Kelet-Magyarország, 1999. november (56. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-27 / 277. szám
1999. november 27., szombat 9. oldal ALlíÜ'íülíJlí Katona Béla Az irodalomtörténész Bodnár István A diófához hasonlították Katona Béla irodalomtörténészt korábban, a hetvenedik születésnapján. A hűséghez, az adni akarást jelképező diófához. Azóta öt év eltelt, a tanár úr a közelmúltban ünnepelhette 75. születésnapját. A diófa ága terebélyesedett, ha a vihar egy kicsit ki is kezdte az egészségét, ma is bőven terem. Hat év alatt hat kötetete jelent meg, néhány hónapja látott napvilágot például a Kazinczy Ferenc Nyíregyházán és Szabolcsban című kiadványa. Nem is olyan egyszerű áttekintetni az irodalomtörténész könyveinek, publikációinak lajtsromát. Száznál is több tanulmány, könyvismertetés, irodalmi cikk és 14 könyv. Dicséretre méltó teljesítmény. Mindez több mint 40 évnyi aktív tanári pályáján eltöltött oktatás mellett. A fő téma azonban mindig és mindenkor a nagy utazó, Krúdy Gyula. Nem véletlenül tartják számon Katona Bélát elsősorban Krúdy-kutatóként. A téma talán önmagától, a hely szelleméből adódott, hiszen Szindbád hajdan, jó néhány évtizede alig néhány száz méterre lakott későbbi kutatója ifiostani lakásától. Az indulás szerencsés volt. Katona Béla 1951-ben került pályakezdő tanárként a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumba. Krúdy akkoriban ugyan nem tartozott a marxista irodalompolitika kegyeltjei közé: a dzsentri világ, az úri Magyarország de- kandens írói közé sorolták. Szinte kitagadták az irodalomból. Áln 1953-ban Szind- bádnak kettős jubileuma volt, születéséElek Emil felvétele nek 75. és halálának 20. évfordulójára emlékeztek. Ezért aztán Katona Béla kezdeményezésére, a Kossuth gimnáziumban megünnepelték az iskola legnevezetesebb tanulójának évfordulóját. A nyíregyházi Krúdy-jubileum, amelyen Katona Béla terjedelmes előadása is elhangzott, tágabb, országos viszhangot váltott ki. A szerzőt az indulás kötelezte. Akkoriban még élt Nyíregyházán Krúdy egyik osztálytársa, Imre János és az író legfiatalabb húga, Krúdy Ilona is. Az induló publikációt további kutatások követték, s így jelent meg a Krúdy emlékkönyv című kötet, amelyet később más kiadványok is fémjeleztek. Az érdeklődési kör később tágult. Néhány év múlva megjelent a Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből című kötet. Akkoriban már a nyíregyházi tanárképző főiskola tanáraként más írók és alkotók szabolcsi kötődéseit kutatja. A Bessenyei Györgyről, Mikszáth Kálmánról, Czóbel Minkáról, Rákos Sándorról, Váci Mihály- ról, Ratkó Józsefről, Jósika Miklós napkori éveiről, és a szintén sok szálon me- gyénkhez kötődő Szabó Lőrincről szóló könyvek, tanulmányok és más munkák jelzik ezeket az éveket. Hosszas kutatómunka eredményeképpen elkészítette a hézagpótló, kétkötetes Szabolcs-Szatmár- Bereg megye irodalmi toporgáfiáját, amelyben több mint 500 cím szerepel. Felvállalta a fiatal szabolcsi írók és költők patronálását, szerkesztésében 20 kötetnek örvendezhettek a pályakezdő alkotók. Katona Béla több mint negyven évig tanított nemzedékeket a nyíregyházi Bessenyei Görgy Tanárképző Főiskolán. Ám nyugdíjasként is fáradhatlanul dolgozik. Mostanában elég sokat hallunk betegeskedéséről, de ma is ír és dolgozik, most készül a Táj és irodalom második kötete. Mindig hangsúlyozza, hogy nem az elismerés reményében dolgozik, de említsük meg, hogy elnyerte a Pro Űrbe Nyíregyháza dijat, Nyíregyháza díszpolgára lett, és az idén megkapta a megyei közgyűléstől az Alkotói díjat is. Polihisztor a szatmári végeken Hamar Péter a munkáról, Kölcseyről és az európai uniós csatlakozásunkról Marik Sándor Hamar Péter ritka, mondhatni egyszemélyes intézménynek számít Fehérgyarmaton: tanár, igazgató, főtitkár, filmesztéta, tankönyvszerző, közíró. Korántsem a hagyományos határszéli pedagóguséletet éli, a fővárostól háromszáz kilométerre is benne van az országos közéletben. — Egyik feladat hozza a másikat. Számomra magyartanárként teljesen természetes volt: ha itt, a szomszéd települések egyikén van a Himnusz költőjének síremléke, akkor Kölcsey kultuszát itt kell a legjobban művelni — vallja —. Jó hírek vannak: talán sikerül a millenniumra méltóképpen rendbe hozni a síremléket és környezetét. Jelentős társadalmi összefogással éppen a napokban adtuk át az erdélyi Sződemeteren, Kölcsey szülőfalujában a teljesen felújított református templomot. Ezt a Kölcsey Társaság szervezte. Hit és kitartás Aki vezetett már vállalkozásokat társadalmi munkában, tudja: hit és kitartás kell az ilyesmihez, egy ünnepnapot sok száz hétköznap előz meg. A sződemeteri munka is évekkel ezelőtt kezdődött, mint ahogy hónapok óta szinte napi elfoglaltságot ad a magyar kultúra napjának szervezése, előkészítése, amely 2000. január 16-án lesz Szatmárcsekén. — Kiváló embereket sikerült megnyerni az ügynek az idén is — mondja. Seregély István egri érsek és Bölcskei Gusztáv református püspök vezeti majd az ökumenikus istentiszteletet, Csoóri Sándor költő lesz az ünnepi szónok, minthogy ő a Kölcsey Emlékérem új kitüntetettje. Itt lesz a Cantemus kórus is, amely a Kölcsey Társaság javaslata alapján kapta meg a zene világnapján a kultúraközvetítők Fehér Rózsa-díját. A Társasági Füzetek sora is újabbal gyarapszik, az új kötet Kölcsey álmosdi éveit dolgozza fel (a költő 20-25 éves kora között ott gazdálkodott, „Tékámban könyvek helyett szerszámok vannak” — írta egykoron debreceni iskolatársának, Kállay Miklósnak). Időközben már a 2000. évi őszi Szatmári Irodalmi Napokra is készülnek, amelyet Vörösmarty Mihály születésének kétszázadik évfordulója jegyében szerveznek. Egy másik érdekes, készülő tanulmányról is beszélt Hamar Péter. Boros Amedeo padovai egyetemi tanár (emigráns magyar szülők gyermeke, aki már Olaszországban született) Csónakutazás a halál után címmel írta nagydoktori értekezését, amely néprajzi és kul- túrantropológiai megközelítésben közvetve szintén a Kölcsey- irodalmat gazdagítja. Segítség a diákoknak Hamar Péter felnőtt életének nagy részét mégiscsak diákok között töltötte és sokat foglalkozott azzal, miképpen lehetne közelebb vinni, megkedveltetni a magyar nyelvet és irodalmat, hogyan tudna hozzájárulni irodalmi ismeretek könnyedebb elsajáHárom könyv az utóbbi időszak terméséből ban, ritka keveseknek adatik ban” címmel. ff ............. A diákok sokszor elvesznek a hatalmas mennyiségű tananyagban. Hamar Péter .ff tításához. Részben váratlan, de utóbb nagyon sikeres és gyümölcsöző kapcsolat alakult ki közte és egy könyvkiadó között: több, mint egy tucat kötetet írt, s hogy nem akárhogyan, azt jelzi, könyveiből a második, az érettségi útmutatóból a harmadik utánnyomás készül ezekben a hetekben. — Gyakorló tanárként és érettségi elnökként jól tudtam, a diákok sokszor elvesznek a hatalmas mennyiségű tananyagmeg, hogy értsék is, miről van szó — magyarázza. — Ezért aztán három évtized tapasztalatait egybevetve rászántam magam, hogy az érettségizők számára egy nem hagyományos könyvsorozatot írjak, amely kellőképpen mértéktartó terjedelmű ahhoz, hogy be lehessen fogadni, és oly módon szerkesztett, hogy alkalmas legyen egy gondolkodásmód kialakítására, egy adott ismeret sokoldalú alkalmazására, hasznosítására. így született a „Nagyjaink” sorozat Kölcsey, Vörösmarty, Balassi, Móricz, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Krúdy Gyula kötete, valamint a „Világ- irodalom nagyjai” sorozat Tolsztoj, az itáliai korai reneszánsz (Dante, Petrarca, Bocaccio), a francia felvilágosodás irodalmának (Voltaire, Diderot, Rousseau) kötete. A könyvekben elemzés, sztori, lehetséges érettségi tétel is van — talán hasznosat tudtam adni az irodalombarátoknak is. Mélyvízben A népszerű tanulmányok mellett az „igazi profi mélyvízben” is kalandozik Hamar Péter. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára által meghirdetett pályázatra másik kedvelt területéről, a film témaköréből írt tanulmányt „Egy filmtitok nyomáAlain Resnais francia rendező nagy szakmai vitát kiváltó filmjét merőben új megközelítésben tárgyalja és értelmezi — a decemberi eredményhirdetésnél tudhatjuk meg, valóban megfejtette-e a szakmai titkot. Névjegy • Dr. Hamar Péter 56 éves, eredetileg bajai. • A nyíregyházi tanárképző főiskola első végzős évfolyamán szerzett magyar-testnevelés szakos általános iskolai tanári diplomát. • 1965-től Fehérgyarmaton él, középiskolai tanár majd igazgató több ciklusban, jelenleg kollégiumigazgató. • 1969-ben magyar szakos középiskolai tanári diplomát szerzett (ELTE). • 1981-ban védte meg doktori disszertációját általános esztétikából (KLTE). • Több könyve jelent meg. • A Kölcsey Társaság főtitkára, Váci Mihály-díjas. • A Köztársasági érdemrend kiskeresztjének kitüntetettje (1996). • Felesége is pedagógus, két felnőtt gyermekük van. Tűzoltóparancsnok volt a műfordító Nagy István Attila A rendszerváltozást követően volt olyan magyar város, ahol a Puskin utcát is átkeresztelték. Mintha a nagy klasszikus orosz költő bármit is vétett volna! Galgóczy Árpádról aligha lehet azt mondani, hogy öröme telt az első orosz szavak megtanulásában, hiszen a gulag inkább kikényszerítette a nyelvtanulást, de esélyt adott az életben maradáshoz is. — Mátészalkai diákként 1945-ben belekeveredtem egy szovjetellenes diákszervezkedésbe. Fegyveresen akartunk harcolni a megszállók ellen. Fiatalok voltunk, nem tudtunk konspirálni. Hamar elkaptak bennünket. Szovjet hadbíróság elé állítottak, húszévi kényszermunkára ítéltek. A lágerben tele voltunk bosszúvággyal, de azt is megláttuk, hogy a szovjet rendszer az oroszok legjavát is bezárta. Sok értékes emberrel ismerkedtem meg, többek között Szu- vorov generális ükonokájával, Zsukov tábornok unokaöccsév- el és másokkal. Hét esztendőt töltöttem a lágerben. Az első év nagyon keserves volt, de rájöttem, hogy ceruzával elfogadható portrékat tudok rajzolni. Mivel fényképezésre nem volt lehetőség, hamar felkapott lettem, hiszen a hozzátartozóknak rajzokat lehetett küldeni. Fokozatosan tökéletesedett a tudásom. Kiemeltek, nem kellett munkába járnom, kényeztetett ember lettem. □ Hogyan találkozott az orosz költészettel? — Volt egy költő barátom, neki köszönheti hogy műfordító let tem. Azt kérte, mondjam el Petőfi Egy gondolat bánt enge- met című versét magyarul. Összebarátkoztunk, ő hozott nekem Puskint, Lermontovot és más klasszikus költőket. Lágeréletem harmadik évében tudtam annyira oroszul, j§ hogy igazán élvezni is tudjam a műveket. Mátészalkai diákkoromban önképző- köri elnök vol- t a m (egyébként Sza- mosan- gyaloson Galgóczy Árpád születtem 1928-ban, 45-46-47-ben jártam Mátészalkán.) Az önképzőkörben hajlamom volt a költészethez, bár sohasem írtam verseket. Orosz költő barátom mutatta meg Lermontov Démon című költeményét. Ez volt az első fordításom. Szoktam tréfásan mondani, i----f az gn életemet ztálin elvtárs alapozta meg azzal, hogy hétéves tábori élet után m a k k - í , egészsége- | sen kerülI tem ki a ! lágerből, r Az első évet C s e 1 j a Martyn Péter felvétele binszkben töltöttem, a következő hatot Karagandában. Kiszabadulásom után tűzoltóparancsnokként dolgoztam hat évig. □ Ismeretes Bérczy Károly- és Áprily Lajos-fordítása. Nagyon bátor, hogy nekivágott egy új fordításnak. — Amikor az Anyegint elkezdtem fordítani, 1987-ben, már túl voltam néhány Ler- montov-átültetésen. A rokonaim sokáig nógattak, hogy fordítsam le az Anyegint is. Aztán, amikor a Bérczy Károly és az Áprily Lajos fordítás együtt megjelent, összehasonlítottam a kettőt. Bérczy biedermeier stílusban fordított, a jambusai nem mindenütt voltak helyesek, szükség volt az Áprily-fordítás- ra. Az övében a nagyon pontos hangzás mellett elvész a puski- ni logika és szellem. Megnéztem a kritikus részeket, rögtön kiderült, hogy van néhány pontatlanság a fordításban. Puskin a mindenkori fordítónak apró csapdákat helyezett el, nekem megadatott, ami más fordítónak nem, hogy hosszú évekig anyanyelvű irodalmárok között éltem. □ Melyek az Ön fordításának az értékei? — Nálam az egészen egyszerű szavak is költőivé válnak. Puskin nem zengzetes, nem érzelgős. Arra törekedtem, hogy visszaadjam a puskini hangulatot és zenét. Ha az ember szöveghű, akkor lesz igazán pontos annak a hangulatnak a visszaadása is, amit Puskinnak tulajdonítunk. lalflü? HÉTVÉGE