Kelet-Magyarország, 2000. február (60. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-05 / 30. szám
2000. február 5., szombat 9. oldal .W HÉTVÉGI A pillanat varázsa Bodnár István A riportképeket tartja a legtöbbre, a pillanat varázsának megörökítését, az egyszerit, a meg- ismételhetetlent, a meghökkentőt. A jó fotós olyan, mint a vadász — vélekedik Csutkái Csaba, csak az előbbinek puska helyett fényképezőgép van a kezében, amelyre bármelyik percben szükség lehet, amely bármikor kattanhat. Meglehet ugyan, hogy a pillanatkép elkészítése közben technikai problémák adódnak, ám mindez mit sem von le a jól sikerült riportkép értékéből. Elismeri, hogy a manipulált fotók is jók lehetnek, gyakran ő is nyúl ilyen eszközökhöz. Csutkái Csaba munkáit magas szintű technikai felkészültség jellemzi. Több évtizede a megye legjobb fotósai közé tartozik. Diákkorában jegyezte el magát a filmezéssel, a fotózással. Életének jeles eseménye egy ungvári sporttáborban történt, amikor vásárolt magának egy kamerát. A filmek jól sikerültek. Csaba egy-kettőre L. Nagy László csoportjában, a Nyíri Amatőr Filmklub tagjai között találta magát. A filmezés virágkora volt ez. Csutkái Csaba is egyre több pályázaton, kiállításon szerepelt. Sikerrel. Kisfilmjei és színes diapozi- tívjai díjakat hoztak számára. Érettségi után alaposan elsajátította a szakmát, s életét a fotózásra tette. A Móricz Zsigmond Színháznak megalakulása óta a fotósa. Ezt rendkívüli szerencsének tartja. — A színház mindentől különböző, más világ, időgép. Amellett, hogy dolgozom, szórakozom is. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen a művészt a legkifejezőbb pillanatában, a végkifejlet előtt kell megörökíteni. Ez viszont a színész számára nem a legörvendetesebb esemény, hiszen akár meg is zavarhatja őt a gép kattanása. Ugyanakkor a képek fontos dokumentumok is a színészek pályájáról. Ez a furcsa kettősség jellemzi a két művészt, a színész és a fotós színpadi találkozását. Csutkái sikere viszont vitathatatlan, erről kiállítások sokasága, albumok tanúskodnak. Eltűnt idők nyomában Csutkái Csaba felvétele Évek óta gyűjti, megörökíti a megyéhez kötődő hírességek portréit. Sok olyan is akad közöttük, akik már elmentek, mint például Pál Gyula, Czine Mihály, Katona Béla vagy Ratkó József. Mások viszont a ma kiemelkedő egyéniségei: Zenthe Ferenc, Pécsi Ildikó vagy Béres József. Ezekből a képekből már többször rendezett kiállítást, és talán egy könyv is megjelenik majd belőlük. A könyveknél, albumoknál maradva a Nyíregyháza, Sóstó album után készül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szépségeit bemutató album is, csakúgy, mint a megyeszékhely köztéri alkotásait felvonultató kiadvány. Csutkái Csabát horizontja újabban kitágult, a mediterrán világ szépségei, a végtelen tenger ámulatba ejtő csodái nyűgözik le. Bizonyára előbb- utóbb ezeket a képeket is megismerjük. Mondják, nem esik messze az alma a fájától. Meglehet, a Csutkái család minden tagja örökölt valamit a szülők génjeiből. A kiállításokon is sikeresen szerepel Csutkái Csabáné, a fia a művészeti szakközép- iskolába jár. Most ő vesz részt sikeresen ugyanazon a pályázatokon, mint a papája és a mamája. A lánya pedig Budapesti Média Intézetben tanul. Diákokat vertek a kollégiumban A nevelőtanár rosszul cselekedett, az adott helyzetben nem tudott mérlegelni A kollégium gazdag könyvtárát sokan felkeresik Martyn Péter felvétele Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Büntetéssel nem lehet a jóra nevelni — írtam néhány nappal ezelőtt. Aznap megkeresett egy házaspár, azt állították, hogy a gyermeküket megverték egy kollégiumban. Január 13-án este tíz körül a nyíregyházi Bolyai Kollégium nevelőtanára, K. János a kollégisták szobáit ellenőrizte — mondja K. Irén, a másodikos gimnazista édesanyja. — A fia- mékét már ellenőrizte, amikor egy hangra lett figyelmes, a gúnynevét emlegette valaki. K. János a fiam hangját vélte felismerni, megfordult, s az ajtóban álló két fiút megütötte. Az egyik a vasszekrénynek esett, a fiam a mosdókagylónak, amelyik el is tört. Ezután szájon vágta. A fiúk megkérdezték, mi jogon bántja őket, erre a fiamat újból megverte, majd többször belerúgott. Gúnyos rajzok — Másnap behívta az igazgató, s arról faggatta, ki rajzolta s raSikerek Hoppál Béla, a Krúdy Gyula Gimnázium igazgatója: — K. Irén fia elég jó eredménnyel került be intézményünkbe. A kezdeti sikerek után egyre gyengébb teljesítményt nyújtott. Ha jól tudom, a baráti társaságával nem volt minden rendben. Bizonyára ennek lett a következménye, hogy a mostani tanév első fél évének végére több tárgyból is meglehetősen gyenge eredményt produkált. Ennek ellenére segítettünk neki abban, hogy tanulmányait egy vidéki középiskolában folytathassa. gasztotta ki a kollégium falaira a gúnyos rajzokat? Megfenyegette, ha nem árulja el a tetteseket, eljárást indít ellene. Délután száz kilométer távolságra hazaengedték a fiút. — Tudom, hogy a fiunknak korábban voltak fegyelmi büntetései, azokat meg is érdemelte, de a mostani eljárást nem tartjuk korrektnek. Szombaton felhívtuk telefonon az igazgatót, aki elmondta a maga verzióját. Hétfőn a kollégiumban nevelő- testületi értekezletet tartottak, amelyen részt vettünk mi is, a fiunk és négy diák, illetve a nevelőtanár. Ott mind a négy gyerek azt mondta, hogy a fiunk nem mondott semmi sértőt K. Jánosra. Egyébként erre a megbeszélésre úgy mentünk, hogy ha a fiunk hibát követett el, akkor elhozzuk az iskolából és a kollégiumból is. A nevelőtanár ott azt ígérte, hogy amennyiben elvisszük a gyereket, akkor ő is elhagyja az intézményt. Másnap megtudtuk, hogy beadta a felmondását, ezért mi is elhoztuk a gyereket a kollégiumból. Néhány nap múlva kiderült, hogy K. János meggondolta a dolgot, visszavonta a felmondását. Ha jól tudom, a diákok rettegnek, mert nem tudják, ki kapja a következő verést. Egy kis dulakodás Cseke András, a kollégium igazgatója: — A január 13-i esetet egy héttel megelőzte, hogy K. Irén, fia társai jelenlétében gúnyos kifejezésekkel illette a nevelőtanárt. Tizenharmadikán vacsora után különféle rajzokat és feliratokat helyeztek el a kollégiumban, amelyek sértették a nevelőtanár önérzetét, becsületét, egyéniségét. A kolléga egyébként csendes, pedagógiai munkáját kitűnően ellátja. A takarodó közeledtével betuszkolta volna a két fiút a szobába, miközben ők gúnyos szöveget kiabáltak. A gyerekek ellenálltak, egy kis dulakodás lehetett, s ekkor csattantak el a pofonok. — A kolléga tisztában volt azzal, hogy nem cselekedett helyesen, de az adott helyzetben nem tudott józanul mérlegelni. K. Irén, fia egyébként az ősz folyamán kiszökött egy éjszakai szórakozóhelyre, amiért igazgatói figyelmeztetést kapott. Októberben az intézménnyel szemben lévő egyik lakás területére takarodó után különféle tárgyakat dobáltak, trágár megjegyzésekkel illették az ott lakókat, akik panaszkodtak rájuk. Fegyelmi vizsgálat — A január 13-i esetet követően nevelőtestületi értekezletet hívtam össze, amelyen részt vettek az ügyben érintettek. A nevelőtanár csak úgy vállalta el a részvételt, hogy előtte megírta munkaviszonyának a megszüntetéséről szóló kérelmét. A kolléga később megbeszélte a szüleivel a helyzetet, s úgy döntött, hogy visszavonja a kérelmét. Amikor a szülők megtudták, hogy a nevelőtanár marad, először nem akarták elvinni a gyereket a kollégiumból, majd január végén mégis elköltöztették. Egyébként a kollégiumi nevelő ügyével már foglalkozik a fegyelmi biztos, a vizsgálódás után a fegyelmi bizottságé lesz a döntés joga. Az Orsolya-rend iskolájában Kovács Bertalan Új igazgató, az ajaki származású, de már évek óta a városban élő Rozinka Balázs irányításával kezdte el az új tanévet a kisvárdai Szent László Egyházi Középiskola. A direktor — aki a nyugdíjba vonuló Lengyelné dr. Tóth Évát váltotta a vezetői székben — egyik első lépése volt az Orsolya-rend által alapított patinás intézmény nevének módosítása: ma az iskola a Szent László Szakközépiskola, Kollégium és Óvoda nevet viseli. Az igazgatót első benyomásairól és nem utolsósorban elképzeléseiről kérdeztük. — Nem volt számomra ismeretlen új iskolám és a vezetői feladat sem, hiszen a matematika-fizika szakos tanári diplomám megszerzése óta (1971) az ugyancsak helyi II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskolában dolgoztam — jó néhány éve már igazgatóhelyettesként. Tanári munkámban különösen a tehetséggondozásban értem el sikereket, de közben több tanulmányt is írtam, öt éve érettségielnök is vagyok, közoktatási vezetői diplomát szereztem, s 1997-ben igazgatási szakértő is lettem — foglalta össze pedagógusi múltját dióhéjban Rozinka Balázs, akinek munkáját több kitüntetés is fémjelzi. — Igazgatói kinevezésem után első feladatként az iskola tárgyi feltételeit, valamint a legsürgősebben megoldásra váró feladatokat vettem lajstromba. Miután az iskola az elsők között tért át a világbanki képzésre, plusz négy osztálynak kellett tantermet kialakítani. Szerencsére — elődöm munkájának köszönhetően — az iskola taneszközökkel jól felszerelt, így a közgazdasági szakma- csoportos, a kereskedelmi marketinges, az informatikai és a pos- taforgalmis osztályokba járó diákok számára a kor követelményeinek megfelelő színvonalú hátteret tu- d u n k nyújtani. A tantere m - gonrábbinál kevesebb a kollégistánk, adott volt a lehetőség, hogy az üres kollégiumi szobákat alakítsuk át tanteremmé. Az új termek révén szeptembertől már csak délelőtt tanítunk — szólt a jelenről az Rozinka Balázs dókat ugyanakkor sürgősen meg kellett oldanunk, mert igen nagy az érdeklődés az általunk oktatott — egyébként igen piacképes — szakmacsoportok iránt. A felvehető diákok két és fél, háromszorosa jelentkezik hozzánk, de mivel jelenleg a koA szerző felvétele igazgató, aki nagyon büszke arra, hogy iskolájához óvoda is tartozik. — Szerénytelenségnek tűnik, de azért tény: a kisdedóvónkat — hasonlóan a középiskolánkhoz — magas színvonalú oktató-nevelő munka jellemzi. Természetesen itt is vallásos szellemben neveljük a gyermekeket, de közben nem feledkezünk el a modem kor elvárásairól sem. Óvodásainknak tornaszobát építettünk, februártól a nagycsoportosok angol nyelvi képzésben vehetnek részt, s valamennyi gyermeknek — egy óvodában ez is ritkaság — megoldott az úszásoktatása — sorolja a legkisebbek fejlődése érdekében tett erőfeszítések eredményeit a direktor. A Szent László középiskola falai persze egyéb különlegességeket is rejtenek. Példának okáért az iskola angol és német nyelvi, valamint informatikai belső továbbképzésén a tanárok mellett a környező települések lelkészei is részt vesznek. Mi több, az igazgató fejébe vette, hogy júliusban a hazai papneveldék diákjainak olyan kurzust szervez, amelyet iskolájukban nem kapnak meg, de felszentelt lelkészként szükségük lesz ilyen irányú ismeretekre is. A kispapokat ugyanis korszerű közgazdasági és informatikai ismeretekkel vérteznék itt fel. Az is feltett szándéka a vezetőnek, hogy egyszer majd angol és német nyelvi lektorok személyében az iskola tulajdonosai, az Orsolya-rendiek ismét visszatérjenek. Egy modern tornacsarnok építése is elérhető közelségbe kérült, s a millenniumi évet is megannyi rangos eseménnyel köszönti az iskola. A krónikás azonban nem állja meg, hogy meg ne említsen egy aprócskának tűnő, mindazonáltal párját ritkító tényt. Az intézményben — bár természetesen van erre kijelölt hely — a népes pedagógusgárdából senki sem dohányzik. S a új direktor reméli, füstölgésre sincs oka senkinek.
