Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-02 / 178. szám

1999augusztus 2., hétfő 3. oldal Sipos Béi Épül, soül kis hazánk. Igaz, csak enyhén növekszik építési kedv, de azért növek­szik. Ezerelül is Budapesten és a Dunán­túlon épének a legtöbben, itt az egy személyretó évi cement felhasználás eléri a 300 kiloimmot, ugyanakkor Borsod- Abaúj-Zemnben 220, Szabolcsban 170, Nógrádba^dig mindössze 120 kilog­ramm fogy Összehasonlításként: Svájc­ban évi ny>mázsa feletti ez a mutató. Nem sen — csettintek, Svájcban majd négyszer tcet használnak fel, mint a mi megyénkbePersze — mondhatjuk —, ott bizonyára n/obb házakat építenek ma­guknak az eerek, kevesebb társasházat, több különáfsaládit, kertest, ami köztu­dottan több nentet is igényel. De ne ke­ressük a miér hiszen Svájc az Svájc, mi mérjük magm a hozzánk hasonló orszá­gokhoz. Abbóedig mi vagyunk a job­bak. Jobbak? Hayáltalán mértékadónak le­het tekinteni a/en összehasonlításokat, mert a viszony az értékarányok és még a szokások is nao~i különbözőek az egyes országokban. K nálunk — ahogy mon­dani szokták —zegényember vízzel főz, s ez bizony a lakpitéseknél is megmutat­kozik. Különben ömlesztett cementből fogyott el több, i jelzi, a nagyobb építke­zéseken dolgoznaz crszágban. A cement kisebb részét a kiresledelem igényli, s az eladásból arra lef kö>etkeztetni, az idén a tavalyihoz hasonleánú lakás épül. Egy másik orszác öszehasonlitásban éppen Szabolcs-SznáBereg megye vezet a lakásépítésben, i? szociálpolitikai se­gítséggel épültek r>őyét vezeti. Azért ez sem megvetendő. Ize ez már azt is jelzi, sok a fiatal, tizennyt e alatti lakos a me­gyében. Ezzel fiatal<iki lakásállomány is, a gazdagodást pedinn biztos, hogy a felhasznált cement k>h| kell mérni. HÍREK □ Saját receptek A Sz,s-Szatmár- Bereg Megyei Nőszövetség agronómia éve keretében augusztus 3is órától Nyíregyházán, a Hotel Centrálöstolóval egybekötött salátabemutatót ,ez a ta­gok receptjei alapján. □ Könyvbarátoknak A Szüzetek Megyei Könyvtára Nyíregyházé (jngvár stny. 5. sz. alatt augusztus 3-6ött 9-től 16 óráig állományból törölt kö;et érté­kesít egységes, 45 forintos áror □ Makettkiállítás Országos ?ttkiállí- tást rendeznek Nyíregyházán t/ökvár- ban. A látványos bemutató — a;n sza­bolcsi alkotók is részt vesznek —usztus 13- 15. között várja a látogatóki □ Hagyományőrző nap N/h^za Megyei Jogú Város Örmény Kiselj örv kormányzata és a Nyíregyházi Ön «|Ub szombaton örmény hagyományőap0t rendezett Baktalórántházán. A ^vé­nyen örmény gasztronómiai különbe­ket is bemutattak, a finomságodig meg is kóstolhatták. Lovasparadicsom Szakolyban? A tervek szerint jövőre országos fogathajtó versenyt rendeznek a nyírségi faluban Szabó Béla és Nílus, a kéthetes kiscsikó a szerző felvétele Szakoly (KM - Gy. L.) — Lassan egy évtizede dédelgeti nagy álmát Szabó Béla szakolyi vállalkozó. Nevezetesen azt, hogy országos A kategóriás fogathajtó versenyt rendez­zenek szülőfalujában. Az utca felől még semmit sem látni, ám a Básti-kert (az Ős­park) mellett-mögött óriásit vál­tozott a világ: tavaly felépült egy lóistálló, a karámokkal. Kissé hátrébb egy 3,2 hektáros földte­rület — mintha hatalmas gyalu- val simítottak volna le. Ló mellett nőtt fel Szabó Béla nem tagadja: ahhoz, amibe belevágott, bizonyos fokú megszállottság kell, hiszen en­nek az álomnak a megvalósítása sokba kerül. Lehet, hogy majd valamikor megtérül, amit most befektet. De hol van az még? — Tudja, szinte a ló mellett nőttem fel, hiszen szüleim gaz­dálkodtak, mindig volt lovunk. Ilyen gyerekkor után ki ne sze­retne versenylovakkal foglalkoz­ni? Közel egy évtizede foglalkoz­tat a gondolat, hogy versenyis­tálló, versenypálya legyen itt, Szakolyban. Korábban a nyírbá­tori lovasklubot támogattam, ta­valy tavasszal pedig létrehoztuk a Szakolyi Lovas Sportklubot. A versenyistálló tulajdonkép­pen már megvan, hiszen tizen­két Holstenin lovuk van, melyek közül három kanca. Na és két csikó. A kancák számára éppen kint­jártunk napján hozta meg a „főnök” a spermát Hortobágyról, ahonnan a versenylovak is szár­maznak. Húsznál több lovat azonban nem akar tartani, ennyire tervezték az istállót is. Az lóegészségügyi hátteret dr. Pénzes György biztosítja, s ter­mészetesen ő az inszeminátor is. A készülő lovaspályáról mind Farkas Sándor, a Magyar Lovas Sportszövetség elnöke, mind Ko­csi János, a szövetség alelnöke, a fogathajtó szakág elnöke, az idei világbajnokság rendezője elisme­réssel szólt nemrég. Minden esély megvan tehát arra, hogy jövőre — május végén, június elején — Szakoly legyen a szín­helye egy A kategóriás országos fogathajtó versenynek. Pályaépítés — A pályaépítés Finta Gábor tervei szerint folyik — mondja Szabó Béla. A pálya közepén a fákat meghagyták amolyan pihe­nőnek, ami úgy néz ki most, mint oázis a sivatagban. Óriási mennyiségű földet moz­gattak meg, hiszen dimbes-dom­bos terepet kellett biliárdasztal- simaságúvá varázsolni. Augusz­tus végén vetik el fűmagot — Né­metországból hozzák —, s a tél beálltáig legalább kétszer-há- romszor tanácsos lenyírni a pá­zsitot, hogy a verseny idejére tö­kéletes legyen. Az akadályok építéséhez támogatást kapnak majd a szövetségtől, sőt, az is le­het, a világbajnokság két akadá­lya kerül majd Szakolyba. Nemcsak a pályaépítés fontos, hanem az is, miként szerepelnek a szakolyiak. Nos, a Szakács Róbert és Molnár Attila hajtők és a most ötéves paripák — Leo­nardo, Midi, Merkúr — alkotta csapat két éve vesz részt A kate­góriás versenyeken. Tavaly már igen előkelő helyezéseket értek el. Kétségtelen, hogy egy nemzet­közi versenyfeltételeknek megfe­lelő pálya, ahol évente legalább egy országos versenyt rendeznek majd, fellendíti a községben az idegenforgalmat. Szabó Béla tervei között szere­pel szálláshelyek, hangulatos (nádfedeles) vendégfogadó kiala­kítása a „komplexumon”, lova­goltatás, kocsikáztatás, túralo­vaglás megszervezése. Még odébb van Ez persze még odébb van, de ha ilyen — jó értelemben vett — makacssággal valósítja meg a to­vábbiakban is álmait, akkor el­képzelhető: Szakoly egyszer lo­vasparadicsom lesz, melynek megvalósításában kitűnő part­ner az önkormányzat. Füitlőzők Törő István_________________________ E gyetlen zümmögi kavargás az ég. A bogarak örvénylő tán­ca esőt jósol, melyet megcáfol a madarak kitartó éneke. A harang hangja mélabúsan zen­gi be a határt. A búza learatva, tarlóján hosszú rendekben áll a kicsé­pelt szalma. Illés tovább mé­lázna, ha nem hallaná meg a vonat füttyét, robaját, ahogy a két kocsiból álló vicinális sze­relvény, szinte magát muto­gatva végigcsattog. Bezzeg va­lamikor a gőzmozdonyok, a Bivaly, meg a Truman vontat­ta hatalmas szerelvények. Né­ha száz tehervagont is meg­számlált, szinte rengett a falu alja ahogy elhaladt. Pár száz méter még a gyü­mölcsös. Valamikor betonosz­lopokkal, hálós, meg szúrós dróttal kerítették be, s vége- hossza nem volt a soroknak, az éppen termésre forduló fák­nak. Micsoda indulat munkált itt, amikor szétcincálták, má­ra értéktelen papírjaikat lo­bogtatva. Az új gazdák aztán egy részét kivágták az alma­fáknak, napraforgó sárgállik, beékelődve a megmaradtak közé. Többségük szerencsére megmaradt. Mint valami áttetszi búra feszül rá Illésre az emlék, s marad úgy, ahogy a pillanat oda teríti. Ma is ott vibrál a permetezőszer szaga, a nikoti­né, melyet akkoriban használ­tak. Hatalmas fakádakban állt a víz, abból töltötték meg a traktor permetezőjét, s utána még napokig ott maradt ben­nük a felesleg. Suttyó gyerekként bemász­tak a kerítésen, nem törődve a „Méreggel permetezett!” feli­ratra, s mentek a kádak felé. Zoli, Tibi, Jóska meg Illés. Nem kértek Ik engedélyt sen­kiül. A kádakban meleg a víz, fürdésre alkalmas. Nosza, lekerült a klottgatya, s áz­tak a pucér fenekek és a mo- tyók. — Hát — szimatol Illés ret­tenetesen —, ennek permete­zőszer szaga van. De ki törődött vele, mikor felüdülést hozott a hőségben. Illés végül megunta. — Na, én megyek. Vár a dinnyetábla — s megindult a domboldal felé. Ment utána a többi is. Javában falatozták a dinnyét, amikor csörögve- csattogva megjött a zápor. Le- fürösztötte alaposan iket, mint az anyjuk otthon a tekni- ben. Talán ez volt a szerencsé­jük, mert estére már mindet elvitte a menti a kórházba. Il­lést nem kellett, csak utólag vonatozott be az anyjával egy kivizsgálásra. Pár nap múlva mindenkit hazaengedtek, s a népi nyelvbe „betegség kert­jeként” vonult be az almatáb­la. Illés szerint nem is a für­dés volt a fő gond, hanem a dinnye, az segítette a permete­zőszer felszívódását. Illés most jót nevet a történe­ten. Ma nem kell ettől tarta­nia, mert permetezőszert rit­kán látnak a fák, s figyelmez­teti táblát sem kell kirakni. De van hatalmas gaz, művelet­len a fák alja, mintha nem is azok a gyümölcsfák lennének, melyeket úgy pátyolgattak va­lamikor. Talán a szedés elitt lekaszálják. Egy fogolycsapat rémisztő felröppenésére rez­zen fel, s árnyékot keres, ne­hogy elájuljon, mint a kániku­lában fürdőző madár. Meggy szüret után... Nyíregyháza (KM) — Retten­tően kevés, csupán egyhar- mada lett az idei meggyter­més a múlt esztendeinek. Ezért is kúszott vissza a meggy ára 160-170 forintra a szüret vé­gére. A szezon legfontosabb ter­mesztéstechnikai tanulságait még most érdemes levonni. A gyenge termés okai jórészt a termelők meggyet károsító gom­bák elleni védekezési tudomá­nyának hiányosságaiban kere­sendők. Ezt állítják a felvásárol­ható minőségi meggy hiányát sa­ját bőrükön megtapasztalt feldol­gozó üzemek vezetői éppúgy, mint a növényvédelmi szakem­berek. Már csak a jövő évre szóló ta­nácsként szolgálhat, de a sok csalódott meggytermelőnek ad­dig is érdemes megjegyezni: a vi­rág és hajtásfertőző monilia elle­ni sikeres védekezés titka a fe­hérbimbóban, teljes virágzásban és a sziromhulláskor, tehát a kritikus időbem háromszor és felszívódó szerrel elvégzett per­metezés. Az egyébként is kevés idei meggytermést sok kertben az utolsó pillanatban tette tönkre egy betegség, pár nap alatt su- sinkává fonnyasztva a fán lévő összes gyümölcsöt. Ezt a kórt pe­dig nem más, mint a gloeospori- um nevű gomba okozza, amely természetesen nem azonos a vi­rágon át fertőző és a hajtásokban tovakúszó, ezeket hirtelen leszá­rító moniliával. A susinkásító kórokozó kívül­ről támad a fiatal gyümölcsre. Amikor az első besüppedt foltok megjelennek az érő meggyszeme­ken, már elkéstünk a védekezés­sel. Ezért a „glöosporium” ellen májusban vehetjük fel sikerrel a küzdelmet. Az ekkor még zöld termést kell megpermetezni kon­takt gombaölő szerrel, hívják fel a termelők figyelmét már a jövő évi teendőkre a növényvédelmi állomás szakemberei. Türelem gazdit terem Talán már nem sokat kell vár­nia, egy kis innivalóra, ennek, az igen meleg Trabantban vára­kozó tacskónak Martyn Péter felvétele A gzdagodás kiló Az utolsó esély r János rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom