Kelet-Magyarország, 1999. november (56. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-19 / 270. szám

1999. november 19., péntek Keleti HÁTTÉR 3. oldal iiäz'jvonr ‘ : Minimálbér, / gondokkal Fullajtár András Szerencsések azok a fiatalok, akik tanulmá­nyaik befejeztével néhány hónap kitartó ke­resgélés után munkát találnak. Még szeren­csésebbek, akiket nem feketén alkalmaznak, hanem a munkáltatójuk hivatalosan is beje­lentette őket. Ez utóbbi esetekben azonban legtöbb­ször csupán a minimálbér szerepel a szerző­désben. Ha mégis többet szán az alkalma­zottnak, akkor azt zsebbe adja. Ezt a mód­szert számos munkáltató alkalmazza, hiszen a jelentős bérterheket többek között így próbálják meg csökkenteni. Mit téhet a pályakezdő? Előbb örül, hogy végre van munkája és némelyik esetben még a szakmájában is dolgozhat. Egy idő után viszont nyugtalankodni kezd és kiszol­gáltatottnak érzi magát. Mindaddig nincs különösebb gondot, míg a dolgozó a beje­lentett fizetésen kívül a zsebbe ígért össze­get is megkapja. De mi van akkor, ha még­sem? Sehova nem fordulhat jogorvoslatért, mert a szerződésében a „rfiellékes" nem sze­repel. Ebből adódóan számos probléma előfor­dulhat: a dolgozó beteg lesz, baleset éri, gyerekszülés miatt marad otthon... Minden esetben a csökkentett járandóságot csupán a munkáltató által bevallott bér után kapja. Abból meg nem lehet boldogulni. De nincs értelme a követelőzésnek sem, mert doku­mentumok nélkül nem tudja bizonyítani, hogy á szóban kialkudott fizetése jóval több volt. A feszegetett problémával egyre több fia­tal és idősebb dolgozó szembesül és kerül az említettek miatt lehetetlen helyzetbe. En­nek ellenére belemennek a minimálbéres al­kalmazásba, hiszen nem is igen marad más választásuk. A munkáltatónak meg a jelen szabályzók mellett az a célja, hogy minél kevesebb bérköltséggel termeljen profitot, vagy működtesse vállalkozását. Az igazi megoldás a tisztességes munká­ért tisztességes bér elve lenne. Sajnos, a munkavállalók részéről egyelőre ez csupán álom marad. Heti akadályfutás Ferter János rajza _______J □ Csenger, Záhony közösen Sikeresen szerepelt a két város a jövő évi Európa-na- pok színhelyeire kiírt pályázaton. A Külügy­minisztérium és az Európai Bizottság dönté­se alapján 2000-ben a közös rendezvényso­rozatot 30 ezer euróval (7 millió forinttal) tá­mogatják a pályáztatók. □ Képzés A megyei munkaügyi központ tá­mogatásával tíz hónapos ápolási asszisztensi képzés indult a tiszavasvári Szociális Szolgál­tató Központban 16 érettségizett felnőtt részvételével, akik sikeres vizsga után szak­munkásbizonyítványt kapnak. □ A millennium jegyében A Jósa And­rás Múzeum Baráti Köre november 22-én, hétfő este 17 órától tartja következő foglal­kozását, melyen Németh Péter megyei mú­zeumigazgató tart előadást megyénk millen­niumi ünnepségeiről. A dohányosok most egyet fújnak A termelők nem füstölögnek, hanem határozott érdekvédelmet várnak a szövetségtől Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Az idei dohánytermés egyharmadá- val értékesítési problémák adódtak — ennek megoldá­sa az első feladat a termelők Nyíregyházán megalakított érdekvédelmi szervezete előtt. Aktuális téma manapság a do­hány, s nemcsak a nem dohány­zók védelmére hozott törvény hatályba lépése miatt. A terme­lői kör háza táján is akad gond elég: idén az egész országban 15 ezer tonnányi dohánylevél (gazdasági értelemben vett ter­més) került a szárítókba, de a hazai cigarettagyárak csak 10 ezer tonnát vásárolnak fel. Éves szinten egyébként 23 ezer tonna dohányra van szükségük, de a különbözeiét a világpiacon szer­zik be. Itt terem a legtöbb Döntésük bizonyos szempontból érthető, hiszen ott jelenleg jóval olcsóbb az alapanyag, ám a ke­reslet-kínálat törvényszerűsége azért nem mentes az érzelmek­től. Különösen Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében nem, hi­szen az összes termés közel 80 százalékát itt törik le. Ha hozzá­vesszük, hogy 15 ezer család ala­pozza megélhetését e növénykul­túrára, akkor tekintettel a ha­sonló arányokra valóban érthe­tő, hogy megyeszékhelyünkön alakították meg a Magyar Do­hánytermelők Országos Szövet­ségét. — A legfontosabb feladat a termelés biztonságának és jövedelemtermelő képességének fokozása. Emellett szeretnénk stabilizálni egy olyan termelői alapot, amely az Európai Unió kvótarendszerében elérhetővé teszi a támogatást — vázolja a szövetség küldetését Bényei Illés elnök, Pócspetri Mezőgazdasági Szakszövetkezetének igazgatósá­gi elnöke. Három dollár Visszatekintéséből megtudható: a ‘80-as évek 20 ezer tonnás ter­melése 1995-96-ban egy 5 ezer tonnás mélypontra zuhant, ezért Ópályiban már akkor lerakták a mai szövetség alapjait. Ugyanitt kimondták: a belföldi piac évi kb. 15 ezer tonna jó minőségű dohányra tart igényt, e szint elé­rését akkoriban 2001-re becsül­ték. Nos, a jelek szerint már idén megtermett ez a mennyiség, de 5 ezer tonnára egyelőre nincs vevő. A termés egyharmada ed­dig a termelők nyakán maradt, a külföldi értékesítés pedig nehéz diónak tűnik. Az Európai Unió­ban ugyanis kilogrammonként 3 dollár támogatást kap a termelői kör, átszámítva ez több mint két­szerese a jelenlegi hazai felvá­sárlási árnak — ezzel a szubven­cióval nehéz versenyezni. Ha nem sikerül vevőt találni erre az 5 ezer tonnára, s a raktáron ma­rad, jövőre (feltehetően 40 száza­lékkal) kevesebb termékértéke­sítési szerződés kötésére számít­hatnak a gazdák — osztja meg aggodalmát Bényei Illés. Itt már a gazdasági háttérre is utal: a dohány kiválóan alkal­mas a homokterületek hasznosí­tására, amelyekből jócskán akad a Nyirsében. Ez a növénykultú­ra tehát olyan térségben ad munkaalkalmat, ahol a vidékfej­lesztés legkritikusabb pontja a foglalkoztatás, ráadásul a terme­lési hagyományok erősek. Aki ültetett, kapált, tört, fűzött már dohányt, s kötözgette a pórékat a pajták gerendáin, annak nem kell különösebben ezt ecse­telni. Az elmúlt években nagyon sok pénzt és energiát fektettek a ter­mesztéstechnológia korszerűsí­tésébe, ennek megtérülését — így az elnök — a nem dohányzók védelmére bevezetett törvény sem veszélyezteti. A szakember szerint aki erős dohányos, akár három szippantásért is rágyújt, még akkor is, ha ezután el kell dobnia a cigit. Nem számít Vagyis nem számít a fogyasztás csökkenésére, de tart a feketeke­reskedelem élénkülésétől. Éppen ezért az egyébként jogos egész­ségvédelmi törekvést még szá­mos intézkedéssel egészítené ki, hogy az valóban elérje célját. Nyílt nap a Vízügyiben Nyíregyháza (KM) — A nyír- Pál u. 16.) november 25-én reggel egyházi Vásárhelyi Pál Építői- nyolc órától nyüt napot és beis- pari és Környezetvédelmi, Vizű- kolázási tájékoztatást tart a gyi Szakközépiskola (Vasvári nyolcadikosoknak és szülőknek. Fegyelem Törő István_________________________-A.Z édes álom a pillangó ké­pében jár. Legalábbis a költő ezt mondja. Rátelepszik a fo­lyóra, begyűjti páráját, hogy elvigye a fák levelére, a lelkű­ket is kitárt élőlények mellé­re. Végül megkeresse az em­bert, a téglák, vasbeton ket­recébe zárt ama élőlényét, amelyhez alig tud elhatolni. Marci hánykolódik az ágon. Az ősz hidegéből csak a ko­morság ül agyára. A gázkon­vektor elűzi tolakodó ujjait, hogy a muzsikáló esőt markol­ja, ha tudja. A történet vidám, anyja meséli. A legszebb me­se, amelyet nem a tévé vibrá­ló fénye hoz. A képzelőerő, mely mindig a sajátja, a lég­vár, a felépített paloták, s a maga képére formált lovagok. Benépesítik agyát, s játékra ingerelnek. Marci csak módjával tud játszani. Ötéves, születési ren­dellenessége van, ott a szív­ben, mely befogad, átalakít, s vezérel. Főként a szeretetet, a gondoskodást. A mese egyet­len történésfolyam. Talán össze is folyna, a pillangó mégis késik. Marci is elunja. — Hívd be Loboncot, hadd simogassam meg. Ő még nem is látta az ajándékomat. A mesélő^ meglepődik egy pillanatra. Őt talán lenyűgöz­né a pillangó, az éjszakától el­vett sok-sok éber óra, s a re­ményteli várakozás, hogy ta­lán egyszer Marcira is sor ke­rül. Lesz elég pénz a kiigazítá­sára, s olyanná válik, mint a többi, mert akarat van benne, s ez a fontos. — Hozom kisfiam! Még nem látta? — Nem bizony. Azt sem tudja hogy működik. Pedig együtt megyünk el vele. — Hová mentek? — Hát a háborúba. A harc­kocsi háborúba megy, beve­tésre. — Inkább autóval menjetek. Az gyors, versenyt is lehet ve­le nyerni — és kisomfordál az ajtón. Marci vár. Szeme az ajtóra függeszkedik, mely lassan nyí­lik. Megjelenik egy bozontos fej, apuka négy lábra eresz­kedve. Talán még ugatna is, de tudja, hogy nem lehet. Az összezárt élőlények nem ugat­hatnak, csak egymást igazít­ják ki, vagy marják, akár a skorpiók. A bozontos fej felemelkedik. Ő jó kutya, nem akar háborúz­ni. Inkább a kisautót veszi elő. Jártatja a parkettán, s közve­títi a verseny állását. Ekkor megérkezik a pillangó, sza­bálytalanul akar versenyezni, kiszorítósdit játszva, s előnyét felhasználva megkeresi Mar­cit. És szilaj csikóként tova libben, mert a fegyelem sosem volt erénye, otthagyva az al­vót, s a lábujjhegyen kitapoga­tó embert. Az agrárgazdaság ipari hátterének legnagyobb euró­pai seregszemléje a Hannoveri Vásár. A Marso Kft. mezőgazda- sági gépek kerekeit és gumiabroncsait állította ki Kétszázmillióval könnyebb Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Valamivel több mint 201 millió forint támogatás sorsáról hatá­rozott a negyedik döntési fordu­lóban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Ta­nács. Ezúttal az 1999. szeptember 1. és november 10. között beérke­zett és befogadott illetve az előző döntések során halasztott pályá­zatok bírálatára került sor. A szakmai értékelést követően a megyei területfejlesztési ta­nács meghozta döntését három decentralizált keretnél, ezek: Gazdaságfejlesztési Célelőirány­zat; Kereskedelemfejlesztés Bel­földi rendezvények; Egyes agrár- gazdasági célok — állattenyész­tés, szaktanácsadás. A területfejlesztési tanács a megye fejlesztési prioritásait szem előtt tartva 460 pályázatból 456 programtervet tartott támo­gatásra érdemesnek, s a támoga­tási ciklus negyedik körében összességében pontosan 201,712 millió forint forrást juttatott a pályázóknak, vagyis ennyi pénz enyhít a programok megvalósí­tásához szükséges anyagi terhe­ken. Szárításra előkészített dohány: a levelek harmadara nincs pillanatnyilag vevő Balázs Attila felvétele líunkUi-UL I

Next

/
Oldalképek
Tartalom