Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-28 / 200. szám
1999. augusztus 28., szombat 8. oldal EEBEiffiSh • +-A-. =1 Fába álmodott világ művészethez sokfélül lehet érkezni. Nagyon gyakran az szükséges hozzá, hogy történjen valami az életben, amely során a lélek olyan átalakuláson megy át, ami szükségképpen a művészethez löki az embert. így lehetett ezzel Szőllősi Lajos marosvásárhelyi szobrász- és grafikusművész is, akinek kiállítása nyílt a nyíregyházi helyőrségi klubban. A rajzok és a szobrok az emberről szólnak és az emberhez fordulnak. Alkotójuk meglátja a fában a természetadta lehetőségeket, anatómiailag is pontos látásmódjával megfogalmazza gondolatait és érzéseit. Figurái Erdélyben élnek, valószínűleg közvetlen környezetéből vette a mintákat, de a megformálás szerétéiről, bölcsességről és derűről árulkodik. Krisztus "\ Elek Emil felvételei Juhász Gyula Őszi verőfényben Őszi verőfényben pirosak a lombok, Egy kis dicsőségtől nem leszek én boldog, Messze tarlót róttam, hideg volt az éjjel, Takarózni kellett egy kis dicsőséggel. Ha irigyelnétek, odaadom ingyen, Fanyar borostyánnál egyebem úgy sincsen, amit én elértem, nincsen áldás azon, Csak az én magányos utamat siratom... Pihenőre térni: örök vágyam nékem, Jó szó, jó bor, egy csók: lenne dicsőségem; Adjatok, adjatok, őszirózsát ősznek, Puha derekaljat fáradt hegedősnek! «zSäUtfap. A Kossuth tér városháza felőli oldala Magányos hegeduszo a térén A legelőnyösebben a városháza Rákóczi utcai sarkától közeledve szemlélhetjük vonalalakzatot alakítanak ki, megszűrik a járókelőket. Kérnek, könyörögnek. Egyházaknak, árva gyerekeknek, az elesettek javára. Egyik-másik gyanúsan viselkedik, lobogtatják az igazolványt, ha kell. De amikor már a tízezer forintost is hamisítják, az ember nem lehet elég óvatos. A térről nem hiányozhat a március 15-i ünnepség! A zászlókkal pereskedő szél, az indulatokat megfogalmazni akaró idősebb nemzedék s a fiatalok. A rendszerváltást követő egy-két évben még jelen volt valamiféle frisseség utáni vágy, aztán ünneppé, jól fésült megemlékezéssé szelídült. Szónoklat, jól megszerkesztett műsor, tánc és zene. Megmutatni annak a gazdagságnak néhány szeletét, amellyel a város rendelkezik. Tánc- és zenekultúrában. A Kossuth tér alkonyba burkolózik. Puha sötétség ereszkedik körben a padokra, csak a lányok fehér blúza világít, nevetésük harangocskái összeverődnek, s ez a zene betölti a teret. Mert nem más ez, mint a májusban rügybe duzzadt szerelem kinyílt virága! Kit érdekel a felnőttek eszeveszett rohanása, akik most a Híradó kék fényében otthon himbálóznak, amikor itt a lassan mélyülő basszushangok adják a lányhangok ellenpólusát? Nincs szebb érzés a szerelemnél, amelyik ezen az estén is kikívánkozik belőlük, megunhatatlan ismétlődéssel. A római katolikus társszékesegyház Elek Emil felvételei a kövezeten, majd valamilyen hallhatatlan jeladásra hirtelen csapatostul leereszkednek a Takarékpalota vagy a Korona tetejéről. Nézem az anyókát, s hirtelen megértem, miért csak idős, szegényes külsejű embereket láttam eddig galambokat etetni. Ők valamennyien érezték már az éhség gyomorszorító ízét. Tudják, mi az éhezés. Emberé, állaté, madáré. S különösen a védtelen, félénk galamboké. Vasárnap délelőtt, a városháza árkádja alatt idős emberek múlatják az időt. Otthon ezalatt készülődik a húsleves a fazékban, keresi ízét az uborkasaláta, s pirul a csirkecomb a forró olajban. A férfiak pedig keresik a rájuk hurkolódott politika végét, ki-ki meggyőződése szerint. Sokan vitatkoztak a Kossuth tér mai arculatának kialakítóival. Szerencsére homályba vesztek az indulatok, mert bebizonyosodott, hogy alkalmas arra, amire minden tér való. A Föld mozgásával, a Naprendszerrel kapcsolatos körmozaikok pedig külön érdekességei ennek a térnek. Sokan megállnak mellettük, olvassák a feliratokat, értelmezik az adatokat. Sajnos, az egy évtized alatt megkoptak, néhány mozaikot a szétesés fenyegeti, megérett az idő a felújításukra. Délután a hetekkel korábban összeállított színpadon táncosok szórakoztatják a közönséget. Gyerekek, iíjak, idősebbek. A térnek abban a kis kerekségében járnak-kelnek az emberek, megállnak, néhány percig hallgatják a zenét, nézik a táncot, elismerően bólogatnak. Néhány gyerek forgolódik, utánozzák a profikat. Talán valószínűtlenül idilli az egész. Pedig nem az. Szól a zene. Mexikói indián dallamok hosszú órákon át, vagy magányos hegedűből emelkedik fel a magasba, a pattanásos arcú Terefere a szobor előtt fiatalember behunyott szemmel játszik, előtte a nyitott hegedűtök. Jó lenne egy kis pénz a nyaralásra. Egy öregember a tangóharmonikáját nyúzza, amolyan kocsmai zenész, de hát hol vannak már olyan kocsmák, ahol hallgatókra, meg néhány forintra találhat? Aztán lánycsapat tódul a térre. Megállnak az óra alatt. Lehetnek vagy tízen. Hallhatóan kórustagok, hiszen úgy énekelnek, hogy szinte borsódzik az ember háta ä gyönyörűségtől. De jönnek a hittérítők is. Fiatalok, középkorúak. Vannak, akik udvariasak, mások szinte Nagy István Attila Az igazi terek úgy gyűjtik magukba a környező utcák forgalmát, ahogy a tengerek a folyók vizét. Az emberek teszik a dolgukat, s aztán kiérnek a térre, ahol levegőt vesznek. Megnézik, hogy mennyi az idő, leülnek valamelyik padra, köszöntik az ismerősöket, megbeszélik a legfrissebb eseményeket. A tér fókuszba gyűjti a híreket, s innen sugározza szerteszét. Itt mindig történik valami, mert az igazi tér a város szíve. Ezért is fontos, hogy a város törődjön azzal a térrel, ahol legfontosabb intézményei, de legalább a városA szobor Maga a szobor az egyetlen olyan alkotás a városban, s talán a megyében is, ame- , lyik együttesen építészeti és képzőművészeti kompozíció. Levelezőlapokon többnyire úgy mutatják, hogy a városháza erkélyéről fényképezik, látszik mögötte a templom is, előnyös keretet adva az emlékműnek. A legelőnyösebben talán mégis a városháza Rákóczi úti sarkától közeledve szemlélhetjük: akkor vagyunk éppen szemben Kossuth kemény arcával, és erről az oldalról érvényesül igazán a jobb oldali, alacsonyabb mellékalak is. (Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák) háza található, mert ide érkeznek, vagy ide mindenképpen eljönnek a városba látogatók, a turisták, ahogyan ma egy kicsit méltatlanul nevezik az idelátogató vendégeket. Itt szerzik meghatározó élményeiket, amelyeket elvisznek magukkal, fényképezőgépek lencséje rajzolja a negatívra, vagy a videokamerák szeme rögzíti a mozgóképeket. A nyíregyházi Kossuth tér napjainkban a város egyik legkedveltebb tere, de mint minden tér, rügyfakadástól az utolsó falevél lehullásáig él igazán. S főképpen nyáron, amikor egymáshoz súrolódnak a galambok szárnyai, amikor lépéseiket próbálgató kisgyerekek keresik a szorosabb barátságot a madarakkal. Ilyenkor fel-feltűnik egy-egy öreg anyóka, akinek a látható szegénysége meleg szívet takar. Rongyos szatyrából elővesz egy zacskót, s kenyérmorzsát, aprómagvakat szór a galamboknak. Először még csak néhány járkál ________U A vihar
