Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-08 / 106. szám

1999. május 8., szombat 10. oldal Rendőrsíp Japánból Nagv István Attila Aki több mint harminc esztendőt eltöltött közkönyvtárban, ráadásul egyetlen he­lyen, annak minden bizonnyal alapos is­meretei vannak a település szellemi arcu­latáról ugyanúgy, mint a magyar könyv­tárügyről. Orosz János egy évvel Ratkó József után érkezett a nagykállói könyvtárba, amely most a költő nevét viseli. Minden szakmának megvannak a maga fortélyai, a jó könyvtáros feltétlenül olvasott ember is, szeretnie kell a könyveket, gazdag lexi­kális ismerettel rendelkezik. De tudnia kell az emberekkel is bánnia, mert, ha nem veszi észre a tanácstalan olvasót, le­het, hogy legközelebb nem szívesen jön el újra. De azt is látnia kell, kinek kell, ki­nek nem szükséges a segítség. Orosz János A mai könyvtárak másképpen elégítik ki az igényeket. Nemcsak azért, mert kor­szerűbbé vált az életünk, hanem azért is, mert kevesebb pénzt fordítanak az embe­rek könyvre. Ha szükségük van valamire, irány a könyvtár! Sajnos, mondja, Orosz János, az önkormányzat évek óta nem ké­pes növelni az intézmény költségvetési ke­retét, ezért maradnak a pályázatok. Sze­rencsére, az elmúlt évben tízből kilenc al­kalommal nyertek, így mód van a korsze­rűsítésre is. A legfontosabb fejlesztési szempont az állománygyarapításban, hogy meglegye­nek a kézikönyvek és a szakkönyvek. A szépirodalom sajátos helyet foglal el, hi­szen az alapmunkák megvannak, a mai irodalom ritkán „terem” olyan alkotáso­kat, mint a hatvanas években volt. A négyezer dokumentum az ezernégyszáz beiratkozott olvasónak egyelőre elegendő, de Orosz János nem a megelégedett embe­rek közül való. A könyvtárosi munka a nagy szerelmek közé tartozik, bár ha lehetett volna, a sport területén helyezkedik el. De a dolgok nem mindig alakulnak a mi szándékaink szerint. A sporttal való kapcsolata mindmáig megmaradt. Nem volt versenyző, de tizen­öt évesen már fújta a sípot: röplabda-mér­kőzéseket vezetett a megyében. Négy-öt sportágban volt bíró, mára a kosárlabda maradt. Mindig szerette, ha az életben igazságosan történnek a dolgok. Talán ezért is lett játékvezető, mert itt megvaló­sulhatott az az illúzió, hogy igazságos dön­tések születnek. Igaz, ezen a területen is adódhatnak hibák vagy tévedések, de so­hasem volt „anyázás”, mert a kosárlabda­mérkőzésekre általában intelligens embe­rek járnak, akik ritkán ragadtatják el ma­gukat. Balázs Attila felvételei Sakkban középiskolás megyei bajnok volt. Ma is szívesen előveszi a táblát, de főképpen azért, hogy a gyerekeket tanítsa. Nagykállóban sakkszakosztályt alapított, mai tanítványai is szép sikerrel szerepel­nek a különböző versenyeken. Amikor még olcsóbban vitték a levele­ket, sok országban voltak sakkpartnerei: Európában, Amerikában és másutt. Kelle­mes partikat játszottak, de tartalmas ba­rátságok is szövődtek. Karácsonykor meg is ajándékozták egymást. Orosz János nem kért mást, csak sípot. így aztán szép sípgyűjteménye lett, amelyben a japán rendőrsíp és a vadkacsa-hívogató eszköz is megtalálható. Ahol a selejt neve: halál Kovács Éva A gyógyításban nem lehet hibáz­ni, az egészségügyben nem lehet selejt. A selejt neve itt ugyanis nem más, mint halál... Az orvostudomány szinte na­ponta fejlődik, egy dolog azon­ban úgy tűnik, változatlan ma­rad: az, hogy bizonyos betegsé­geknek, műtéti beavatkozások­nak igenis megvan a kockázata. A szakmában az is közismert, a gyógyítás különböző területein ez a kockázat valójában mit, hány százalékos elfogadható ha­lálesetet jelent. A vakbélgyulla­dásnak például — melyet a paro- disták szerint akár a kórházi portás is megoperálhat — jelen­leg fél-egy ezrelék. Márpedig ez azt jelenti, hogy tudomásul kell venni, a szakma szabályainak igenis megfelel, nem mond el­lent, ha ezer vakbélműtöttből egy életével fizet. Harminc évig Az önmagában is gyanút keltő halálesetek miatt a rendőrség életvédelmi osztá­lyához lehet feljelentést ten­ni, akik elindítják a vizsgá­latot, kirendelik a szakértőt, tisztázzák a halál okát. A tisztázás elvileg azért is egy­szerű, mert a törvény sze­rint az egészségügyi doku­mentumokat — a kórházi beutalótól a zárójelentésig — harminc évig minden intéz­mény köteles megőrizni, így a történet feketén-fehéren kimutatható, nyomon követ­hető. Kérdés csak az, ki az az egy, s milyen körülmények között kö­vetkezik be a tragédia? A várat­lan halálesetek joggal döbbentik meg a hozzátartozókat, s legyen a nem várt eredmény szakmai­lag bármennyire elfogadható, a magyarázat bármily szakszerű is, a lelkeket nem nyugtatja meg. — Ilyenkor történnek azok a feljelentések, melyeknek alapján kötelességünk a dolgok tisztázá­sa, a halál okát feltáró vizsgálat lefolytatása — mondja dr. Varga Mihály egyetemi docens, igaz­ságügyi orvosszakértő, a megyei Jósa András Kórház pathológiai osztályának osztályvezető főor­vosa. — Arról, hogy feljelentést tegyen, soha, senkit nem beszé­lünk le, még akkor sem, ha szá­munkra teljesen nyilvánvaló, hogy nem történt szakmai mu­lasztás. O Az egészségügynek megvan­nak a maga áldozatai, ez a szak­ma szomorú sajátossága. Mikép­pen az is, hogy ezekből az áldoza­tokból tanul, szerez újabb ismere­teket az orvostudomány. — Az új egészségügyi törvény deklarálja a betegek jogait, an­nak érvényesülési módját. Ön­gatartást pozitívan értékeli. Azt kell mondjam, hogy normális gondolkodású, ésszerűen visel­kedő orvosnak érdeke az, hogy az igazság, a valós történet kide­rüljön. — A vizsgálatban közreműkö­dő szakértők orvosok ugyan, de soha nem védik elvtelenül a mundér becsületét, mindig pár­tatlanok. Sem pénzügyi, sem egyéb hasznuk nincs abból, ha esetleg orvostársaik mulasztását elkendőzik, a tényeket a betegek, a károsultak kárára megváltoz­tatják, az igazságtól eltérő mó­don minősítik. Arról már nem is beszélve, hogy az igazságügyi or­vosszakértők esetében a hamis vélemény adása bűncselekmény­nek minősül, s hogy egy-egy kri­tikus ügyben soha nem egyetlen szakértői vélemény, hanem több szakértő egymással ütköztetett álláspontja adja meg a döntő szót, a végeredményt a szakvéle­mények ütköztetése hozza meg. Hosszú évekre visszamenőleg sem tudok olyan komoly ügyről, melyben egyetlen szakértő állás- foglalása alapján született volna ítélet. Az orvoslás az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb hivatás. Az orvosi esküvel a fiatal dokto­rok az életre, a gyógyításra tesz­nek fogadalmat. Számukra is tragédia, ha olykor a halálnak tesznek szolgálatot... A pathológus Dr. Varga Mihály 1952-ben Sátoraljaújhelyen született. 1976-ban a DOTE-n orvosi diplomát szerzett. Patholó­gus, az igazságügyi orvostan szakorvosa, az orvostudomá­nyok kandidátusa. Az Egész­ségügyi Tudományos Ta­nács igazságügyi bizottságá­nak szakreferense. Évente több mint háromszáz szak­mai véleményt ad ki, főleg egészségügyi, illetve társa­dalombiztosítási perekben, illetve bűncselekmények, biztosítási ügyek esetében. Műtét közben magában azonban nem ez az oka a panaszos ügyek növekedésé­nek, mert a szakmai hiba, mu­lasztás korábban is megalapozta a panaszt, a feljelentést. Ma már vége annak az időnek, amikor a betegek megalázva érezhetik ma­gukat, hiszen van módja a jogor­voslatnak,- s ha összefognak, a betegjogok kiszélesedésének kö­vetkeztében akár a kórházi ellá­tás színvonalában is elérhetnek változásokat, hiszen az állampol­gárok ma már nem csak tárgyai az egészségügynek, önálló sze­mélyi autonómiájukat is meg­őrizhetik. □ A betegjogok kiszélesedésé­nek tudhatjuk be azt is, hogy im­már hazánkban is szaporodóban vannak a kártérítések, az orvos­perek? — Én dolgoztam Amerikában, így tudom, csak látszat az, amit a filmekben tapasztalhatunk. Az orvosoknak ott sem kell félniük, ha betartják a szakmai szabályo­kat, s ez akkor is igaz, ha arrafe­lé divatja van a feljelentésnek, a kártérítési pereknek. Félniük azért sem kell, mert mára alapo­san megtanulták saját, jó műkö­désüket adott esetben megvéde­ni. A gyakorlatban az azt jelenti, hogy el tudják mondani, hogy a kritikus esetben szakmailag a legmegfelelőbben jártak el, úgy, ahogyan az adott szituációban azt tőlük elvárni lehetett. Az, hogy ez a gyakorlat előbb-utóbb Magyarországon is bekövetke­zik, nem nehéz megjósolni. Már most tapasztalni lehet, hogy az utóbbi időben tömegessé váltak az egészségüggyel kapcsolatos panaszok. Igaz, az elmarasztaló ítéletek száma csak csekély mér­tékben nőtt, ami azt jelenti, hogy a bejelentések száma megalapo­zatlan volt. S hogy mi táplálja az orvosok elleni pereket? Az újsá­gokban, a televízióban látható divatos történetek, melyeknek hatásaként ma már nálunk is so­kan azt hiszik, a kártérítési pe­rekkel sokat lehet kasszírozni. □ Korlátozhatják-e, s ha igen, miben az orvosokat a betegek szaporodó jogai? — Ha munkájukat lelkiisme­retesen, a legjobb szakmai szín­Balázs Attila felvételei vonalon igyekeznek elvégezni, nincs mitől félniük. Ha azonban hibáztak, bizony könnyen lehet­nek kártérítési perek „áldoza­tai”. Szerencsére ma már Ma­gyarországon is természetes, hogy az egészségügyi intézmé­nyek működési biztosítást köt­nek, melynek segítségével szük­ség esetén a kártérítési perekben megítélt pénzeket is fizetik. Nyu­gaton bevett szokás — s előbb- utóbb nálunk is azzá lesz —, hogy az egészségügyi intézmény később magától az orvostól perli vissza a biztosító által kifizetett összeget, így a kör bezárul. Ah­hoz, hogy az orvos is fizetni tud­jon, ő is úgynevezett működés­biztosítást köt, hiszen ma már enélkül nyugaton nem is vállal­hat jól fizető állásokat. — Fontos az is, hogy szükség esetén a megvádolt orvos el tud­ja magyarázni, szakmailag, eti­kailag és emberileg a lehető leg­jobban járt el, és sajnálja, hogy a hiba ennek ellenére mégis bekö­vetkezett. Ez nem jelenti azt, hogy magyarázkodással a fele­lősséget el lehet kerülni. Minden problémát meg lehet oldani, azt azonban igen, hogy a meggyanú­sított nagyon is érdekelt abban, hogy saját hibáját feltárva meg­gyorsítsa a vizsgálat folyamatát. Ezzel egyrészt hamarabb tisztá­zódhat a helyzet, a bíróság pedig a feltáró, tisztázó, elismerő ma­Innen már nincs visszaút Értékeink Sok szép régi műemlékkel dicsekedhet az Erdőhát. A Vámosorosziban talál­ható református templom gótikus stílusban épült. Talán kevesen tudják, hogy nem is olyan rég a csillag mellett félhold is volt a sisak csúcsán. A késő gótikus templom je­lentékenyen eltér a többi egykorú szatmári temp­lomtól. Az épületben két plasztikai különlegességet találunk. Az egyik egy fa­ragott tégla, ami ritka a magyar művészettörténet­ben. A másik egy arcból kiinduló boltindítás, ami a megyében nem sok he­lyen fordul elő Elek Emil felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom