Kelet-Magyarország, 1999. október (56. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-14 / 240. szám

1999. október 14., csütörtök 3. oldal Vadlibák vonulóban Nagy István Attila Tegnap este hat óra tájban felnéztem az égboltra, mert libagágogás ütötte meg a fülemet. Nem csalódtam. A látvány nem volt új, most mégis ámulattal töltött el. Vad­libák vonultak lassú szárnyacsapásokkal dél felé. Talán elkéstek egy kicsit, őket is megté­veszthette a jó idő, az elhúzódó vénasszo­nyok nyara. Tökéletesen egyenes volt a V-betű mind­két szára, vonalzóval sem lehetett volna jobban meghúzni. Az élen haladó madár erős, de teljesíthető tempót diktált, olykor­olykor a hangjával is jelezte, merre halad­nak. A többiek fegyelmezetten követték, nem sietett egyikük sem, előre sem, oldalra sem tértek ki, mert ösztöneikben érezték, hogy be kell osztani az erőt, hiszen hosszú út áll előttük. Tudom, napjainkban nem minden óra al­kalmas meditációra, hiszen hangulat is kell hozzá. Arra gondoltam, hogy annyi min­dent ellestünk már az állatoktól, a madarak­tól, a növényektől, hiszen találmányaink öt­letének nagy része tőlük való. Nem ártana a figyelmünket újra és újra feléjük fordítani. Itt vannak a vadlibák. Amíg hazánkban tartózkodnak, teszik a dolgukat a lehető legjobban. Nem valami vacak átlag jön ki belőle, hanem a maximális teljesítmény, mert ez kell az életbenmaradáshoz. Jó len­ne bizony ezt is eltanulni. Fektetik a szennyvízvezetéket, a gázveze­téket Nyíregyházán és másutt. Felbontják a járdát, az úttestet. Helyre is állítják a munka végeztével. Csak hogyan? Télen biztosan megáll benne a hó, elolvad, odafagy a víz. Tavaszra széttörik az egész, s ami a munká­latok előtt jó volt, tönkremegy. A pontos és szakszerű munkát is el kellene tanulni. A lo­vasfelvonulás után össze kellene szedni a gombócokat, hogy ne az autók vagy a járókelők hordják szét. Kellene? Bizony. Sorolhatnám még, mi mindent lehetne el­lesni ezektől a tudatlan madaraktól, s a töb­bi élőlénytől, amelyek körülvesznek ben­nünket, s nagyon gyakran a kegyelmünkért esedeznek. a, gurul­János rajza rüggetlen jolgári ta- t október ;l aktuális á helyszín regyházá, 3 alkalmá- az iskola órakor. A röskereszt Dviselői és iáborné a 3zi szerve- órától fo­tóm alatt. A rang nem csak elismeréssel jár Kiválóan működnek megyénkben a kiemelt támogatással ellátott bázisóvodák és iskolák A Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola is a bázisok egyike Martyn Péter felvétele lyamatosan építi a bázisintézmé- bázisiskola kijelölésére. Középfo- nyi hálózatot, sőt azt anyagi erő- kon közvetlen segítséget kértünk forrásokkal is ellátjuk — tudtuk a munkaközösségektől, az óvo- meg a hátteret. dák bázissá kijelölése során a — Az iskolaszövetségek és a szaktanácsadók javaslataira tá- fenntartók segítségét kértük a maszkodtunk. Mára a megyéből Víztisztítás szivacslabdával Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Iskola és iskola között nagy a hasonlóság, de számos, komoly különség is van. Lé­teznek olyan közoktatási in­tézmények, melyek ilyen vagy olyan okok miatt kie­melt figyelmet érdemelnek. Ezt meg is kapták, sőt még egy kis apanázs is járt mellé. Külön­leges, de szakmailag megalapo­zott bázist, státuszt a megyében jelenleg 31 óvodának, általános és középiskolának, valamint kol­légiumnak adott a Megyei Köz­oktatási Közalapítvány. Tegnap a Megyei Pedagógiai Intézetben bázisintézményi vitanapot tar­tottak. Ennek apropójából kér­deztük Hajdú Sándort, a Megyei Közoktatási Közalapítvány kura­tóriumának titkárát: mit is ta­kar ez az új fogalom? — A javaslatok között több­ször is találkoztunk annak felve­tésével, hogy az iskolák mellett foglalkoznunk kellene a fogyaté­kosokat gondozó, a művészeti és a kisebbségi nevelés iskoláival, a sokrétű kollégiumi munkával. De többen joggal mostohagye­reknek tartják az iskolai könyv­tárak tevékenységét is. Kuratóri­umunk felismerte az igényt, 1997-ben létrehozta, s azóta is fo­Milliók a bázisokra 1996- 97 6 millió Ft 1997- 98 23 millió Ft 1998- 99 21,6 millió Ft 1999- 2000 32 millió Ft Nyírbátor (N L.J — Nyírbátor­ban 11 millió 600 ezer forin­tos saját költséggel véget ért a vízhálózat rekonstruk­ciója és az úgynevezett szi- vacslabdás hálózattisztítás. A víz minőségét a laboratóriumi vizsgálat igen jónak találta. Köszönhető ez annak is, hogy az önkormányzattal közös tulajdon­ban lévő Bátorvíz Kft. sorozato­san eredményesen dolgozik. A város szennyvíztelepe európai színvonalának számít, ezért erre a telepre csatlakozik Nyírgyulaj, Ófehértó, Magy, Nyírcsászári és Nyírderzs hálózata is. Az öt ön- kormányzat már készíti a csatla­kozási tervet. A kft. ügyvezető igazgatója, Márku György azt is elmondta: 1996-ig a betéti társa­ság veszteségesen üzemeltette a városi vízmüvet. Ekkor az üj ve­zetés egy hónap alatt káeftévé alakította át a céget. Azóta soro­zatos sikereket érnek el. Ez a melléktevékenységeknek, a több lábon állásnak is köszönhető. Nem rég például bővítették a he­lyi szakmunkásképző intézetet, az új öregek otthonánál a külső közműveket építik. Szaknyelven szólva leszakaszolták a város vízrendszerét 45 akna megépíté- séval, amely lehetővé tette a há­lózat szivacslabdás tisztítását, azóta hiba esetén nem kell a fél város vízellátását korlátozni, elég egy szakasz lezárása. A szenyvíztelep rekultivációjának, helyreállításának első üteme nem rég véget ért. Ebben az ütemben erdőt is telepítettek, szép környezetet alakítottak ki. A kft. átvette a városi strand és a kemping üzemeltetését is. Mindkét létesítményt jelentősen fejlesztették tavaly és idén. A tervek közt szerepel egy fedett városi uszoda megépítése is. tíz óvoda (nyolc vidéki, kettő nyíregyházi), 11 általános és ki­lenc középiskola, s egyelőre egy kollégium tartozik ebbe a körbe. A speciális feladatok bázisin­tézményeinek kiválasztása még csak részben történt meg. A jövő feladata,'hogy — megfelelő mód­szer alkalmazásával — a nemze­tiségi és kisebbségi nevelés bá­zisintézményét és a fogyatékoso­kat nevelő intézmények bázisis­koláját megtalálják. Az első év a feltételek kialakí­tásának jegyében telt el, elsősor­ban az iskolák tárgyi, főleg kom­munikációs, feltételeinek javítá­sára koncentráltak. Aztán a konkrét bázisprogram megvaló­sítása volt a feladat. Az már most látszik, hogy a bázisintéz­mények műfajával a tapasztalat- csere — benne a módszertani sokféleség közkinccsé tételével — lehetősége is bővült. A későbbiekben azt várják a bázisintézményi rendszertől, hogy alkotó, módszertani műhe­lyekké váljanak maguk a centru­mok és a köréjük csoportosuló intézmények, ahol a hagyomá­nyos (klasszikus) pedagógiai módszerek új, modern és haté­kony kezdeményezésekkel gaz­dagodnak. A jelenlegi bázisintéz­ményi hálózatot felépítő intéz­mények ebbéli státusza, tagsága nem örökös. Csak addig viselhe­tik ezt a rangot, amíg rászolgál­nak. A kijelölők nem engedhe­tik, hogy a bázisintézményi rendszer ügye ellaposodjon, kiü­resedjen — hangsúlyozta Hajdú Sándor, majd hozzátette: —- Azt szeretnénk, ha egészsé­ges verseny alakulna ki az isko­lák között a szakmai tekintély el­nyeréséért. Ezt kiváltképp a gye­rekek érdeke kívánja meg. Emlékezés Nyírbátor (KM - H. Zs.) — A Kenyérmezei csata 520. évfor­dulója alkalmából emlékün­nepséget rendeztek Nyírbá­torban a református temp­lomban. Megemlékeztek ar­ról, hogy ebben az ütközetben Báthory István győzött Kini­zsi Pál segítségével, s a zsák­mányból építették Nyírbátor két műemlék templomát. Tárnok Ferenc református lelkész mondott köszöntőt, majd Horváth János római katolikus plébános megem­lékező beszéde következett. I gen, fázom tőle, külö­nösen meg, ha olyan kemény lesz az idei tél, mint amilyen tavaly volt. Kéken lakom családi ház­ban, a szezonban három helyiséget fűtünk gázzal, szóval nem olcsó mulat­ság. Havonta úgy tízezer forint körüli a gázszám­la. Igaz, nem fázunk, és lényegesen kényelme­sebb, mint amikor még a falvakban kályhába kel­lett befűteni. A tíz hóna­pos Zsófia lányunk miatt is kell a meleg. Pongrácz Zoltán építőipari munkás N yíregyházán lakom a családommal, távfűtéses lakásban. A mi lépcsőházunk már a hivatalos idény előtt, az elmúlt héten kérte a fűtést a távhőtől. Mivel Bálint fiunk kicsi még, most lesz egyéves, a fér­jemmel mi is helyeseltük a lakóközösség döntését. A plusz fűtésért kiadott pénzt nem sajnálom, mert nincs a gyerek megfázva. Telente 9 ezret fizetünk, az alapdíj 4800 forint. Szóval nem kevés. Nagyné Bártfai Brigitta GYESES ANYUKA • • O rökösföldön, egy négyemeletes, távfű­téses ház negyedik eme­letén, 54 négyzetméteren lakunk. Két gyermekünk van. A téli hónapokban — meleg vízzel együtt — úgy 10-11 ezer forint kö­rül fizetünk. A felső szin­ten a 26 fokos meleg ál­landó, ezt már megszok­tuk, a kevesebbe aligha­nem fáznánk. A fizetni­valóért sem fázom, sze­rintem nem drágább, mintha gázzal, vagy szénnel fűtenék. Kordám Mihály rokkantnyugdíjas N agycserkesz-Halmos- bokorban lakunk. A gáz sajnos még nincs be­kötve, így a cserépkály­hákat fűtjük fel. Mégpe­dig nem is keveset, mert többnyire négy-öt kály­hába kell begyújtani na­ponta. A szén drága, s nagyon sok munka van vele. Egy idényben több­ször is veszünk szenet, azt bepakolni, majd a fűtéshez kannánként be­hordani fárasztó. Kárpó­tol viszont a kályha me­lege, aminek nincs párja. Szikszai Szilvia konzervgyári dolgozó Kérdezett és fényképezett: Lefler György J ósavárosban, átlagla­kásban lakom a csalá­dommal, ahol a távhő melegíti fel téli fagyossá­gunkat. Tulajdonképpen nincs bajom a szolgálta­tással, a meleggel, néha mégis mérgelődöm. A jó- savárosi fűtéskorszerűsí­tést alighanem a mi pén­zünkből is szorgalmazták (merthogy nálunk nem volt rá igény). Azt sem tudom megérteni példá­ul, hogy mi szükség van a távhőnek piackutatók foglalkoztatására. Csák István VÁLLALATI ÜGYFÉLGAZDA

Next

/
Oldalképek
Tartalom