Kelet-Magyarország, 1999. szeptember (56. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-02 / 204. szám
1999. szeptember 2., csütörtök 3. oldal Magyarnak lenni Kováts Dénes _______________ Fogyó nemzetünkről elmélkedtem néhány hete e helyen, s elszomorító hangulatot sugárzó levél érkezett válaszul, melyben igen keserű gondolatait fogalmazta meg egy asszony, aki — mint írta — szégyellj Magyarországon, hogy magyar. Azt érzi ő, s környezete, hogy elnyomottak, leigázottak vagyunk, az idegenek olyan bérért dolgoztatnak bennünket, amiből nem lehet emberhez méltóan megélni. Számos érvet, példát sorakoztatott fel levelében, melyek szerinte a magyarságot érő hátrányokat bizonyítják a kilakoltatástól az iskoláztatáson át a foglalkoztatásig, míg ezzel ellentétben a börtönökben és menekültszállásokon lévők ételt, fedelet kapnak a semmiért, emellett — tette hozzá — bizonyos rétegeket az állam jól eltart... A levélíró úgy véli, felelőtlenség olyan országba gyermeket szülni, ahol csak a nyomor, kiszolgáltatottság és bizonytalanság vár rá. Feltételezem, saját keserű tapasztalatai, s talán a kiúttalanság érzete miatt vetette papírra gondolatait, melyeket köszönök. Úgy gondolom azonban, hogy a kétségtelenül meglévő gondok, az egyeseket érő hátrányok ellenére sem kell ilyen feketén látni Magyarországot, nem kell szégyellni magyarságunkat. Bár magam is több kisiklott életről, reménytelen helyzetbe került családról tudok, hiszem, hogy összességében nem ilyen szörnyű a helyzet. Igazat adok neki abban, hogy a piacgazdaság farkastörvényei, a profitérdekelt tulajdonosi szemlélet nem mindig szolgálják valamennyi dolgozó érdekét, s hogy a tökéletestől még igen távol áll a szociális gondoskodás rendszere, melynek vannak érdemtelen haszonélvezői és rászoruló kárvallottjai. Ennek ellenére azt szeretném sugallni a levélírónak és másoknak is, hogy ne adják fel. Én hiszek, s bízom abban, hogy kellő céltudatossággal és akarattal ki lehet lábalni az egyéni válságból, s azt is remélem, hogy az ország dolgairól döntők előbb-utóbb még hatékonyabban fogják keresni, sőt, megtalálni a helyes utat. Még mielőtt valóban elfogyna nemzetünk. Régen egy veszekedés után hazarohant az anyjához, most meg már idehívja... Ferter János rajza □ Tanszersegély Tanszersegély címén a tarpai önkormányzat minden iskolásnak, illetve szülőnek ötezer forintot adott. Az összeget a középiskolások és a felsőfokú intézményben tanulók is megkapták. □ O balett Kezdődik a beiratkozás a Q Balett Magán Alapfokú Művészeti Iskolába. Szeptember 2-án 16 órától a Váci Mihály Művelődési Központban, 3-án pedig ugyancsak 16 órától az Alvégesi Művelődési Házban jelentkezhetnek Feketéné Kun Ildikó balettmesterhez a növendékek. □ Ünnepélyes avatás Ünnepélyes körülmények között, szeptember 24-én adják át rendeltetésének Mátészalkán a Carl Zeiss Hungária Optikai Kft. műanyaglencsegyártó, optikai felületkezelő és finommechanikai üzemét. Az avatáson Chikán Attila gazdasági miniszter vágja át a szalagot. Rutinellenőrzés rutintalanul Még szokni kell a biztonsági őrök jelenlétét • Nem kutathatnak, nem motozhatnak Lefler György A vásárlók felkérhetők az ellenőrzésre Martyn Péter ii Nyíregyháza (KM) — A hiper és szupermarketek a vásárlói szokásainkat is átalakítják. Az áruházi szarkák miatt meg kell szoknunk a vagyonőrök jelenlétét, az viszont több mint kellemetlen, ha bennünket néznek tolvajnak. Márpedig sűrűsödnek az ilyen jellegű panaszok, mindezt a szerkesztőségbe érkezett levelek is megerősítik. Két olvasónktól idézünk, akiket a megyeszékhely két bevásárló centrumában ért sérelem. Messze elkerülöm „Amikor én kerültem a pénztárhoz, odasietett az őr, átnézte a blokkot, hogy mit vásároltam, majd felszólított: mutassam meg a táskámat és a válltáskámat is. Az őr semmit sem talált, mivel nem is találhatott. Elnézést kért ugyan, de ez engem nem vigasztalt meg, és a mai napig sem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a megalázást, hiszen sem az előttem, sem az utánam jövőket nem ellenőrizték. Olyan megtörténik, hogy megnézem az árakat, s ha olcsóbb portékát lelek, a drágábbat visszateszem a polcra. Nyugdíjból élek, de még egy kiflit sem tudnék fizetés nélkül elvinni. Azóta ezt az áruházat messze elkerülöm!” — fakadt ki egyik olvasónk. — A nyitás óta vásárlója vagyok az áruháznak, legutóbb a 17 éves fiammal voltam, amikor a pénztárnál, a fizetést követően két rádiótelefonos férfi közrefogott bennünket, s mondták, hogy kövessük őket. Az egyik elöl ment, a másik hátul, s úgy kísértek, akár a bűnözőket. — Mindenki szeme láttára körbevittek a bejárati folyosón, mondhatom nagyon megalázó volt az egész. Persze, semmit nem találtak, és amikor megkérdeztük, hogy ez mire volt jó, a két őr azt mondta: rutinellenőrzés. Csupán ennyi áll a kiállított jegyzőkönyvön is. Ez nem elég magyarázat arra, ahogy viselkedtek és meghurcoltak bennünket. A kérdéseimre csak gúnyosan mosolyogtak, de nem válaszoltak, miközben hol az egyik, hol a másik telefonált. Mégcsak elnézést sem kértek! Az „elvezetésünket” több ismerősöm is látta, azokat a pillantásokat sosem felejtem el — panaszolta egy ötvenéves nyíregyházi nő. Túlkapások — Jómagam is hallottam már némely vagyonőr túlkapásáról — mondta dr. Almási Sándor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Személy- és Vagyonvédelmi Szakmai Kamara elnöke. — A ’98 évi IV. törvény egyebek között kitér a személy- és vagyonőrre vonatkozó szabályokra. Eszerint kellő gyanú esetén, a pénztártól távozás után kérhetik fel a vásárlót az őrök ellenőrzésre, a „kiemelést” ugyancsak kellő tapintattal végezve. A nyilvánosság elől elzárt, megfelelő helyiségben az illető személyt tájékoztatni kell az okról (a látott, vagy videokamerával észlelt cselekményről), s közölni kell azt is, hogy mit tehet ez esetben a biztonsági őr. Nevezetesen: megkérheti az illetőt a csomag és a ruházat átvizsgálására, mindezt a gyanúsítottnak magának kell elvégeznie. Az őrök nem kutathatnak és nem motozhatnak, pláne nem vetkeztethetnek, ahogyan ez már előfordult. Amennyiben a gyanúsított a felkérést megtagadja, rendőrt hívhatnak. Tapintatosan A biztonsági őrök vizsgát tesznek, rendszeres oktatáson vesznek részt, s a megbízó és a saját cégük érdekében is igyekeznek kiszűrni a nem odavalókat. A nagy többségre nincs is panasz — sommázott a kamara elnöke. — Nagyon sok az áruházi tolvaj, a biztonsági őröknek meg kell védeni a vállalkozókat, de bennünket, vásárlókat is — vélekedik dr. Bartha Sándor jogász. — A rutinellenőrzések szükségesek, akár úgy, hogy valakit gyanúsnak találnak, de a vásárlókat véletlenszerűen is fel lehet kérni. Ez ellen nem tiltakozhatunk, az ellen viszont igen, ha mindez a kellő tapintat hiányában történik. — Az áruházak adósak azzal, hogy nem a pénztárak közelében alakítják ki az ellenőrző helyiséget, gyakran az egész áruházon körbejáratják az illetőt. Ameny- nyiben a lopás alapos gyanúja nem igazolódik be, nem kell jegyzőkönyvet felvenni, viszont annál inkább szükséges elnézést kérni a vizsgált személytől. Azoktól, akik csak vásárolni tértek be az üzletbe. N yári élményeimet felidézve örömmel mondhatom, a városunkba először látogató idegenek, s a messziről jött rokonaim is kijelentették: kellemesen csalódtak Kisvárdában. Ezek szerint még mindig sokakban él a „Sötét Szabolcs”-kép. Azt az ismerőseim külön is hangsúlyozták, hogy várakozásukkal ellentétben fejlett, sőt dinamikusan fejlődő, ám mégis hangulatos kisvárost — tele kedves és segítőkész emberekkel — zártak a szívükbe. Úgy gondolom, e tények az idegenforgalom szempontjából sem közömbösek. Többször hallottam azt is, hogy az idegenlégiós kézilabdázóinkat is „megfogta” Kis- várda hangulata. Lakatos László TORNACSARNOK-IGAZGATÓ A Rétközi Múzeum egykori gondnokaként arra vagyok a legbüszkébb, hogy az 1901- ben épült zsinagóga (ahol a múzeum 1983-ban létesült) őrzi a szépségét, Így városunk egyik legszebb — bátran mutogatható — középülete. Büszke vagyok Makay Lászlóra is, akinek köszönhetően gazdag helytörténeti anyag őrződött meg az utókor számára. Az sem közömbös számomra, hogy a múzeum az állandó kiállítása mellett egyre gyakrabban ad méltó helyszínt a különböző vándortárlatok és képzőművészeti kiállításoknak, ezzel is gazdagítva a város kulturális életének amúgy sem szegény palettáját. Kovács Zoltánné NYUGDÍJAS Mivel egyik kedvenc időtöltésem az úszás, leginkább a strandunkra és a nemrég átadott tanuszodánkra vagyok büszke. Én általában az egész várost, de különösen a főteret szépnek látom. Ha egy idegen megkérne arra, mutassam, be a nevezetességeinket, a várat, a könyvtárat, a múzeumot és a tornacsarnokot mindenképpen a figyelmébe ajánlanám. Ezeken kívül annak is örülhetnek az itt élő emberek, hogy az üzletekben bőségesen van áru, van miből válogatni. Általános iskolásként annak is örülök, hogy másik hobbimnak, a számítógépezésnek a suliban is hódolhatok, hála a jól felszerelt szak- tantermünknek. Berencsi . Norbert DIÁK E lsősorban a városhoz valamilyen módon kötődő hírességekre, mint amilyen a kutató Béres József és az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan. De büszke vagyok arra is, hogy immár több mint egy évtizede van saját színházi fesztiválunk. Kisvárda iskolavárosi jellege ugyancsak színt ad a településnek, a három középiskolának köszönhetően ősztől nyárig diákok serege népesíti be a főteret. Az említetteken kívül személy szerint elégedett vagyok a képviselő-testület városépítő és közterületet szépítő munkájával is, hiszen közismert, hogy meglehetősen szűk források állnak rendelkezésre e célok megvalósítására. Földmíves András TAXIS Kérdezett: Kovács Bertalan Fényképezett: Martyn Péter Büszke vagyok a város két patinás középiskolájára, a Bessenyei György és a Szent László gimnáziumra, valamint a 125 éves Somogyi Rezső Általános Iskolára, ahol már 22 éve tanítok. A színvonalas kulturális események helyszíneiként a Művészetek Háza, valamint a Várszínpad említhető, s a nyári színházi fesztiválunk az országhatáron túlra is elviszi városunk hírét. Az egészséges életmód feltételei is megteremtődtek a korszerű tornacsarnokkal és a fiatal uszodával. Legbüszkébb azonban azokra vagyok, akik már tettek, tenni fognak valami maradandót hangulatos, romantikus városunkért. Gyüre Zoltánné PEDAGÓGUS
