Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-14 / 214. szám
1999. szeptember 14., kedd Keleti HÁTTÉR 3. oldal A kakas Szőke Judit (3nvallomás-félére késztetett az a hangulat, mely a tíz évvel ezelőtti, leánykori nevén rendszerváltásnak nevezett, történelmi eseménysor közeledtén lebeg az ország felett. (Kár, hogy a nyugati határnyitás ürügyén megint kezdődik az érdemek ellopkodása!) Mi, akkori harmincasok tanúi lehettünk annak, hogyan omlott össze a kommunista rendszer (talán túl váratlanu), hogyan alakultak meg sürgős egymásutánban a pártok (talán idejekorán, s nekik szól a Churchill-i figyelmeztetés: jaj annak a pártnak, mely nem szabadul meg idejében az alapító atyáktól). Láttuk, hogyan ugrottak ki az ismeretlenség homályából politikusok (talán túl hirtelen), éreztük, hogyan csap le ránk a tervgazdálkodásból a piacgazdaságba átmenet (meglepetésszerűen). Nem voltunk sem bátrak, sem gyávák: Még emlékszünk a Pozsgay-korszak- ra, az ellenzéki kerékasztalokra... Lelkes voltam akkor, naív és gyanútlan. Azt hittem, nem tűnik már át az új rendszer selyemálarcán egyetlen csipetnyi bolsevizmus sem, s az emberi lényben meglévő mérhetetlen hajlandóság az öncsalásra is egy csapásra a múlté lesz. Hittem, hogy minden bajért az elődöket okolni — ősi trükk a politikában —, egyszer kimegy a divatból. Hogy örültem, ha vígan röpködtek a zászlók! Nem vagyunk a Kádár-korszak legszabályosabb neveltjei. De vajon én, aki alig harcoltam, s nem szöktem át a zöldhatáron, generációtag vagyok-e már? Egyáltalán generációval állunk szemben? Milyen furcsa, hogy nem szoktunk például Hitler-generációt emlegetni, ellenben van beat- és nyugatos nemzedék, vannak fényes szellősök. Hát, akkor mi lennénk itt a folytatás, mi vagyunk a rendszerváltósok? Az már elég a nemzedéki léthez, hogy egy percre elhittünk valamit, s olyannyira megszerettünk valami szép és illékony ügyet, hogy az aztán soha többé ki sem megy a fejünkből? 1848 már 1790-ben kezdett el készülődni •— a rendszerváltást is ki kellett hordani. De a költő szavai 1989 őszére is igazak: nem a kakas szavára kezd virradni, a kakas azért kiált, mert virrad. Válaszút No most akkor merre? Ferter János karikatúrája ; ___I □ Államalapítási ünnepség Hogyan készül fel Nyíregyháza az államalapítás ezeréves évfordulójának megünneplésére? Milyen szerepet kapnak a társadalmi szervezetek — ez a témája a Dialóg Nyugdíjas Egyesület szeptember 14-én 15 órakor kezdődő rendezvényének. □ Idegenforgalmi pályázat Folyamatosan, minden hónap 20-án 24 óráig lehet beadni a turisztikai oktatásra vonatkozó pályázatokat. A Gazdasági Minisztérium pályázati kiírásai a következő interneteimen is megtalálhatók: www.hungarytourism.hu □ Vért adhatnak A máriapócsi művelődési házban 8-12 óra között, a vásárosnaményi ELIT Ruhagyárban pedig 9.30-13.30 között várják a Vöröskereszt szakemberei az önkéntes véradókat. Harminckilencezer forint nettóban Nálunk nőtt legnagyobb mértékben az ipar, viszont itt a legkisebb az átlagkereset Mátészalka a régióban megkülönböztetett szerepre készül Elek Emii felvétele Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — Új helyzet: megalakult a hárommegyés Észak-Alföldi Régió; ezen túl a különböző döntések előtt érdemes lesz az országos és megyei adatok egybevetése mellett a régió számaival is megismerkedni, az információ érték. Nagyok a távolságok és az eltérések Jászberénytől Záhonyig, Kunszentmártontól Csengerig. Megyénk pozícióit javítja, hogy az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. székhelye Újfehértón lesz, Mátészalkán pedig Phare-iroda kezdi meg munkáját. Olyan jelentős régiós szakbizottságok székhelye lesz megyénkben, mint az agrár- és vidékfejlesztési, valamint a vállalkozásfejlesztési bizottságé. Ismerni egymást A régió megalakulása kényszeríti, hogy megyénk gazdasági szakemberei mind többet tudjanak az új társakról. Az érvelésekhez, gazdasági pályázatokhoz a továbbiakban ez elengedhetetlen lesz: fontos a régiós részesedések, a trendek ismerete. Aki piacot akar szerezni, beruházni szándékozik, jó, ha tud a régiós partnerekről. Mindezekhez segítséget nyújt a KSH megyei igazgatósága is, amelynek negyedéves tájékoztatójában első ízben megjelent az Észak-Alföldi Régió fejezete is. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy sok tekintetben hasonló gondokkal küszködnek a régiós megyék. Van azonban néhány terület, ahol Szabolcs eredményei kellemes meglepetésre utalnak. Ilyen például az ipar több adata. A termelés volumene megyénkben az idén mintegy kilenc százalékkal növekedett, ami jelentősnek tekinthető (Szolnokban kis mértékben nőtt, Hajdúban alig változott). Még érdekesebb adat, hogy az ipari értékesítésből a kivitel aránya megyénkben 56 százalék, amely két százalékkal meghaladja az országos átlagot. Ez az arány a régióban csupán 38. Hajdú megye ipari árbevételének negyede, Szolnokénak fele származik külpiaci eladásokból. Közös gondok Az ár- és a belvizek az egész régiót sújtották, ami érzékelhető a mezőgazdaság szinte minden területén. Mindhárom helyen nagyon magas a be nem vetett szántóterület aránya, megyénkben például kétszerese az országos átlagnak, de a régió szintjén is másfélszeres. Az Észak-Alföldön működő gazdasági szervezetek száma hat hónap alatt négy százalékkal bővült és június végén meghaladta a kilencvenötezret. Ezer lakosra 56 vállalkozás jutott, a térségek átlaga 76. Ez azt mutatja, hogy más régiókhoz mérve gyenge a vállalkozási aktivitás, s ebben megyénk régión belül is a sor végén áll. Mennyit keresünk? Nincs nagy különbség a régió három megyéjében a keresetek között. A havi nettó átlagkereset a régióban harminckilencezer forintot ért el. (Ez az egy évvel korábbihoz képest tizenkét százalékkal lett több, ami három százalékos reálérték-növekedésnek felel meg.) A régión belüli korábbi kereseti különbségek stabilizálódtak: a szabolcsiak négy százalékkal kevesebbet keresnek, mint a Szolnok megyében élők, a Hajdú megyeiek pedig három százalékkal többet. A régiós keresetek átlaga a magyarországinak csupán nyolctizede. Ha pedig mondjuk lenne egy dunántúli vagy egy budapesti átlag, akkor valahol a felénél tartanánk. Határ menti barátkozás Vállaj, Csanálos (N. L.) — Hagyományteremtő rendezvényre készülnek közösen. A német nyelv tanulására biztatnak, ápolják a sváb hagyományokat. Két magyar és két romániai község vezetői, képviselői találkoztak vasárnap a határ túlsó oldalán lévő Csanáloson, ott hangottak el az előbbi mondatok. A négy polgármester: a válla- ji Révész Antal, a mérki Kárpáti István, a csanálosi Mellau József és a mezőfényi Tempfli Tibor megállapodott abban, hogy október 20-án Vállajon Szent Vendel napján a négy község lakói körmeneten és közös istentiszteleten vesznek részt. A misét a szatmárnémeti püspök celebrálja. Ezen a napon reggel 7-től este 7 óráig átjárható lesz a Vállaj melletti határ. Az elképzelések szerint ezen túl minden évben lesz Vállajon ilyen rendezvény. A vasárnapi találkozón a négy település labdarúgócsapatai körmérkőzést játszottak, este a csanálosi kultúrházban magyar és német zene szórakoztatta a résztvevőket. Nagykövet a főiskolán Nyíregyháza (KM) —Szeptember 14-én 14 órai kezdettel tartja évnyitóját a Bessenyei György Tanárképző Fiskola Európai Tanulmányok Központja, amelyen a Finn Köztársaság budapesti nagykövete Hamu Halinen angol nyelven tart előadást Finnország mint az Unió soros elnöke és Magyarország csatlakozása az Unióhoz címmel. Ezt követően a főiskolán megnyitják a Sziklaország című finn fotókiállítást. A finn nagykövetet fogadja a megyei önkormányzat elnöke, Zilahi József, majd Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere. A nagykövet délután a Bencs-villában találkozik a nyíregyházi Magyar-Finn Baráti Egyesület tagjaival, illetve mindazokkal a finn barátokkal, akik a közelmúltban jártak testvérvárosunkban, Kajaaniban. Az összejövetelre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Peremkutatás Nyíregyháza (KM) — A Debreceni Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara és a Salgótarjáni Népjóléti Képzési Központ közös gondozásában tudományos kiadványt jelentettek meg Peremvidék címmel, amelynek témája: Szociális kutatások Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében. A kiadványt szerdán mutatják be az egészségügyi főiskolán. Azok a régi szép idők Bodnár István Bármilyen szomorú, fogyatkoznak a szabadságunk tünékeny napjai, és már csak emlék marad a napfényes nyári vakáció. Oda a gondtalan, délelőttbe hajló nyújtózkodás, amikor nem kellett az ébresztőóra csengőjére figyelnünk, munkába sietnünk. Néhány napra esetleg el is utazhattunk, és a nyári napsütésben, vízparton mélázva figyelhettük a hűtött sör habjának gyöngyözését. Boldog szép idők! Bizony így történt ez régen is, eleink is akkurátusán megadták a módját a szabadságolásnak. Örvendeztek annak, — miképpen mi is — hogy több időt fordíthatnak a családra, birtokra, nyeregbe vagy szekérre pattanhattak, elutaztak a kanyargós Tisza- partjára, vagy akik megengedhették maguknak, azok esetleg a tündérszép Abbáziába. Jogot formáltak ők is a pihenőnapokra. Már-már gyanítom, hogy hajlamosak voltak arra is, hogy némi nagyvonalúságot is megengedjenek e téren maguknak. A családi iratok rendezgetése során kezembe akadt egy régi, közel száztízéves dörgedelmes levél, amelyet a nyíregyházi királyi törvényszék elnöke kézzel írt a tekintetes Vay Péter Kir. járásbíró úrnak Kis- várdára 1890. december 20-án. A kissé cikornyás, kézzel írt szöveg szerint: „Folyó évi Ok- toberjéről 394/890 év szám alatt tett jelentésében jelezte bíró úr, hogy a részben adott engedélyezéstől eltérően, még több bírósági hivatalnok és bíró is szabadságon leend. Menynyiben pedig e jelentés óta azt, hogy az illetők működésüket megkezdték-e, mind ezideig nem jelentette, felhívom bíró urat, hogy a hiányzó jelentést haladéktalanul tegye meg. Mivel pedig az évi szabadságoknál azt látom gyakorlatba vettnek, hogy az engedélyezett idő a szabadságoknál meg nem tartatott, ugyanazon jelentésbe foglalja bíró úr a bírák és az öszes alkalmazottak ez évben mikor és mennyi tartamban élvezték szabadságukat.” Lehet, hogy a bíró urak közül egynéhány kicsikét többet pihent és nagyvonalúan fogott a plajbásza? Netán elsinkofált néhány munkanapot? Mig szépapáink megérdemelt a pihenőnapokat töltötték, addig hitveseik talán már a téli nehéz időre gondoltak. Szintén ebből az időből, vagy talán egy két évtizeddel korábbról származik szépnagyanyám kézzel írt szakácskönyve is. Örömmel konstatálom ő és kortársai leleményességét. Bizony nem hiányzott nekik a fridzsider a mélyhűtő. Kifogtak a hiányán. A levágott disznót ugyanis például egészen másképpen tartósították. Meg is osztom másokkal a Pácz disznóhússal című fejezet titkait. Eszerint egy mázsa disznóhúshoz 7 font és 15 lat só teendő, 11 lat salétrom és fél lat sárga ezukor és 5,2 itze víz. E pátzot megfőzni kihűlni hagyni kell, ráönteni a lét és 5 hétig kell benne hagyni, majd utána a húst szellős helyen szükségeltetik kiakasztani, mielőtt füstre kerül. !Na már most mi is kipróbálhatjuk a receptet. Salétromot szedhetünk a ház falából, talán egy kis régi sárga cukor is akad a stelázsi mélyén, már csak a lat és az itze mértékegységével kell tisztába jönnünk. Aztán akár ki is kapcsolhatjuk a hűtőládát. f ÉLETKÉPEIT
