Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-11 / 186. szám

1999. augusztus 11., szerda 3. oldal Napfények, veszélyek Marik Sándor Ritka nap ez a mai: 1842-ben volt, 2081- ben lesz ismét teljes napfogyatkozás Ma­gyarországon, nagyjából olyan természeti tünemény, amilyet a szerencsések hazánk negyedéről ma délben láthatnak — ha az időjárásfelelős is úgy akarja. Aki akar valamit tudni a napfogyatkozás­ról, az évezred utolsó ilyen eseményéről, könnyen megteheti; rengeteg az alkalmi ki­advány, az újságok, a rádió, a tévé, az internetes világháló számolatlanul ontja a híreket, már-már érvényes a banális hason­lat: a vízcsapból is napfogyatkozás folyik. Milliók kelnek útra, hogy eljussanak „a zónába", a sáv középvonalába, ahol leg­hosszabb a teljes napfogyatkozás időtarta­ma: 2 perc 22 másodperc. A legjobb helye­ken, Siófokon, Szegeden már hetekkel ezelőtt kitették a „Megtelt" táblát, de egy-két éjszakára nem is nagyon lehetett foglalni, legalább egyhetes igénnyel pályázhattunk megfelelő helyekre. Sokan akarnak hasznot húzni e természeti különlegességből, gyaní­tom, a „fekete leves" hátra is van még: mé­regdrága lesz minden — a megismételhetet­len élményért mélyen zsebbe kell majd nyúl­ni. Az elmét mindenesetre máris fényesítette ez a nap. Rengeteg sziporkázó ötlet válhat valósággá, rendezvények százain kísérlik meg gyarapítani a tudást, elméleti feltevé­sek igazolódhatnak vagy cáfolhatók meg. Csak egy kicsit lesz szegényebb az élmény azok számára, akik a tévés, rádiós, inter­netes közvetítéseket választják — a szűk né­hány percet több órás élményre hizlalják. Megyénk most sincs az eminensek kö­zött: nagy részén mindössze 96 százalékos lesz a napfogyatkozás, Záhony környékén már csak 94 — ám ennek is van előnye: ta­lán kevesebb a kockázat a vissza nem fordít­ható szemkárosodások esetében, amelyek veszélyeiről nem lehet eleget szólni. Persze, bármennyire felfokozott is a vára­kozás, amikor a Hold árnyéka 12 óra 55 perckor elhagyja hazánkat, nem kezdődik új időszámítás. Egy hétköznap folytatódik. Remény Abban bízom, hogy csak bé­kák vannak errefelé Ferter János rajza ....-.. - -• i □ Festötábor Tegnap vette kezdetét Béli Tamás festőművész vezetésével az egy hétig tartó festőtábor a dombrádi Tisza-parton. A tábor végén tárlatot nyitnak a művész mun­káiból. □ Új kultúrház Apagyon két új tanterem várja az általános iskolai diákokat a következő tanévben, melyeket várhatóan augusztus végén adnak át a művelődési ház­zal együtt. □ Igazgatóváltás Biriben a képviselő-tes­tület múlt heti ülésén kihirdették az általános iskola intézményvezetői (igazgatói) állására kiírt pályázat eredményét. Ennek alapján Bi- hariné Béni Gyöngyi tölti be az igazgatói posztot. A község bölcsődéjének vezetői állá­sát pedig Rinyu Gabriella nyerte el. Felújítás saját erőből Már megszokhattuk, hogy a nyíregyházi Vásárhelyi Pál szakközépiskolában minden évben nagy értékű felújítások, beruházások történnek. Bár a régi épü­let életveszélyessé vált, de az új épületszárny tanter­meit teljesen felújították és az alapításának harminc­éves évfordulóját ünneplő intézmény külső homlokza­tát is új köntösbe öltözte­tik. A több millió forintos munkát az iskola saját erőből finanszírozza Balázs Attila felvétele Hol volt munka, hol nem Felvették a pénzt, a szűréseket azonban nem végezték el A nőkért Nyíregyháza (KM) — Sok nőnek van a lelkieken, a csa­ládiakon kívül munkahelyi, jogi, szociális problémája. A tanácstalan asszonyokért van az a szolgáltatás, ame­lyet a nyíregyházi székhelyű Szocio East Egyesület Regio­nális Forrásközpont működ­tet. Időpont-egyeztetést köve­tően pszichológus, jogász, tb- szakértő, szociálpolitikus és szociális munkás segít — in­gyenesen — a hozzájuk for­dulók gondjain. A segítő módszerrel feltér­képezik a megyében élő nők jellegzetes problémáit, amit a szakemberek elemzési cél­ra használnak fel. 9-15 óra között áll rendelkezésre az egyesület munkatársa, Deb- reczeni Edit és Kinyik Mar­git Nyíregyházán, a Zöld Iro­daházban (Hősök tere 9., te­lefon: 400-378). Horányi Zsuzsa Nyíregyháza (KM) — Koráb­ban írtunk a SANSZ Bt.-nél történt visszásságokról, nem fizették ki a csökkent munkaképességű dolgozók­nak a szövetkezeti részje­gyek összegét. A tartozások — egy-egy dolgozó­nak — kamat nélkül is megha­ladják a harmincezer forintot. Azóta több panaszos is megke­reste szerkesztőségünket. A ti- szarádi részlegen szintén elfelejt­keztek a részjegyekről. Vizsgálat nélkül ígéretekben nem volt hiány, de a pénzüket, a mai napig nem lát­ták. A leszázalékolt emberek el­mondták, olyan volt minden, mint a mesében: hol volt munka, hol nem. Háromhavi fizetés he­lyett csak előleget kaptak, ami az ötezer forintot sem érte el. A kemecsei bedolgozóknak sem volt sokkal jobb a helyzetük. Ők úgy tudják, a Népjóléti Mi­nisztériumtól felvette a SANSZ Bt. a csökkent munkaképességű­ek foglalkoztatásáért a támoga­tást, amiből a vezetők jól éltek, s valamicske csurrant a dolgozók­nak is. Mivel nem követtek el szabály- sértést, nem büntethetőek. Azért viszont már igen, hogy munkaal­kalmassági vizsgálatra felvettek a dolgozóktól pénzt, azonban a szűréseket nem végezte el egyet­len doktor sem. A kivizsgálás során természe­tesen csak az orvost büntették meg, hiszen ő követett el mulasz­tást, a vezetők ártatlanul meg­úszták az esetet. Holott jelöletlen pénztárbizonylaton vonták le a pénzt az orvosi vizsgálatokra, s az sem teljesen jogszerű, hogy pénzt vonnak le az el nem vég­zett munkaalkalmasságiért. Éhbérért Az asszonyok csak nevettek egy­más között, mikor aláírattak ve­lük egy papírt, hogy a teljesít­mény hatvan százalékát teljesí­tették csak, hiszen nem tudták azt sem, mennyi a száz százalék, vagy nekik milyen a teljesítmé­nyük. Ha a maximumot elérték volna, akkor kaptak volna 12 ezer 800 forintot egy hónapra, ehelyett a legmagasabb havi fize­tésük hétezer forint volt, a legki­sebb 2200. Ekkora összeg még 1998-ban sem ért sokat. Felmondás sincs Az ügy érdekessége, hogy a pana­szosok a mai napig nem kaptak írásban felmondást. Igaz, időköz­ben a szövetkezet is megszűnt, így senki sem tudja, valaha lát­ják-e a követelt pénzüket... Milyen világ ez? Oláh Gábor Tudja, régen szüléink keze nyomán olyan volt az udvar, az utca, különösen hétvége­ken, mint a kitörült pohár. Ma jöhet vasárnap, bármilyen ünnep, gaz, piszok veri fel a portákat, már persze tisztelet a kivételnek. Régen dologidő­ben üres volt a kocsma, mert abból is csak egy volt a falu­ban, ma minden utcában lega­lább egy, és mindegyik tele. Gyermekkoromban az adott szónak hitele volt. Elég volt egy parola és megszületett az üzlet, most meg van sok szer­ződés tucatnyi pecséttel, meg okmánybélyeggel, mégsem ér az semmit. Ha az iparos akkor azt mondta, holnapután ké­szen lesz a munka, nem az ígért napra, már előtte elké­szült az. Emlékszem, amikor a szom­széd utcából a Bodnárék fiát a sorozáskor alkalmatlannak ta­lálták, úgy elbujdosott, hogy hónapokig nem tudtak róla. Ma meg az a virtus, hogyan le­het kibújni a katonaság alól. orvost nem jártunk, csak ha nagyon kellett, ma a fél falu táppénzes, meg rokkant. Uram, hol van mára már a munka szeretete, tisztelete, be­csülete. Tudja, régen tisztelték, félték azt aki vigyázott a rend­re. Elég volt a bálhelyiség abla­ka alatt elsétálni a csendőrök­nek, még a legverekedősebb legények is elcsendesedtek. Akkor aki lopott, megbélyegez­ték, a tolvaj ragadvány nevet a család is generációkon át visel­te. Ma, aki csal, lop, élelmes, életrevaló embernek számít. Azt, aki csak a munkájából akar megélni, ügyetlennek, él­hetetlennek tekintik. Régen is megesett, hogy egy lány mege­sett, de akkor bánatában, szé­gyenében lúgot ivott, vagy a kútba ugrott. Ma az anya a lá­nyával együtt szedi a tablettát. Amikor lány voltam, tisztessé­gesen elfedtük magunkat, most meg a szégyenteleneknek min­denük kint van. Ráadásul ez még az én vén kujon emberem­nek is tetszik. Mondogatja is, a vén kecskének kemény a szar­va, zsörtölődik beszélgető part­nerem, aki olyan hajlott, aszott már, mint a száraz paszuly csöve. Aztán egy szusszanás után folytatta. * — Régen, ha az iskolából jöttek haza a gyerekek, kö­szöntek a sorból szépen, ille­delmesen mindenkinek. Ma már csak az öregek köszönnek egymásnak és süvegelik meg a faluba érkező idegent is. Látja, ezt a vertfalú házat, an­nak idején egy hét alatt építet­te fel az utca kalákában. Most, hogy jött a nagy víz és meg­roggyant, senki sem jön fel­énk, hogy segítsen. Mondta, mondta, sorolta. — Uram, milyen világ ez, mi lesz ebből a világból, ha nincs erkölcs? — Próbáltam megnyugtatni, más világ van már, de tudtam, nem sikerül­het, mert nekem sincsenek igazi érveim. Közben beesteledett. Az ég meg vörösre sírt szemmel vett búcsút a haldokló naptól. Tivadar titka a Tisza A folyó vonzza a természet szerelmeseit Tivadar (KM) — Nem nagyon elégedettek a szezonnal a ti- vadariak, illetve az ott ide­genforgalommal, vendéglá­tással foglalkozó vállalkozá­sok. Pedig Tivadar a kajako­sok, kenusok kedvenc kikötője és pihenőhelye. Hogy az ok az ár-belvízhelyzet- ben, a fertőzöttséggel összefüggő riadalomban keresendő-e, azt nem tudni, mindenesetre a tava­lyihoz képest kevesebb a vendé­géjszakák száma. Pedig felnőt­teknek csak negyven forintba kerül egy ott alvás, gyerekek után pedig egy fillért sem kell fi­zetni, ha ott hajtják hivatalosan álomra a fejüket. Kilenc helyi család ad ki szo­bát, illetve házat, az önkormány­zat tulajdonában lévő kemping bérben van, a másik egy magán- vállalkozóé, a harmadik sátoro­zó hely szintén bérlemény. Na­gyon sokan csak leszaladnak Ti­vadarba, pedig érdemes huzamo­sabb ideig a szép fekvésű falu­ban tartózkodni. Mert nemcsak a sekély Tisza vonzó, a homokos, kavicsos part, föveny kellemes, hanem a beregi „beach” környé­kén is van bőven látnivaló. Egy-egy napsütéses délelőtt népszerű a part Szőke Judit felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom