy 350 ezren nézték meg a konyhamjuzikelt, melynek címe Nanta — magyarul Vad püfölés. A társulat Japánban is szép sikerrel vendégszerepeit, ott Főzés címmel játszották a művet. Májusban ázsiai, európai és amerikai turnéra indulnak, s ha a tárgyalások eredményesek lesznek, tavasszal eljutnak a Broadway-re is. A rendező, a 28 éves Csoj Csul- ki úgy véli, a mű jól érthető és univerzális: konyha mindenhol van a világon. Ráadásul ez a helyiség szinte ritmusért kiált: sehol másutt nincs annyi verhető eszköz, mint egy konyhában. A telefonvonal most könnyen elérhető. I A többi részletkérdés
