Kelet-Magyarország, 1999. október (56. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-19 / 244. szám

1999. október 19., kedd 23. oldal HÍREK □ Thália vendégjátéka A budapesti Thália Színház társulata látogat el október 21-én Nyíregyházára. A színészek a Móricz Zsigmond Színházban a De mi lett a nővel? című produkciót viszik színre 17 és 20 órától. □ Fizikus napok Október 19-én folytató­dik az Őszi fizikus napok rendezvénysoroza­ta Nyíregyházán. A Jurányi TIT Centrumban 15 órától Zombori Ottó, az Uránia Csillag- vizsgáló igazgatója tart előadást a napfo­gyatkozásról. □ Interfolktánc-fesztivál A Pekingi Né­pi Opera társulata után a Dioscuria Abház Állami Néptánc- és Énekegyüttes szerepel a nyíregyházi művelődési központban október 23-án. A látványos program az Interfolktánc művészeti fesztivál előadása. Képes világtörténelem Nyíregyháza (KM) — A negyedik da­rabja jelent meg a napokban a Képes világtörténelem sorozatnak. Az első a történelem előtti korai civilizáci­ókat, a második a Kelet-Ázsia és a klasz- szikus Görögországot, míg a harmadik könyv Rómát és a klasszikus nyugatot mu­tatta be. A közelmúltban napvilágot látott kiadvány A szétváló hagyományok korá­val ismerteti meg az olvasót. Bár a civilizációk léteztek és uralkodtak hosszú időszakokon keresztül a Föld bizo­nyos részein, az újkorig ezek rendszerint nem lépték túl területük határait. Alkalmi és korlátozott kapcsolataik jobbára vállal­kozó szellemű kereskedők, vándorló tudó­sok vagy buzgó misszionáriusok utazásai nyomán jöttek létre. Csak a szomszédos ci­vilizációk között állt fenn mélyebb egy­másra hatás valódi lehetősége. A civilizá­ciók jelentősebb egymásra hatása akkor következett be, amikor a nomád népek a megtelepedett társadalmakra törtek rá. Ilyenkor előfordult, hogy a két társadalom összecsapását követően kialakult közöttük az együttműködés. Ez élénkítőleg hatha­tott, gyakran azonban romboló és negatív következményekkel járt. Néha új birodal­mak születtek. Ezekről az izgalmas idők­ről, és Európa születéséről szól a mostaná­ban megjelent A szétváló hagyományok című könyv, amely számos érdekes illuszt­rációt tartalmaz. (Magyar Könyvklub) Virtuóz játék Nyíregyháza (Babka József) — Az Eöt­vös Károly Magyar-Izraeli Baráti Kör szervezésében adott koncertet októ­ber 8-án este a zeneiskola nagyter­mében az Ashdod városából érkezett izraeli vonószenekar. Az előzetes, igen hiányos információ után a jelenlévőket nagy meglepetés érte, mert egy igazán profi zenekarral találkozhatott. A 18-20 fős zenekar minden tagja kitűnő művésze hangszerének, akik közel egy év­tizede muzsikálnak együtt. A koncert programján Sibelius, Ernest Leb, Grieg és Sosztakovics művei szerepeltek. Közülük kettőt emelnék ki. Először Emest Leb: Hommage to Bartók című alkotását. Ez a négytételes, gordonkára, vonószenekarra és ütősökre írt mű különös zenei csemegé­nek számított. A XX. századi modern zene elemeit fel­vonultató mű Kedves Tamás gordonka- művész közreműködésével — akihez a mo­dern zene interpretálása igen közel áll — első hallásra megnyerte a hallgatók tetszé­sét. A vonósokhoz társuló harangjáték, kisdob, üstdob, marimba, vibrafon, trián- gulum érdekes hangzást eredményezett. Az est másik nagyszabású darabja Grieg: Holberg szvitje volt. A zenekar virtuozitá­sa mellett a tömör hangzás és az egyéni szólók magukkal ragadták a hallgatóságot. A lelkes közönség ünneplését két köny- nyűzenei mű igényes előadásával köszön­ték meg, a művek nagy sikert arattak. A zenekar karnagya Ernest Leb volt, aki már vezényelt Nyíregyházán. A karmester és a zenekar teljes összhangban működött együtt. Lendület, vitalitás, a zenélés öröme hatotta át játékukat. Az Eötvös Károly Magyar-Izraeli Baráti Kör, mely csak két­éves múltra tekint vissza, reméljük, hogy a jövőben is folytatja ezen nemes tevé­kenységét, és újabb színvonalas kulturális rendezvényekkel színesíti városunk kultu­rális életét. Küzdjünk azokért, akiket szeretünk A Leánder és Lenszirom a fiatalok előadása • Szép a mesejáték díszlete Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Jó, hogy a Móricz Zsigmond Színház gondol a gyerekekre. Csak az a baj, hogy nem olyan könnyű a gyerekekre gon­dolni. Mert jó lenne az egész kicsikkel is megismertetni a színház vará­zsát, de a nagyobbakra is gondol­ni kell. Aztán ott vannak a felső tago­zatosok, nekik is jó lenne valami fontosat mondani. A gyerekda­rabhoz nagyok, a felnőtthez pe­dig kicsik. Szóval, nem könnyű. Gazdag mesejáték Szilágyi Andor költői invenció­ban gazdag mesejátékát, szerel- metes meséjét, óvodások és alsó tagozatosok is nézték. Természe­tesen nem ugyanarra reagáltak. Lehet ez természetes is, de azt is jelzi, hogy megfelelő közönség nélkül a legnemesebb szándék is könnyen léket kaphat. Szeren­csére a Leánder és Lenszirom el­kerülte ezt. A mese csupa fontos dologról szól. Arról, hogy hűség nélkül el­képzelhetetlen a legnagyobb sze­relem is, küzdenünk is kell azért, akit szeretünk, lemondani olykor még önmagunkról is. Ez utóbbi értelmetlen is lehet, ezt jelzi a mesejáték megoldása is: Lenszirom még a szeme világát is képes kedvese érdekében felál­dozni. De, ha képesek vagyunk lemondani önmagunk érdekei­ről, akkor nincs hatalma felet­tünk a rossznak. Milyen kár, hogy csak a mesében van így! Diplomamunka A Leánder és Lenszirom a fiata­lok előadása. Elsősorban azért, mert fiatalok hozták létre. Soká­ig emlékezetes marad Véber Tímea főiskolai hallgató diplo­mamunkája. Varázslatos volt a színpadkép, sok-sok elementári­Molnár Csaba és Hetey László san eredeti ötlettel, amelyek kö­zül kiemelkedik az a jelenet, amely során az elvarázsolt Leán­der visszanyeri igazi alakját. A fatörzsbe szorított fiatalember a születést kereső mozdulatokkal küzd az életért, amelyet sikerül ismét megszereznie. Ha megőrzi teremtő fantáziáját, egészen bi­zonyos, hogy Véber Tímeáról még sokat fogunk hallani. De nagyszerűek voltak Tóbiás Tímea főiskolai hallgató jelme­zei is. A ruhák mindig a belsőt hordozzák, ezért — különösen a gyermekközönség számára — rendkívül fontos, hogy harmó­niában legyenek a jellemmel. A Leánder és Lenszirom esetében ezzel sem volt probléma. Az al­kotói csapatban a szintén főis­kolás Divinyi Réka dramatur­giai munkája is sokat segített abban, hogy az előadás sikeres legyen. Molnár Csaba (Leánder) és Gerle Andrea (Lenszirom) szerel­mespárja az egymásért vívott küzdelem szépségét mutatta fel. Ebben Molnár Csabának jutott a nehezebb feladat, hiszen egyszer­re kellett kétféle karaktert meg­formálnia, míg Gerle Andreának a naiv szépség jutott. Olykor bá­tortalan volt ebben a szerepben, nem elég légies és elvont, inkább tanácstalan és félszeg. De voltak emlékezetes jelenetei, különösen az egymásra találás pillanatai­ban. Molnár Csaba érett játéka azt sejteti, hogy tőle kiemelkedő alakításokat láthatunk még. Segítettek a profik A fiatalokat a profik vették kö­rül, és láthatóan sokat segítettek abban, hogy emlékezés előadás szülessen. Hetey László szeretni­való II. Bölömbér kerálja azt is megmutatta, hogyan tud a szere­pen átsütni a játék és az élet sze- retete. A botladozásban, az eset­lenségben is megmaradhatnak az ember értékei. Zubor Ágnes szerepét elnagyolta a szerző, de hát ez így szokott lenni: a fény a Martyn Péter felvétele főhősökre vetül, a többieket csak egyetlen halvány fénysugár vilá­gítja meg. Avass Attila, a bögöl- fejedelem, mintha egy kicsit túl­játszottá volna a szerepét, míg Róbert Gábor, Leánder szolgája végig megmaradt egyszerű, tisz­ta lelkű szolgálónak. Tetszett Csorba Ilona higgadt, fegyelme­zett játéka, ahogyan Sándor Jú­lia harsánysága is a helyén volt. Kocsis Antal dramaturgiailag fontos jelenetét pontosan, hitele­sen oldotta meg. Tóth Miklós rendezői munkája dicsérhető, hiszen megfelelő me­derbe terelte fiatal munkatársai­nak a fantáziáját, engedte, hogy szárnyaljanak, ahogyan a Szilá­gyi Andoré is tette. Mert jó, hogy van olyan erdő, amelyben min­den megtörténhet, ahol megtörik az átok, s mindenki megkapja, amit megérdemel. Hátha a gye­rekközönség felnőtté válva, nem­csak a mesében, hanem a való­ságban is megéli majd ezt az él­ményt. A konfliktusok máig is megmaradtak Kornis tízféle magatartástípust fogalmaz meg, ezek átölelik az egész magyar társadalmat Nyíregyháza (KM - N. I. A.) — Bravúrosan gyors munkát végeztek Kornis Mihály Kör­magyar című komoly bohó­zatának a létrehozói, mert mindössze három hét állt a rendelkezésükre. Történt ugyanis, hogy a Harminc­éves vagyok című darab be­mutatásáról le kellett tenni. Rövid töprengés után megszüle­tett a döntés. Az eredményen nem látszik a gyors munka, mert a Körmagyar azok közé tartozik majd, amelyeket emlékezetes be­mutatókként jegyeznek a Móricz Zsigmond Sznház történetírói. Kornis Mihály darabja 1988-ban született, a rendszerváltás előtti esztendőben társadalmi metsze­tet készített arról, milyen morá­lis állapotban van az ország. A végeredményben nincs semmi felemelő, bár az is igaz, hogy először az állapotrajzot kell elké­szíteni, a cselekvés, a megoldás megfogalmazása csak azután kö­vetkezhet. Magatartástípusok Kornis tízféle magatartástípust fogalmaz meg, ezek jórészt átöle­lik az egész magyar társadalmat. Az utcalánytól a milliomosig ter­jed a skála. Voltaképpen egyet­len közös vonásuk van: a teljes erkölcsi nihil, a zsákutcába fu­tott élet, amelyet így nem lehet folytatni. Ä Krúdy Kamara nézőterén az a látogató érzése, mintha — régi színházi szokás szerint — az alkotók megpreparálták a szöveget annak érdekében, hogy minél több alktuális elem legyen az előadásban. Aztán kiderül, hogy semmi ilyesmi nem tör­tént, legfeljebb arról van szó, hogy a rendszerváltozás nem sok változással járt a gondolkodás­ban, az erkölcsi világképben. Legfeljebb hangsúlyosabbá tette a hiányokat, a bizonytalanságo­kat. Nem igazi dráma A Körmagyar voltaképpen nem igazi dráma, hiszen nem egy hős teremti meg a darab világképé­nek egységét. Párhuzamos törté­Szabó Márta és Mészáros Árpád neteket látunk, ugyanazt két nézőpontból: ahogyan a nő és a férfi látja. Mégis, az előadás vé­gére összeáll az egész, legfeljebb nem a felemelő katarzis élmé­nyével áll fel a néző, hanem az­zal, hogy a megkezdett töpren­gést tovább kell folytatni. A Krúdy Kamarában — mint csaknem mindig — nagyszerű együttes játék tanúi lehettünk. Igazából nem nagyon indokolt Balázs Attila felvétele bárkit is kiemelni, mert Horváth Margit nyers modorú utcalánya abban a néhány percben is ké­pes volt egy egész sorsot fel­villantani. Ugyanígy Horváth László Attila kéjt hajszoló kato­nája bevilágított az érzelmi sö­tétség éjszakájába. Mészáros Ár­pád, a feltörekvő pártkáder sze­repében jól ellenpontozta a kissé megfáradt befutott N elvtársat, akit Tóth Károly alakított. A kezdet és a vég ívén feszült Szabó Márta unatkozó felesége. A sorsát a kezébe vevő, s ezért némi testi áldozatra is képes Horváth Réka a színházi világ­ban építendő karrier kezdetét, míg Varjú Olga annak az utolsó harmadát formálta meg. Kette­jük között az író szerepében Hanti György egyensúlyozott, ki­használva azokat a lehetősége­ket, amelyeket a két nő nyújtani képes. Mocsárvilág A körképet lezáró milliomos — Egyed Attila — megjelenése azért fontos, mert az egykori disszidens egy más törvények alapján működő világból érke­zett, új erkölcsi törvények sze­rint él és gondolkodik, van ben­ne egy kis fennsőbbrendűség is, mégis az itt tapasztalt mocsár le­húzza magához. Telihay Péter rendezői törek­vései között fontos helyet kapott, hogy engedte a színészeket a fi­gurákkal azonosulni, így hozzá- tehették a maguk tapasztalatait, világlátásukat az ábrázolt figu­rákhoz. Ebből a közös munkából jó és értékes előadás született, amely Papp János díszletei kö­zött minden alkalommal szembe­nézésre készteti majd a színház- látogatókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom