Kelet-Magyarország, 1999. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-09 / 184. szám
1999. augusztus 9., hétfő 3. oldal Csodák nincsenek Balogh József ^Dlvassuk, halljuk a hírt, hogy valami nincs rendben Paszternák körül. Az elnök úr szemére vetették valakik, hogy megvásárolta a Vasas Szakszervezet balatonlellei ingatlanát. Egyesek nem átallották azt is követelni: váltsák le. Összeült a Vasas Szakszervezet elnöksége és megállapították: mivel törvényesen vásárolta meg, szóba sem kerülhet a leváltása. A történet annyi, hogy az ingatlanokat piaci áron (12-13 ezer forintért) értékesítették a szakszervezeti szövetség központjának dolgozói részére kiírt pályázaton. A nyolc részre osztott területre mindössze négyen pályáztak, az elnök is csak egynyolcad részt vásárolt két felnőtt korú gyermeke nevére. Hol itt a bűn? Hát meghirdették. Igaz, csak szűk kör tudhatott róla, de nyolc telekből amúgy sem juthatott volna mindenkinek. Meg aztán máskor is előfordult már, hogy valaki bányát vett, volt aki székházat, a nagyfőnök, meg a Postabank aligkamato- zású hiteléből kapott, miért pont Paszternákon akarják elverni a port? Erről szól a magyar privatizáció teljes története. Ha felelevenítjük a kezdeteket, visszaidézhetjük: kik lettek a korábbi állami (vagy társadalmi?) tulajdon új gazdái, könnyű megválaszolni. Azok, akik helyzetben voltak, akiknek elegendő információja volt: mit lehet venni, honnan lehet arra egy kis kedvezményes kölcsönt szerezni, aztán hogy lehet csődbe jutni, a vagyont egy másik vállalkozásba átjátszani, vagyis eltüntetni az adósságot, s megtartani a tiszta vagyont. Azt mondják, ez a vadkapitalizmus, mindenki vigye, amit tud. Talán nem is lenne baj, ha mindenkinek megadatott volna a lehetőség. De a hajléktalan nemigen kaphatott magasabb kamatot betétjére, a létminimumon élő nem kaphat hitelt vagyonszerzésre, sőt az átlagpolgár sem jut a nagy lehetőségnek még a közelébe sem. Akik pedig megszedték magukat, nyugodtan élhetnek, unokáiktól senki sem kérdezi meg, nagyapjuk honnan szerezte a vagyont. Akkor ez már történelem lesz. Voltaire szerint pedig a történelem olyan mese, amiben a politikusok előre megállapodnak. Vagy nagyon előrelátó volt, vagy az ő korában is így történtek a dolgok. Felkészülten Ferter János karikatúrája [ HÍREK □ Árvízvédelem Kétmilliárd 50 millió forintot költhet fejlesztési célokra idén a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, amelyből közel 16 kilométer árvízvédelmi töltés biztonságos méretűvé történő kiépítésére lesz lehetőség a legveszélyeztetettebb területeken. □ Véradás Hétfőn Nyírmeggyesen a művelődési házban 10-15 között várják az önkéntes véradókat. □ Drogambulancia A Drogambulancia (Nyíregyháza, Árpád út 41/A) hétköznaponként várja és hívja azokat, akiknek információkra, tanácsokra van szükségük, vagy gyógyulni szeretnének. Az Aranyhal és egyetlen kívánság A lottósorsolás sajnos nem hozott szerencsét • Az óvodásokért dolgoznak Lefler György Nagyhalász (KM) — A mesebeli aranyhal boldogságot és gazdagságot hozott a szegény tiszai halásznak. Valami hasonlót remélnek az Aranyhal Alapítvány istápolói is Nagyhalászban. A nagyhalászi művelődési házban szerda este tartotta soros ülését az Aranyhal Alapítvány kuratóriuma, amelyre lapunk munkatársa is meghívást kapott. Mint mondták, az alapítvány február 8-ai bejegyzése óta eltelt rövid időszakban is szép eredményeket ért el, részben emiatt, másrészt azért fordultak a sajtó nyilvánosságához, mert a közelmúltban az örömükbe üröm is vegyült. A kuratórium elnöke, Szó- boszlai Ottó a június 19-ei nagyhalászi hatos lottó sorsolását említi, mint az alapítvány szempontjából nem éppen legszerencsésebb napot. — A Szerencsejáték Rt. ugyanis ez alkalomból negyedmillió forintot ajánlott fel az önkormányzatnak kisorsolásra a helyi alapítványok között. Ebből pedig a városban három működik: az iskolai, a Nagyhalászért elnevezésű, illetve az Aranyhal, amely a nagyhalászi gyermekek óvodai nevelése és oktatása érdekében fejti ki tevékenységét. Nos, az óvodai alapítványt egyA népszerű tinikondi szerűen kihagyták a sorsolásból. Úgy tűnik: Albók József polgár- mester csupán a személyem miatt bünteti az alapítványt, merthogy engem váltott a polgármesteri székben. Azt gondolom, hogy a tapasztalt hátrányos megA szerző felvétele különböztetés nemcsak az alapítvány kuratóriumának tagjait sérti, hanem a több száz érintett óvodás gyermeket és azok szüleit. — Az óvodai alapítvány megszervezését és a kuratóriumi tagságot önzetlenül vállaltuk — mondta Fekete Mihályné óvónő. — Az alapítvány gondolata jó két évvel ezelőtt született. Az óvodavezető legutóbbi beszámolójában is szerepelt, hogy az óvodában a tárgyi feltételek 50 százalékosak. Mi éppen ezért dolgozunk, így például sikeres alapítványi bált, gyermeknapot, mozilátogatást szerveztünk, több helyre pályáztunk, mind a hét óvodai csoportban tini konditermet szereltünk fel. — Most éppen az úszásoktatás lehetőségét fontolgatjuk, papír- gyűjtést szervezünk, s készek vagyunk mindennemű pályázatra — kapcsolódott a beszélgetésbe Lukács Imréné. — Szeretnénk, ha a politika távol maradna az alapítványtól, ez egyetlen kívánságunk. Csak azt tesszük, amire vállalkoztunk: lehetőségeink szerint segíteni az óvodai munkát. Ezért árulok jegyet a bálokon, ha kell, vállalkozóként ezért nyúlok zsebbe — sommázott Korsoveczki László. Az ügyben megkerestük Albók József polgármestert, aki a következőket mondta: — A Szerencsejáték Rt. jóvoltából sikeres esemény helyszíne volt városunk. A sorsolás előkészítése még ősszel elkezdődött, az Aranyhal Alapítvány technikailag már nem kerülhetett be, amelynek létezéséről egyébként is csak júniusban szereztünk tudomást. A távolmaradásuk oka egyszerűen ennyi és nem több. Tornagyakorlat egyenruhában Szamossályi (M. K.) — Régi igazság, hogy a falusi pedagógus nem méricskél, amikor településéért kell tenni. Nem jelentett gondot, amikor dr. Péter András polgármester azt kérte: július közepére tanuljanak be a gyerekek egy szabad- gyakorlatot. Lőrincz Miklósné nevelő így idézte a történteket. — Tanévzáró alkalmából Piros István igazgató úr ismertette a kérést, mondván, aki részt kíván venni a bemutatón, jelentkezzen. A legfiatalabb gyerek első osztályos, a legidősebb nyolcadik osztályos. Tomagyakorla- tos könyvből állítottuk össze. A zenei aláfestést pedig Nyíregyházáról hoztuk. Az alig kilencszáz lelkes Szamossályi apraja-nagyja ott volt a sportpályán. Készek voltak arra is, hogy az egységes megjelenés érdekében áldozzanak. — Először úgy volt, hogy minden szülő megvásárolja a gyermekeknek a cipőt, tornadreszt, nadrágot. Végül is meglepetés történt. A képviselő-testület úgy határozott: megvásárolja a gyerekeknek a felszerelést. Mivel a rendezvény alkalmával egy vállalkozó helikopteres is munkálkodott a községben, így az önkormányzat még azzal is kiegészítette az ajándékot, hogy a szereplő gyerekek a magasból is megtekinthették falujukat. Mivel a körzeti iskolában tanulnak a szomszédos Hermán- szeg iskolásai, ez rájuk is vonatkozott. Mindehhez járult a térségből idesereglett százak tapsa, elismerése. Sok érdelődőt vonzott a gyakorlat a szerző felvétele Kiváló A tiszadadai szabadstrand kiváló minősítést kapott az ÁNTSZ-től, az ott élők és az odalátogatók szeretik is a tiszai fürdőzést Lefler György felvétele EGYPERCES NOVELLÁK Perpetuum mobile Örkény István .A-uspitz azt mesélte, hogy odahaza péksegéd volt a Veress Pálné utcában. Azt mesélte, hogy reggelente csak úgy a hóna alól befalt egy egykilós kenyeret. Akkor kilencvenkét kiló volt. — Mit gondoltok, most mennyi vagyok? — Ezt nem tudtuk megmondani. Tény, hogy már szükségre se járt ki, ami rossz jel, és csak vizet ivott, ami még rosz- szabb. Folyton itta a vizet. Nem is szomjazott, csak itta, mint egy lefolyó. Az se jelent jót, hogy a ruhája tele lett tetűtojással. A tetveket csak úgy lehet féken tartani, ha az ember minden percben öldösi őket; másképp elszaporodnak, és telerakják serkéikkel a ruhavarrásokat, főleg a meleg testtájakon. Aus- pitznak egészen megszürkült a hónalja a tetűtojásoktól. Nem is szóltunk neki. Ilyenkor már nem segít a szó. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy nagyon forgolódik. Azt kérdeztem: — Mondd, mit csinálsz, Auspitz? Azt mondta: — Eszem. — Azt kérdeztem: — Mit eszel, Auspitz? Azt mondta: — Kérlek szépen, tetűtojást eszem. És, kérlek szépen, tetveket. Gyufát gyújtottam, de rögtön el is fújtam. Egészen közel volt már a front; cigarettázni is tilos volt éjszaka. Csak any- nyit láttam, hogy nyugodt az arca, majdnem elégedett. Azt mondtam neki: — Ne beszélj bolondokat, Auspitz. — Hanem megvárjam, amíg kiszívják a véremet? — kérdezte. Maximum két hétig kell kibírni, magyarázta. Márpedig, ha ő megeszi a tetűt, akkor játszva kibírja ezt a két hetet, mert nem megy veszendőbe semmi. Minden csöpp vére, amit kiszívtak, megint visszajut a szervezetébe; vagyis se nem gyengül, se nem erősödik. — Akkor te föltaláltad a perpetuum mobilét - mondtam. I^íem tudta, mi az. Mondtam, amihez nem kell energia. Ezt sem értette. Miközben a serkéket ette, megmagyaráztam a perpetuum mobilét. Később elaludtunk. Reggel megpróbáltam fölrázni, de már nem volt benne élet. i' | y/cj u« jJTImBI
