Kelet-Magyarország, 2000. február (60. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-16 / 39. szám

2000. február 16., szerda Kelet«*» HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Alapdíj N*"Zs<xr-------------- A l\lem kis töprengésre adott okot egy mo­biltelefonjával játszadozó, tizenöt éves ifjú titán a minap. Elkerekedett a szeme, amikor azt találtam mondani: tudod, öreg, alig ti­zenöt esztendeje még hosszú éveket kellett várni arra, hogy egy hagyományos, vezeté­kes telefont bekössenek egy átlagpolgár la­kásába. Természetesen ha volt némi protek­ció, akkor pár hónap alatt megcsörrenhe- tett a készülék a hálószobában. Ő már nem értette ezt, hiszen ha van pénz a zsebben, akkor nem ügy az ilyen vagy olyan telefon — a vevő az úr, ha ter­mékek vagy szolgáltatások megvásárlásáról van szó. Ezt a kellemes érzést időnként el­rontja a másik oldalon tapasztalható zavar, például a játék a díjszabással. A profit eléré­sében furcsa fegyver az előfizetési díj, amit néhol készenléti díjnak is hívnak. Ez az a pénz, amit akkor is fizetni kell, ha adott szolgáltatásból egy mákszemnyit sem vesz igénybe az ügyfél. Példának okáért nyaran­ta sok-sok ezrest kell lepengetni a fűtésért, amikor pedig ugye, az áldott Napocska gondoskodik melegünkről. A vezetékes telefonhoz visszatérve: idén már a második számlán szembesülünk a kis­sé kitekert logikával emelt tarifákkal. A jó öreg Matáv vezérkara szerint a tavalyi, átla­gosan 1512 forintos egyéni havi előfizetési díjat 3645 forintra kellett volna emelni ah­hoz, hogy az Európai Unió szabad díjpoliti­kájú (liberalizált piacú) országainak szintjét elérje. Mivel a béreink meg sem közelítik az említett közösségben elérhetőt, csak 2267 forintra növelte fix bevételének forrását. Ki­vétel abban az esetben, ha valaki vállalja: egy hónapban legfeljebb 250 forintért tele­fonál, azaz maximum tizenöt, egyenként egyperces hívást enged meg magának. Mit mondjak: gáláns, még akkor is, ha a percdí­jak csökkentek. Ügyes — már ami a legna­gyobb fogyasztói kör megvámolási techni­káját illeti. Szegények vagyunk Ferter János karkatúrája □ Véradás A Magyar Vöröskereszt megyei szervezete szerdán délelőtt 8-14 óra között Ibrányban a Művelődési Házba, Cégénydá- nyádon 8-12 óra között az orvosi rendelőbe várják azokat, akik segíteni szeretnének. Ez utóbbi helyszínre várják Gyügye és Szamos- újlak polgárait is. □ Európai Unió A MTESZ megyei szerve­zete február 16-án délután 15 órakor elő­adást rendez, amelynek keretében Tichy- Rács Ádám, az Országos Műszaki Informáci­ós Központ és Könyvtár főmunkatársa beszél az EU kutatási, fejlesztési és demonstrációs keretprogramjáról, a magyar részvételről. □ Adózás 2000-ben Az Élelmiszeripari Dolgozók és a Kereskedelmi Dolgozók Szak- szervezete február 21-én a MÁV kultúrott- honban közös fórumot tart, amelyen az adó­téma mellett lehetőség nyílik az aktuális ér­dekvédelmi kérdések megvitatására is. Nevelőszülőnél szebb az élet CSERVENYÁK KATALIN Baktalórántháza (KM) — Kinga nagyon finom puszit ad. Pu­ha cuppanósat, amilyenre csak a hároméves kisbabák képesek. Mégis el kell fordul­ni. Hogy ne lássa se a szemedbe toluló könnye­ket,... ...se azt, hogy legszívesebben ölbe kapnád és magaddal vinnéd, ha­za... Huncut szemek A mindenkivel könnyen barátko­zó, huncut mosolyú, kisfiúsán rö­vidre nyírt, szöszke hajú tündér a baktalórántházi gyermekotthon legfiatalabb lakója — és mindenki kedvence. Három nagyobb testvé­re is itt él. Ha vinnék, csak együtt adnák őket nevelőszülőkhöz. — A nevelőotthon nem pótol­hatja a vér szerinti családot. Még ha az egész leikével fordul is a gondozó, a nevelő a gyermek felé, egy intézmény akkor sem töltheti be azt a szerepet, amit a család nyújthatna. Itt csak szeletelve is­Szeretlek anya a szerző felvétele Pályázat az unióról Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Még számít az egyetemi, főiskolai hallgatók és a már vég­zett fiatalok ötleteire a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Humán Erő­forrás Fejlesztési Alapít­vány. Meghirdetett pályázatának témájául az Európai Uniót jelölte meg. A DHV Magyarország Kft. támogatásával meghir­detett kezdeményezés az EU bővítésének jelentőségé­re, hazánk csatlakozási fel­készülésére igyekszik fel­hívni a felsőoktatásban ta­nuló hallgatók, valamint a fiatal szakemberek figyel­mét. A március 1-jéig beadha­tó pályamunka lehet rövid tanulmány tetszőleges té­mában, az EU-t komplex módon bemutató, ismertető anyag (pl. tájékoztató, fotó, film, video, szoftver stb.), képző- vagy iparművészeti mű illetve műfaji megkö­töttség nélkül bármilyen egyedi alkotás. A pályázaton részt vehet 18-30 éves korig minden, felsőfokú tanulmányokat végző hallgató, már végzett fiatal szakember, de junior kategóriában középiskolá­sok is nevezhetnek a Hu­man-Net Alapítvány irodá­jában (Nyíregyháza, Váci M. u. 41., Flamand Cent­rum, e-mail: humannet@- szabinet.hu). A nyilvános eredmény- hirdetésre ünnepélyes kere­tek között az „1 nap Euró­pában” rendezvényen kerül sor. Karácsonyi hangulatban Brigitta, Gyöngyi, Marietta és Árpi meri a gyermek a kenyeret... — fogalmaz Bállá Istvánné nevelő­szülő-tanácsadó. — Az ideális, ha a vér szerinti családjától valami­lyen oknál fogva külön élő gyer­mek jól felkészített nevelőcsalád­ban cseperedik fel. Az ófehértói Kecskésné Mari­ann vállalkozó közel tíz éve neve­lőszülő. Kislánya, Marietta két­éves volt, amikor az otthonból ha­zavitt hozzá még 3 gyermeket. — Nincs testvérem és kicsi a rokonság is. Nagyon szeretem a gyerekeket, de nekem nem lehe­tett több. Először hétvégére sze­rettünk volna hazavinni kicsiket az otthonból, de azt nem lehetett. Jelentkeztünk hát nevelőszülő­nek. A kis családba előbb Brigitta érkezett, három és fél éves korá­ban (most 12), őt követte Árpi ugyancsak 3,5 évesen (most 10) és a kétéves Gyöngyike (most 9), aki olyan picike, vékonyka volt, mint egy szalmaszál. A két kisebb A családi fényképalbumból gyermek születésétől együtt volt a nyíregyházi anyáscsecsemő ott­honban, s bár nem egy anyától születtek, édestestvérekként sze­retik egymást. Naponta telefonál Gyöngyike csak hétvégeken és a szünetekben lehet együtt a csa­láddal, ugyanis Debrecenbe, a gyengénlátók iskolájába jár. Kol­légista, viszont naponta hazatele­fonál. Hiányoznak neki az ottho­niak. Mariannt — magától értetődő­en — anyukának szólítják a gye­rekek, hisz olyan picikék voltak még, mikor hozzá kerültek, hogy őt tekintik mamájuknak. S persze van nagyijuk is: Mariann két éve nyugdíjba vonult pedagógus édes­anyja sokat segít a gyermekek ne­velésében, főzésben. Tőle tudjuk: sosem tud eleget és elégszer készí­teni töltött káposztából és rántott húsból. Anyjuk gyümölcstortáit pedig imádják. Találkozásunkkor a család egyetlen „férfi tagja”, Árpika volt az anyukával: — Nagyon szeretek otthon len­ni — szólalt meg a szelíd mosolyú kisfiú. — Sokat játszunk, tévét nézünk és ki szoktunk menni a dombra szánkózni, olyankor jön a nagyi is. Kedvence? A mákos guba. Hogy jutott eszébe, nem tudni, hisz egy évben csak egyszer ké­szül náluk, karácsonykor, de ezen anyukájával együtt nagyot nevet­nek. Majd sorolja a testvéreit: Marietta, Gyöngyi, Brigitta. A kérdésre, hogy kényeztetik-e a lányok, felderül az arca: — Nagyon is! Meg szoktak für­detni a hóban. Aztán megtudjuk, hogy van két kutyájuk is: egyik roti, másik ke­verék. Régebben tartottak nyu­szit. Ha kirepülnek Karácsonyra Árpi egy öltöztet­hető Dragon boall-figurát kapott, házi- és vadállatokat műanyag­ból, pótkocsis kamiont, flippert, új szabadidőruhát és cipőt. Meg szaloncukrot — teszi hozzá sietve. — A fát mindig anya öltözteti fel, olyankor nem szabad bemen­ni, mert az is meglepetés — ma­gyarázza a kisfiú. És persze egé­szen karácsony estig titok az ajándék is. A testvérek egymást is meg szokták lepni: maguk ké­szítette, kedves apróságokkal, nem pénzért vett holmikkal. Környezetük, baráti körük el­fogadta a gyermekeket, szeretik őket. Mariann abban bízik, annak idején mind a négy gyermekét ő engedheti majd el önálló útjára a családi fészekből. — Ha már kicsi koruktól neve­li fel az ember őket anyaként, vé­gül is arra vágyik, hogy tőle is re­püljenek ki — mondta kedvesen Mariann, aki sosem számolta még, mennyibe kerül a négy gyer­mek egy hónapban. aranyiaKoaaiom Ádámku József és felesége, Puskás Ilona nyírmihálydi lakosok a közelmúlt­ban ünnepelték 50. házassági évfordulójukat, három lányuk és családjuk körében Amatőr felvétel A hírlapárus nyugalma Páll Géza ______________________________ an egy hírlapárus, akivel nem szeretnék találkozni. Egy­szer, sajnos mégis sikerült. Igaz nem éppen én tehettem róla. De hamar észre lehetett venni, hogy megjelenik és vé­get nem érő, legalább kétper­ces mondatában mindent áru­sít, ami csak a táskájában van. Szöveges rikkancsnak hívták, akik ismerték és vásárolták tőle a lapokat. Sokan már tud­ták, meg kell várni, amíg vé­gigmondja a mondókáját, kü­lönben oda se figyel a várako­zókra. Egyesek szerint lega­lább ötven vagy hatvan féle új­ságcímet sorolt fel, persze na­gyon gyorsan és a megszokott rendben. Soha nem tévesztette össze az egymás után követ­kező lapok címeit, sorrendjét. Általában a Népszabadság­gal, Kelet-Magyarországgal, a Sporttal, a Nők Lapjával, az Autómotorral kezdte és utána következet minden, ami csak elképzelhető. Valamennyi rejt­vény és alkalmi kiadvány, még sorolni is csak ő tudja. Ha már valaki nagyon sietett, közbe­szólt, annak is meg kellett vár­ni a mondat végét. Előfordult persze nagy ritkán, hogy mé­gis odanyújtotta a kért lapot, elvette a pénzt és kezdte a mondókáját elölről. Csak így tudta elmondani, ahogyan megtanulta. Nap nem múlhatott el a hír­lapárus nélkül. Az emberek már percre várták, tudták, mi­kor jelenik meg, mikor hallják a megszokott szövegelést. Nél­küle nem kezdődhetett volna el a reggel. Egy nap mégis csönd borult e szobákra, a szövegelős rik­kancs nem jött. Azaz, mint ké­sőbb kiderült, jött, csak történt vele valami. Egy ismerős újsá­golta, ott esett össze a folyosón, be is szállították a vizsgálóba. Nem tudjuk, otthon érezhette-e magát a kórházban vagy sem. Ő volt ugyanis a kórház hírlap­árusa, aki betegnek, vagy ép­pen gyógyulófélben lévő em­bernek is vitte a kinti világ hí­reit. Egy összekötő volt a külső és a belső világ között. Talán beáll valaki helyette, vagy ő maga meggyógyul és folytatja majd: „Népszabadság, Kelet- Magyarország.” W

Next

/
Oldalképek
Tartalom