Kelet-Magyarország, 1999. október (56. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-01 / 229. szám
1999. október 1., péntek NÉZŐPONT Lazára vett figura Györke László A hír mindössze ennyi: szerdán egy személyautó elgázolt egy 14 éves fiút. A gyerek kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe. A tradégia okai: a srác nem a zebrán ment (volna) át egy forgalmas úton, a sofőr pedig túl gyorsan hajtott. Az eset ugyan a fővárosban történt, de az említett két okból bármelyik forgalmas úton bekövetkezhetett volna hasonló tragédia. Ahogy mondani szokták: benne van a pakliban. Az élet olykor ugyancsak sarkosít, igen kegyetlenül büntet. Büntet a figyelmetlenségért, a lazaságért. Mert, mi tagadás, olykor nagyon lazára vesszük a figurát. A fiú is lazára vette, hiszen nemigen mérte fel, milyen veszélynek van kitéve. A gépkocsivezetőt sem igen foglalkoztatta, hogy milyen sebességgel halad. Meglehet, ha az előírt sebességgel halad a gépkocsi, akkor sem lehet elkerülni a gázolást. Nem ismerjük pontosan a körülményeket, ám elképzelhető, hogy ez esetben a gyermek életben marad. Szerencsére nem mindig végződik tragédiával a figyelmetlenség. De — ne feledjük — a pakliban mindig benne van a lehetősége. Akkor is, ha például pusztán lazaságból zavart keltünk a közlekedésben azzal, hogy nem jelezzük szándékunkat, nem indexelünk. Akkor is, ha leszegett fejjel megyünk át az úttesten, és akkor is, ha száguldozunk ott, ahol bármikor bekövetkezhet a tragédia. Példákért nem kell a fővárosba menni. Sokszor az az ember érzése, hogy palira veszik a törvénytisztelőt, azt, aki nem veszi lazára. Szerencsére, ezek vannak többségben. Ám arra számíthat, ha netán figyelmeztetni is merészeli a renitenskedőt, hogy megkapja a magáét. Izgalom Ejnye vén rosszcsont, két infarktus után is hajszolod az izgalmakat... Ferter János rajza HÍREK □ Zenei est Egyházzenei estet tartanak Nyíregyházán október 3-án vasárnap 18 órától az evangélikus nagytemplomban. Németh Csaba orgonaművész előadásán közreműködik Medveczki Szilvia szólóénekes. □ Szakmai előadás A Magyar Könyvvizsgáló Kamara Megyei szervezete október 4- én 10 órától Nyíregyházán a TIT Jurányi Centrumában szakmai előadást tart. Téma: Aktuális számviteli kérdések, kiemelten az átalakulásokkal kapcsolatos elszámolási és könyvvizsgálati problémák. □ Szüreti kavalkád A Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Gyermekszervezetek Társulása október 1 -jén immár tizedik éve rendezi meg Nyírbátorban a szüreti program színes kaval- kádját. A tervek szerint a körforgalomban 14 órától 15-16 gyerekcsoport fog felvonulni, majd műsort adni a nézők és egymás szórakoztatására. Jubiláló kollégium Tízéves a Vásárosna- ményi Babus Jolán Középiskolai Kollégium. Az eltelt évtizedről rendezvénysorozaton emlékeztek meg a múlt és a jelenlegi tanévben. A záróünnepségen kiosztották azt az évkönyvet, amely ebből az alkalomból készült, az iskola történetét dolgozta fel, megemlékezve a névadó Babus Jolánról is. Képünk: a számítástechnikai szakkör tanulója Ács Péterné tanár irányításával gyakorol Elek Emil felvétele Egy nagy érdekképviselet kellene Tiszteletbeli agrár gerilla az agrárbéke létrejöttéről és a megtartás lehetőségéről Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Egyesíteni kellene a mezőgazdaságból élők erőit, mondja Hoványi Ferenc a Magyar Parasztszövetség alelnöke, megyei elnöke annak ellenére, hogy úgy látja: az agrár- kormányzat kettejük közül a gazdaköröket fogadja el érdekképviseletnek. — A nyár végi megbeszélés a MOSZ, a Parasztszövetség és a Békés megyei Gazdák Szövetsége között pontosan azért jött létre, mert a magyar mezőgazdaság minden résztvevője ellehetetlenült mára — pillant vissza a közelebbi-, s távolabbi mült történéseire az agrármérnök mező- gazdasági vállalkozóból lett ér- dekképvisleti tisztségviselő. — Az ágazatnak nincs jövedelem- termelő képessége, s erre ráadásként jöttek az elemi csapások. Ezért is annyi a műveletlen föld, s még büntetés kilátásba helyezésével riogatnak is bennünket érte. — Egy gyár, ha nem nyereséges, becsukja a kaput. A parasztnak meg az mondják: bármi van, csinálnod kell, hiszen afféle szociális támogatás az agrárágazat árkiegészítése. Ez a mai világHoványi Ferenc Elek Emu felvétele ban nem igazságos, mert az áraknak kellene tartalmazni a szükséges továbblépéshez szükséges jövedelmet is. Az egymásra talált három szervezet ezt a helyzetet megso- kallva kérte aztán a kormányt, hogy üljön le velük tárgyalni. Júlisban indult, augusztusban már a szolnoki gyűlés előkészítése folyt. Szolnokra több mint 1200 ember ment el, s a kormányzatból ott volt a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának elnöke. — Ezen a gyűlésen határidőket szabtunk meg, sikertelenség esetére a demonstráció lehetőségét is meghagytuk. Megválasztottuk az ötfős tárgyaló delegációt, amelyben a MOSZ, a Parasztszövetség, s a Békés megyei Gazdák Szövetsége delegált egy-egy tagot, két helyet üresen hagytunk a csatlakozni akarók számára — idézi fel a közelmúltatt a kissé megbántódott paraszszö- vetségi vezető. Az agrárbéke címmel megismert — kormány kontra érdek- képviseletek — megállapodáson ugyanis már a gazdakörök szövetségének elnöke látta el kézjegyével a parasztszövetség közreműködésével létrejött paktumot. — Hál’ istennek nem kellett a demonstráció eszközeihez nyúlnunk —■ sóhajt megkönnyebbülten Hoványi Ferenc — A paraszt nem vonul az utakra, ha szelíd eszközökkel, a földjén munkálkodva boldogulni tud. Az agrárbékét jelentő megállapodásról csak jót tud mondani a Magyar Parasztszövetség alelnöke: korrekt anyag, amelyben foglaltak ha megvalósulnak az komoly segítséget jelent majd egyrészt a likviditási gondokkal küzdő agrártermelőknek. Másrészt lerakta az alapjait az ágazat hosszú távú stabilitása megteremtésének, beleértve a garantált árakat is, amelyeknél alapvető elvárása a termelőknek, hogy nem csökkenhetnek egyik évről a másikra. — A tárgyaló delegáció, miként az a létrejött megállapodás záradékában is szerepel, továbbra is nyitott a csatlakozók felé. Remélem fennmarad, s tovább bővül majd más szervezetekkel is. Nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy ne ellenőrizzük a megállapodásban foglaltak megvalósulását. Itt a megyében is szeretnénk, ha helyreállna a rend és nem csak egy érdekképviselet reprezentálná a megye agrártermelőit a Földművelés- ügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium itteni hivatalában. — hangsúlyozza Hoványi Ferenc, aki mint elmeséli, miután Szolnokon ő is ott ült a pulpituson az előkészítő bizottságban, maga is agrárgerilla lett, akikről a miniszter kijelentette: effélékkel nem tárgyal. — Pedig nem ellenségként akartunk fellépni. Szeretnénk, ha mindannyian egy platformra jutnánk, s közösen kezdenénk valamit a szélesre nyílt agrárollóval. A megállapodás sokat ígérő. Veszélybe csak akkor kerülhet véleményem szerint, ha nem lesz meg az agrárágazat 413 milliárd forintja, fejezte be a tisze- letbeli agrárgerilla. Krízishelyzetben Nyíregyháza (KM - Cs. K.) — Szeptember óta működik Nyíregyházán a nyírszőlösi általános iskolában tagintézményként az Gyermekek Átmeneti Otthona. Pályázati források és saját pénzeszközök felhasználásával biztosította itt az ön- kormányzat a feltételeket a gyermekek elhelyezésére. A gyermekek védelméről 1997-ben alkotott törvény írja elő, hogy a krízishelyzetben lévő gyermekek elhelyezését biztosítaniuk kell az önkormányzatoknak. Azoknak a gyermekeknek nyújtanak itt átmenetileg otthont, akik életében valamilyen váratlan, a biztonságukat veszélyeztető helyzet alakult ki. Például őket egyedül nevelő szülőjük kórházba (esetleg börtönbe) került, s nincs, ki vigyázzon a csemetére. Szegény fiú, Oláh Gábor A nyár sohasem olyan szép, mint a végén, ősz előtt. Ezt a történetet is ekkor jegyeztem fel. Kerekre göngyölve ejtette a szavakat a lány. — Nem messze lakunk innen egy kis faluban. A téglából nemrég épült házat színes pala fedi, oszlopos a tornác, amelyből négy ajtó nyűik a házba. Az elülső udvarban virágágyás, háttű a mostanában újra népesülő disznó és baromfiólak, még hátrább a a mezőgazdasági gépek fészere. Az utca végén laknak Andrisék. Házuk vályogból van, az udvar zseb- kendőnyi. Andris az osztálytársam volt, akivel iskolás korunk óta szeretjük egymást. Akkor még szegények voltunk, csak mi a privatizációkor visszakaptuk a földünket, ők meg nem, mert nekik előtte sem volt. Andris leszerelt, visszament az üzembe dolgozgazdag lány ni, remek szakmunkás, szeretettel várták. Eleinte csak a vasárnapi étkezésekkor szólták meg egy- egy csípős megjegyzéssel a fiút és családját. Később a megjegyzések mindennaposak lettek. S beszáűt a közben szintén módossá lett rokonság is. Suba a subához, guba a gubához — mondta a keresztanyja. Egy jó családba született lány finom polgári családból való módos fiút válasszon magának, nincstelen, lecsúszott ember fia nem kerülhet a családba — mondták a többiek is. A lányoknak csak a szemetje jár ma hasonló koldus fiúkkal. Ennek meg a rokonsága is kódis, rongyos. Vedlett társaság, szedett-vetett göncökben járnak. Az indulat hol elapadt, hol kiáradt. — Teleültették hazugsággal az utcát, a falut, hogy elmarjanak minket egymástól. Megértem szüléimét is, biztosan jót akarnak nekem, de én csak a szegény Andrist szeretem. Néha visszasírom azt a vüágot, amikor még szegények voltunk, szerethettük egymást, nem választott el a vagyon. Ma a pénz, a rang az isten. A szegénynél kevesebb, a gazdagnál számolatlan. Emlékszik még, amikor mesélte nekem Rómeó és Júlia történetét. Meg, hogy Jókai írta valahol, a szegény fiú elől végül is gazdag szüleik lányukat Siófokra vitték, mert oda már nemcsak ügyesség, leleményesség, erő, hanem pénz is keüett. Semmi sem változik a vüágon. Látja, kint melegen süt a szeptemberi nap, de én úgy érzem, hogy fázik a szívem, s borzongatja a remegés. Árnyak között telnek napjaim, elbotlott bennem az öröm, s az éjszakák sem hoznak felfrissülést. Egy láthatatlan szorító abroncs van a szívemen, amely álmomból is gyakran felriaszt. Úgy érzem, sohasem érek már haza, csak a házunkig érhetek. Azt kívánom, ha meghalok, szeüő legyen belőlem. 3. oldal ÉLETKÉPEK
