Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-31 / 124. szám

1999. május 31., hétfő 3. oldal NÉZŐPONT Pénzmizéria Balogh József Csak úgy röpködnek az ötezresek mosta­nában. Hogy mennyi jut ebből a zsebünk­be, s mennyi marad a levegőben, nem tud­juk, csak látjuk: megroggyant a bizalom a régi bankók iránt. Számot nem mondanak, de a titkolózás is sokat sejtet: gyakran talál­koznak vele a pénzintézetekben, főképp a nagyobb kötegekben fordulnak elő gyak­ran. Nyilatkozza a bankos kisasszony — szom­bati lapunkban olvashattuk —, hogy nem vonják be hamarabb, mint tervezték, mert így is felgyorsították az ötezresek újra cseré­lését, s különben is, míg érvényes fizetőesz­köz, mindenki köteles elfogadni. Biztosan én is ezt mondanám, ha bank­ban dolgoznék. Minden bizonnyal egy ta­pintással meg tudnám különböztetni a rosszat a jótól, de ha nem, ott a lámpa, átvilágítom és kész. Csakhogy én — meg még jó néhányan — nem dolgozunk bank­ban, s ha csak valami feltűnően durva hibát nem vétettek a hamisítók, nyugodtan átver­hetnek. Azt már nem is említem, hogy nincs átvilágító berendezésünk, így aztán nem egyenlőek az esélyeink egy pénzinté­zettel, egy postával, ha hamis pénzt nyom­nak a kezünkbe. Csak továbbadnánk. És ekkor kezdődik a baj. A kereskedők egy része nem fogadja el, mert ő sem tudja ellenőrizni, ha meg a pénzintézetbe visszük, s kiderül, hogy rossz pénzzel akarunk fizetni, jön az elkobzás, az­tán a meghurcolás, mert az- eljárás akkor is kellemetlen, ha utána nem büntetnek meg, csak éppen tanúskodnunk kell: kitől, hol, mikor kaptuk, stb. Pedig lenne igazán kézenfekvő megoldás. Ha ennyire megcsappant a bizalom, s ez már-már pénzügyi érdekeket sért, ha a pénzforgalom biztonsága került veszélybe, akkor nem kerülhet egy felgyorsított ötez­rescsere sem annyiba, mint amennyit a ma­gyar forint értékállóságába vetett bizalom ér. A körítést nézve, Dezső, vaskos lesz a számlánk... Ferter János rajza □ Tarpai felújítások Kevesebb pénz jut fejlesztésre idén a tarpai önkormányzatnál. Az árvízi védekezések során megrongálódott utak rendbetétele mellett még egy feladat van: a ravatalozó felújítása, amelyhez a na­pokban kezdtek hozzá. □ Kiránduló kisdiákok A felsősök ópusztaszeri különvonatos kirándulása mel­lett a záhonyi általános iskola több alsós ta­nulócsoportja is tanulmányi utazáson vesz részt. Két osztály Füzérradványt keresi fel, egy másik Lillafüred környékének nevezetes­ségeivel ismerkedhet meg. Az utazások fede­zetét pályázati források mellett helyi támoga­tók közreműködésével teremtették meg. □ Forgalmirend-változás Nyíregyházán a Kelet-Nyugat Expo miatt május 30. és júni­us 7. között megváltozik a forgalom rendje a Buszacsa környékén: lezárják a Szegfű utcá­nak a Hunyadi és a Géza utcák közötti szaka­szát. A vásár rendezői kérik a közlekedők megértését, egyben felhívják a figyelmet, hogy az említett körzetben csak a kijelölt par­kolókat használják. Citromlével vezetik a piacot A gombostűtől az elefántig, volt a mottója a most 10 éves Sotex Kft.-nek A Divius gyümölcsleveket palackozzák a napkori üzemben Elek Emii felvétele Nyíregyháza (M. CS.) — A gombostűtől az elefántig. Ez volt a mottója az idén tize­dik születésnapját ünneplő nyíregyházi Sotex Kft.-nek a cég megalakulása utáni első néhány évben. Akkoriban a társaság szinte mindennel kereskedett, össze­hozta az eladót a vevőkkel. Azó­ta változott a képlet: a Sotex a térség egyik jelentős üdítőital­gyártója és -forgalmazója. Csalá­di vállalkozásként Somogyi Ti­bor és édesapja 1989 januárjában alapította a Sotex Kft.-t. A tulajdonosi kör három éve változott, amikor a papa tulaj­donrészét Gólya János vette át. A cég a kezdeti időben a legtöbb akkoriban alakult társaság tevé­kenységét követte: kereskedett, ügynökölt, s a tulajdonosok az ügylet után tartották a marku­kat a jutalékért. Ahogy növeke­dett a tőke, saját számlás keres­kedelmet nyitott a Sotex, majd raktárt bérelt, ahol műszaki cik­kektől az élelmiszeriparig szinte mindent árult. Egy pécsi barátjuk, Soós János ismertette meg velük az italszakma minden szépségét. Ezután döntöttek: maradnak az italszakmában. Először a nagy- kereskedőknek, majd a lakosság­nak nyitottak saját telephelyü­kön, a Szent István úton italdisz­kontot. A 90-es évek elején, ami­kor megjelentek a multik, akkor döntöttek, saját termékkel je­lentkeznek a piacon. Egy isteni íz! — ezzel a szlogennel indítot­ták útjára a Divius (Isteni) cit- romlevüket, amit előbb Nyírbá­torban bértöltésben gyártottak. Amikor 1994-ben a napkori tsz egyik telepét megvásárolták, a teljes gyártást oda költöztették. Azóta a Sotex közel 40 fajta ter­méket forgalmaz a piacon, első­sorban gyümölcsleveket, szörpö­ket és különböző szeszes italo­kat. Ebben az évben beindul a PET-műanyagüzemük, ahol fla­konokat gyártanak. Ehhez kap­csolódik szeptemberben a műa­nyag visszadolgozó üzem, ahol a hulladék flakonokat újrahaszno­sítják. A közel száz főt foglalkoztató cég jelenleg a citromlé és a Na­póleon Brandy kategóriában Ma­gyarországon piacvezető, évente 15 millió liter gyümölcslevet ér­tékesítenek a hazai piacon, árbe­vételük megközelíti az 1,5 milli- árdot. A vevőpartnerek közé a legna­gyobb multinacionális cégek (Penny Market, Profi, Cora, Met­ro) a hazai nagyobb társaságok (Coop, Áfész-ek), valamint ki­sebb üzletek, boltok tartoznak. Az üzletkötői hálózat révén az ország valamennyi térségébe szállítanak saját terméket. A Sotex dinamikus fejlődésé­nek köszönhetően a régió egyik meghatározó középvállalkozása lett. A cégvezetés tervei között további bővülés szerepel, ame­lyet olyan piacon kell elérniük, ahol egyre nagyobb a multik sze­repe. A Csöpp Színház nagy sikere Nyíregyháza (KM) — A Ma­gyar Drámapedagógiai Tár­saság nyolcadik alkalommal rendezi meg az Országos Weöres Sándor Gyermekszín­játszó Fesztivált. Ez a legrangosabb szakmai meg­mérettetés a gyermekszínjátszás­sal foglalkozók számára. Több száz csapat színészpalán­tái csapnak össze a vüágot jelen­tő deszka meghódításáért. Az országos döntőnek helyszí­ne Tatabánya lesz, ahol megyén­ket, illetve a keleti régiót a Csöpp Színház fogja képviselni, hiszen mind a megyei, mind a regionális versenyt (Hajdú-Bi- har, Borsod-Abaúj-Zemplén, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg) biztonságo­san megnyerték. — Számomra a máriapócsi Csöpp Színház jelentette a leg­nagyobb élményt — mondta Sza­kai Judit, a zsűri elnöke, a Ma­gyar Drámapedagógiai Társaság elnöke —, komplex előadást láthattunk, remek térszervezés­sel, gyönyörűen beszélő gyerme­kekkel. Kitűnő volt a színészve­zetés, a gyerekek nagyon tehet­ségesek. Egyszóval élet van a színpadon, amikor a csöppösök játszanak. Kinszki Judit, a Magyar Drá­mapedagógiai Társaság alelnöke a következőképpen vélekedett a pócsiakról. — Nagy örömömre szolgál er­ről a csoportról beszélni. Lát­szik, hogy erős beszédtechnikai és színészmesterségbeli képzés­ben részesülnek. Ők voltak a verseny legjobbjai. Nagyon sok szép sikert kívánok nekik. Vona Éva, a győztes előadás rendezője: — Különösen örülök annak, hogy az 1997-es év után, amikor a Csöpp Színház nagy generációja megnyerte az orszá­gos versenyt, most 1999-ben a ki­csik is a keleti régió legjobbjai lettek. Hajóút a Felső-Tiszán Nyíregyháza (KM) — A víz világnapja rajzpályázat nyertes diákjai és tanáraik június 3-án, csütörtökön in­dulnak a jutalom-hajóútra a Felső-Tiszán a FETIVIZIG szervezésében. A résztvevők busszal in­dulnak a nyíregyházi szék­ház elől Vásárosnaményba reggel nyolckor, majd a 2-2,5 órás hajóút a gergelyiugor- nyai oldalról indul 10 óra­kor, s ide is térnek vissza a kirándulók. mt A testvérem a példaképem M. Magyar László Ha most azonnal kelle­ne példaképet választanom, a hatéves bátyámra szavaznék. Először is azért, mert nagyon rafinált. Ha valamivel játszani szeretne otthon, s tudja jól, hogy a szülők nem engedik majd, mindig rám hivatkozik: „Anya! A kislány videofilmét szeretne nézni! Apa! Veroni­ka be szeretné kapcsolni a szá­mítógépet!” Az ősök szíve ilyenkor rögtön meglágyul, s igy végül eléri mindig a cél­ját. Igaz, nem mindenben töké­letes, például az „r” hangot nem tudja kimondani. De hát ne legyünk telhetetlenek, há­rom és fél éves létemre én is úgy köszönöm meg a vacsorát, hogy: tötötöm a tatotát. No, nem is igen értik az óvónők a beszédemet, de hát szerencsé­re a testvéremben jó tolmács­ra leltek, s ha kell, ő fordít a számukra. Ez sajnos naponta többször is előfordul, így a délutáni órákra a bátyámnak teljesen elege van belőlem. Persze, azért én így is szere­tem. Csodálom benne azt is, hogy alig van alvásigénye. Pontosabban mindent kitalál, mindent elvállal, csak ne kell­jen az óvodában az ebéd után pihennie. Az egyik nap úszni megy, másnap német nyelvi foglalkozásra, aztán megint az úszás következik, majd papírt hajtogat az origamin. Lubic­kolni nagyon szeret, otthon a szobában is rendszeresen gya- korolgatja a karmozdulatokat. Szokta is mondogatni, hogy abban az iskolában kezdi majd az első osztályt, ahol az uszoda van. Apa roppant büsz­ke volt ennek hallatára, hogy lám az ő kisfia milyen tudatos már ebben' a korban, milyen jó, hogy ennyire megszerette a rendszeres mozgást. A múltkor vendégségben voltunk, s szóba került, me­lyik gyermeket melyik iskolá­ba is íratják be a szülők. Apa is kérdezte a bátyámat: —- Mondd meg a bácsiknak, melyik iskolába fogsz járni! — Ahol az uszoda van — mondta magabiztosan a te- sóm. — S miért? — húzta ki apa büszkén magát, ám a feleletet hállva összement, mint a ki­pukkadt lufi. A válasz ugyan­is így hanzott: — Mert ott van csokiauto­mata! Udvari főszakács Nyíregyházáról Nyíregyháza-Sóstó (KM) — A Kinizsi Udvar Főszakácsa címet egy nyíregyházi szakács hódítot­ta el a május 22-én megtartott nemzetközi versenyen. Az Abonyban már hagyomá­nyos pünkösdi szakácsversenyt az elmúlt szombaton is megren­dezték. Az étkek poétáinak mos­tani viadala abban igencsak kü­lönbözött minden eddigitől, hogy ezúttal nyíregyházi ínyesmester hozta el a pálmát. A Kinizsi Udvar Főszakácsa címet Konyári Sándor a sóstó- gyógyfürdői Svájci-lak konyha­főnöke hódította el, s ezzel egy évig ő birtokolhatja az értékes vándordíját. A történelmi ízek mellett a korhű tálalást is szigo­rúan bíráló zsűri előtt Konyári két segítőjével — az ugyancsak a Svájci-lakban dolgozó Demeter Szilárd és Gyúrásán Mihály sza­kácsokkal — szerzett további kü- löndíjakat, s ezzel Nyíregyházá­nak is elismerést. A XVII. és a XIX. század kony­haművészetét felelevenítő sza­kácsviadalon a nyíregyháziak egyebek között májjal és földi al­mával töltött nyárson sült kecs­kével, s kürtös kaláccsal csaltak örömkönnyeket az erre az alka­lomra Abonyba zarándokolt ínyencek szemébe. Nyárson sül a kecskegida Amatőr felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom