Kelet-Magyarország, 2000. február (60. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-11 / 35. szám
2000. február 11., péntek Kelet« HÁTTÉR 3. oldal NÉZŐPONT Hájazott kerekek Szőke Judit ___________ A kisfiú bejelentette: mozdonyvezető vagy „palacsintás" lesz. Az anyja sírógörcsöt kapott, a papának reszketni kezdett a feje, a nagyi nekilátott imádkozni, a nagypapi borba fojtotta a bánatát. Pedig nem is rossz ötlet. Lehet, hogy képzeletbeli családunk tagjai azóta meg is bánták elhamarkodott ítéletüket. Vagy rábeszélték a gyereket, legyen inkább buszsofőr. Azokat, ahogy telnek a sztrájknapok, egyre jobban szeretik, ők bezzeg nem le-, hanem beállítottak. Gördülékenyen. Mentesítő és tartalékbuszokat. Az az érzésem, beigazolódnak a sejtések: a közvélemény kezd a til- takozók-követelők, illetve szakszervezeti vezetőik (I) ellen hangolódni. A szakszervezetek mindenekelőtt nem akarnak lemondani saját, a jogszabályokhoz képest körülbelül háromszoros juttatásaikról — emeli ki a MÁV kommunikációs gépezete. A vasutassztrájk — a milliárdos károk és a pénzben ki nem fejezhető privát kellemetlenségek, bosszúságok, elérhető rétegeredmények e[lenére — arra is alkalmas, hogy kiderüljön: voltaképpen megvagyunk mi vasút nélkül is. Nem omlottak össze a Kárpát-medence hegyei, az ország működik, nem jelent olyan fene nagy megrázkódtatást, ha nem zakatolnak a vagonok. Nélkü- lözhetőek (kivétel az IC) a lepukkant kupék, a mocskos fülkék, a takarítót rég nem látott vécék. Ha az igénybe vehető kedvezmények egyenlőségét megteremtenék, könnyen lehet, hogy az utazóközönség változtatna szokásain, s átpártolna a buszokhoz. Módosulnának a közlekedés-piaci pozíciók... A nagy tömegű teherszállítást természetes, hogy vonatszerelvényekkel bonyolítják, de a személymozgás kényelmesebb gumikerekűekkel. A sín kötött nyomvonala biztonságos, kiszámítható, a betonutak azonban könnyebben elérhetővé teszik a szolgáltatásokat, az ügyintézést. Egy nagy lakóövezet szíve, motorja a közlekedési hálózat. Véletlenül-e vagy szándékosan, de mindenképp helyesen, ezt tekinti át ma a megyei közgyűlés. Ahogy a népnyelv tartja: megy a kerék, ha hájazod... Te apjuk! Ha már kimégy, állítsd be a kakast reggeli négyórás ébresztőre! Ferter János rajza HÍREK □ Színházi előadás A záhonyi Oktatási és Művelődési Központban február 11 -én 19 órakor kezdődik a kassai Thália Színház Ka- kuk Marci szerencséje című háromfelvonásos zenés vígjátéka. □ Fesztivál Kultúrával a Nyugat kapujában nemzeti fesztiválhoz megyénk is csatlakozott, melyen amatőr művészeti csoportok mutatkoznak be térségi és országos szinten. A kulturális seregszemle térségi rendezvényeinek a tiszadobi Andrássy-kastély ad otthont február 12-én 10 órától. □ Bohócbál A Sóstógyógyfürdőn lévő Tókuckó február 12-én délelőtt 10 órától bohócbált rendez, melyre várnak minden vidám gyereket és felnőttet. Belépés bohóc jelmezben. Az egész napos programban lesz jelmezek felvonulása, tombola és zárásként diszkó. Fából faragott pereskedés A közutak mentén ültetett fasorok kivágása komoly fejtörést okozhat a bíróságnak Nyéki Zsolt Kótaj (KM) — Ha az út mentén sarjadzó akácfa nem a miénk, akkor elvárjuk, hogy a fák okozta terméskiesés miatt kártérítést fizessen a fák tulajdonosa — jelentették ki az önérzetükben sértve érzett kótajiak. Az előzményekről: tulajdonjogi vitába keveredett a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Állami Közútkezelő Kht. és a kótaji Zöld Bárók Kft., mert a kótaji cég még az elmúlt évben kivágott néhányat a település határában a közút mentén telepített akácfákból. Apáink ültették — Több okból tettük ezt: tavaly majdnem tragédiát okozott egy kidőlt akácfa, s alapos vizsgálat után kiderült, több fa is tőkorhadt, megérett a kivágásra. Egyébként pedig ezt a fasort még a helybéliek telepítették 40-50 évvel ezelőtt, s gondozzák azóta is. Az államnak ehhez soha semmi köze nem volt — szögezi le a helyszínen Bállá Gábor, a Zöld Bárók Kft. ügyvezető igazgatója. — Ez így igaz, a most vitatott szakasz betelepítésében például még az édesapám is részt vett — erősíti meg az igazgató szavait Németh Miklós, a társaság nyolcvan évesen is aktív tagja. A rendszer pedig úgy működött, hogy a közút mellett gazdálkodó földbirtokosok nevelgették a fákat, tartottak rendet a mezsgyén, s vágták ki az arra megérett akácokat. Cserében elviselték, hogy a fasor egy jó darabon árnyékot vet a termőföldre, vizet és tápanyagot vesz el a növénykultúráktól, s ezzel bizonyíthatóan terméskiesést okoz. Tízezres lépték így volt ez a szövetkezet idején is, s nem változott a helyzet akkor sem, amikor a privatizáció után az egykori Egyesült Erő Mgtsz tagjai kft.-t alapítva folytatták a munkát. A vita akkor kát, hogy a fa az államé, így azt nem vághatják ki. A néhány hónapos eredménytelen egyeztetési kísérlet után a Közútkezelő feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, ami aztán végképp felbosz- szantotta a kótajiak szószólóját. —. Tisztázzunk valamit: adott egy közút mentén telepített fasor, amelyet évtizedeken át az út mellett művelt föld tulajdonosai rő fóldsávban szélesítette az állami részt, amelybe már beleesett a fasor. Ezt a változatot közszemlére tették Kótajban, s mivel harminc napon belül nem érkezett kifogás, bekövetkezhetett az úgynevezett eltulajdoniás. De kérdezem én: egy tízezres léptékű térképen ki vette észre a pár méteres eltérést? — ad hangot kétségeinek Bállá Gábor. A szerző felvétele — Ha a hatályos jog szerint az állam a tulajdonos, akkor a tulajdonnal nemcsak jogok, hanem kötelezettségek is járnak — fűzi tovább gondolatait az igazgató. Meglátása szerint ebben az esetben a Zöld Bárók Kft. kifizeti az okozott kárt, viszont kártérítést követel a fák miatt elszenvedett terméskiesésért. Erre öt évre visszamenőleg fogalmazhat meg igényt, s a bírósági szakértői vélemény már ki is mondta: a több millió forintos kártérítési igény megalapozott. Kötelesség — Nem beszélve arról, hogy ha az állam a tulajdonos, akkor köteles lenne gyommentesen tartani a területet. Az út mellett egyméteres szélességben ugyan lekaszálják a gázt, a további négyöt méteren szabadon burjánzik az allergiát okozó parlagfű és mindenféle gyomnövény, ami fertőzési góc — támaszt újabb kifogást Bállá Gábor, akit február 23-án falopás ügyében vádlottként hallgat meg a bíróság. A vitatott fasor mellett Bállá Gábor és Németh Miklós pattant ki, amikor egy éve gyérí- teni kezdték a fasort, mert az emlékezetesen nagy hó súlya alatt kidőlt egy fa. A Közútkezelő Kht. figyelmeztette a kótaj iakezeltek. Arról ugyan tudomásom van, hogy a ‘70-es évek közepén légi felvételekre támaszkodva a földhivatal egy térképet készített, amelyben az utakat kisém ígéret nyilatkozatra Az ügy tehát nem is olyan egyszerű. Természetesen a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állami Közútkezelő Kht. álláspontjára is kíváncsiak voltunk, de a kht. vezetői egyelőre nem kívántak nyilatkozni az ügyben. A eset tisztázásának jelenlegi bírósági szakaszában nem tartják szerencsésnek, hogy véleményeiket a sajtón keresztül üzengetve ismertessék. ígéretet kaptunk viszont, hogy a jogerős döntés után a Kelet-Magyarország olvasói rendelkezésére állnak. LETKEPEK Lekváros derelye Szilvási Csaba _____________________ (j yermekkoromban két szent étel volt a Tiszaháton: az aratási búzapép, meg a paprikáshal. Ezeket úgy vette a szatmári ember, mint az Isten két fő-fő jótéteményét. Az egyik a föld magvát, a másik a vizek áldását jelentette. Őseink eléltek csikóhúson, bürgecsörgén is egy kis kumisz-alkohollal. Nagyszüleim is eléggé egyoldalúan táplálkoztak. A mezőn többnyire szalonnát sütöttek. A magyar ember sohasem volt főzelékevő. Jó volt a hús köret nélkül is. Elég füvet evett az a szegény állat egész életében — mondták. Ki értené meg azt, hogy mi, magyarok miért szeretjük jobban a zsírt az olajnál, az állati hulladékból kisült zsiradékot az illatos fák bogyójának nedvénél. Ám a gyomor és a szív dolgaiban sok mindent nem lehet megérteni. Legjobb főzelék a hús, legjobb gyümölcs a bor, legszebb bútor a szép asszony — vallotta nagyapám, aki főzeléknek nevezett mindent, ami nem hús és nem tészta volt. Én is az ő fajtája vagyok. Lencse, borsó, káposzta, paszuly, nekem is csak afféle ételpótló. Ha tehetem, a húst ma is hússal, a zsírt zsírral eszem. Szegény ember vízzel főz. Valaha a parasztasszony megpirított egy kis lisztet, belekavarta a forró vízbe, és kész volt az „ietel”. A dunántúli gyereknek fogalma sincs róla, hogy mi az az almásétel, amit a Tragédia című elbeszélésben Kis Jánosnak a fia kivitt a mezőre. Almás pitére gondol a Móriczot tanulmányozó diák. Almásétel, szilvaleves, mindennapos étel volt a mi vidékünkön. Szilvafa szinte minden kertben volt. Egy szelet kenyér, egy marék magvaváló szilva és kész volt az ebéd. Én magam is ahogy — Nomen est omen — a nevem is mutatja, valamelyik hétszilvafás Szilvásból szármázhatom. Talán ezért is szeretem annyira a szilvát, és azért teszek kivételt a szilvás gombóccal és a lekváros barátfülével. Rendhagyó módon most is éppen lekváros derelyét eszem. Megkívántam. Szatmárból hozott lekvárral töltve tálalja a feleségem. S a szilvalekvár íze egyszerre valami egészen régi, gyermekkori emléket idéz fel bennem. Tisztán látom, ahogy a gyenge szél kavarja a füstöt, s a tűz parázslik az üstök alatt. Az üstben magvaváló besztercei és penyigei nemtudom szü- vából cibere fortyog. Egy kis csuporban nekem, a bámészkodó gyereknek is adnak. M őst eszem a barátfülét, a derelyét és emlékezem. A lekvár, a szatmári szilvalekvár íze szétárad bennem. Derelye. Ez a magyar ereje — mondta nagyapám az Igét. Most tisztán érzem, hogy ettől a gyermekkori íztől testben és lélekben megtisztulok és erősebb leszek. Az Ige — ahogy mondani szokták — testté válik bennem. Kisvárost küldtek az USA katonáinak Nyíregyháza (N. L.) — A hajrájához közeledik az amerikai katonai megrendelés teljesítése Nyíregyházán. A napokban hosszú konvoj indult a Tünde utcáról a déli határ, illetve Koszovó felé. A konvojban színes bőrű katonákat is láthattunk. Indulás előtt a rakodás a SZÁÉV-Fémváz Kft. üzemcsarnoka mellett történt. Márkus Gyula, a kft. ügyvezető igazgatója elmondta: nyújtott műszakban és hétvégeken is dolgoznak, hogy a nyáron kapott megrendelést február végéig teljesíteni tudják. A nyíregyháziak összeszerelhető, mobil építőelemeket gyártanak az amerikai hadsereg megrendelésére. Koszovóban és környékén lakásokat, radarállomást, sportlétesítményt, színháztermet és postahivatalt szereltek össze gyors tempóban a Nyíregyházán készült elemekből. A katonák komplett kisvárost építettek fel maguknak az említett területen. Elégedettek a minőséggel és a határidővel, ezért a nyíregyháziak a foglalkoztatást elősegítő újab megrendelést remélnek. Seek Fratter amerikai tiszt Márkus Gyulával egyeztet indulás előtt A szerző felvétele
