Kelet-Magyarország, 1999. július (56. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-06 / 155. szám
1999. július 6., kedd 3. oldal líelft* HÁTTÉR NÉZŐPONT ■ ■■ ■ ■■ mm Jon a jovo pénze Galambos Béla ___________ l\/linden előírásosan benyújtott és a szakmai kívánalmaknak megfelelő beruházási, gépvásárlási, új szövetkezet alakítási, induló gazdáknak meghirdetett pályázatra ki fogja fizetni a támogatást a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Ezt a sokak számára kedvező hírt a múlt héten jelentette be az agrár tárca államtitkára egy szakkiállítás megnyitóján Gödöllőn. Bár a támogatottaknak végső soron mindegy, mégis ide kívánkozik: a kormány már döntött az ehhez szükséges tízmilliárd forint átcsoportosításáról, amelyből hétmilli- árd a földalapú támogatási keret maradványa, három pedig egyéb forrás. Megyénkben is minden bizonnyal felvillanyozza a gazdákat, hogy a támogatási pénzek kifizetésének — morgolódást szült — májusi felfüggesztését követően, most mégis csak elérhető közelségbe kerülnek azok a milliók, amelyek a gazdaságuk fejlesztéséhez nyújtanak máshonnan nem pótolható segítséget. Csak gépvásárlási támogatásra több mint négyszáz kérelmet tártnak számon a megyei FVM hivatalban. Ezekből — amennyiben most valamennyi pályázó megkapja az összeségében kért mintegy négyszázmilliónyi támogatást — 1,6 milliárd forint értékben növekszik majd a megye mezőgazdasági eszközállománya. Ismerve az elöregedett, lepusztult és a korábbi támogatások ellenére is vontatottan megújuló gépparkot, azt hiszem nem kell mondani, mekkora előrelépést jelent majd ez az agrártermelés elengedhetetlen korszerűsítése szempontjából. Konkrét ismeretek hiányában még csak remélhetjük például azt is, hogy a pályázó megyei gazdák által vásárolni szándékozott különféle gépek felét kitevő traktorok zöme már nem a levitézlett, gázolaj-faló típusokból kerül majd ki. Európai piacokon nagy tételben versenyképes mezőgazdasági árutermelésre ugyanis csak akkor lesz esélyünk, ha a hagyományos munkabírásunkon és eszünkön kívül olyan hatékony eszközöket, eljárásokat tudunk bevetni, mint amilyet a konkurens agrárvállalkozók. Csak gyakorlat Na és akkor mi van, hogy nem nyílik az ernyőd? Hát csak gyakorlatozunk.... Nem? Ferter János karikatúrája HÍREK □ Kihelyezett ügyfélszolgálat A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság július 6- án Tiszavasváriban, a polgármesteri hivatalban tart kihelyezett ügyfélszolgálatot 10 és 14 óra között. □ Véradás Ma Petneházán, a polgármesteri hivatalban 9 és 13, Tiszaeszláron, a könyvtárban 8 és 12, Tiszanagyfaluban, a polgár- mesteri hivatalban 13 és 15 óra között szervez véradást a Vöröskereszt. □ Úszótábor A Mozgáskorlátozottak Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete ötnapos, úszásoktatással egybekötött tábort szervez a Sóstón. Gyermektagjaik jelentkezését várják a július 12-16. közötti programra Nyíregyházán, a Körte u. 21. alatt. Fehérgyarmat Elek Emil felvétele SHjÄ 1 ■ f P |J| j j P 'Hí1 ■f ^ Sj i m'' 1 flgki f]mjm^V 8HÍ} üir ispgi'f • m n ti 1 Támogatásból nem lehet élni Kováts Dénes Fehérgyarmat (KM) — A legnagyobb gondot a szociális kiadások fedezetének előteremtése jelenti Fehérgyarmaton, bár nehézségeket okoz az intézmények működtetése is. Mindezek ellenére büszkeségre okot adó momentumok is vannak, a polgármester bízik a jövőbeni fejlődésben. Elvonások, megszorítások □ Mi okozza a legtöbb fejtörést a polgármester, s a képviselő-testület számára? — A százmillió forintot is meghaladják a szociális kiadások, de önmagában a segélyezések, támogatások nem oldják meg a súlyos anyagi nehézségek , között élők gondjait. A megoldás — fogalmazott Nemes István — a munkahelyteremtés volna. — A legtöbb fejtörést az intézmények működtetése okozza az önkormányzat számára, a költségvetés 70-75 százalékát fordítjuk e célra. Sajnos az állami normatív támogatásokhoz nem tudunk annyi saját forrást hozzátenni, amennyi az igazán színvonalas működést szolgálná, fejlesztésekre pedig szinte nem is futja. E nehézségek, s az elvonások, megszorító intézkedések miatt sok az érdekütközés intézményeinkkel. Kényszerhelyzetben vagyunk, hiszen az önkormányzat a működőképességének határán áll. Gyógyvíz, ipari park □ Mire büszke Fehérgyarmat polgármestere? — Az elmúlt évek munkájának eredményeként szépen fejlődött az infrastruktúra a városban, kiépült a telefon- és a szennyvízhálózat, a gáz, sok utat portalanítottunk az elmúlt nyolc esztendőben. Most jönne az az időszak, amikor a város szépítése, az intézmények felújítása következne, mert e célokra az elmúlt időszakban csak minimális összeg jutott. Szeretnénk az ásványvizünket gyógyvízzé nyilváníttatni, Pha- re-pénzek segítségével a hosszú eljárást talán végig tudjuk vinni az idén. Ha sikerül, megteremtődnek az alapjai a strand fejlesztésének. Ugyancsak a Phare-tól nyertünk 81 millió forintot az ipari park területén az infrastruktúra kiépítésére, a munkálatok az idén indulnak, s jövőre fejezzük be. A víz, a gáz, a villany, az út és a szennyvíz-hálózat kiépítésével meg tudjuk teremteni a befektetések alapját, lesz mire csalogatni a tőkét. A jövő reményei — Úgy gondolom, s remélem, hogy tovább épül az M3-as autópálya az elkövetkező években, s ha sikerül elérni, hogy gyorsforgalmú úttal rákapcsolódjunk Vá- sárosnamény térségére, a főváros is közelebb kerülne Fehér- gyarmathoz. A nyugati tőke hál’ istennek Nyíregyházát már elérte, előbb-utóbb csak eljut még keletebbre, így hozzánk is. Nemzetközi viszonylatban a románok tűnnek biztosabb partnernek, de talán az ukránokkal is elindulhatnak a komolyabb gazdasági kapcsolatok, különösen azt figyelembe véve, hogy itt lesz az Európai Unió határa. A nagy piac mögöttünk van, mi lehetünk a kiindulópontja, az ugródeszkája a még tovább jutni szándékozó nyugati tőkének. Érezhető térségünkben a nagy üzletláncok, így például a Penny Market és a Profi érdeklődése is. — Bár természetes, hogy a lakosság jobb körülményeket, kedvezőbb életlehetőségeket szeretne, azért szükséges még némi türelem a célok eléréséig — mondta zárszóként Nemes István. Számítógép Rozsályban Rozsály (M. K.) — Három település általános iskolásai örülhettek annak a nemrég zárult tanévben, hogy Rozsályban sikerült számítógépes termet létrehozni. A román határ közelében lévő körzeti iskolában Tisztaberek és Zajta kisdiákjai sajátíthatják el a számítástechnikai ismereteket. Ez egyben a pedagógusra is jellemző, hiszen annyi tantervi óra nincs, hogy erre egy frissen végzett szakos nevelőt felvegyenek. Barta István matematika-fizika szakos tanár vállalta, hogy munka mellett maga is tanul, hiszen kár lenne állni hagyni a gépeket. — A számítógépeket tavaly előtt az iskolában úgy vásároltuk meg, hogy pályáztunk. Ekkor öt darabot vettünk. Ezeket használják most a gyerekek. Tavasszal a három önkormányzat támogatásával sikerült öt nagyobb teljesítményű gépet kapnunk. A Sulinet-től kapott egészen nagyteljesítményű gépet szerverként fogjuk használni. Az elmúlt tanévben még nem tudott minden gyerek hozzáférni a számítógépekhez, arra azonban gondoltak az iskola vezetői, hogy szakköri foglalkozásokon minél többen megismerhették az alapokat. A diákokban az igény adott, pedagógus is van. Szerencsére segítség is akad, mint Barta tanár úr elmondta. — Az önkormányzatok folytatják támogató tevékenységüket. Várhatóan további gépekhez jutunk így. Tervünk, hogy egységesítjük operációs rendszerünket. A most végzett hetedikesek mozognak a legotthonosabban a gépek működtetésében, de szinte minden diák lelkesedik a számítógépes programok működtetéséért. LETKÉPEK A vezető Bállá László _________________ Ezt a közlekedési lámpát az ő örömére tették ide és látták el ezzel a nyomógombbal. Ha valaki rászorítja az ujját, a lámpa fél perc múlva zöldre vált (már a gyalogosok számára): át lehet kelni az úttesten. A kocsik abban a szempillantásban megtorpannak, a járókelők kényelmesen, sétalépésben átvághatnak a túloldalra, miközben az autósok idegeskednek a volánnál. Még iskolás korában hogy irigyelte azokat a bizonyos osztályvezéreket! Ők mondják meg, mikor mit kell csinálni — most futballozni fogunk tíz percben, most bakot ugrunk, most mindenki halálos csendben várja a tanárt, mert rossz napja van, szekundáztatni fog — és ezt a rangot azoknak a bizonyos osztálytársaknak nem adta senki, senki sem választotta meg őket semmivé, egyszerűen csak úgy alakult, hogy ők dirigálnak. Próbált ő is rendelkezni erről-arról, a kutya sem hallgatott rá. Azután negyven év egy íróasztalnál. Igen, négy évtizeden át ugyanaz az asztal, ugyanaz a szék, ugyanaz a hivatali zug, ugyanazok az unalmas akták. Csak a főnökei változtak. Közvetlen felettese rendszerint magasabb beosztásba került, a helyére más jött, néha valaki a közvetlen hivatalnoktársai közül, majd az is kapott még egy csillagot a hajtókájára és másnak adta át a helyét. Csak ő maradt az örök beosztott. Pedig hogy vágyott rá, hogy végre tőle is függjön valami, hogy legalább egyvalaki legyen, akinek ő parancsol. Hiába. Bárhogy törte magát, bár- mint igyekezett kitűnni a szorgalmával, ügybuzgóságá- val — senki sem vette észre. Pedig hányszor kiszínezte magában, hogy ő vezeti a munkarészlegüket, ezt a kollégát erre utasítja, emezt meg arra — és ilyenkor még mintha a hatalom csodálatos íze is édesítette volna a tudatát. Mikor túljutott az ötvenen, lassan kezdte feladni vezetői álmait — ha eddig nem jutott neki főnöki hely, most már aligha — és szomorú beletörődéssel várta a hatvanadikat. S eljött a nyugdíjkor is. No, ha ő nem dirigálhat, most legalább neki sem parancsol senki, és ez sem rossz. De egyszer csak felfedezte azt a közlekedési lámpát. Ettől fogva órákat töltött a gyalogátjárónál. Szorgalmasan nyomogatta a gombot, átsétált a túloldalra, majd onnan megint az innensőre, és újra és ismét. Autók, sofőrök százainak dirigált. Néha hosz- szú kocsisorok álltak a lámpánál — az ő parancsára! Azután már át sem ment egyik oldalról a másikra, csak nyomkodta a gombot ugyanazon az oldalon, nyomkodta, a gépkocsivezetők pedig dühöngtek: senki sincs a zebrán, s nekik állniuk kell. "Végre az emberünktől is függött valami — nem is kevés. Tökéletesen boldog volt. Otthonról az otthonba Vámosoroszi (M. K.) — A közel hatszáz lakosú Vámosorosziban is szép számmal élnek idős emberek. Az önkormányzat nagyon odafigyel erre a korosztályra. A település mikrobusza végigjárja a községet, hogy azokat, akiknek gyalogosan már gondot okozna az idősek otthonának megközelítése, elszállítsa otthonától a másik otthonba. Egy nagy kert közepén, tágas, egészséges körülmények között tölthetik napjaikat a munkában megfáradt emberek. A döntően reformátusok lakta falu lakói az itteni közös együttlétet változatosan igyekeznek kihasználni. Rendszeresen előkerül a Biblia, illetve az énekes könyv, s a dicséretek, zsoltárok éneklése, a református lelkész látogatása segítségével lehetőségük van hitük gyakorlására is.
