Kelet-Magyarország, 2000. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-07 / 5. szám

2000. január 7., péntek Kelet«* hátiír 3. oldal NÉZŐPONT Díszpolgár mesterség Szőke Judit Nem mondom, hogy a cím nem vonzó, nem mondom, hogy nem dolgoztak meg érte, biztos megérdemlik. Mégis berzenke­dem s valahogy nem tartom ízléses dolog­nak, ha egy aktív polgármestert a ciklus kel­lős közepén díszpolgárrá választanak. Ráa­dásul senki nem is fog ellene szavazni egyetlen testületi tag sem, ha van egy csepp esze... Megyénkben, s a Dunántúlon is fel-fel- bukkan a jelenség. Ha én lennék, lettem volna a jelöltek helyében, kézzel-lábbal tilta­koznék, s elhárítanám a megtisztelő titulust azzal, hogy: — Na, de kérem, ugyan, azért választot­tak meg, azért kapom a fizetésemet, hogy a településem érdekében dolgozzak. Naná, hogy többet, mint az átlag. Végtére is ez a dolgom. Majd ha nyugdíjba megyek, kitelik az időm, összegzésképpen, esetleg... Ha úgy alakul a sorsom, hogy átérezhetem, amit Napóleon élhetett át Szent Ilonán, na­gyon jól fog esni a megtiszteltetés. A puritánság szükségképpen hozzátarto­zik a közszereplők erkölcsi többletfedezeté­hez, a küldetéshez. A „kötéltáncosok" ma­gánélete nem nélkülözheti a szerénységet. Elvárom, hogy a sokak jóvoltából előtérbe kerülők tudjanak háttérbe is húzódni, s ma­guk elé engedni másokat. A díszpolgármes­terség megtévesztő, félrevezető és önbecsa­pó is. Mint ahogy az sem felel meg ma so­kak gusztusának, hogy divatba jött a pol­gármesterek között egy évi, tíz havi fizetése­ket pluszba felvenni. Ez egy, kettő, sőt oly­kor két és fél millió forint zsebpénzt jelent. Nekünk olyan polgármesterekre van szük­ségünk, akik a hatalomhoz, az egyes szám első személyhez, s saját érdemeik sűrű ismé­telgetéséhez nem szoknak hozzá. Mint vala­mi naponta elfogyasztott ételhez. Vagy a kábítószerhez. No most játszd el a macsó férfit...Géza!... Ferter János rajza HÍREK □ Lakossági fórum A győröcskei faluház­ban a költségvetés mindennapokra gyako­rolt hatásáról tart lakossági fórumot Bajor Ti­bor országgyűlési képviselő január 7-én 17 órától. □ Színészi ambíciók Felvételt hirdet a Mandala Dalszínház olyan 10-30 év közötti fiatalok részére, akik tehetséget éreznek a színészmesterség iránt. A felvételi vizsga (vers vagy prózarészlet, egy dal) január 28- án lesz a Mandala-irodában (Nyíregyháza, zöld irodaház, 3. emelet) □ Eszperantóvizsga Ma eszperantó nyelvből vizsgáznak a TIT Nyelviskolában 280-an. Ők szeretnék megszerezni a főiskolai diploma megszerzéséhez nélkülözhetetlen nyelvvizsga-bizonyítványt. □ Elkészült Kész van Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye új idegenforgalmi térképe ma­gyar, angol és német nyelven. □ Szakrendelés másutt A Jósa András Kórház felnőtt haemotológiai szakrendelése a Bocskai u. 73. szám alatt fogad. Épül az iskola Takarítják a havat az építők, hogy minél hama­rabb folytat­hassák a ki­vitelezési munkát az új nyíregy­házi Kodály Zoltán Általános Zeneiskolá­nál Elek Emil felvétele Hasznunk lesz az EU-ból A magyar mezőgazdaság nem startol rossz helyzetből Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Ha Ró­mába igyekszel, alkalmaz­kodj szokásaihoz, idézte a régi szólást a harmonizáció kötelező jellegére utalva az EU-csatlakozásnak megyénk mezőgazdaságára gyakorolt várható hatásairól rendezett tanácskozás egyik házigaz­dája. Ami ezt a bizonyos jogharmoni­zációt, továbbá a jogszbályok kötelező betartásának esélyeit il­leti, mezőgazdaságunk nem a legrosszabb helyzetből indul az európai uniós csatlakozási folya­matban — mondta a PRIMOM inkubátorház nagytermét meg­töltő szakembereknek előadó Baitner Ferenc az FVM Európai Integrációs Főosztályának he­lyettes vezetője. Készek vagyunk Tavaly novemberig már befe­jeződött a joganyagok aprólékos összevetése. A tárgyalások ez év közepéig már konkrét kérdések­kel folytatódnak majd. Az eddigi­ekről készült magyar pozíciós do­kumentum alapelvei között, eltö­kélt csatlakozási szándékunk ki- nyilvánítása mellett néhány gon­dolat különleges hagsűlyt kapott. Nevezetesen, hogy Magyaror­szág az uniós joganyagot kész át­venni, minél előbb az Európai Unió tagjává válni átmeneti idő­szak nélkül. Ugyanakkor elvár­ja, hogy részesüljön azokból a jo­gokból, előnyökből, támogatá­sokból, amelyek minden tagot megilletnek, azaz nem óhajtunk másodrendű tagok lenni ebben a közösségben. Azt is leszögezi a dokumentum, hogy a tagsági vi­szony lehetővé teszi a mezőgaz­daságunk számára a fejlődést azaz, nem eredményezheti az ágazat visszaesését. — A EU tagság előnyökkel, egyszersmind azonban hátrá­nyokkal is jár számunkra fejtet­te ki Baitner Ferenc. — Az elő­nyök között ki kell emelni a 450 millió fogyasztó hatalmas piacát, a megnyíló EU-s támogatásokat, a gazdaságunk serkentését. A hátrányok között számolnunk kell az intézményeink gyakorlat­lanságával, illetve az effajta pra­xis megszerzésének időbe kerü­lésével a támogatáshoz jutásban. Az agrárágazat szereplői részé­ről nem lesz könyű elviselni azt az import nyomást, ami a hatá­rok vámmentes megnyitásával jár majd együtt, s ami persze a meghatározott kvóták erejéig késztetik szabad versenyre a ma­gyar agrártermelőket. Kompenzáció nélkül — Ám mindent összevetve: az Európai Unióhoz történő csatla­kozásunkban több az előny, mint a hátrányokkal járó kockázat — szögezte le a FVM szakembere, hozzá téve, — A végső megálla­podás még nem ismert, ám egy biztos: hajlandók vagyunk vál­lalni minden kötelezettséget, de igényt tartunk minden jogosult­ságra is. Azzal tisztában kell lennünk, hogy közvetlen termelői támoga­tásra nincs pénz — különösen az újonnan csatlakozók számára nincs — az EU büdzséjében. Brüsszel meg is nyugtatja magát azzal, hogy — miként Hans Fischler a bizottság agrárminisz­tere nyilatkozta — Magyarorszá­gon a csatlakozás után nőni fog­nak a termelői árak, s már csak ezért sincs értelme a termelők kompenzációjának. Csoda nem várható Abban bizonyosak lehetünk, hogy direkt támogatást nem kap­nak a termelőink, annál is in­kább, mert akár az egész meg is szűnhet belépésünk idejére. Ám effajta kompenzáció nélkül is EU-tagok leszünk, mert a józan ész ezt diktálja. A tárgyalási po­zíciónk tehát nem az, hogy kap­junk kompenzációt, hanem mind­azokat a jogosultságokat mi is él­vezzük új belépőként, amelyet a már EU-ban lévők élveznek. — A mezőgazdaságunk ne vár­jon sült galambot, azaz csodát a csatlakozástól. Viszont reális le­hetőséggel igenis joggal számol­hat arra, hogy saját erőnkre tá­maszkodva jobban tudunk majd boldogulni, mint ahogy sikerült az eddigiekben — fejezte be a ko­rábbi brüsszeli magyar agrár­diplomata. ELETKEPEK Nem várt Bodnár István (jyermekkorom zabolátlan szenvedélyei közé tartozott a bogárgyújtés. Nagy örömnek számított, ha a zsákmányaim között akadt egy-egy szép hős- cincér, fecskefarkú lepke, vagy a félelmetes agancsú hím szar­vasbogár. Azóta sem láttam ilyet. Talán akkoriban keve­sebb volt a vegyszer, permete­zés, az élővilág nagy örömére. Persze az inségesebb időben megörültem én a cserebogár­nak, a bodza virágán tébláboló virágbogárnak is. Ha belegondolunk, igazi nagy fogás, rendkívüli ritkaság viszont sohasem akadt a háló­ba. Ez csak most harminc év után következett be, amikor már nemigen érdekelt a bogár­gyújtés. A múltkorában ugyan­is az egyik egzotikus, távolke­leti csodákat árusító boltban vásároltunk egy bambusznád­ból készült könyvtartó alkal­matosságot. Olyan másfél mé­ter magas, természetes színé­ben pompázó bútordarab volt. szerencse Remekül illett a többi bútor­hoz. Ám hogy, hogy nem, más­nap reggel arra lettem figyel­mes, hogy az ágyam felé igyek­szik egy hatalmas, fekete pók. Lehetett vagy 4-5 centiméter nagyságú. Félelmetesnek tűnt, még sosem láttam ilyet. A fele­ségem sikoltozni kezdett. Ám egy bogárgyújtő sohasem ijed meg a saját árnyékától, ráborí­tottam a kezemügyében lévő poharat, és máris elcsíptem őkéimét. A pohár alá dugtam egy kis papírt, s irány a kert vége, fusson az istenadta. Ám a pókszabású jószág nem adta fel, másnap reggel a veranda teraszán tűnt fel, ko­mótosan mászott annak falán. No, ennek már fele sem tréfa, a már jól bevált módszer szerint őuraságát újra nyakon ragad­tam nagy óvatosan. Mivel el­pusztítani nem akartam, elvit­tem a közeli kiserdőbe, ahol szabadon engedtem. Később azonban nem ha­gyott nyugodni a dolog. Egyre jobban érdekelt, vajon miféle pók lehetett, és honnan került a hálószobánkba? Előszedtem a bogárhatározót, de abban sehol sem találtam a hatalmas pókot. Bántam már, hogy elengedtem, hiszen minden valószínűség szerint rendkívül ritka jószág lehetett. Talán el kellett volna vinni a tanárképző főiskolára, és a biológia tanszéken meg kellett volna mutatni valaki­nek. Néhány hónap múlva az­tán a Spektrum tévének az egyik okos műsorában mutat­tak be egy hasonló fekete pókot, ha jól emlékszem, valami ma­dárpók fajta lehetett, aminek a csípése akár halálos is lehet. Ez a fajta pedig a szubtrópusok la­kója a Távol-Keleten él. Összeállt végre a kép. Való­színű Tahiföld környékéről ér­kezett kalandos utakon a laká­sunkba, a könyvespolc bam­busznád üregeibe befészkelve magát, több ezer kilométert utazva. .A. kereskedő nem is sejtette, hogy nemcsak egy könyvtartó­állványt adott el nekünk, ha­nem egy ritka pókkal is „mega­jándékozott” bennünket. Mindenesetre azóta távol- ságtartóbb vagyok az efféle tá­volkeleti bútordarabokkal. A pókokról nem is beszélve. Adattár Nyíregyháza (KM) — A napokban látott napvilá­got Az ezredvég iskolái című kötet. Az ötlet 1995-ben az iskolai jubileumi emlékbizottság ülésén született. Abból in­dultak ki, hogy az elmúlt év­tizedben nem jelent meg adattár a megyében működő oktatási intézményekről. A kötet kiadását az 1000 éves a Magyar Iskola Alapítvány és a Megyei Közgyűlés is támo­gatta. A kötet szerkesztője, Kuk- nyó János mondja erről az impozáns gyűjteményről: — Olyan kordokumentumot szerettünk volna az olvasó kezébe adni, amelynek a se­gítségével a megye oktatási KM-reprodukció intézményeiről, iskoláiról akár az egyedi kíváncsiság szintjén is sok-sok informá­cióhoz juthat. A könyvet olyan adattárnak szántuk, amely az ágazaton kívül is a társadalom más csoportjai­nak, a különböző foglalkozá­si ágak képviselőinek az érdeklődését is elnyerheti. A könyv története azt is jelzi, hogy egy jó ügy mellett meg lehetett szerezni a szak­ma támogatását. Újév, új épület Nyíregyháza (KM) — Nagy örömmel kezdték meg az új év­ben a tanulást a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium ta­nulói. Ismeretes ugyanis, hogy bár az új épületrészt december 8- án már átadták, a tantermeket viszont csak most, január 3-án vehették birtokba a diákok. En­nek köszönhetően a Szabolcs ut­cai épületben lévő tantermekre már nincs szükség, a korábban itt tanuló, mintegy kétszáz diák is a Széchenyi utcai alma mater­ben tanulhat. Ugyancsak most január elején avatták fel a torna­termet is, ahol kiderült, igazán remek tornaórákat lehet tartani. A Szabolcs utcai épületben lévő termeket egyébként a művé­szeti szakközépiskola fogja a későbbiek során használni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom