Kelet Magyarország, 1999. december (56. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-16 / 293. szám

1999. december 16., csütörtök HATTER 3. oldal möy.ms Teher alatt ,--------------------------------­Nyéki Zsolt____________________________________________ Egy adósság nagyon meg tudja nyo­montani a szürke hétköznapokat, ha sikerül is olykor megfeledkezni a teherről, a tudat­alattiban lappangó feszültség rányomja bélyegét minden percre. Különösen akkor, ha a tartozás forintjai milliárdokra rúgnak. Kicsiny hazánk 10 milliárd dolláros nettó adósságállományt görget maga előtt, s ezt lassan fogyó nemzetünk minden polgára nyögi, törleszti a maga módján. Volt rosszabb is a helyzet, mondta legu­tóbbi nyíregyházi látogatása alkalmával a pénzügyminiszter, aki arra utalt: öt éve még 23 milliárd doljárt tett ki a nemzet „sara", ezt sikerült megfelezni az elmúlt években. A szakember megcsillantotta a reményt is: ta­lán 10, esetleg 15 év alatt visszafizetjük az utolsó fillért, azaz centet is, s ez nem kis megkönnyebbülés lesz. Hogy miért? Jelen­leg éves szinten 800 milliárd forinttal terheli az állam kasszáját az adósság és a kamat törlesztése, s ez annak tükrében érzékel­hető összeg, ha tudjuk, az autópálya építé­sének tízéves programja 600 milliárd forint­ból sáfárkodhat, az egészségügy éves kere­te pedig 400 milliárd forint. Felemás érzést kelt ez az államadósság, amely beszédesen bizonyította egy letűnt rendszer életképtelenségét. Valamit rosszul csináltak évtizedeken át, s a társadalmi-gaz­dasági átrendeződés történelmi pillanatá­ban kifizetetlenül hagyott számlák hegyeit nem igazán lehet megmagyarázni annak az adófizető polgárnak, akire maradt az egész. Különösen az iskolákból a rendszerváltás idején kikerülő új generációnak érveltek az­zal: kifogása nem lehet, hiszen járhatott főiskolára, egyetemre. Ez ugyan igaz, de Európa közepén és a XX. század végén ez mondjuk a minimum. És ez így kicsit hasonlít ahhoz, amikor valaki elviszi a vendéglőbe az ismerősét, ellátja minden jóval, a végén pedig a számlát a meghívottal fizetteti ki. Máris nem olyan elegáns a dolog, na de azt mondják: teher alatt nő a pálma. REKLAMAC Meglepetés Ferter János rajza □ Gálaműsor Karácsonyi gálát rendez a Benczúr Gyula Művészetoktatási Intézmény Nyíregyházán az Arany János Általános Isko­la és Gimnáziumban december 16-án 18 órától. A műsorban közreműködnek az isko­la növendékei és tanárai, valamint ekkor hir­detik ki a korábbi pályázat eredményét. □ Közmeghallgat ás Vásárosnamény képviselő-testülete december 16-án Vitkán, december 17-én Gergelyiugornyán, de­cember 22-én Vásárosnamény városrészein tart 18 órától közmeghallgatást. Az összejö­veteleken értékelik az évi tevékenységet, és tájékoztató hangzik el a jövő évi költségve­tésről. □ Fogadóóra Vojnik Mária, az I. számú választókerület országgyűlési képviselője de­cember 17-én 10 és 12 óra között fogadóó­rát tart Nyíregyházán a MSZP székházában. (Jókai tér. 4.). Német bútorsegély Tarpára A Szent Lázár Lovagrend adománya a romáknak Tarpa (KM) — A német Szent Lázár Lovagrend- és Segély­­szervezet december 14-én délután segélyszállítmányt juttatott el a tarpai romák­nak. A szervezet kelet-magyarországi képviselője, a timári Kiss Antal István Balogh Gyulának, a Lun­go Drom megyei elnökének ja­vaslatát kérte: hová vigyék a bú­torokból, gyermekkocsikból álló szállítmányt. A választás jó hely­nek bizonyult, a munkanélküli­séggel és belvízzel sújtott Tarpá­ra esett. A szállítmányt Kovács Béla, a beregi község polgármestere és Lakatos Zoltán, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat alelnö­­ke vette át. Mindketten hangsú­lyozták: örülnek a karácsonyi ajándéknak, de további segély­­szállítmányt is szívesen fogadná­nak a németektől. Kiss Antal Ist­ván az átadáskor megígérte: a tarpai romák újabb segélyszállít­mányra is számíthatnak a közel­jövőben. Nem adjuk Jánoskát senkinek! Az emelt szintű családi pótlék nem gyógyítja sem a megaláztatást, sem a szívfájdalmat Szőke Judit Balkány (KM) — Hányfajta pénzt akar még felvenni erre a gyerekre?! Egyebek mellett ezt a kérdést is nekik sze­gezték már, méghozzá egy il­letékes bizottság előtt. Pe­dig Jánoskán látszik... Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk: szegény halmozottan fogyatékos. Mozgása nehézkes, összerende­­zetlen, tekintete és artikulátlan beszéde félelmet keltő. Csak papíron A (csak papíron) 18 éves fiatal­embert egy percre sem lehet ma­gára hagyni. Nem is hagyta őt el a családja semmiféle értelem­ben. Édesanyja (megkeseredett, szomorú szemű asszony) egészen fia születésééig dolgozott, de im­már majdnem két évtizede a la­káshoz és Jánoskához, illetve Já­noskához, így a lakáshoz köti őt a sors. Az édesapa 28 ezer forin­tos fizetése, az ápolási díj, az emelt családi pótlék (mely még ha milliós lenne, akkor sem gyó­gyítja a szívfájdalmat) minden jövedelmük. Gyermekvédelmi támogatásra nem jogosultak, mert a küszöböt 160 forinttal ha­ladja meg az egy főre jutójuk. Szerencse, hogy mire a gyerekek megszülettek (a nagyobbik fiú­nak is agyhártyagyulladása kö­vetkezményeként speciális isko­lába kellett járnia) állt már a ház, nincs egy fillér OTP-jük sem. Miből is fizetnék? Tavaly 50-60 ezer forint ment el csak in­jekcióra, gyógyszerre. A házaspár nem panaszkodik, csak az a végtelen nagy keserű­ség van bennük, hogy azokkal a családokkal, akik beteg, sérült gyereket nevelnek a családjuk­ban, nem törődik senki. A né-Minden pólónak, pizsamának hiányzik a bal ujja a szerző felvétele hány hónapos kicsivel orvostól orvoshoz rohantak, mert látták, hogy valami nincs rendjén — négyéves koráig járni sem tu­dott. Az első doktor közölte: hat hónappal el van maradva a* fejlődésben — ekkor volt 11 hó­napos a fiúcska... Soron kívül Évekig senki meg nem vizsgálta, s nem mondott semmit, nem irá­nyították őket sehová. Pedig mint később egy specialista el­mondta, ez a fajta agyidegsejt­­károsodás kis korban korrigál­ható. Jánoska esetében lett vol­na. Félvállról vették kétségbee­sésüket, a fővárosi orvosokat sorra járták, külföldről ismerő­sökkel valutáért hozatták az in­jekciót. Minden évben be kellett bizonyítani, igazolásért kellett járkálni, hogy a fiuk gyógyítha­tatlan beteg. Naponta hordták hol Debrecenbe, hol Nyíregyhá­zára. A szülők azt tapasztalták, hogy akiből ki lehet hozni vala­mit, azzal foglalkoznak, de aki már első pillantásra reményte­lennek látszik, az végképp ne számítson senkire, semmire. Adhatták volna a gyereket in­tézetbe, ám amikor a pazar, de lélektelen falak közé látogattak, elhatározták: nem adják János­kát, az biztos! Minden jóslat el­lenére a fiú sokat javult. A lép­cső mellé ugyan rámpát kellett építeni, mert mig felfelé váltja a lábát, lefelé egyszerre lépne. A házból ritkán mozdulnak ki, mert mindenáron kirántja kezét a mamájáéból, félelemérzete vi­szont semmi. Négy éve Jánoskánál vérzé­kenységet fedeztek fel... Egész nap tévét néz, nagyon szereti a meséket, s az „utolsó szó mindig az övé”. Nyaralni tavaly előtt voltak először, a szolnoki© ér­telmi fogyatékos szervezet jóvol­tából. Autót mozgáskorlátozotti jogon soron kívül kaptak — e nélkül ki sem tudnának mozdul­ni. Dinnyét, paprikát, dohányt termelnek, hogy minden szüksé­gest beszerezzenek. A gyerek na­ponta két liter tejet igényel, s ha csak egy Túró Rudi van, keresi a másikat. Ottlétem alatt Jánoska szoká­sos szertartásait végezte: a ka­landfilm hangjait utánozta, nagy tetszéssel rikoltotta túl a puska­ropogást, s közben le s felrohan­gálva a markában szorongatott három nadrágtartót rázogatta. Ezek elválaszthatatlanok tőle. A hálótársai. Nem hívják Jánoskának nincs személyi iga­zolványa. Nem hiányzik az isko­lából. Nem fogják hívni választa­ni. Gyakorlatilag nincs is a vilá­gon. De akkor vajon ki marcan­golja szét éjszakánként a fogával pizsamájának bal ujját?... Koncert Milota (KM) — December 18-án este hétkor adventi hangverseny kezdődik a mi­­lotai templomban, melyen közreműködik a Fehérgyar­mati Tanári Kórus. Vasár­nap negyvenöt iskolás uta­zik Budapestre, az Operaház karácsonyi programjában megtekintik Csajkovszkij Diótörő című balettjét. Kérdezett és fényképezett: Lefler György Négy unokám van. A nagyobbik lányom Nyíregyházán, a kiseb­bik velem együtt, Keme­­csén él. Mindkét család­ban két-két gyerek van. Az utóbbi időben már a pénzt szoktam odaadni a szülőknek, ők mégis csak jobban tudják, hogy mi kell a gyerekeknek. A lá­­nyomék mindig meg­mondják nekik, hogy azt a nagyitól kapták. Attól függetlenül némi kis ap­róságot azért még szok­tam vásárolni is. özv. Mester Mihályné KEMECSEI NYUGDÍJAS Karácsony első napján tartjuk az eljegyzé­sünket, igy ez az ünnep még emlékezetesebb lesz a számunkra. A szóba jöhető ajándékokat igye­keztem kipuhatolni az elejtett szavakból. Adni jobban szeretek, mint kapni: volt már úgy, hogy a kinézett ruha árá­ból inkább másnak vet­tem ajándékot. Most, mi­ként tavaly is, a párom­mal együtt veszünk a szülőknek valami prakti­kusat. Békési Tímea ELADÓ Még nincs önálló csa­ládom, a szüleim­mel lakom. A vásárlási láz még nem kapott el, remélem az influenza is elkerül, így láztalanul él­hetek. Többnyire az utol­só pillanatban szoktam beszerezni az ajándéko­kat, és sikerrel is járok. Igyekszem az ajándéktár­gyakban a praktikumot és mégis a különlegeset, a személyre szólót meg­találni. Karácsonykor még a húslevesnek is fi­nomabb az íze. Szaszala Tamás ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ Ez lesz az első kará­csonya a most féléves kicsinyünknek, a férjem­mel már előre látjuk ke­rek szemű rácsodálkozá­­sát az ünnep pompájára. Nekünk ő a legszebb ajándék. Egy szép babát gondoltunk, hogy ve­szünk neki. Természete­sen a párommal mi is megajándékozzuk egy­mást. A nagyszülők vidé­ken élnek, az idei ünne­pen nem megyünk haza, a kis családunk most együtt karácsonyolhat. Drágár Tünde GYESEN LÉVŐ ANYUKA Jó hónapja, hogy bein­dult az agy kér ék: ki­nek mit és mennyiből, s én már készen állok. Igyekeztem kifürkészni a vágyakat, amelyek a földhözragadt családunk­ban nem elérhetetlen ál­mok. A már gimnazista Izabella és még iskolás Nóra lányunkat úgy ne­veltük, hogy a karácsony többet jelentsen egy fa­­aljnyi megvehető árutól. Ők a kézügyességükre hagyatkoznak az ajándé­kozásban. Hegedűs Csaba AJAKI ANYAGBESZERZŐ msmvs-siMt ab aus / MSvitaatow/) ______

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom