Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-21 / 220. szám

1999. szeptember 21., kedd 7. oldal HÍREK □ Felújítás A nyári hónapokban közhasz­nú munkások felújították a kálmánházi álta­lános iskolát. Ahol szükséges volt, újrafestet­ték az olajlábazatot, kifestettek két tanter­met, valamint a folyosó is megszépült. □ Főzőkonyha Százötven adagos főző­konyhát adtak át szeptember elején Tiszate- leken az általános iskola Kossuth u. 36. szám alatti épületében. Az új konyha az óvodások, az iskolások és a szociálisan rászorultak ré­szére főzi a finom ebédet. A megyei terület- fejlesztési tanács hárommillió forinttal, a ti- szateleki önkormányzat hétmillió forinttal já­rult hozzá a beruházáshoz. □ Szakmai kirándulás A baktalórántházi gyermekcentrumhoz tartoznak a nyírszőlősi lakásotthonokban élő fiatalok, illetve az otta­ni dolgozók is. A fiatalokra felügyelő felnőt­tek az elmúlt héten Újhután szakmai kirán­duláson vettek részt. Ahol könnyű a nyelvgyakorlás Nyíregyháza (Sz. I.J — Két hetet töl­tött egy tanfolyamon Svájcban Tóth Éva Mária, a nyíregyházi Hunyadi Mátyás Általános Iskola német sza­kos tanára. A pályázaton nyert út tapasztalatairól, élményeiről beszélgettünk. — Röviden úgy jellemezhetném: hófödte hegycsúcsok, rendezett települések, minde­nütt csodálatosan nyírt füves területek, tiszta alpesi falvak — mondta a tanárnő. — Tájanként változik a vidék, és a beszélt nyelv is. A lakosok a svájci németet, a franciát és az olasz nyelvet beszélik. A gyermekek az irodalmi német nyelvet az iskolában tanulják meg, mert sok nyelvjá­rás és tájszólás jellemzi az itt élőket. A la­kosság 80 százaléka német ajkú. O A német nyelven kívül az iskolában mi­lyen idegen nyelvet tanulnak a gyerekek? — Első osztályban egy idegen nyelvet, a franciát tanulják a sájci németek, és a ne­gyedik vagy ötödik osztályban a francia mellett az olasz nyelvet is oktatják. Fel­sőbb osztályokban a svájci német diákok már az angol nyelvet is tanulják. A svájci németek példaértékűek lehetnek, mert ők jól beszélik a francia nyelvet is, sőt még az olaszt is. Persze, náluk a nyelvgyakorlás könnyű, mert országhatárok átlépése nél­kül tudják gyakorolni a nyelvet, ugyanis csak egyik kantonból a másikba kell utaz­ni. A többnyelvűséget segítik a vegyes há­zasságok is. □ Milyen jellegű volt a továbbképzés? — Jól szervezett, magas színvonalú ta­lálkozó volt. Előadásokat hallottunk német nyelven a nyelvoktatás fontosságáról, az idegen nyelv szerepéről, valamint az or­szág nyelvoktatásának helyzetéről. A tize­negy fős csoportunk tagjai főleg Kelet-E- urópa országaiból utaztak ide. A csoporton belül a kommunikáció eszköze a német nyelv volt. Svájc bemutatása sem maradt el. Sok kirándulás, városnézés jellemezte a programokat. Egy hetet Zürichben, egy he­tet pedig Locarnóban töltöttünk. A kirán­dulások során a környező településeket is megnéztük. Mindenütt természetes, hogy több nyelven is kérdezhet a turista. Tole­ránsak az itt élők, a svájci tartózkodásnak, hidegségnek nyomát sem találtam. A születésnapi és névnapi gratulációs hirdetések ára 500 Ft. Nyírszőlősön BREZINA JÁNOSNAK 70. születésnapja alkalmából sok boldogságot és hosszú életet kívánnak: felesége, gyermeke és családjaik, unokái és dédunokája *332808/lK* Farkas­tartás Lapunkban is beszá­moltunk arról, hogy a Tolna megyei Bölcskén a közel­múltban megvédte bajnoki címét Nap­kor, s ismét Magyar- ország legerősebb falujának bizonyult a nyírségi település. A versenyről kap­tunk egy fényképet, amely a győztes csa­pat egyik tagjáról, Antal Ferencről ké­szült farkastartás közben. Mielőtt bár­ki viccelődne a két kis zsák láttán, elá­ruljuk, a zsákok sú­lya egyenként tíz ki­logramm Amatőr felvétel Az ifjú képregényíró M. Magyar László Nyíregyháza, Oros (KM) — Minden bizonnyal nagyon várták már az idei tanévet az orosi Herman Ottó Általá­nos Iskola diákjai. No, nem­csak azért, mert ismét kézbe vehetik a tankönyveiket, ha­nem azért is, mert megimer- kedhetnek Szürke Villám to­vábbi kalandjaival. Szürke Villám ugyanis egy kép­regény hőse, a 6. b. osztályos Szürke Villám kalandjainak a borítója KM-reprodukció Szeder Dóra képzeletének szü­lötte. A farkaskutya kalandjai­nak két részét már bemutatta az iskolaújság, s nemsokára követ­kezik a harmadik rész. — Ahogy vissza tudok emlé­kezni, már hároméves korom­ban sokat rajzoltam — meséli Dóra. — Már az óvónők felfigyel­tek arra, hogy szépen rajzolok. Hatéves voltam, amikor megtet­szett egy rajzfilm, s azt megörö­kítettem papíron. Később már magamtól találtam ki története­ket, amelyeket meg is rajzoltam. Ilyen történet például Szürke Villám, a farkaskutya kalandja. Főleg kutyás történeteket talá­lok ki, mert nagyon szeretem ezeket az állatokat. Sajnos, ott­hon nem tarthatunk kutyát, de szerencsére a közelben lakik nagypapa, így ott rendszeresen találkozhatom kiskutyámmal, Morzsival. — A rajzoláshoz sok segítséget kaptam Kalyibás Éva Katalin tanárnőtől. Szoktam indulni rajzversenyeken is. Régebben egy vadasparki rajzversenyt megnyertem, valamint győztem egy falubulin is az aszfaltrajz­versenyben. A kedvenc tantár­gyam a rajz, de szeretem az iro­dalmat is. A szabad időmben fő­leg rajzolok. A bizonyítványom kitűnő volt az elmúlt tanév vé­gén, ez azt is jelzi, hogy nem Szeder Dóra A szerző felvétele megy a tanulás rovására a rajzo­lás. A tanítási órákon nincs időm gondolkodni a következő képregény témájáról, de a szüne­tekben, vagy a hazafelé tartó úton jönnek az ötletek. A nyáron is sokat rajzoltam, akkor készült el Szürke Villám harmadik ré­sze, illetve megszületett az új té­ma: Riki és a boszorkány átka. Riki is egy kutya, mégpedig egy szibériai husky. Van egy testvé­rem, Balázs, ő még csak négy­éves. Ő is rajzolgat, de még csak vonalakat húzogat, karikákat rajzol. A beszélgetés végén természe­tesen nem maradhatott el a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdés sem. Dóra gondolkodás nélkül, magabiztosan válaszolta: — Képregényíró! Emlékek Hollandiából Baktalórántháza (KM) — Az elmúlt nyáron a bak­talórántházi gyermek­centrumtól kilenc fiatal utazhatott Hollandiába üdülni. Közöttük volt a 11 éves Pri­mo Adrienn is, aki az élmé­nyeit lapunkkal is megosz­totta. — Az elmúlt három év té­li és nyári szüneteiben ven­dégül láttak már Hollandiá­ban, igy az idei utam sor­rendben a hatodik volt. Wolle városában egy házas­pár fogadott engem és Lász­ló testvéremet. A korábbi években több testvéremmel mentem, de most a holland házaspárnak született egy kisbabája, ezért csak ketten utaztunk. Sokat játszot­tunk, kirándultunk Hollan­diában. A házaspár nem tud magyarul, hollandul be­szélgettünk, ugyanis sok szót sikerült már megtanul­nunk. Minden bizonnyal jö­vőre is meglátogatom őket. — Az idei nyaram egyéb­ként nagyon jól telt, az ott­honnal voltunk Tiszatele- ken egy táborban, nyaral­tam nagymamámnál Nyír­egyházán, és sok szép emlé­ket őrzök Hollandiából is. A fafaragás harangodi mestere Nemrég gyerekeknek készített játszóteret: hintát, libikókát Műkincsek nyomában Nyíregyháza (KM) — Bécs az úticélja a nyír- gyházi Művészeti Szak- középiskola képzőművé­szeti tagozatán tanuló diákoknak a hét végén. Minden bizonnyal kevés lesz a tervezett két nap az osztrák fővárosban, hiszen rengeteg a látnivaló. Épp ezért igyekeznek majd a növendékek minden percet kihasználni. Pénte­ken indulnak el Nyíregyhá­záról a diákok Mosonma­gyaróvárra, ott lesz ugyan­is először a szállásuk. Másnap érkeznek meg Bécsbe, hogy aztán az eddig csak könyvekből ismert épületeket, képzőművészeti alkotásokat személyesen is láthassák. A látnivalók so­rából nem maradhat ki a Stephansdom, a Hofburg, a kincstár, a művészettörté­neti múzeum. Az esti séta során felkeresik a városhá: zát, a Parlamentet, a szín­házat és az operát is. Nagykálló (Sz. Cs.) — A kézü­gyességet, az arra való haj­lamot általában a családban őseinktől örököljük. Tordai János 47 éves nagykállói népi fafaragó is azt vallja, na­gyapjától örökölte képességét: Il­lés Mihály juhásztól, aki szikár ember volt, magyaros pödrött bajusszal és csintalan szemekkel nagyon szépen tudott faragni. — Már gyermekkoromban is farikcsáltam, mindig szerettem e foglalatosságot. 1983-ban az or­szágos népművészeti kiállításon Furulyázó pásztor munkámmal Gránátalma-díjat kaptam. Aztán 1986-ban a Népművészet Ifjú Mestere címet szereztem meg. Örök szép emlékem, amikor a Népművészeti Múzeum díszter­mében, abban az évben kategóri­ámban egyedül az oklevelet át­vettem. Az évek alatt sokfelé ki­állításokon vettem részt: Buda­pesten, Nyíregyházán, Kecske­méten, Tokajban, Hajdúszobosz­lón, sőt külföldön Poznanban, Metzingenben is. 1996-ban orszá­gos népművészeti pályázaton elsődíjas lettem, 1997-ben pedig elnyertem a Népi Iparművész cí­met. Az idén az életmű kiállítá­Tordai János som volt Nyíregyházán a Korona Szálló galériájában, ahol mint­egy 40 alkotásomat láthatták az érdeklődők egy hónapig. Egyéb­ként Harangodon a Téka-tábor gondnoka vagyok. Az itteni épü­letek, szobrok díszítésében, ké­szítésében benne van a mun­kám, nemrég gyerekeknek készí­tettem játszóteret: hintát, libikó­kát, játékokat fából. A táborok idején én oktatom gyerekeknek, A szerző felvétele felnőtteknek a fafaragást. Büsz­kén mondhatom, mindig sok az érdeklődő. — Nagy örömömre szolgál, hogy két fiam szintén szereti a famunkákat. Kiváltképp a kisebb Zoltán viszi tovább a mestersé­get, aki már részt vett amatőr al­kotók kiállításán, sőt a megyé­ben igen sok településen vannak munkái emlékművek, faragott oszlopok, kopjafák formájában. NYÍRSÉG

Next

/
Oldalképek
Tartalom