Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-17 / 217. szám

1999. szeptember 17., péntek HÁTTÉR 3. oldal Nem szívesen lennék manapság egy kis település polgármestere — hacsak nem Sopron vagy Szentgotthárd mellett kérné­nek fel e poszt betöltésére. Ilyen megtisztel­tetés egyelőre nem fenyeget, de a váloga­tós kedvem talán így is magyarázatra szo­rul. Most heves parlamenti vita dúl amiatt, hogy a kormány fontolóra vette: talán csök­kenti azt az összeget, amelyet a polgárok személyi jövedelemadójából az önkormány­zatoknak visszajuttat. A hírek szerint a sze­mélyi jövedelemadónak csak az 5 százalé­kát kapnák meg az idei 16 százalék helyett. Az ellenzék viszont nem tűnik szűkmarkú­nak: indítványa szerint 35 százaléknak kelle­ne az önkormányzatoknál maradni. A szá­mokkal lehetne játszadozni, miként azzal is, hogy a hatalom egykori gyakorlói miért ép­pen most lennének ilyen nagylelkűek, s mi­ért nem léptek akkor, amikor módjukban állt volna, de ez nyomban elterelné az igazi okról a figyelmet. Nem is olyan régen egy fővárosból a szatmári szegletbe érkezett szakember azt fejtegette: milyen jó lenne, ha minden tele­pülés leginkább a helyi bevételeiből gazdál­kodna, mert az olyan lokálpatrióta dolog. Lehet, hogy elnézte a térképet, mert eléggé zavart mosollyal fogadta megyénk közéleti személyiségeinek reagálását: az Isten ment­sen meg minket egy ilyen verziótól! Azon­nal meg is indokolták visszás érzéseiket: itt kérem kevesebb az emberek jövedelme, így kevesebb adót is fizetnek, ergo kisebb a visszaosztható összeg. Lézengenek a nagy forgalmú multik, s a Magyarországra érkező külföldi befektetők közül cirka minden huszadik vág itt vállalko­zásba. Egy kis település helyzete annyival is könnyebb, hogy az egyszerű emberek kertjéből kikerülő zöldség és gyümölcs ára az osztrák vendégnek bagó, viszont busás ha­szon a gazdának. Aki semmivel sem dolgozik ugyan kevesebbet, de többet sem, mint az ukrán vagy román határ mellett küszködő ember. Ezért ne csodálkozzon senki, hogy itt fenntartással örülnek, ha a Balaton mellett rekordokat dönt a turizmus bevétele. Csak tudnám, hogy mit pepecselsz már egy Órája?... Ferter János rajza HÍREK □ Zempléni túra Az E-misszió egynapos túrát szervez szeptember 18-án Zemplénbe. Gönc és Hejce között 15 kilométeres sétát terveznek. A résztvevők az egyesület botani­kus és ornitológus tagjainak segítségével megismerhetik a vidék élővilágát. □ Gépkocsit nyertek Augusztus 31-én tartották Budapesten a gépkocsinyeremény- takarékbetétkönyvek sorolását. Megyénkből a következős sorszámú betétkönyvek tulaj­donosai az alábbi autókat nyerték: 20 ezer Ft-osok közül 14 5002411 Suzuki Swift 1,3 GLX, 10 ezer Ft-osok közül 14 0152531 Peugeot 106 ACTIV 5A 14 0154481 Peuge­ot ACTIV 5A, 5 ezer Ft-osok közül 14 0914454 Peugeot 106 ACTIV 3A. □ Méhészrandevú A Magyar Méhészek Első Világtalálkozója Gödöllőn lesz október 24-26-án. A megyei érdeklődőket máris vár­ja a megyei egyesület elnöke, Hetey Miklós (42/385-604). A flamandok figyelnek Záhonyra A Genti Vásáron zárt körű szemináriumot szerveztek belga befektetőknek A genti kikötő halaskofája eddig még nem hallott a távoli szárazföldi kikötőről Archív felvétel Galambos Béla Záhony, Gent (KM) — Az iga­zi főszereplő Záhony volt a Genti Vásár múlt keddi ma­gyar napján, számolt be örömmel személyes benyo­másairól lapunknak Kovács Ferenc a Záhony és Térsége Fejlesztési Kft. ügyvezetője. A vásár területén lévő hotel: a Holiday Inn Expo különtermé­ben 90 belga üzletember jelent meg a szervező Kelet-Flandriai Fejlesztési Ügynökség (GOMOV) és a Genti Kikötő meghívására, hogy közelebbről megismerked­jenek a záhonyi projekttel. Az angol nyelven tartott tájé­koztatók sorát Balázs Péter a GM helyettes államtitkárának a magyar gazdaságról és a kelet­magyarországi befektetési lehe­tőségekről szóló előadása nyitot­ta meg. Eztán a budapesti Belga Nagykövetség Flamand Kereske­delmi Kirendeltségének attaséja Koen Haverbecke számolt be a magyar-belga kapcsolatok ala­kulásáról, üzleti lehetőségekről. Látványos CD-lemez A záhonyi delegáció — Kovács Ferencen kívül tagja volt Haász Zoltán a Magyar Fejlesztési Ban­kák Záhony szakértője, Kádár András a MÁV Rt. Záhony-Port igazgatója és Háda Imre Záhony polgármestere — bemutatkozó előadását multimédiás eszközök­kel tette látványossá. A fejlesztési kft. által pályázati pénzből frissen elkészíttetett CD-lemezről rendkí­vül szemléletesen mutatták be a térséget, kelet kapuját és a száraz­földi kikötő fejlesztési projektet. Ugyanezt tette ezután, persze fla­mand szemüvegen át Ignaz Du­pont, a Genti Kikötő kereskedelmi igazgatója és a GOMOV direktora Johan Declerc is. — A megjelent üzletemberek komoly érdeklődést mutattak Záhony illetve a záhonyi projek­tünk iránt. A háromórás konfe­rencián igen aktívan vettek részt, több észrevételt is tettek. Még ott megállapodtunk abban, hogy az érdeklődésre való tekin­tettel még idén novemberben Zá­honyban tartunk egy flamand- magyar üzletember-találkozót. — emlékszik vissza a további si­kerekkel kecsegtető genti bemu­tatkozásra Kovács Ferenc. Tavasszal indult Emlékeztetőül felidézzük a Géni­ben történtek előzményét: idén tavasszal szerződést írtak alá Nyíregyházán arról, hogy fla­mand kormánytámogatással üz­leti és logisztikai központot ala­kítanak ki jövő év végére 220 millió forintos költséggel Zá­honyban. E célra a záhonyi „szá­razföldi kikötő” központi helyén egy MÁV által a kft-be apportált háromszintes épületet alakíta­nak át. A beruházás forrásai: 110 millió forint támogatás a regio­nális Phare-programból, 20 mil­lió a Megyei Fejlesztési Tanács­tól, 70 millió a flamand kor­mánytól. A záhonyi logisztikai központ az átrakókörzet és a határátkelő lehetőségeire épít. Flamand rész­ről ezért kapcsolódott a prog­ramba Gent város, hatalmas lo­gisztikai tapasztalatokkal ren­delkező (tengeri) kikötője, s vet­tek részt már a nyíregyházi szerződésaláiráson is a kikötő irányítói. Ignace Dupont keres­kedelmi igazgató már akkor be­jelentette: a szeptemberi Genti Vásáron nem csupán Magyaror­szág lesz a hivatalos vendég, de ott zárt körű szemináriumot szerveznek belga befektetőknek Záhonyról, s az itteni üzleti le­hetőségekről. Derűs kilátások A nyár elején megyénkben járt kereskedelmi attasé, Haverbecke a Kelet-Magyarország kérdésére megerősítette, hogy a nyíregyhá­zi flamand centrumhoz hasonló­an a flamand kormány részt kí­ván venni a Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet logisztikai és üzleti központjának kialakítá­sában is. Ugyanis földrajzi hely­zeténél fogva erre a központra még igen jelentős szerep és ha­talmas logisztikai feladatok vár­nak — utalt a záhonyi térség ha­zánk európai uniós csatlakozá­sát követő kiemelt szerepére a flamand gazdasági diplomata. Sütőtökfesztivál Nagydoboson KAllai Krisztina Budapest-Nagydobos (KM) — Második alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Sütőtök Fesz­tivált Nagydoboson szeptember 19-én. Balogh József, a község pol­gármestere budapesti sajtótájé­koztatóján informálta lapunkat a részletekről: — Ezzel a rendezvénnyel em­lékezünk a hajdani és a mai nemzetközi hírű sütőtök ter­mesztésére. A dobosi tök a szá­zad első harmadában igazi világ­hírt vívott ki magának, s az itt termett sütnivalók messze, hatá­ron túlra is eljutottak, öregbítve a kistelepülés jó hírét. E célért, a régi rang helyreállításáért tevé­kenykedünk, amikor idén is megrendezzük a Sütőtök Feszti­vált. Díjazzuk a legigazibb nagy­dobosi sütőtököt, és az ország minden tájáról érkezők ringbe szállnak a legnagyobb és legfor- másabb elismerő címért. — A programra 4-5 ezer látoga­tót várunk, ahol ökörsütésre, mé­hészbemutatóra, népművészeti egyesületek fellépésére is számít­hatnak a résztvevők. Községünk 780 éves fennállásának emlékére rendezett ünnepségsorozaton pá­lyázatot hirdettünk „Tervezzünk lógót a tökfesztiválra!” címmel. A helyi pályázók legjobbjait dí­jaztuk, a képviselő-testület azon­ban Czombáné Bartha Ágnes ló­góját találta érdemesnek arra, hogy szerte a nagyvilágban kép­viselje a tökfesztivált. A díjakat Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a rendezvény fővédnöke adja át. Köszönettel tartozunk az Agrár- marketing Centrumnak, akik a rendezvény költségeinek 3/4-ed részét átvállalták. Alkotmány­ellenes Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — Korábban hírül adtuk: a Kereskedelmi Alkalma­zottak Szakszervezete (KASZ) az Alkotmánybí­rósághoz fordult a Mun­ka Törvénykönyve né­hány pontjának módosí­tása miatt. Ezek közül a kereskedelmi alkalmazottakat legérzéke­nyebben az úgynevezett lel­tárfelelősség szabályának módosítása érinti — tudtuk meg Mrenkó Lászlótól, a KASZ megyei titkárától. Paradoxon, hogy az emlí­tett módosítás egy 1952-es (!) rendeletre épül, mely a tár­sadalmi tulajdon védelmét az állampolgárok kötelessé­gévé tette. Ma viszont a ke­reskedelem több mint 90 szá­zalékban magánkézben van. A leltárhiány kockázati és nem kártérítési felelősség, keletkezési oka ismeretlen, nem bizonyítható, hogy az alkalmazott hibája okozta. (Más kérdés, ha bizonyítot­tan a munkavállaló a vét­kes.) Ha a leltártöbblet — melynek keletkezési oka szintén ismeretlen — a mun­káltatót illeti, akkor képte­lenség, hogy a veszteséget a munkavállalóra hárítsák. Az új jogszabály szerint viszont hathavi átlagkere­setnek megfelelő összeget vonhat le a munkáltató az alkalmazottól leltárhiány cí­mén, ami a munkavállaló megélhetését veszélyezteti. Az Alkotmánybíróság alapelvei szerint a jogsza­bálynak olyan világos, egy­értelmű megfogalmazást kell tartalmaznia, hogy minden érintett tisztában legyen jogi helyzetével, ahhoz igazíthas­sa döntéseit. A leltárhiá­nyért való felelősségnek a Munka Törvénykönyvében megszületett szabályozása nem felel meg az említett kritériumnak, tehát alkot­mányellenes. Káka tövén költ a ruca ______________________/______ SzilvAsi Csaba ____________________ Itt, Szatmár csücskében, az Erdőháton, a gátak közt meg­bújó gyönyörű tavacskák egyi­kén a káka haragoszöld levelei suhintanak végig a levegőn, sásmező bizsereg a csendben, összecsapja ezernyi-ezer kard­ját, amelyeknek súrlódását in­kább lehet látni, mint hallani. Fel-felsóhajt a nádas, árnyé­kos aljában nincs mozgása a törékeny szárnak, amely csak addig hajlik, amíg könnyen ki­térhet az erőnek. Gyönyörű itt a hínáros vizek hallgatag biro­dalmában. — Laci barátom, aki vérbeli horgász, halász és vadász, régi ígéretét váltotta be: külföldi ven­dégem kedvéért egy vadkacsava- dászatot szervezett. A kocsiban elmondtam Antonionak, hogy kacsázni megyünk, s ebben az az érdekes, hogy az olasz „anitra” szónak megfelelő magyar „ka­csa” a „vadászat” jelentésű „cac- ciá”-t idézheti fel előtte. „Kocsi”, „kacsa” minden a vadászatról csacsog neki magyarul. A szép hangzású „cacciatore” szónak a mi nyelvünkben a „vadász” a megfelelője. „Vadasz”, „vadasz” — ismételgette elégedetten „cac­ciatore” barátunk. — Ez csak afféle magánva­dászat, mert mindössze hár­man vagyunk. Meg Laci két gyönyörű vizslája. Combtövig érő gumicsizmát húzunk a lá­bunkra, azt is csak a „flanc” kedvéért — ha már itt va­gyunk, adjuk meg a módját, hi­szen nemigen fogunk mi vízbe gyalogolni. Arra itt vannak a kutyák. Én még se szelídre, se vadra puskát soha nem fogtam. Nem a vadásznak, hanem a vadnak szurkolok. Most is inkább a természet érdekel. Mert gyö­nyörű itt minden. Sóstó parti részére emlékeztet, ahol tize­nöt éves koromban egy bérelt csónakkal a nővéremet úgy be­vittem a sásba, hogy alig tud­tam azokkal a fránya rögzített, dupla evezőkkel valahogy ki­kecmeregni onnan. Aztán csak belejöttem a „hajózásba”. Amíg a két vadász az előké­születekkel foglalatoskodik, el­gyönyörködöm egy vizitök le­velén sütkérező levelibékában, ebben a természet által csodá­latos áramvonalasra formált, két gyémánt szemmel és az ezeket körülvevő, szimmetri­kusan elrendezett aranycirá­dákkal dísztett parányi ékszer­dobozban Estére egyre több szárcsa és vizityúk jelenik meg körülöt­tünk. Figyelem a káka tövén meglapuló rucacsaládot, amint a körben csavargó halászsas árnyéka átsuhan felettük. Előttem minden zöld, amire a tekintetem esik: a nád, a víz, az árnyék. Annyira elmerülök a természet élvezetében, hogy egy táncos szitakötő aligha­nem kettéfűrészelt fának néz, amikor leszáll a vállamra. Tár­sa száraz szárnya rezeg a leve­gőben. Ahogy megy le a nap, egyre több szúnyog jajszava hallatszik. Szürkületkor végre megszó­lalnak a puskák is. A két vizs­la boldogan rohan a nád közé pottyant kacsák után. Mind­össze hármat lőnek a fiúk, de ezek szép kövérek. Antonio már bejelentette, hogy holnap „anitra con méla” -t, vagyis al­más kacsát csinál belőlük. Én ugyan jobban szeretem a füs­tölt szalonnával tűzdelt vadka- csasültet, de hadd teljen kedve a vendégnek, hadd szakácskod- ja ki magát nálunk is olasz módra. IVIire teljesen besötétedik, s a nádas eldajkálja a kis szel- lőcskét, mi is megindulunk ha­zafelé „Finita la caccia”. Vége a vadászatnak. Adó és juss Nyéki Zsolt _______________ ÉLETKÉPEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom