Kelet Magyarország, 1999. december (56. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-11 / 289. szám
1999. december 11., szombat 9. oldal HÉTVÉGE Az akvarell .......... művésze A barátságos házigazda otthona valóságos kis múzeum. Az erdélyi táj szelleme és öröksége sugárzik mindenből. A falon az otthoni barátok festményei, a hargitai havasok, a Tündérvölgy szivárványai, a fenyvesek vászonra varázsolt hangulata. A polcokon és a falakon erdélyi korsók és tányérok irigylésre méltó gyűjteménye, a könyvespolcokon csaknem az erdélyi magyar irodalom. Közöttük sorakozik Petkes Józsefnek a közelmúltban megjelent Néprajzi barangolások a Partiumban című kötete is. A festőművész több mint tíz évvel ezelőtt, 1986-ban telepedett át Magyarországra, Nyíregyházára. Az áttelepedés bizonyára hosszas vajúdás eredménye volt, ám akkor még kilátástalan volt minden. Sok erdélyi telepedett át akkor hozzánk, az elviselhetőbb sors, a remény érdekében. Az igazi tehetség azonban mindenhol gyökeret ereszt. így történt Petkes Józseffel is, hamar új barátokra lelt. Elapadhatatlari alkotói vágyának köszönhetően új festmények sora született, és nem maradt el a bemutatkozás lehetősége sem , kiállításokon ismerkedhetett meg a műértő közönség az utánozhatatlan Petkes-festményekkel. Aztán a külföldről érkező meghívások, kiállítások következtek. Hollandia, Svájc, Németország, New-York, Svédország. Alkotótáborok Svédországban és Franciországban, a hóval borított, mesés Alpokban. Saint Michel és Bessans. Újabb művek sokasága. Időközben megváltozik Kelet-Európa, eltűnik a diktatúra. Sokasodnak a hazautazások is, Erdélybe, Kolozsvárra, Szatmárnémetibe, a Szár-hegyi alkotótáborba. A hajdani híres nagybányai iskola szellemi kisugárzása úgy tűnik, most is él. Talán mégis az Erdélyben készült képek a legszebbek. Sejtelmesen szép, álomszerűén elmosódott és mégis realista meglátású tájképek. Az egymásba mosódó, finom színek frissek és üdék. Fehér havasi tájban derengő dombok, beszédes csupasz fák. A ködből kirajzolódó házak és megbúvó szénaboglyák. Nagyfokú érzékenység. Látható, a tájképfestészet számtalan új értéket hoz most is létre. Petkes József Ladik Elek Emil felvételei Az akvarell művésze. Csak a legjobbak próbálkoznak akvarell-készítéssel, a műfaj ugyanis nagy felkészültséget, tehetséget, biztos kezet, kiforrott művészt kíván. A festék ugyanis hamar szétfút, javításra nincs lehetőség. Tudását mindig szívesen megosztotta mással, rajztanári állást is vállalt, a Sóstói Múzeumfaluban pedig a számára oly fontos dologgal, a néprajzzal foglalkozhatott. Közfigyelmet érdemlő cikkeket ír a népművészet kallódó értékeiről. Ám az ecsetet sohasem teszi félre, a munkától nem tántoríthatja el betegség, utazás. A kiállítások fontossága: a művészek öröme és éltetője, a közönség elapadhatatlan érdeklődése, művészetszeretete és igénye. Ez sem hiányzik. Éppen a héten Nyíregyházán a Magyar Honvédség helyőrségi Klubjában nyílt Petkes Józsefnek tárlata. Érdemes megtekinteni. „Szárnyalása felemelkedőben" A Geduly-ház: emlék a városépítő evangélikus püspöknek Nyíregyházán Nyíregyháza legújabb épülete a Geduly-ház Elek Emii felvételei Talán sokan észrevették, hogy eltűnt a több mint évig zsákutca Iskola utca végén a toronydaru. Azt már kevesen, hogy az új, szép, a volt evangélikus parókia, majd bontása után autóparkírozó helyére épült sarokház Luther utcai homlokzatán mélysötét világító felirat adja tudtul, a háznak neve van: Geduly-ház (ejtsd> geduli). Régi hagyománya Nyíregyházának, hogy jelentős épületeit névvel látja el. Közhelynek tűnik, hogy van Városházánk, Megyeházánk, de az már kevésbé, hogy van Takarékpalotánk (2000-ben kezdődik felújítása), Nyírvíz-patotánk (pedig mióta nincs már Nyírvízszabályozó Társulat, de pénz se az épület rendbetételére), Katolikus-bérpalotánk (már csak a régiek nevezik így a Bethlen Gábor utcai sarokházat), Színész-házunk, Luther-házunk, Európa-Ház s most azzal szemben, az utca túlsó oldalán a Geduly-ház. Evangélikus vallású polgártársaink, s rajtuk kívül azok, akik két éve, 1997-ben emléktáblájának avatásán részt vettek, tudják, hogy e név viselőjében kit is tisztelhetünk. A városlakók többsége — ha életútját nem is ismeri — nevével s képmásával mégis találkozhatott: a temető főbejárattal szemközti ravatalozója hátánál, a város által adományozott díszsírhelyek egyikében 1947 óta nyugszik Geduly temetőben Henrik püspök, a sírra állított márványoszlopon márványból faragott mellszobra tekint ránk. Ki is volt ő, miért esett rá a házépíttető Horváth Jenő névválasztása? A válasz egyszerű: mert 46 évi nyíregyházi működése, s ebből 26 éven át püspöki ténykedése mindig is a város érdekeit szolgálta. Bár a messze Becsben született, s a teológiát is Pozsonyban végezte, alig két éves felvidéki lelkészi szolgálat után 1891-ben került a „tirpák metropoliszba”, Nyíregyházára, nem szerelemből, mivel felettesei ide helyezték. Hamar megszerette a várost, mert a magyar honfoglalás ezredik évfordulójára letette a város erkölcsi és anyagi támogatásával ma is sokat forgatott munkáját: „Nyíregyháza az ezredik évében”. A néhány híján 300 oldalas könyv nem a város monográfiája, hanem egy — a korában rendkívül ritka — városszociográfia. Úgy vélte: paptársa, Lukács Ödön református esperes tíz évvel korábban, 1886-ban megjelent várostörténete megfelel a kor követelményeinek. Neki az akkor is dinamikusan fejlődő Nyíregyháza életének keresztmetszetét kell adnia az utókor számára, mintegy orvosi „látleletet” a hivatalokról, az egyházakról, a mezőgazdaságról, iparról, kereskedelemről, a népéletről, a közművelődésről. S függelékként: arról, hogyan ünnepelte meg Nyíregyháza 1896-ot! Munkáját azzal az optimizmussal zárta: „Nyíregyháza... a Nyírség székvárosa... szárnyalása felemelkedőben van!” Vonzó egyéniségéről sokat mondó az a tény, hogy a tiszakerületi ágostai hitvallású evangélikusok püspökükké választották 1912-ben (46 éves korában!), s ezzel 24 éven át városunk két főpapnak is otthont adott (a görög katolikusoké csak 1914 óta mondhatta székhelyének Nyíregyházát!). A háború, Trianon, majd a gazdasági világválság évei (1929-32) nem sok időt hagytak Geduly Henriknek, hogy a lelkek épülése mellett a város építését is segítse. Mégis neki köszönhető a Kotsis Iván tervezte Luther-ház felépülése 1928- ban, s egy évvel korábban, 1927- ben nyitotta meg kapuit az evangélikus leánygimnázium, amely halála után, 1939-ben vette fél alapítója, Geduly Henrik nevét (a mai Vasvári Pál Gimnázium elődje). Geduly püspök hivatalának, otthonának a Luther-ház déli szárnya (B épülete) adott helyet, az a rész, ahol a korábbi püspöki ház is állott. A templomra néző ablakok között egykori otthona falára került 1997-ben az az emléktábla, amely érdemeit is megörökíti. Az évezred utolsó évétől egy új ház felirata ismeri el emberi nagyságát. Az evangélikus igehirdető szellemiségét pedig tovább sugározhatná az az iskola, amely építésének (1893) már maga is részese volt. A Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola épületére gondolok, amely 2001-re megürül. A beköltöző evangélikus iskola joggal vehetné fel egykori püspöke, Geduly Henrik nevét. Dr. Németh Péter múzeumigazgató Aranykereszt es dohány Nyéki Zsolt A cím párosítása az utcai zsargonban félreérthető ugyan, de itt csupán annyit jelez: fontos ipari növényünk, a dohány termesztésének korszerűsítéséért végzett munkát a Magyar Köztársaság egyik magas állami kitüntetésével ismerték el nemrégiben. Az államfői gesztus Bittner Imrének, a nyíregyházi ÜLT Magyarország Rt. vezérigazgatójának járt ki, akivel a munka dandárján túljutva sikerült egy kicsit elbeszélgetni. — Vásárosnaményban születtem, s egyenesen a dohánytermesztés világának közepébe csöppentem. Édesapám az ottani dohánybeváltó vezetője volt, s a családban is az egyik megélhetési forrást a dohánytermesztés jelentette — mondja a 45 éves vezérigazgató. A gyerekkor végén nem is sokat gondolkodott azon, milyen úton induljon el — a debreceni élelmiszer-ipari szakközépiskola dohányipari szakát választotta. Érettségi után az akkor Nyidofer néven ismert vállalat kisvárdai körzetének termeltetési felügyelője lett, közben dohánytermeltetői és feldolgozói technikusi minősítő vizsgát tett. — Ekkor a Nyidofer tulajdonában lévő debreceni dohányfermentálónál kaptam állást, ahol végigjártam a ranglétrát: voltam gyakornok, művezető, főművezető, üzemvezető-helyettes — derül fény újabb és újabb kihívásokra. A lehetőségekért persze tett is, munka mellett járt Szegedre, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Karára, s diplomáját a nyíregyházi vállalat felvásárlási és termelési osztályvezetőjeként vette át. A cég átalakításával ismét fölfelé lép: az 1992-ben még állami tulajdonnal alapított részvénytársaság marketingigazgatói teendőit látta el; tavaly februárban már egy amerikai leányvállalatának tó-helyettese, s több mint egy éve pédig első számú vezető je. A poszttal társadalmi jellegű feladatok is jártak: hat éve választották meg a Dohány Terméktanács elnökévé — akadt mun- f ka bőven, mert az / egész magyaror- % szági dohánytermesztés válságos helyzetben volt. — A dőli á n y ipar liberalizációjával a termelés vállalkozói alapokra helyeződött, s a gazdáknak a munkakedven és a hagyományokon kívül nem sok egyéb segített. A mélyponton kellett megteremteni a korszerű, hatékony technológia alkalmazásához szükséges szellemi, tárgyi feltételeket. Ez sikerült, az emberek megtanultak újra jó minőségben és gazdaságosan termelni, s ma már 15 ezer, zömében megyénkben élő családnak nyújt biztos megélhetést a dohányteresztés m em gy o b b eredményt Bittner Imre. Bittner Imre Balázs Attila felvétele Az Európai Unióban is versenyképessé tett termelés elismerésének tartja a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök adományozott augusztusban. Azonnal kijelenti: nagyon sok szakember munkáját minősíti az állami kitüntetés, ezért az ő nevükben is fogadta a gratulációkat. — Többszörösen is szerencsésnek érzem magam: a munkám a hobbim, függetlenül attól, hogy mikor, hol és milyen beosztásban végeztem és végzem. Örülök annak is, hogy életem során többségében olyan emberekkel találkoztam, akiktől sokat tanultam illetve akik sokat segítettek, azonosultak elképzeléseimmel — tudatosítja, hogy Fortuna nemcsak pénzzel lehet kegyes. Joggal büszke a családi hátterére is: szerettei tudomásul vették, hogy a napi munkaidő nem nyolc óra, harmonikus hátteret teremtettek a munkahelyi feszültségek levezetéséhez. Multinacionális cég leányvállalatának vezérigazgatójaként sokat kell utaznia, ugyanakkor sokkal több időt szeretne eltölteni a dohányföldeken is. Feleségével együtt jött vissza Debrecenből Nyíregyházára, ő is az ÜLT dolgozója. Fia negyedéves bölcsészhallgató hadtörténet-politológia szakon, s úgy tűnik, inkább lánya örökölte az agrárvénát. Ö most másodéves a Debreceni Agrártudományi Egyetem gazdasági szakán. Az érdemkeresztből egy darab őket is megilleti. _i\ l/jüi'Ju^üJü
