Kelet-Magyarország, 2000. március (60. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-18 / 65. szám

2000. március 18., szombat 8. oldal Tikosi Zoltán: Falusi ház. Elek Emil felvételei Alkotótáborból vaja. a történelméről és műemlékéről is- mert település, szívesen ad otthont és teremt az alkotáshoz szükséges feltételeket gyakor­ta festőknek, művészeknek. Az idén első al­kalommal nem csupán nyáron, hanem télen is alkotótáborba várt egy seregnyi festőt ha­táron innen és túlról. A művészek legszebb alkotásaival záró kiállításon ismerkedhe­tett meg a műértő közönség. Ezekből állítot­tuk ősze az alábbi csokrot. Podolyák Vilmos: Téli hangulat Harangozó Miklós: Hazafelé Madár János Soha ilyen árva (2000. február 3.) A fényt elvitted, Kedves. Sötétség maradt utánad. Üresség. Bútorok helye. Sorsunk apró darabkái. Búcsúlevél. Elhagyott föld s az ég. Soha ilyen árva nem voltam még! Fecske Csaba Ez a szegénység Csak a tiszta kezű élettől fogadok el bármit, csak az kell, a szív-felőli szó, a tájszólásos, csak ez adjon fölém tetőt, ez a fehérre meszelt falú szegénység, ahol kisepert udvarú csönd fogad ünnepek előtt, álmok fellocsolt utcája, ahova hazamehet nyújtózkodni a hétrét görnyedt önérzet. Fegyverük a türelem, a tolarencia Kováts Dénes Megyei hatáskörrel 1991-ben hozták létre főkapitányságun­kon a Jonatán nevet felvett bea­vatkozó alosztályt, melynek megalakítását az egyre erősza­kosabbá váló bűnözés és a fegy­verrel elkövetett bűncselekmé­nyek számának gyarapodása in­dokolta elsősorban. Igen szigorú fizikai, pszicholó­giai és egészségügyi alkalmassá­gi feltételnek kell megfelelnie annak, aki a csoport tagja akar lenni, az átlagosnál nagyobb tű­rőképesség, egyfajta agresszivi­tás, ugyanakkor tolerancia és nyugalom is a követelmények közé tartozik. Rendőrök, mint a többi A beavatkozó alosztály tagjai persze ugyanolyan rendőrnek vallják magukat, mint a többi egyenruhás, részt vesznek az összrendőri feladatokban, mint például a bűnügyi, közbiztonsági és közlekedési razziákban, ellen­őrzésekben, a fokozott kockázat­tal járó labdarúgó-mérkőzések biztosításában Nyíregyházán, Miskolcon és Debrecenben. Ugyanakkor rájuk vár a kiemel­ten védett hazai és külföldi veze­tők (politikusok) programjának, illetve személyes biztonságának biztosítása, valamint a hazánk­ból valamilyen bűncselekmény miatt kiutasított külföldi állam­polgárok „kikísérése” is a határr állomásig. Ami a legspeciálisabb Elnevezés A köznyelvben gyakorta nevezik kommandósoknak a beavatkozó alosztály tag­jait. Ők ezt nem veszik jó­néven, hiszen ez a kifejezés már elcsépeltté, olykor lejá- ratottá vált. Van már ha­zánkban bor-, vám-, közle­kedési- és sok egyéb kom­mandó, de gyakorta így ne­vezik azokat az őrző-védő­ket is, akik vitás esetekben egy-egy telephelyet őriznek — olykor ugyanezt a foglal­kozást űző, de a konkuren­cia által megbízott kollé­gákkal szemben. A Jonatán csoport tagjai így inkább a hivatalos elnevezéshez ra­gaszkodnak. tennivalójuk, az az erőszakos bűncselekmények elkövetőinek elfogása. Új feladatként jelentke­zik a nyíregyházi repülőtér biz­tosítása, mind többször érkeznek ugyanis külföldiek ide, s üyen- kor a vám- és pénzügyőrök, illet­ve a határőrök munkáját segítik az alkalmi határnyitáskor. Ter­mészetesen ott voltak az árvíz­nél, s a hatalmas hó időszakában is, hogy biztosítsanak és segítse­nek. Mindezt Czakó Gábortól, az alosztály vezetőjétől tudom, aki azt is hangsúlyozta: feladataikat csak úgy tudják maradéktalanul ellátni, ha rendszeres kiképzé­sek során csiszolják a csapat­munkát, s begyakorolják a kü­lönféle várható, sőt, váratlan szi­tuációkat. Bevetéskor ugyanis olykor másodpercek alatt kell dönteni és cselekedni, nem rit­kán az átlagember számára fá­rasztóan hosszú alkudozásokat, lesben állást követően. Szinte az egész csapat ott volt az irodában, amikor beszélget­tünk, de biztonsági okokból ter­mészetesen nem állhat itt vala­mennyiük neve. Büszkén fogal­mazták meg — s nem ok nélkül — hogy az eltelt kilenc esztendő alatt — bár jó néhány kritikus helyzetet éltek át — egyetlen egyszer sem kellett rálőniük bűnözőre, mert valamennyi al­kalommal megtalálták a megfe­lelő, s így tulajdonképpen vér nélküli megoldást. — Aki cowboykodni akar, az ne a beavatkozó alosztályhoz je­lentkezzen — fogalmazott egyi­kük —, itt ugyanis nem arról szól a munka, hogy bátran lehet lövöldözni. Életveszélyben — Én például azért jelentkeztem — árulta el a „legújoncabb”, mert itt igazi csapatmunka fo­lyik, s tudjuk, bármikor hátat fordíthatunk a társunknak, mert ő vigyáz ránk. Rá merjük bízni a másikra az életünket. Mi nem­csak a szolgálat idején tartunk össze, de azon kívül is. Ránk szintén érvényes a három testőr jelszava: mindenki egyért, egy mindenkiért. — Kiemelni azért nehéz egy- egy ügyet — felelték a kritikus helyzeteket firtató kérdésemre —, mert kívülről tűnik inkább misztikusnak, de mi tulajdon­képpen csak a munkánkat végez­zük. Nekünk a speciális eszközök és a fegyver éppen olyanok, mint az ácsnak vagy a villanyszerelő­nek a saját szerszámai. Ezért ne­héz arra is válaszolni, hogy mi­kor voltunk életveszélyben, hi­szen erre nem gondolunk bevetés közben. A focimeccsen repülő kő vagy vasdarab épp úgy életve­szélyt rejt magában, mint ha fegyver van a bűnözőnél, de le­het, hogy nagyobbat. Ha munka közben csak megfordul a fejünk­ben, hogy meghalhatunk, akkor nem szabad tovább csinálni, mert ez az alkalmatlanság jele. — Én egyszer éreztem magam életveszélyben — jegyezte meg a parancsnok —, de ez csak rész­ben kötődik a munkához. Egy repülővel szálltunk, követtünk valakit, amikor valamilyen mű­szaki hiba következtében vagy ötven méternyit zuhantunk. Ek­kor gondoltam arra, hogy ez az utolsó utam, de szerencsére nem zuhantunk le. — Érdekesség — utalt mégis az egyik nehéz kategóriára Cza­Egységben a Jonatán tagjai kó Gábor —, hogy egyre több az elmebetegek elleni bevetés, ta­valy például öt ilyen esetre ke­rült sor. Velük nehezebb, mint a fegyveres bűnözőkkel, hiszen az elborult elmeállapotuk miatt sokkal kiszámíthatatlanabbak. Kemény helyzetek — Nyírcsaholyban például Su- perman-nek képzelte magát egy férfi — idézte az egyik rendőr —, aki nemcsak a lakását aprí­totta szét egy hatalmas baltával, de környezetét is zaklatta, má­sokra is veszélyt jelentett. Az ud­varon ordibált, egyik kezében a baltával, a másikban ásóval. Tu­lajdonképpen meglőhettük volna gumilövedékkel, hogy elterüljön, ráronthattunk volna vasrudak­kal, de nem akartunk ilyen drasztikus megoldást. Néhány társunk besurrant a fürdőszoba ablakon, de az illető megérezhet­te, mert nem ment a ház közelé­be, így nem tudtuk lerohanni. Végül a pajzs használatával, or­dítva szaladtak rá ketten, megle­petésében még a baltát se bírta felemelni. Sérülés nélkül tettük ártalmatlanná. — Budapesten egy autótolvaj banda elfogásában vettünk részt — idézett egy másik történetet a parancsnok —, olyan volt a szi­tuáció, hogy lőhettem volna, de inkább két és fél kilométert fu­tottam a gengszter után. — Kemény volt a ludastói helyzet is — jött az újabb emlék valakitől —, amikor három ru­hásszekrény méretű ukrán zsa­rolót kellett elkapnunk. A meg­zsarolt kis autójába hárman pré­seltük be magunkat úgy, hogy kívülről ne vegyenek észre, na­gyon kényelmetlen volt. Vár­tunk a jelre, de az csak nem jött. Végül az irodában akartak el­bánni a férfivel, de éppen jókor értünk oda. Nagy ellenállást ta­núsítottak, előkerült már a fegy­ver is, végül jött az erősítés is, nem kellett használni, sikerült ártalmatlanítani őket. Speciális rendőrcsapat Két megye kivételével vala­mennyiben létrehozták a bea­vatkozó alosztályt, tagjai ugyanolyan rendőrök, mint kollégáik, csak speciális fela­datokat látnak el, s kiképzé­sük is célirányosabb. Bár ese­tükben is a szolgálat ellátása az elsődleges, de jóval több ki­képzési nap szerepel program­jukban, úgy lövészet, mint fizi­kai és önvédelmi, illetve takti­kai jellegű. Sok lemondással jár ez a hivatás, de vállalják, szerencsére valamelyest már javulnak a technikai feltéte­lek, olykor a szponzoroknak köszönhetően. Neveze­tességeink A régi, szép békebeli időket idézi ez a tetszetős épület Nyíregyházán a Bessenyei téren, a színház mellett. Ezen az sem vál­toztat, hogy most a Me­gyei Hadkiegészítő Pa­rancsnokságnak ad ott­hont. A huszadik század első éveiben épült, Kállay Rudolf főorvos részére. Később, amikor a család szegényebb lett, a házat eladták. A bejáratnál egy emléktábla is található, Reviczky Imre vezér­őrnagynak állít emléket Elek Emil felvétele Kelet« HÉTVÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom