Kelet-Magyarország, 1999. november (56. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-24 / 274. szám

1999. november 24., szerda W« háttér 3. oldal Kovács Bertalan ___________________________________ Elképesztő, hogy mit ki nem találnak egyesek a reklám, a marketing, sőt, a jóté­konyság ürügyén. A napokban akadt ugyanis egy olyan emberfia (bár az is lehet, hogy egy szervezet) kicsiny hazánk földjén, aki Ambrus Attila, volt jégkorongozó egyko­ri mezét kívánja — igaz, állítólag ifjúsági cé­lokra — elárverezni. Figyelembe véve a fe­kete koronggal űzött téli sportág honi nép­szerűségi mutatóját és nemzetközi eredmé­nyességét, Ambrus jéghokis pályafutása okán aligha koppanna a kalapács az omi­nózus mez árverésén. Igen-igen, de — amint azt mindnyájan tapasztaltuk — nem is a jégpályán lett igazándiból híres, sőt sztár a hajdani élsportoló, hanem egy má­sikjeges műfaj révén. Jelesül, az egy-egy üveg whiskyvel rituálissá tett rablásai (jég és mani — dupla whyskivel?),szökései, trükk­jei, no és természetesen az ehhez illő(l?) médiakörítés tette oly népszerűvé a valójá­ban inkább hírhedt férfiút. Miután jóma­gam nemigen kedvelem az angolszászok ál­tal (is) szeretett füstös zamatú gabonapálin­kát, annak hatásával kapcsolatban is csak fantáziámra hagyatkozom, amikor kijelen­tem: a legendásnak kikiáltott (sokak által bi­zonnyal annak is hitt) hokis mez árverezési ötlete nem születhetett józan fejjel. Habár, tudja a fene! A formabontó árverést — ha­sonlóan az ifjúsági és sportügyek tárcája ál­tal közzétett állásfoglaláshoz — magam is ízléstelennek, s felháborítónak tartom, ám a kíváncsiság kisördöge azért fülembe súgja: ha képzeletben meg lehetne ejteni a licitá­lását, vajon mennyi lenne a kikiáltási ár, s hány forintnál hangozna el a Senki többet? — Harmadszor! kifejezés? Előfordulhat per­sze, hogy az ISM-döbbenet dacára is meg­lesz a tervezett árverés, s választ kapunk a kérdésre. r Am arra aligha, hogy miért csupán a sportos minisztérium érezte úgy, hogy nyil­vánosan is illik megdöbbenie az eszement ötleten, hiszen a tipikusan magyar sztorinak kevés köze van a sporthoz. Látványosság A fenébe! Már csak idegenforgalmi látványosságként tartanak a faluban Ferter János rajza □ Szívklub A nyíregyházi városmajori kö­zösségi házban november 24-én 17 órától tartják a Szívklub következő programját. A ritmuszavarokról dr. Szilágyi Attila kardioló­gus főorvos beszélget a résztvevőkkel. □ Internet A nyíregyházi Európai Informá­ciós Pont (eip.szabinet.hu) tapasztalatairól valamint az Internet mint munkaeszköz és egyben az információterjesztés hatékony eszköze témájáról tartanak előadást és ta­pasztalatcserét november 25-én 11 órakor az Univerzum üzletközpont III. emelet 306. számú tárgyalótermében. □ Vöröskereszt-akció A karácsony je­gyében hirdette meg használtruha-árusítási akcióját a Vöröskereszt megyei szervezete. Az érdeklődő vásárlók 50-től 500 forintig ter­jedő egységáron vásárolhatnak a Bujtosi Szabadidő Csarnokban november 24-2 5-én, 10-től 18 óráig. A bevételből a karácsonyi szeretetakciót támogatják. Ahol nem félnek az esőtől Csak összefogva vállalhatták a 100 ember foglalkoztatását Nyírtura határában szeptemberre kitisztították a csatornákat A szerző felvétele Nyéki Zsolt Nyírtura (KM) — Az esősre fordult novemberben kide­rül: csak panaszkodni tu­dunk a belvíz miatt, vagy tettünk is valamit az elmúlt egy évben, hogy megelőz­zük a tavalyihoz hasonló ká­rokat. Szabályozni az égi csatornákat sajnos még nem áll módunkban, de a földön annál többet tehe­tünk a bajok elkerülésére. A mil­liárdos károk enyhítésére hozott intézkedéseknél elhangzott: na­gyon sok helyen elfeledkeztek a csapadékot elvezető csatornák­ról, amelyek feltöltődtek, benőtte a gyom az árkokat, ezért a víz arra tört utat, amerre akart. Sok ember kell Az elhanyagolt állapot legtöbb­ször a pénztelenségre volt visz- szavezethető, ezért idén több ke­ret is támogatást nyújtott a mun­kák elvégzésére. Az önkormány­zatok pályázhattak, összekapc­solva a feladat elvégzését a mun­kanélküliségből fakadó problé­mák enyhítésével. — Csupán egy bökkenő akadt: a pályázóknak legkevesebb 100 ember foglalkoztatását kellett vállalniuk, s ekkora programba önállóan megyénk kistelepülései nem tudtak belevágni — indul ki saját példájából Bagoly Zoltán, Nyírtura polgármestere. Az említett feltétel azonban csak egy pillanatig okozott fejtö­rést, mert azonnal kész volt a kézenfekvő megoldás: közös pá­lyázatot benyújtva már minden kritériumnak megfeleltek az ön- kormányzatok. Megyénk négy térségi társulása illetve egyesü­lete egyeztette terveit, köztük az Első Nyírségi Fejlesztési Társa­ság (ENYFT) 14 települése han­golta össze elképzeléseit. Kordában tartott víz Utóbbi példánál maradva el­mondható: az önkormányzatok júliustól szeptemberig összesen 230 munkanélkülit juttattak 3-6 hónapig munkához — említi a program egyik eredményét Ti­sza Gabriella, az ENYFT opera­tív igazgatója. A sok vagy kevés fogalma relatív, de érdemes meg­említeni: a közmunkások közül a segédmunkások bruttó 26 ezer, a szakmunkások 35 ezer forint ke­resethez jutottak. Elviselhető önerő Ezzel ismét jogosultakká váltak a jövedelempótló támogatásra, de természetesen az alapfeladat: a régi csapadékelvezető csator­nák karbantartása és újak létesí­tése is sikeres volt. Az elmúlt na­pok esőzései alatt ellenőriztem a csatornarendszerünket, s öröm­mel láttam, hogy a szikkasztók szépen összegyűjtik, az elfolyók pedig elvezetik a vizet. Nyírtu­rán nem félünk az esőtől, persze csak akkor, ha átlagos évnek megfelelő mennyiségben lesz ré­szünk — számol be terepszemlé­jének eredményéről Bagoly Zol­tán. Elégedetten nyilatkozik ar­ról a támogatásról, amelyet a társaság koordinálásával meg­szereztek. Jelen esetben a Szoci­ális és Családügyi Minisztérium keretét a Megyei Területfejlesz­tési Tanács hirdette meg, s nyer­tesként a teljes bér és annak minden járulékát a támogatás­ból fedeztek. Az eszközbeszerzés­nél írtak elő minimális, 10 száza­lékos önerőt, de ez sem volt elvi­selhetetlen teher. A minisztéri­um szigorú elszámolást követelt meg, ezt is könynyebben teljesí­tették azzal, hogy minden telepü­lés könyvelését a társaság sza­kértője vezette, készítette el a határidős beszámolókat. Siker az Eurékán Nyíregyháza, Brüsszel (KM. MTI) — A Brüsszeli Eureka nemzetközi talál­mányi kiállítás idén is szép magyar — s ami számunkra külön öröm — még szebb nyíregyhá­zi sikereket hozott. A november 10-én megnyílt Eureka 99 kiállítás idén már 48. alkalommal mutatja be ezúttal 40 ország 800 függet­len feltalálóinak legfrissebb találmányait, újításait, tech­nikai, játékos ötleteit. A legjelentősebb találmá­nyi bemutató díszvendége a 3 hónapig tartó magyar kul­turális fesztivál jegyében Magyarország volt, s mint a múlt héten tartott zsűrizés­nél kiderült most sem vélet­lenül. A legjelentősebb európai találmányi szalon második dját, a brüsszeli St. Josse vá­rosrész polgármesterének díját Zsonda László nyíregy­házi belgyógyász kapta. Az EKG-t a telefaxszal kombi­náló készülékével — erről már írtunk lapunk hasábja­in — a világ bármely, fél­reeső pontjáról továbbítani lehet orvoshoz egy EKG-lele- tet műholdas vagy rádiótele­fonos úton. A találmány lehetővé teszi a különbö­ző szívbetegségek gyors di­agnosztizálását, mielőtt a be­teg még orvos közelébe ke­rülne. Ugyancsak szabolcsi ma­gyar lett, az idei Eureka egy másik boldog nyeretese. Ker­tész András nyíregyházi gé­pészmérnök Lengyelország különdíját kapta. A főként mezőgazdasági gépek gyöke­res korszerűsítésében jeles­kedő feltaláló a szemester­mények porleválasztását megújtó berendezéséért. Svédország különdíját is egy magyar — igaz, ő már nem szabolcsi — Kapiller Zoltán állatorvos nyerte el ötletes és egyszerű kullancs­kiszedő kanaláért. A nemzet­közi zsűri fődíját egyébként a jugoszláv Mato Zubac nyerte el a biomassza hasz­nosításában nagy előrelépést jelentő készülékével. ELETKEPEK Tárlat a garázsban Páll Géza ___________________________ H a valaki arra szánná ma­gát, hogy megírja a garázsok történetét, valószínű unatkoz­na a váltakozó képektől. Mi minden is van egy garázsban? Ha akarjuk, a szűkös házgyári lakások éléskamrája, másutt hörpintő hely, ahol olcsóbban lehet alkoholt inni. De akad­nak itt fodrászok, kozmetiku­sok, orvosi műszereket árusí­tók, cipészek, szabók, s ki tud­ja felsorolni, hányféle náció ütött tanyát ezeken a helye­ken. Ki tudja, kik mennyit fi­zetnek a garázsokért, hogy hasznosabbá tegyék azokat. De azt még nemigen hallotta az ember, a megyeszékhely egyik csöndes utcájában, a Garibaldi utca egyik garázsso­rában létezik egy pincetárlat is. Persze, ha az ember nem hunyja be a szemét és bepil­lant a félig nyitott ajtón. Ben­ne áll a gazda kis kocsija is, de a garázs falán legalább har­minc-negyven festmény sora­kozik. Pincetárlat? Amikor a garázsban beszél­getünk a többnyire ismeretlen festőművésszel, alig mond va­lamit, ami egy szóval is utalna a művészetre. Tanárként dol­gozott évtizedekig, s miután nyugdíjas lett, hozzálátott a régi álom valóra váltásához, a festéshez. Néhány lépésre la­kik a harmadik emeleten, már egy kicsit magas is neki. Ott­hon, a falon alig van képe, nem szereti telezsúfolni a la­kást. Itt viszont minden van: csendéletek, portrék, tájképek a régi és mostani világból. S bár csodálkozhat az ember, nem otthon, itt fest a garázs­ban. Kitárja az ajtót, és a ter­mészetes fény — igaz egy kü­lön belső ablakon — beszü- remlik. Jó néhányat már zsűriztek, némelyik egy közös tárlaton is szerepelt. Nemso­kára pedig az egyik fővárosi szakközépiskolába visznek né­hány alkotását. Ez a festő műterem, a kiállítóhely a ga­rázs. l^Jem merem megmondani, mit gondolok, mert a művész talán megmosolyogná. Én nyugodtan kitennék egy ké­pet: ez itt pincetárlat, akit ér­dekel, nézzen be. De ő csak mosolyogna, ő önmagának fest és itt állít ki, talán máso­kat nem is érdekelne. A képek mellett a garázsban a polcon hólapát, és sok apróság. De ott a kocsi is, mert ez megmaradt garázsnak, ami egy életről be­szél. Felújítás Jó ütemben halad a záhonyi átrakókörzet felújí­tása a MÁV saját beruházásában és a PHARE-program támo­gatásával. Felvételünkön az eperjeskei vasérccsúzda látvá­nyos munkálatai látszanak Nábrádi Lajos felvétele A Whiskys jeges meze

Next

/
Oldalképek
Tartalom