Kelet-Magyarország, 1999. október (56. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-06 / 233. szám

1999. október 6., szerda 5. oldal □ Lelki egészség A lelki egészség világ­napja alkalmából tartottak konferenciát ok­tóber 5-én Nyíregyházán, a Váci Mihály Mű­velődési Központban. A rendezvényen a lel­ki egészséggel, az idős emberek problémái­val, valamint betegségeikkel foglalkozó elő­adások hangzottak el. ö Méltányossági nyugdíj A tavalyi év­ben csökkent megyénkben a méltányossági nyugdíjat kérelmezők száma, s ezzel párhu­zamosan azoké is, akiknek kérését teljesíteni tudták az illetékesek. Tény ugyanakkor, hogy az egy főre eső korábbi átlagos, 717 forintos emelés helyett az elmúlt évben már 1064 fo­rintot emelhettek méltányosságból a kérvé­nyezőnek. □ Parlamenti látogatások Immár rend­szeresek azok a kirándulások, melyeket Vág- völgyi Jánosnak, a megyei nyugdíjasok országgyűlési képviselőjének segítségével a fővárosba, illetve a parlamentbe szerveznek megyénk nyugdíjasai számára. Napjainkig közel négyezer idős ember juthatott ezáltal szép élményekhez. Vetélkedő az otthonban A Sóstói Szivárvány Idősek Otthona Őszi­rózsa Alapítványa az idősek nemzetközi éve alkalmából szeptember 23-án Tiszán innen Dunán túl címmel népdalvetélkedőt, a lakók munkáiból pedig kézimunka kiál­lítást rendezett. A megnyitót dr. Bodnár Zsuzsanna mu­zeológus tartotta. A megye különböző intézményeiből érkezett csoportok szóra­koztatták a nagyszámú közönséget. A jó hangulatú vetélkedőn a zsűri igen jól szó­rakozott. A zsűri munkájában közremű­ködtek Nyíregyháza Megyei Jogú Város közgyűlésének tagjai, a lakók hozzátarto­zóinak képviselői, az intézmények igazga­tói. A támogatókat az Alfí-Ker Kft. képvi­selte. A délelőtt folyamán számos szebbnél szebb dal hangzott el, melyet igen nagy lel­kesedéssel, izgalommal adtak elő az idős emberek, amit a közönség nagy tapssal ju­talmazott. A díjak a kialakult szokáshoz híven egyformák voltak. A kézimunkák, melyek szemet gyönyörködtetőek, az ebéd­lő falait díszítik. Kissné Szabó Zsuzsanna igazgató Segítség a fűtéshez Bármennyire is csalóka volt idáig az időjárás, az ősz, majd tél immár könyörte­lenül nyomul előre. A hideg idő pedig sok embernek, különösen az időseknek plusz kiadást jelent. Vajon kihez fordulhatnak segítségért? Korábban a gázolajfűtés idején állami támogatást is kaptak a rászorulók. Ma vi­szont a legtöbb településen már vezetékes gáz található. A témát körbe járva azt ta­pasztalni, hogy az önkormányzatok nagy része csak egyedi elbírálás alapján (kére­lemre) ad fűtéstámogatásra pénzbeli se­gélyt. Bár ezek nagyrésze lakásfenntartási támogatást jelent, ebbe a körbe azonban belefér a fűtési hozzájárulás is. Vannak pozitív példák is. Megyénkben több önkormányzat is szerzett erdőterüle­tet, s annak ritkítása során a kivágott fá­ból elsősorban az idős embereknek juttat­nak. Tánc Azért, mert elszálltak az évek, egy lassú csárdást még eljárhatunk... Balázs Attila felvétele Arad, 1849: A magyar Golgota Haynau bosszúja Szabolcsot is elérte, minden megyebeli családnál éreztette hatását „...a lázadóvezéreket fel fogom köttetni, és minden cs. kir. tisztet, aki a forradalmárok szolgálatá­ba állt, agyon fogok lövetni, gyö­kerestül irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biz­tosítani. A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg király ide­jén törtek ki forradalmak. Én va­gyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szol­gáltatni minden jövendő forrada­lomnak. ” így irta le hitvallását Haynau táborszernagy 1849-ben. Véres kézzel A szándékot tett követte. Az 1848-49-es szabadságharcot orosz intervenciós erők segítségével leverő császári hadak főparancs­noka véres kézzel írta be nevét a magyar történelembe. 1849. október 6. az a dátum, amely a forradalom és szabad­ságharc megtorlása során, a vér­bosszú csúcspontját jelentette. Időzítése nem volt véletlen, hi­szen azt a bécsi forradalom év­fordulójához kötötték. A császári haditörvényszék ítélete alapján Pesten kivégezték gr. Batthyányi Lajost, Magyarország első mi­niszterelnökét, Aradon az oszt­rákverő honvéd hadsereg tizen­két tábornokát és egy ezredesét. Aztán folytatódott tovább a ter­ror, nem kímélve az első népkép­viseleti országgyűlés tisztségvi­selőit, a kormány tagjait, a ma­gyar forradalom segítségére si­ető külföldi csapatok vezetőit sem. Október 24-én végezték ki azt a Kazinczy Lajos ezredest, aki aktív szervezője volt a sza­bolcsi nemzetőrségnek, s a zsi- bói fegyverletételig szolgáltak parancsnoksága alatt a szabolcsi honvédek. VÉCSEY KÁROLY honvédtá­bornok (született: 1807, Pest). Császári tisztként őrnagyi ran­got ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgá­latait. 1849. április 25-től az Ara- dot ostromló sereg vezére, a vá­rat július 1-jén foglalta el. LÁZÁR VILMOS honvéd ez­redes (született: 1815., Nagybecs- kerek). Volt császári tiszt, 1848- ban százados, 1849. február 1- jétől őrnagy, majd ezredesi rang­ban dandárparancsnok az északi hadseregnél. KNÉZICH KÁROLY honvéd tábornok (született: 1808., Velike- Gajovac). Tiszt volt a császári hadseregben. 1848-ban már szá­zadosként Damjanich parancs­noksága alatt részt vett a délvi­déki harcokban. 1849 márciusá­tól a főseregnél a tavaszi hadjá­rat során dandárparancsnok-ez- redesi rangot kapott. TÖRÖK IGNÁC honvédtábor­nok (született: 1795. június 23., Gödöllő). Az 1848-49. évi szabad­ságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849. már­cius 10-ig ő volt a vár parancsno­ka. Júniusban Budán, majd júli­usban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká. SCHWEIDEL JÓZSEF hon védtábornok (született: 1796., Zombor). Császári tiszt volt, őr­nagy a Sándor-huszároknál. Ez­redét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. Már 1848. október 5-én tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadipa­rancsnoka. DESSEWFFY ARISZTID honvédtábornok (született: 1802. 07., Csákány). Középbirtokos ne­mes, 1839-ig a császári hadsereg­ben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, hamarosan alezredes, majd ezre­des lett. 1849 februárjában Kom­A tizenhárom aradi vértanú A kegyetlen megtorlás, a vé­res bosszú Haynau szándékaival ellentétben Európának nem pél­dát adott, hanem mélységes meg­döbbenést, s élénk tiltakozást váltott ki. Ennek ellenére 1849- 1851 közötti időszakban 100 em­bert végeztek ki, legalább 1500-at ítéltek hosszú börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra, összesen 4628 ügyet tárgyaltak a hadbíró­ságok. A honvédsereg tagjai kö­zül 40-50 ezerre tehető azok szá­ma, akiket a közvitéztől százado­sig besoroztak az osztrák hadse­regbe, s vitték őket a birodalom különböző tartományaiba. Éltető gyász Bujdosás, emigráció jutott osz­tályrészül azoknak, akik nem tették le a fegyvert, s fel sem ad­ták magukat a bosszúálló hata­poltnál szétverte Colloredo sere­gét, és jelentős része volt a sike­res tarcali csatában is. 1849. jú­nius 1-jén tábornoki kinevezést kapott. NAGYSÁNDOR JÓZSEF honvédtábornok (született: 1804. október 7., Nagyvárad). 1823-tól a császári hadseregben teljesí­tett szolgálatot, 1844-ben huszár- kapitányként vonult nyugalom­ba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állott, őrnaggyá ne­vezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Október 31-től ezredes, 1849 januárjában Kiss Ernő altábornagy oldalán részt vett Pancsova megtámadásában, majd Damjanich Duna-Tisza kö­zi III. hadtestében az egyik lo­vasdandár parancsnokaként ki­tűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. LAHNER GYÖRGY honvéd- tábornok (született: 1795. októ­ber 22., Necpál). Volt császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvéd­zászlóalj parancsnoka. 1848 októ­berében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelő lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabad­ságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. február 6-án tábornok­ká nevezték ki. PÖLTENBERG ERNŐ hon­védtábornok (született: 1813., Bécs). Császári tiszt, majd kapi­tány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyé­nek híve lett. 1848. október 27-én honvéd őrnagy, decemberben alezredes. Kitüntette magát a ká­polnai csatában. KISS ERNŐ honvédtábornok (született: 1799. 06. 13., Temes­vár). Császári tiszt volt, a Han­nover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát lomnak. A forradalom gyökeré­nek kiirtása nem sikerűit. Az aradi vérbosszú, a magyarság színevirágának bitóra húzása, főbe lövetése a forradalomhoz hasonló nemzeti egységet terem­tett. A lelki egység, a nemzeti gyász további éltetője lett az el­lenállásnak, a szabadságeszme további fenntartásának. Izzó parázs Szabolcs megye sem volt mentes a megtorlástól. Streit Lajos pol­gári plébános mártírhalála, országgyűlési képviselők, kor­mány- és megyei biztosok, köz- tisztviselők, katonák rabláncra verése, a szabolcsi honvédek be- sorozása, a korábbi veszteségek szinte minden megyebeli család­nál éreztették hatásukat. Szabolcsban is izzott a parázs a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornagy, 1849. január 9- én országos főhadiparancsnok lett. AULICH LAJOS honvédtá­bornok (született: 1792., Po­zsony). Császári tiszt volt, a Sán- dor-gyalogezred alezredese, 1848- ban honvéd ezredes, 1849. febru­ár 16-tól tábornok. Mint hadosz­tály-parancsnok részt vett a fel­vidéki hadjáratokban, majd a ta­vaszi hadjárat során sikeresen harcolt az isaszegi csatában és Buda ostrománál. Görgey híve volt, 1849. július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország utolsó had­ügyminisztere. LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY német származású honvédtábornok (született: 1819. április 11., Ilbenstadt/Hessen). Császári tiszt volt, majd az 1848- as szabadságharc idején a hon­véd seregben Damjanich pa­rancsnoksága alatt szolgált. Részt vett a délvidéki harcok­ban, 1849 márciusában ezredes és dandárparancsnok, július 1- jén pedig tábornok lett. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták. DAMJANICH JÁNOS hon védtábornok (született: 1804. de­cember 8., Stása). Szerb határőr­családból származott, a magyar nemzeti törekvések és a radiká­lis polgári reformok híve volt. 1848 nyarán csatlakozott a ma­gyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. 1849. ja­nuár 16-tól a bánsági hadtest pa­rancsnoka. Nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során. Görgey felhívására Világos után letette a fegyvert a cári csapatok előtt. KM-reprodukció a hamu alatt. Itt is az ellenállás jelei voltak azok a karperecek, amelyeket a P.V.D.T.N.A.K.L.S. betűk, a kivégzett aradi vérta­núk kezdőbetűi alkottak, s össze­olvasva egy német bosszúmon­datot tettek ki: Pannónia (Pöl- temgerg) Vergiss (Vécsey) Deine (Damjanich, Dessewffy) Toten (Török) Nie (Nagy Sándor) Als (Aulich) Kläger (Kiss, Knézich) Leben (Láhner, Lázár, Leinin- gen) Sie (Schweidel). A mondat magyarul: Pannónia ne feledd halottaidat, mint vádlók, tovább élnek ők. Százötven éve történt az ese­mény. Arad azóta Kossuth sza­vaival élve „A magyar Gol­gotha”. Emlékezzünk mártír ha- lottainkra. Tóth Sándor Bosszúhullám Egy 1851-es osztrák beszámo­ló szerint 1848 novembere és 1850 vége között 4628 magyar rebellis ügyét tárgyalták. A statisztikák szerint 500 halá­los ítélet született és ebből 110-et hajtottak végre. A hosszúhullám csupán akkor kezdett mérséklődni, amikor az európai felháborodás mi­att, az osztrák kormány nyugdíjazta 1850 júliusában a hatáskörét túllépő Haynaut. Mintegy 1500 embert ítéltek sokévi börtönre vagy változ­tatták erre a halálos ítéletet, a honvédsereg állományának 25-30 százalékát besorozták a császári és királyi hadsereg­be, s hétéves szolgálati időt kellett eltölteniük távol a ha­zától. Valamennyi állami hi­vatalnokot igazolóbizottság elé idéztek, és a legkisebb ter­helő adat felmerülése esetén elbocsátották. 1851-ben az emigránsokat is perbe fogták, majd a legismertebbeket elí­télték és in effigie felakasztot­ták, azaz nevüket egy akasz­tófára szögezték Pesten. Október 6. azóta a magyar nemzet gyásznapja. A szabad­ságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldoza­ta nem volt hiábavaló. Társa­dalmi vívmányait már nem lehetett elvenni tőle: a job­bágy-felszabadítást, a közte­herviselést és a törvény előtti egyenlőséget. Az a hősies ka­tonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatják a füg­getlenséget. Akik életüket áldozták a hazáért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom