Kelet-Magyarország, 1999. november (56. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-27 / 277. szám

1999. november 27., szombat 9. oldal ALlíÜ'íülíJlí Katona Béla Az irodalomtörténész Bodnár István A diófához hasonlí­tották Katona Béla irodalomtörténészt korábban, a hetve­nedik születésnap­ján. A hűséghez, az adni akarást jelké­pező diófához. Azóta öt év eltelt, a tanár úr a közelmúltban ünnepelhette 75. születésnapját. A di­ófa ága terebélyese­dett, ha a vihar egy kicsit ki is kezdte az egészségét, ma is bőven terem. Hat év alatt hat kötetete jelent meg, néhány hó­napja látott napvilágot például a Kazinczy Ferenc Nyíregyházán és Szabolcsban című kiadványa. Nem is olyan egyszerű áttekintetni az irodalomtörténész könyveinek, publikáci­óinak lajtsromát. Száznál is több tanul­mány, könyvismertetés, irodalmi cikk és 14 könyv. Dicséretre méltó teljesítmény. Mindez több mint 40 évnyi aktív tanári pályáján eltöltött oktatás mellett. A fő téma azonban mindig és minden­kor a nagy utazó, Krúdy Gyula. Nem vé­letlenül tartják számon Katona Bélát első­sorban Krúdy-kutatóként. A téma talán önmagától, a hely szelleméből adódott, hi­szen Szindbád hajdan, jó néhány évtizede alig néhány száz méterre lakott későbbi kutatója ifiostani lakásától. Az indulás szerencsés volt. Katona Béla 1951-ben került pályakezdő tanárként a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumba. Krúdy akkoriban ugyan nem tartozott a marxista irodalompolitika kegyeltjei közé: a dzsentri világ, az úri Magyarország de- kandens írói közé sorolták. Szinte kitagad­ták az irodalomból. Áln 1953-ban Szind- bádnak kettős jubileuma volt, születésé­Elek Emil felvétele nek 75. és halálának 20. évfordulójára em­lékeztek. Ezért aztán Katona Béla kezde­ményezésére, a Kossuth gimnáziumban megünnepelték az iskola legnevezetesebb tanulójának évfordulóját. A nyíregyházi Krúdy-jubileum, amelyen Katona Béla ter­jedelmes előadása is elhangzott, tágabb, országos viszhangot váltott ki. A szerzőt az indulás kötelezte. Akkoriban még élt Nyíregyházán Krúdy egyik osztálytársa, Imre János és az író legfiatalabb húga, Krúdy Ilona is. Az induló publikációt to­vábbi kutatások követték, s így jelent meg a Krúdy emlékkönyv című kötet, amelyet később más kiadványok is fémjeleztek. Az érdeklődési kör később tágult. Néhány év múlva megjelent a Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből című kötet. Akko­riban már a nyíregyházi tanárképző főis­kola tanáraként más írók és alkotók sza­bolcsi kötődéseit kutatja. A Bessenyei Györgyről, Mikszáth Kálmánról, Czóbel Minkáról, Rákos Sándorról, Váci Mihály- ról, Ratkó Józsefről, Jósika Miklós napko­ri éveiről, és a szintén sok szálon me- gyénkhez kötődő Szabó Lőrincről szóló könyvek, tanulmányok és más munkák jelzik ezeket az éveket. Hosszas kutató­munka eredményeképpen elkészítette a hézagpótló, kétkötetes Szabolcs-Szatmár- Bereg megye irodalmi toporgáfiáját, amelyben több mint 500 cím szerepel. Fel­vállalta a fiatal szabolcsi írók és költők patronálását, szerkesztésében 20 kötetnek örvendezhettek a pályakezdő alkotók. Katona Béla több mint negyven évig ta­nított nemzedékeket a nyíregyházi Besse­nyei Görgy Tanárképző Főiskolán. Ám nyugdíjasként is fáradhatlanul dolgozik. Mostanában elég sokat hallunk betegeske­déséről, de ma is ír és dolgozik, most ké­szül a Táj és irodalom második kötete. Mindig hangsúlyozza, hogy nem az elis­merés reményében dolgozik, de említsük meg, hogy elnyerte a Pro Űrbe Nyíregyhá­za dijat, Nyíregyháza díszpolgára lett, és az idén megkapta a megyei közgyűléstől az Alkotói díjat is. Polihisztor a szatmári végeken Hamar Péter a munkáról, Kölcseyről és az európai uniós csatlakozásunkról Marik Sándor Hamar Péter ritka, mondhat­ni egyszemélyes intézmény­nek számít Fehérgyarmaton: tanár, igazgató, főtitkár, filmesztéta, tankönyvszerző, közíró. Korántsem a hagyományos ha­társzéli pedagóguséletet éli, a fővárostól háromszáz kilométer­re is benne van az országos közé­letben. — Egyik feladat hozza a mási­kat. Számomra magyartanár­ként teljesen természetes volt: ha itt, a szomszéd települések egyikén van a Himnusz költőjé­nek síremléke, akkor Kölcsey kultuszát itt kell a legjobban művelni — vallja —. Jó hírek vannak: talán sikerül a millenni­umra méltóképpen rendbe hozni a síremléket és környezetét. Je­lentős társadalmi összefogással éppen a napokban adtuk át az er­délyi Sződemeteren, Kölcsey szü­lőfalujában a teljesen felújított református templomot. Ezt a Kölcsey Társaság szervezte. Hit és kitartás Aki vezetett már vállalkozásokat társadalmi munkában, tudja: hit és kitartás kell az ilyesmihez, egy ünnepnapot sok száz hétköz­nap előz meg. A sződemeteri munka is évekkel ezelőtt kezdő­dött, mint ahogy hónapok óta szinte napi elfoglaltságot ad a magyar kultúra napjának szer­vezése, előkészítése, amely 2000. január 16-án lesz Szatmárcsekén. — Kiváló embereket sikerült megnyerni az ügynek az idén is — mondja. Seregély István egri érsek és Bölcskei Gusztáv refor­mátus püspök vezeti majd az ökumenikus istentiszteletet, Csoóri Sándor költő lesz az ün­nepi szónok, minthogy ő a Köl­csey Emlékérem új kitüntetettje. Itt lesz a Cantemus kórus is, amely a Kölcsey Társaság javas­lata alapján kapta meg a zene vi­lágnapján a kultúraközvetítők Fehér Rózsa-díját. A Társasági Füzetek sora is újabbal gyarapszik, az új kötet Kölcsey álmosdi éveit dolgozza fel (a költő 20-25 éves kora kö­zött ott gazdálkodott, „Tékám­ban könyvek helyett szerszámok vannak” — írta egykoron debre­ceni iskolatársának, Kállay Mik­lósnak). Időközben már a 2000. évi őszi Szatmári Irodalmi Na­pokra is készülnek, amelyet Vö­rösmarty Mihály születésének kétszázadik évfordulója jegyé­ben szerveznek. Egy másik érde­kes, készülő tanulmányról is be­szélt Hamar Péter. Boros Ame­deo padovai egyetemi tanár (emigráns magyar szülők gyer­meke, aki már Olaszországban született) Csónakutazás a halál után címmel írta nagydoktori ér­tekezését, amely néprajzi és kul- túrantropológiai megközelítés­ben közvetve szintén a Kölcsey- irodalmat gazdagítja. Segítség a diákoknak Hamar Péter felnőtt életének nagy részét mégiscsak diákok között töltötte és sokat foglalko­zott azzal, miképpen lehetne kö­zelebb vinni, megkedveltetni a magyar nyelvet és irodalmat, ho­gyan tudna hozzájárulni irodal­mi ismeretek könnyedebb elsajá­Három könyv az utóbbi időszak terméséből ban, ritka keveseknek adatik ban” címmel. ff ............. A diákok sok­szor elvesznek a hatalmas mennyiségű tananyagban. Hamar Péter .ff tításához. Részben váratlan, de utóbb nagyon sikeres és gyümöl­csöző kapcsolat alakult ki közte és egy könyvkiadó között: több, mint egy tucat kötetet írt, s hogy nem akárhogyan, azt jelzi, köny­veiből a második, az érettségi út­mutatóból a harmadik utánnyo­más készül ezekben a hetekben. — Gyakorló tanárként és érettségi elnökként jól tudtam, a diákok sokszor elvesznek a ha­talmas mennyiségű tananyag­meg, hogy értsék is, miről van szó — magyarázza. — Ezért az­tán három évtized tapasztalatait egybevetve rászántam magam, hogy az érettségizők számára egy nem hagyományos könyvso­rozatot írjak, amely kellőképpen mértéktartó terjedelmű ahhoz, hogy be lehessen fogadni, és oly módon szerkesztett, hogy alkal­mas legyen egy gondolkodásmód kialakítására, egy adott ismeret sokoldalú alkalmazására, hasz­nosítására. így született a „Nagyjaink” sorozat Kölcsey, Vörösmarty, Balassi, Móricz, Il­lyés Gyula, Juhász Gyula, Krúdy Gyula kötete, valamint a „Világ- irodalom nagyjai” sorozat Tolsz­toj, az itáliai korai reneszánsz (Dante, Petrarca, Bocaccio), a francia felvilágosodás irodalmá­nak (Voltaire, Diderot, Rousse­au) kötete. A könyvekben elem­zés, sztori, lehetséges érettségi tétel is van — talán hasznosat tudtam adni az irodalombará­toknak is. Mélyvízben A népszerű tanulmányok mellett az „igazi profi mélyvízben” is kalandozik Hamar Péter. A Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkára által meghirdetett pá­lyázatra másik kedvelt területé­ről, a film témaköréből írt tanul­mányt „Egy filmtitok nyomá­Alain Resnais francia rendező nagy szakmai vitát kiváltó filmjét merőben új megközelítésben tárgyalja és ér­telmezi — a decemberi ered­ményhirdetésnél tudhatjuk meg, valóban megfejtette-e a szakmai titkot. Névjegy • Dr. Hamar Péter 56 éves, eredetileg bajai. • A nyíregyházi tanárképző főiskola első végzős évfolya­mán szerzett magyar-testne­velés szakos általános isko­lai tanári diplomát. • 1965-től Fehérgyarmaton él, középiskolai tanár majd igazgató több ciklusban, je­lenleg kollégiumigazgató. • 1969-ben magyar szakos középiskolai tanári diplomát szerzett (ELTE). • 1981-ban védte meg dokto­ri disszertációját általános esztétikából (KLTE). • Több könyve jelent meg. • A Kölcsey Társaság főtit­kára, Váci Mihály-díjas. • A Köztársasági érdemrend kiskeresztjének kitüntetettje (1996). • Felesége is pedagógus, két felnőtt gyermekük van. Tűzoltóparancsnok volt a műfordító Nagy István Attila A rendszerváltozást követően volt olyan magyar város, ahol a Puskin utcát is átkeresztelték. Mintha a nagy klasszikus orosz költő bármit is vétett volna! Galgóczy Árpádról aligha le­het azt mondani, hogy öröme telt az első orosz szavak megta­nulásában, hiszen a gulag in­kább kikényszerítette a nyelvta­nulást, de esélyt adott az élet­ben maradáshoz is. — Mátészalkai diákként 1945-ben belekeveredtem egy szovjetellenes diákszervezke­désbe. Fegyveresen akartunk harcolni a megszállók ellen. Fi­atalok voltunk, nem tudtunk konspirálni. Hamar elkaptak bennünket. Szovjet hadbíróság elé állítottak, húszévi kény­szermunkára ítéltek. A lágerben tele voltunk bosszúvággyal, de azt is meg­láttuk, hogy a szovjet rendszer az oroszok legjavát is bezárta. Sok értékes emberrel ismer­kedtem meg, többek között Szu- vorov generális ükonokájával, Zsukov tábornok unokaöccsév- el és másokkal. Hét esztendőt töltöttem a lá­gerben. Az első év nagyon ke­serves volt, de rájöttem, hogy ceruzával elfogadható portré­kat tudok rajzolni. Mivel fény­képezésre nem volt lehetőség, hamar felkapott lettem, hiszen a hozzátartozóknak rajzokat le­hetett küldeni. Fokozatosan tö­kéletesedett a tudásom. Kie­meltek, nem kellett munkába járnom, kényeztetett ember let­tem. □ Hogyan találkozott az orosz költészettel? — Volt egy költő barátom, neki köszönheti hogy műfordító let tem. Azt kérte, mondjam el Pe­tőfi Egy gondo­lat bánt enge- met című versét magyarul. Összebarátkoz­tunk, ő hozott nekem Puskint, Lermontovot és más klasszikus költőket. Lágeréle­tem harmadik évé­ben tudtam annyira oroszul, j§ hogy iga­zán élvez­ni is tud­jam a mű­veket. Máté­szalkai diákko­romban önképző- köri el­nök vol- t a m (egyéb­ként Sza- mosan- gyaloson Galgóczy Árpád születtem 1928-ban, 45-46-47-ben jártam Mátészalkán.) Az ön­képzőkörben hajlamom volt a költészethez, bár sohasem ír­tam verseket. Orosz költő bará­tom mutatta meg Lermontov Démon című költeményét. Ez volt az első fordításom. Szoktam tréfásan mondani, i----f az gn életemet ztálin elvtárs alapozta meg azzal, hogy hétéves tábo­ri élet után m a k k - í , egészsége- | sen kerül­I tem ki a ! lágerből, r Az első évet C s e 1 j a ­Martyn Péter felvétele binszkben töltöttem, a követke­ző hatot Karagandában. Kisza­badulásom után tűzoltópa­rancsnokként dolgoztam hat évig. □ Ismeretes Bérczy Károly- és Áprily Lajos-fordítása. Nagyon bátor, hogy nekivágott egy új fordításnak. — Amikor az Anyegint el­kezdtem fordítani, 1987-ben, már túl voltam néhány Ler- montov-átültetésen. A rokona­im sokáig nógattak, hogy for­dítsam le az Anyegint is. Az­tán, amikor a Bérczy Károly és az Áprily Lajos fordítás együtt megjelent, összehasonlítottam a kettőt. Bérczy biedermeier stílus­ban fordított, a jambusai nem mindenütt voltak helyesek, szükség volt az Áprily-fordítás- ra. Az övében a nagyon pontos hangzás mellett elvész a puski- ni logika és szellem. Megnéztem a kritikus része­ket, rögtön kiderült, hogy van néhány pontatlanság a fordí­tásban. Puskin a mindenkori fordítónak apró csapdákat he­lyezett el, nekem megadatott, ami más fordítónak nem, hogy hosszú évekig anyanyelvű iro­dalmárok között éltem. □ Melyek az Ön fordításának az értékei? — Nálam az egészen egysze­rű szavak is költőivé válnak. Puskin nem zengzetes, nem ér­zelgős. Arra törekedtem, hogy visszaadjam a puskini hangula­tot és zenét. Ha az ember szö­veghű, akkor lesz igazán pon­tos annak a hangulatnak a visszaadása is, amit Puskinnak tulajdonítunk. lalflü? HÉTVÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom