Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-28 / 200. szám

1999. augusztus 28., szombat 8. oldal EEBEiffiSh • +-A-. =1 Fába álmodott világ művészethez sokfélül lehet érkezni. Nagyon gyakran az szükséges hozzá, hogy történjen valami az életben, amely során a lélek olyan átalakuláson megy át, ami szükségképpen a művészethez löki az em­bert. így lehetett ezzel Szőllősi Lajos maros­vásárhelyi szobrász- és grafikusművész is, akinek kiállítása nyílt a nyíregyházi helyőrségi klubban. A rajzok és a szobrok az emberről szól­nak és az emberhez fordulnak. Alkotójuk meglátja a fában a természetadta lehetősé­geket, anatómiailag is pontos látásmódjá­val megfogalmazza gondolatait és érzéseit. Figurái Erdélyben élnek, valószínűleg köz­vetlen környezetéből vette a mintákat, de a megformálás szerétéiről, bölcsességről és derűről árulkodik. Krisztus "\ Elek Emil felvételei Juhász Gyula Őszi verőfényben Őszi verőfényben pirosak a lombok, Egy kis dicsőségtől nem leszek én boldog, Messze tarlót róttam, hideg volt az éjjel, Takarózni kellett egy kis dicsőséggel. Ha irigyelnétek, odaadom ingyen, Fanyar borostyánnál egyebem úgy sincsen, amit én elértem, nincsen áldás azon, Csak az én magányos utamat siratom... Pihenőre térni: örök vágyam nékem, Jó szó, jó bor, egy csók: lenne dicsőségem; Adjatok, adjatok, őszirózsát ősznek, Puha derekaljat fáradt hegedősnek! «zSäUtfap. A Kossuth tér városháza felőli oldala Magányos hegeduszo a térén A legelőnyösebben a városháza Rákóczi utcai sarkától közeledve szemlélhetjük vonalalakzatot alakítanak ki, megszűrik a járókelőket. Kér­nek, könyörögnek. Egyházak­nak, árva gyerekeknek, az ele­settek javára. Egyik-másik gya­núsan viselkedik, lobogtatják az igazolványt, ha kell. De amikor már a tízezer forintost is hami­sítják, az ember nem lehet elég óvatos. A térről nem hiányozhat a március 15-i ünnepség! A zász­lókkal pereskedő szél, az indula­tokat megfogalmazni akaró idősebb nemzedék s a fiatalok. A rendszerváltást követő egy-két évben még jelen volt valamiféle frisseség utáni vágy, aztán ün­neppé, jól fésült megemlékezéssé szelídült. Szónoklat, jól megszer­kesztett műsor, tánc és zene. Megmutatni annak a gazdagság­nak néhány szeletét, amellyel a város rendelkezik. Tánc- és zene­kultúrában. A Kossuth tér alkonyba bur­kolózik. Puha sötétség ereszke­dik körben a padokra, csak a lá­nyok fehér blúza világít, neveté­sük harangocskái összeverőd­nek, s ez a zene betölti a teret. Mert nem más ez, mint a május­ban rügybe duzzadt szerelem ki­nyílt virága! Kit érdekel a fel­nőttek eszeveszett rohanása, akik most a Híradó kék fényé­ben otthon himbálóznak, amikor itt a lassan mélyülő basszushan­gok adják a lányhangok ellenpó­lusát? Nincs szebb érzés a szere­lemnél, amelyik ezen az estén is kikívánkozik belőlük, megunha­tatlan ismétlődéssel. A római katolikus társszékesegyház Elek Emil felvételei a kövezeten, majd valamilyen hallhatatlan jeladásra hirtelen csapatostul leereszkednek a Ta­karékpalota vagy a Korona tete­jéről. Nézem az anyókát, s hirte­len megértem, miért csak idős, szegényes külsejű embereket lát­tam eddig galambokat etetni. Ők valamennyien érezték már az éhség gyomorszorító ízét. Tud­ják, mi az éhezés. Emberé, álla­té, madáré. S különösen a védte­len, félénk galamboké. Vasárnap délelőtt, a városhá­za árkádja alatt idős emberek múlatják az időt. Otthon ezalatt készülődik a húsleves a fazék­ban, keresi ízét az uborkasaláta, s pirul a csirkecomb a forró olaj­ban. A férfiak pedig keresik a rá­juk hurkolódott politika végét, ki-ki meggyőződése szerint. Sokan vitatkoztak a Kossuth tér mai arculatának kialakítói­val. Szerencsére homályba vesz­tek az indulatok, mert bebizo­nyosodott, hogy alkalmas arra, amire minden tér való. A Föld mozgásával, a Naprendszerrel kapcsolatos körmozaikok pedig külön érdekességei ennek a tér­nek. Sokan megállnak mellettük, olvassák a feliratokat, értelme­zik az adatokat. Sajnos, az egy évtized alatt megkoptak, néhány mozaikot a szétesés fenyegeti, megérett az idő a felújításukra. Délután a hetekkel korábban összeállított színpadon táncosok szórakoztatják a közönséget. Gyerekek, iíjak, idősebbek. A térnek abban a kis kerekségében járnak-kelnek az emberek, meg­állnak, néhány percig hallgatják a zenét, nézik a táncot, elis­merően bólogatnak. Néhány gye­rek forgolódik, utánozzák a pro­fikat. Talán valószínűtlenül idil­li az egész. Pedig nem az. Szól a zene. Mexikói indián dallamok hosszú órákon át, vagy magányos hegedűből emelkedik fel a magasba, a pattanásos arcú Terefere a szobor előtt fiatalember behunyott szemmel játszik, előtte a nyitott hegedű­tök. Jó lenne egy kis pénz a nya­ralásra. Egy öregember a tangó­harmonikáját nyúzza, amolyan kocsmai zenész, de hát hol van­nak már olyan kocsmák, ahol hallgatókra, meg néhány forint­ra találhat? Aztán lánycsapat tó­dul a térre. Megállnak az óra alatt. Lehetnek vagy tízen. Hall­hatóan kórustagok, hiszen úgy énekelnek, hogy szinte borsódzik az ember háta ä gyönyörűségtől. De jönnek a hittérítők is. Fia­talok, középkorúak. Vannak, akik udvariasak, mások szinte Nagy István Attila Az igazi terek úgy gyűjtik magukba a környező utcák forgalmát, ahogy a tengerek a folyók vizét. Az emberek teszik a dolgukat, s aztán ki­érnek a térre, ahol levegőt vesznek. Megnézik, hogy mennyi az idő, leülnek valamelyik padra, kö­szöntik az ismerősöket, megbe­szélik a legfrissebb eseményeket. A tér fókuszba gyűjti a híreket, s innen sugározza szerteszét. Itt mindig történik valami, mert az igazi tér a város szíve. Ezért is fontos, hogy a város törődjön az­zal a térrel, ahol legfontosabb in­tézményei, de legalább a város­A szobor Maga a szobor az egyetlen olyan alkotás a városban, s talán a megyében is, ame- , lyik együttesen építészeti és képzőművészeti kompozí­ció. Levelezőlapokon több­nyire úgy mutatják, hogy a városháza erkélyéről fény­képezik, látszik mögötte a templom is, előnyös keretet adva az emlékműnek. A legelőnyösebben talán mé­gis a városháza Rákóczi úti sarkától közeledve szemlél­hetjük: akkor vagyunk ép­pen szemben Kossuth ke­mény arcával, és erről az oldalról érvényesül igazán a jobb oldali, alacsonyabb mellékalak is. (Margócsy József: Utcák, terek, emlék­táblák) háza található, mert ide érkez­nek, vagy ide mindenképpen el­jönnek a városba látogatók, a tu­risták, ahogyan ma egy kicsit méltatlanul nevezik az idelátoga­tó vendégeket. Itt szerzik megha­tározó élményeiket, amelyeket elvisznek magukkal, fényképező­gépek lencséje rajzolja a negatív­ra, vagy a videokamerák szeme rögzíti a mozgóképeket. A nyíregyházi Kossuth tér napjainkban a város egyik leg­kedveltebb tere, de mint minden tér, rügyfakadástól az utolsó fa­levél lehullásáig él igazán. S fő­képpen nyáron, amikor egymás­hoz súrolódnak a galambok szár­nyai, amikor lépéseiket próbál­gató kisgyerekek keresik a szo­rosabb barátságot a madarakkal. Ilyenkor fel-feltűnik egy-egy öreg anyóka, akinek a látható szegénysége meleg szívet takar. Rongyos szatyrából elővesz egy zacskót, s kenyérmorzsát, apró­magvakat szór a galamboknak. Először még csak néhány járkál ________U A vihar

Next

/
Oldalképek
Tartalom