Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-11 / 186. szám
1999. augusztus 11., szerda 3. oldal Napfények, veszélyek Marik Sándor Ritka nap ez a mai: 1842-ben volt, 2081- ben lesz ismét teljes napfogyatkozás Magyarországon, nagyjából olyan természeti tünemény, amilyet a szerencsések hazánk negyedéről ma délben láthatnak — ha az időjárásfelelős is úgy akarja. Aki akar valamit tudni a napfogyatkozásról, az évezred utolsó ilyen eseményéről, könnyen megteheti; rengeteg az alkalmi kiadvány, az újságok, a rádió, a tévé, az internetes világháló számolatlanul ontja a híreket, már-már érvényes a banális hasonlat: a vízcsapból is napfogyatkozás folyik. Milliók kelnek útra, hogy eljussanak „a zónába", a sáv középvonalába, ahol leghosszabb a teljes napfogyatkozás időtartama: 2 perc 22 másodperc. A legjobb helyeken, Siófokon, Szegeden már hetekkel ezelőtt kitették a „Megtelt" táblát, de egy-két éjszakára nem is nagyon lehetett foglalni, legalább egyhetes igénnyel pályázhattunk megfelelő helyekre. Sokan akarnak hasznot húzni e természeti különlegességből, gyanítom, a „fekete leves" hátra is van még: méregdrága lesz minden — a megismételhetetlen élményért mélyen zsebbe kell majd nyúlni. Az elmét mindenesetre máris fényesítette ez a nap. Rengeteg sziporkázó ötlet válhat valósággá, rendezvények százain kísérlik meg gyarapítani a tudást, elméleti feltevések igazolódhatnak vagy cáfolhatók meg. Csak egy kicsit lesz szegényebb az élmény azok számára, akik a tévés, rádiós, internetes közvetítéseket választják — a szűk néhány percet több órás élményre hizlalják. Megyénk most sincs az eminensek között: nagy részén mindössze 96 százalékos lesz a napfogyatkozás, Záhony környékén már csak 94 — ám ennek is van előnye: talán kevesebb a kockázat a vissza nem fordítható szemkárosodások esetében, amelyek veszélyeiről nem lehet eleget szólni. Persze, bármennyire felfokozott is a várakozás, amikor a Hold árnyéka 12 óra 55 perckor elhagyja hazánkat, nem kezdődik új időszámítás. Egy hétköznap folytatódik. Remény Abban bízom, hogy csak békák vannak errefelé Ferter János rajza ....-.. - -• i □ Festötábor Tegnap vette kezdetét Béli Tamás festőművész vezetésével az egy hétig tartó festőtábor a dombrádi Tisza-parton. A tábor végén tárlatot nyitnak a művész munkáiból. □ Új kultúrház Apagyon két új tanterem várja az általános iskolai diákokat a következő tanévben, melyeket várhatóan augusztus végén adnak át a művelődési házzal együtt. □ Igazgatóváltás Biriben a képviselő-testület múlt heti ülésén kihirdették az általános iskola intézményvezetői (igazgatói) állására kiírt pályázat eredményét. Ennek alapján Bi- hariné Béni Gyöngyi tölti be az igazgatói posztot. A község bölcsődéjének vezetői állását pedig Rinyu Gabriella nyerte el. Felújítás saját erőből Már megszokhattuk, hogy a nyíregyházi Vásárhelyi Pál szakközépiskolában minden évben nagy értékű felújítások, beruházások történnek. Bár a régi épület életveszélyessé vált, de az új épületszárny tantermeit teljesen felújították és az alapításának harmincéves évfordulóját ünneplő intézmény külső homlokzatát is új köntösbe öltöztetik. A több millió forintos munkát az iskola saját erőből finanszírozza Balázs Attila felvétele Hol volt munka, hol nem Felvették a pénzt, a szűréseket azonban nem végezték el A nőkért Nyíregyháza (KM) — Sok nőnek van a lelkieken, a családiakon kívül munkahelyi, jogi, szociális problémája. A tanácstalan asszonyokért van az a szolgáltatás, amelyet a nyíregyházi székhelyű Szocio East Egyesület Regionális Forrásközpont működtet. Időpont-egyeztetést követően pszichológus, jogász, tb- szakértő, szociálpolitikus és szociális munkás segít — ingyenesen — a hozzájuk fordulók gondjain. A segítő módszerrel feltérképezik a megyében élő nők jellegzetes problémáit, amit a szakemberek elemzési célra használnak fel. 9-15 óra között áll rendelkezésre az egyesület munkatársa, Deb- reczeni Edit és Kinyik Margit Nyíregyházán, a Zöld Irodaházban (Hősök tere 9., telefon: 400-378). Horányi Zsuzsa Nyíregyháza (KM) — Korábban írtunk a SANSZ Bt.-nél történt visszásságokról, nem fizették ki a csökkent munkaképességű dolgozóknak a szövetkezeti részjegyek összegét. A tartozások — egy-egy dolgozónak — kamat nélkül is meghaladják a harmincezer forintot. Azóta több panaszos is megkereste szerkesztőségünket. A ti- szarádi részlegen szintén elfelejtkeztek a részjegyekről. Vizsgálat nélkül ígéretekben nem volt hiány, de a pénzüket, a mai napig nem látták. A leszázalékolt emberek elmondták, olyan volt minden, mint a mesében: hol volt munka, hol nem. Háromhavi fizetés helyett csak előleget kaptak, ami az ötezer forintot sem érte el. A kemecsei bedolgozóknak sem volt sokkal jobb a helyzetük. Ők úgy tudják, a Népjóléti Minisztériumtól felvette a SANSZ Bt. a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáért a támogatást, amiből a vezetők jól éltek, s valamicske csurrant a dolgozóknak is. Mivel nem követtek el szabály- sértést, nem büntethetőek. Azért viszont már igen, hogy munkaalkalmassági vizsgálatra felvettek a dolgozóktól pénzt, azonban a szűréseket nem végezte el egyetlen doktor sem. A kivizsgálás során természetesen csak az orvost büntették meg, hiszen ő követett el mulasztást, a vezetők ártatlanul megúszták az esetet. Holott jelöletlen pénztárbizonylaton vonták le a pénzt az orvosi vizsgálatokra, s az sem teljesen jogszerű, hogy pénzt vonnak le az el nem végzett munkaalkalmasságiért. Éhbérért Az asszonyok csak nevettek egymás között, mikor aláírattak velük egy papírt, hogy a teljesítmény hatvan százalékát teljesítették csak, hiszen nem tudták azt sem, mennyi a száz százalék, vagy nekik milyen a teljesítményük. Ha a maximumot elérték volna, akkor kaptak volna 12 ezer 800 forintot egy hónapra, ehelyett a legmagasabb havi fizetésük hétezer forint volt, a legkisebb 2200. Ekkora összeg még 1998-ban sem ért sokat. Felmondás sincs Az ügy érdekessége, hogy a panaszosok a mai napig nem kaptak írásban felmondást. Igaz, időközben a szövetkezet is megszűnt, így senki sem tudja, valaha látják-e a követelt pénzüket... Milyen világ ez? Oláh Gábor Tudja, régen szüléink keze nyomán olyan volt az udvar, az utca, különösen hétvégeken, mint a kitörült pohár. Ma jöhet vasárnap, bármilyen ünnep, gaz, piszok veri fel a portákat, már persze tisztelet a kivételnek. Régen dologidőben üres volt a kocsma, mert abból is csak egy volt a faluban, ma minden utcában legalább egy, és mindegyik tele. Gyermekkoromban az adott szónak hitele volt. Elég volt egy parola és megszületett az üzlet, most meg van sok szerződés tucatnyi pecséttel, meg okmánybélyeggel, mégsem ér az semmit. Ha az iparos akkor azt mondta, holnapután készen lesz a munka, nem az ígért napra, már előtte elkészült az. Emlékszem, amikor a szomszéd utcából a Bodnárék fiát a sorozáskor alkalmatlannak találták, úgy elbujdosott, hogy hónapokig nem tudtak róla. Ma meg az a virtus, hogyan lehet kibújni a katonaság alól. orvost nem jártunk, csak ha nagyon kellett, ma a fél falu táppénzes, meg rokkant. Uram, hol van mára már a munka szeretete, tisztelete, becsülete. Tudja, régen tisztelték, félték azt aki vigyázott a rendre. Elég volt a bálhelyiség ablaka alatt elsétálni a csendőröknek, még a legverekedősebb legények is elcsendesedtek. Akkor aki lopott, megbélyegezték, a tolvaj ragadvány nevet a család is generációkon át viselte. Ma, aki csal, lop, élelmes, életrevaló embernek számít. Azt, aki csak a munkájából akar megélni, ügyetlennek, élhetetlennek tekintik. Régen is megesett, hogy egy lány megesett, de akkor bánatában, szégyenében lúgot ivott, vagy a kútba ugrott. Ma az anya a lányával együtt szedi a tablettát. Amikor lány voltam, tisztességesen elfedtük magunkat, most meg a szégyenteleneknek mindenük kint van. Ráadásul ez még az én vén kujon emberemnek is tetszik. Mondogatja is, a vén kecskének kemény a szarva, zsörtölődik beszélgető partnerem, aki olyan hajlott, aszott már, mint a száraz paszuly csöve. Aztán egy szusszanás után folytatta. * — Régen, ha az iskolából jöttek haza a gyerekek, köszöntek a sorból szépen, illedelmesen mindenkinek. Ma már csak az öregek köszönnek egymásnak és süvegelik meg a faluba érkező idegent is. Látja, ezt a vertfalú házat, annak idején egy hét alatt építette fel az utca kalákában. Most, hogy jött a nagy víz és megroggyant, senki sem jön felénk, hogy segítsen. Mondta, mondta, sorolta. — Uram, milyen világ ez, mi lesz ebből a világból, ha nincs erkölcs? — Próbáltam megnyugtatni, más világ van már, de tudtam, nem sikerülhet, mert nekem sincsenek igazi érveim. Közben beesteledett. Az ég meg vörösre sírt szemmel vett búcsút a haldokló naptól. Tivadar titka a Tisza A folyó vonzza a természet szerelmeseit Tivadar (KM) — Nem nagyon elégedettek a szezonnal a ti- vadariak, illetve az ott idegenforgalommal, vendéglátással foglalkozó vállalkozások. Pedig Tivadar a kajakosok, kenusok kedvenc kikötője és pihenőhelye. Hogy az ok az ár-belvízhelyzet- ben, a fertőzöttséggel összefüggő riadalomban keresendő-e, azt nem tudni, mindenesetre a tavalyihoz képest kevesebb a vendégéjszakák száma. Pedig felnőtteknek csak negyven forintba kerül egy ott alvás, gyerekek után pedig egy fillért sem kell fizetni, ha ott hajtják hivatalosan álomra a fejüket. Kilenc helyi család ad ki szobát, illetve házat, az önkormányzat tulajdonában lévő kemping bérben van, a másik egy magán- vállalkozóé, a harmadik sátorozó hely szintén bérlemény. Nagyon sokan csak leszaladnak Tivadarba, pedig érdemes huzamosabb ideig a szép fekvésű faluban tartózkodni. Mert nemcsak a sekély Tisza vonzó, a homokos, kavicsos part, föveny kellemes, hanem a beregi „beach” környékén is van bőven látnivaló. Egy-egy napsütéses délelőtt népszerű a part Szőke Judit felvétele
