Kelet Magyarország, 1999. december (56. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-31 / 305. szám

1999. december 31., péntek HM# HÁTTÉR 3. oldal □ Önkéntes véradás Január 3-án a Nyír­egyházi Városi Munkaügyi Központ ügyfél­várójában 8 és 15 óra között szervez önkén­tes véradást a Vöröskereszt. □ Nyitás hétfőn Az APEH 2000. január 3- án Nyíregyházán, a Vörösmarty tér 7. sz. alatt fogadja legközelebb az ügyfeleket. □ Bábszínház ingyen A Váci Mihály Vá­rosi Művelődési Központban december 31- én 10 órától a Pillangó Bábszínház előadásá­ban az Ugri-bugri királykisasszony című dara­bot tekinthetik meg a gyerekek. A belépés díjtalan. Érdekünk az egységes fellépés Beszélgetés a búcsúzó évről, a kilátásokról Helmeczy Lászlóval, a megyei közgyűlés elnökével Kivételes pillanat Angyal Sándor IVlint homokszemek, percenként pereg az életünk. Órák és napok múlnak el fölöttünk, aztán sokadikán érezzük a hónapok rohaná­sát, mígnem a tizenkettedik végén félig má­moros hangulatban és imbolygó vigyázzállás­ban múlatjuk az esztendőt, köszöntjük az újat. Új évezredet azonban kivételes eset meg­élni, köszönteni. Meglehet, össznépi vitánk éppen arról szól, most van-e vége a második évezrednek, vagy majd csak egy év múlva kezdődik el a harmadik, ez mitsem csökkent ezred búcsúztató szándékunkon. Bizonyára azért ez a ragaszkodás, mert ha már eljutot­tunk ehhez a lélekemelő pillanathoz, tuda­tunkban szeretnénk kisajátítani. A korosab­bak azért, mert például övék ez a század a háborúival, szenvedéseivel és kérészéletű örömeivel. A fialabbak azért, mert ha gyarló­ság, egoizmus, hatalmi vágy, múló életű kis pártcsatározások szegélyezik is, azért a de­mokráciában nagy történelmi szerencséjük, hogy már csak az irodalomból ismerhetik a fehér és a vörös terrort, a harcmezőkön és a gázkamrákban megsemmisített milliókat, azt, amikor elállatiasodott maga az ember is. Most, a század és az évezred vigíliáján béké­sebb az életünk, igaz, emberségből jócskán marad bepótolnivaló a kettessel kezdődő évezredre is. IV! ért megoldandó társadalmi problémáink — elszegényedés, szociális bizonytalanság, a globalizációval együttjáró fájdalmak és félel­mek — nem a század vagy az ezred múlásá­nak pillanatához kötődnek. Az idő csak a kö­rülmények és a szándékok, az elszántság és a vállalkozó szellem függvényében lesz fontos tényező. Ezer éve a világvége közeledte rio­gatta az embereket, most a számítógépek­­rendszerek összeomlásának veszélyéről jövendőinek egyesek. Mások azt vallják, hogy aki nem sajátítja el a számítógépkeze­lés, az internetforgalmazás tudnivalóit, az az új évezred analfabétájává válik. Nyilvánvaló, ezen is túlleszünk, de az ünnep elmúltával jócskán maradnak gondjaink, talán sohasem teljesülő álmaink, s az örök emberi vágy egy kicsit nyugodtabb élet után. Épül a Tarpai Ápoló-gondozó Otthon Balázs Attila felvétele Balázs Attila felvétele hogy a megye a lehető legjobb szi­tuációba kerülhessen. □ A régiók nemcsak megalakul­nak, rivalizálnak is egymással. — Ez sem tagadható. Sajnos mi még nehezen tudunk régiós fejjel gondolkodni, szerintem ez még sokáig igy marad. Nehezíti a dol­gunkat, hogy amíg a régiók gaz­dasági, addig a megyék továbbra is közigazgatási egységek marad­nak. Nekem ugyanakkor meg­győződésem, hogy azokban az ügyekben, amelyekben forráso­kért, állami támogatásokért nyújtjuk a kezünket, teljesen egy­ségesnek kell lennünk. Az egysé­ges fellépés mindannyiunk érde­ke. Más kérdés, hogy a megszer­zett forrásokról igazságosan, az adott terület igényeit szem előtt tartva, egyensúlyt teremtve kell döntenünk. Lassan elül a csatazaj □ Felkészült-e arra, hogy tovább tart az a politikai huzavona, mely-Kétezerben Nyíregyháza (KM) — A megyei önkormányzat 2000-ben is komoly tervek megvalósításán munkálko­dik. A Szatmár-Beregi Kórház re­konstrukciója 817 millió, a Jósa András Kórház műtőblokkjá­nak korszerűsítése 550 millió, a Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Diákotthon valamint Kollégi­nek ára az Ön kizárása lett? Van olyasmi, amit mára megbánt, vagy másképp csinálna? — A politikai viharokat nem én kavartam, sokkal inkább szen­vedő alanya voltam. Remélem, lassan elül a csatazaj, vége lesz a huzavonának. Szeretnék az elkö­vetkező időkben a fölösleges poli­tikai csatározás helyett a napi fel­adatokra koncentrálni. Hogy mit csinálnék másképp? Semmit. Meg vagyok győződve arról, ebben a küzdelemben nekem van igazam, és a közvélemény is azért állt mellém, mert ez a véleménye. Ez nekem erőt ad, szeretném a mun­kámmal bizonyítani, hogy igaza volt annak a harminckét ember­nek is, aki a közgyűlésben az én elnökségemre szavazott. Most, hogy a Fidesz akaratából függet­len képviselő lettem, minden pártkötelezettség alól feloldozva a lehető legtöbbet tehetek a megyé­ért, a közgyűlésben részt vevő va­lamennyi párttal. □ A kizárásból következő füg­getlenség egyesek szerint azt is je­lentheti, hogy Szabolcs-Szatmár- Bereg a szükségesnél kevesebb ál­lami támogatást kap a jövőben. — Én tartom magam ahhoz, amit a Fidesz a választási siker érdekében, a kampány idején hangoztatott, s számtalanszor nyilatkozott, és ami úgy hangzott, hogy kormányra kerülésük ese­tén nem a megyék, városok párt­állása, lojalitása, hanem a muta­tók, a szociális helyzet, a rászo­rultság szerint adják majd a tá­mogatásokat. Ez így is van rend­jén. Én ezt a kormányt változatla­nul szavahihetőnek ismerem, és remélem, ebbéli meggyőződése­met a jövőben sem kell megvál­toztatnom. Boldog új esztendőt! — Új évezredünk hajnalán a mi jó kívánságunk egymásnak nem le­het más, minthogy legyen elég lehetőségünk a munkára, az ér­tékteremtésre, amiért egyesítjük erőinket. A megyei közgyűlés el­nökeként a testület nevében ezú­ton kívánok a megye minden la­kosának jó egészséget, békés, örömteli, boldog új esztendőt! megvalósul um építése 145 millió, a Móricz Zsigmond Színház rekonstruk­ciója 600 millió, az Ápoló és Gon­dozó Otthonok Tarpán és Ga­­csályban 120 millió, a csengeri gimnázium 140 millió forintba kerül. A megyei területfejlesztési for­rásokból elnyert támogatások igénybevételével gyermekvédel­mi feladatokat ellátó intézmé­nyeket is fejlesztenek. Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Mire ju­tottunk a távozó évben, mi­lyen terveket szövögetünk az előttünk álló esztendőre? Ezekben a napokban sokan készítünk összegzést. Mi Hel­meczy Lászlót, a megyei köz­gyűlés elnökét kértük erre a feladatra. — Fájdalmas évet zártunk. Zilahi József közgyűlési elnök betegsége és halála olyan gondokat okozott, melyeknek rendkívül nehéz a megoldása. Csak köszönetét mondhatok azért az összefogá­sért, azokért a megnyilvánuláso­kért, amelyeket a nehéz időkben igen sokan tanúsítottak. Számom­ra —• akkori általános alelnök szá­mára — ismét igazolódott a régi mondás, mely szerint bajban is­merni meg igazán az embereket. Én többnyire jó tapasztalatokat gyűjtöttem. Pozitív mérleg □ Az év vége az összegzések ideje. Milyen leltárt készíthet Ön? — Ha a megyei eredményeket nézem, mindenképpen pozitív a mérleg. Hitelt felvennünk nem kellett, likviditási gondunk nincs, még év végi jutalomosztásra is sort tudtunk keríteni. Tettük mindezt akkor, amikor komoly központi elvonásokkal kellett szembenéznünk, s rendkívüli ter­mészeti katasztrófák is sújtották a megyét. Az árvíz és belvíz okoz­ta károk helyreállítása folyama­tos, ami nemcsak a megye, ha­nem a Belügyminisztérium, vala­mint a Környezetvédelmi és Vízü­gyi Minisztérium rendkívül jó hozzáállásának is köszönhető. Az új közgyűlés most zárt teljes évet, amely sajnos nem volt mentes po­litikai viharoktól sem. Ennek el­lenére a Fidesz, MDF, MKDSZ, az Itt élünk Egyesület, illetve a pol­gármesterekből álló koalíció ösz­­szességében jól vezette a megyét. Komoly eredmény, hogy meg­szűnt a politikai turizmus, a köz­gyűlési tagok csak a szakmailag, politikailag indokolt esetekben Téli szimfónia Szilvási Csaba____________________ A befagyott Túr jegére gyö­nyörű, fehér hódűnécskéket épített a szél. Innen a partról pásztázom a tájat távcsövemen keresztül. Az erdőszélen, egy kökény­bokor tövében egy barna foltot látok mozogni. Foglyok vannak ott, szorosan egymáshoz simul­va, fejjel befelé fordulva a kör­be, mintha egy nagy fészek gyámoltalan csirke bújna ösz­­sze. Kíváncsian ütik fel a fejü­ket, aztán újra meglapulnak. Szokatlan nekik ez a kápráza­tos világ, nincs egy sötét bokor, nincs egy fűszál, a fehér mezőn még a kóró feje is havas. A vén kakas elcserrenti ma­gát. Kiszalad a meleg közösség­ből, s meggázolja a bokor kör­nyékét. Csupa háromágú vil­lácska lenyomata marad utána. Néhol még ezt a könnyű testet sem bírja el a puha hófelület, s a tipegő madár csüdig szakad le benne. Néhány társa is ki­merészkedik utána. Félve lépe­getnek a foglyocskák az öreg kakas nyomában. Persze hogy gyámoltalanok. Mindegyikük idei költés, nem szokták még meg ezt a furcsa, vakító hideg fehérséget. De ösztönösen kö­vetik az öreg példáját, aki neki­fekszik a vékonyabb rétegnek és tyúkmódra szétkaparja, úgy keresi a fűmagot a gaz közt. Nem is sejtik milyen közel van hozzájuk a veszedelem. Helmeczy László indulnak külföldre. A négy alel­nök helyett jó ideje kettő, illetve csak egy tevékenykedik. □ Mindnyájan tudjuk, ennek nem gazdasági, hanem politikai okai vannak. — Ez tény. A munka rengeteg, fontos lenne további alelnökök megválasztása. Ehhez azonban politikai konszenzus szükséges, ami eddig sajnos nem született meg. □ A régiók megalakulása új ki­hívást jelent. — Kialakításuk ellen nem tehe­tünk semmit, a döntés nem raj­tunk múlik. Talán nem titok, hogy annak idején Zilahi József és jómagam is az egymegyés régió gondolatát támogattuk. Mindezek fényében tekinthető pozitívnak, hogy szerintem alapvetően jól jöt­tünk ki a régiós osztozkodások­ból. Minden eredmény mellett a legnagyobb siker, hogy a saját, korábbi álláspontunkat is hajlan­dók voltunk megváltoztatni azért, Vérszomjas héja ereszkedik le surrogva. A kiéhezett rabló mohón csap le a szerterebbenő foglyokra, s kiveszi belőlük a dézsmát. A havat pirosra festi a vér. A szántáson, egy mé­lyebb barázdában remegve hú­zódik össze a megtestesült két­ségbeesés. Egy árva süldőnyúl, amely szintén nem szokta még meg a havat. Alig mer magától kibújni a rejtekhelyéről. Ember nincs rajtam kívül a mezőn. Az orosz népdal, a Puszta, néma táj fájdalmasan szép melódiája csendül fel a lel­kemben. Aztán a természet ma­gányát égi zengés teszi hangu­latossá. Jönnek a tengelicek. Apró seregekben úsznak el fö­löttem, s közben egyre hallat­szik dallamos pittyegésük, mintha láthatatlan manócskák apró, ezüst hegedűbúrokat pen­getnének. Piros fejük, barna foltos begyük, sárga sávos szár­nyuk tarkasága összekevere­dik, s amint lelebbennek a bo­­gáncskóróra, úgy tűnik, egy se­reg lepke rezgeti rajta szétterí­tett szárnyát. Néha egy jó tor­kú hímecske csattogó jeladás­sal csap fel a magasba. A társaság felkerekedik, s cirpegve repül tovább az erő­sebb hanggal hívogató társ fe­lé. Ideje nekem is felkerekedni és hazaindulni. Az árva bo­­gáncskóró szárát ingatva int búcsút. ]VLre hazaérek, már be is sö­tétedik. Az ég mélységes kék­ben átfagyott tiszta sötét. Milli­árd csillag villog rajta. Gyö­nyörű a téli este. V I nir: ÍAzViA

Next

/
Oldalképek
Tartalom