Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-29 / 123. szám

1999. május 29., szombat 3. oldal Vesztesek, nyertesek Angyal Sándor A életünk telis-tele az érdekek ütközésé­vel. Ennek egyik sajátosan komor hangula­tú megnyilvánulása az a néhány fekete lo­bogó, amely egy társasház erkélyén leng napok óta azt követően, hogy látványos rendezvény-sorozattal átadták a tőszom­szédságukban megépült legújabb nyíregy­házi áruházcsodát. Az érintett szomszédok bármit tettek (tüntetéseikről lapunkban is többször beszámoltunk) vesztesek marad­tak, most kitették a táblát ők is: „Ez a ház eladó". Az ember, ha beleképzeli magát az érintettek helyzetébe, bizony rossz érzés fogja el, s — ellentétben egyes állításokkal — nincs kedve mosolyogni rajta, hiszen vé­ge a nyugalmuknak, a meghittségnek, itt most már más világ zajai a meghatározóak. Ugyanakkor számtalan elismerő véle­mény is elhangzik a mostani nyírségi áru­ház-áradatról, hiszen ezrek és ezrek a pénz­tárcájukon érzik, méghozzá kellemesen — a multik árvetélkedését. A város egyik végétől a másikig néhány héten belül immár négy nagyáruház keresi a vevő kegyét, ami vi­szont vevői oldalról igen kellemes. Megfi­gyelhető egy kisebbfajta népvándorlás az utóbbi napokban, illetve amolyan felfedező akció: mi hol olcsóbb, miért hová érdemes elmenni... Ugyanakkor csak a vak nem lát­ja, hogy az eddigi viszonylag jól menő bel­városi boltok pénztárai előtt megritkultak a sorok, hogy a kisebb, éppen ezért verseny­képtelenebb boltokról itt most ne essék szó (Bár, erről igencsak kellene szót ejteni, hi­szen számos család egyetlen megélhetési forrása volt például egy kis mini-ábécé a ga­rázsból kitessékelt autó helyén). Igen, ütköz­nek az érdekek, s ez arra késztet bennün­ket, hogy egyénileg is készüljünk fel az új kihívásokra. A piac nem a szociális gondos­kodás terepe, a szociális piacgazdaságban is a pénzé, a profité a főszerep. Nyilván a kisnyugdíjas majd be sem tér oda, ahol csak ötezer forinton felüli vásárlás után jö­het ki, s nemigen fog kartonszámra venni sört, szikvizet, habfürdőt. Ők majd buszoz- nak, gyalogolnak, s már az is öröm lesz szá­mukra, ha 2-3 forinttal olcsóbban megúsz- szák a fizetéskor. Azért ne feledjük: a leg­fontosabb érdek mégiscsak az árak letörése, ha ez a küzdelem néha szívbemarkolóan kegyetlen is. Végkielégítés csak melósoknak Ferter János karikatúrája HIRER □ Árvizes adományok A nyíregyházi Hu­nyadi Mátyás Általános Iskola képviselői má­jus 31-én adják át Túristvándi, Botpalád, Ro- zsály és Nagyszekeres iskoláinak azokat a pénzadományokat, amelyek a Hunyadinak az ország iskoláihoz intézett felhívása nyo­mán gyűltek össze elkülönített számlán. □ Életút Alapítvány Céljával megegye­zően: idősek ápolását, gondozását végzi, a Szent Katalin Szociális Otthon fenntartását lát­ja el. Az 1998-ban 24,6 millió forinttal gazdál­kodó, teljes bevételét működésre, felújításra fordító alapítvány kuratóriuma most egy fel­nőtt fogyatékos intézet nyitását tervezi. □ Fogadóórák május 31-én Szabó Sándor a mátészalkai rendőrkapitányság ve­zetője 9-11, Fényes László a nyírbátori rend­őrkapitányság vezetője 10-12 óráig tart fo­gadóórát hivatali helyiségében hétfőn. Elmaradt a védekezők kártalanítása Akik igazolták kiadásaikat, január 4-ig kifizették az elismertetett összeget A belvíz lecsapolása súlyos milliókat emészt fel Balázs Attila felvétele Nyéki Zsolt Nagyvarsány (KM) — Sok em­ber kemény munkájának kö­szönhető, hogy az őszi és a tavaszi ár- illetve belvizek nem okoztak még nagyobb kárt. Néhányan azonban hiába várják részüket a vé­dekezések költségtérítésé­ből. Vannak helyzetek, amikor az ember önzetlenül is vállalja az áldozatokat, a Tisza áradása és a sok eső okozta belvíz ilyenre ho­zott példát. A többi település mellett Nagyvarsányban is ásót, lapátot ragadtak a lakosok, s aki tehette, traktort és más erőgépet is vitt a gátra. A vészterhes órákban nemigen számolta sen­ki, hány órát dolgozott, mennyi üzemanyag fogyott, hiszen saját otthonaik megvédéséről volt szó. A számvetés pillanatában vi­szont már kiderült: a védekezés sok-sok millióra rúgó összegé­nek bizony lenne helye. Nagyon sokan még ma sem kapták meg azt a pénzt, ami a tavaly novem­beri árvíz idején végzett munka után járna az állam támogatásá­ból. Pedig a helybéliek saját erő­gépeikkel vonultak fel, s a kör­nyék településein már rendezték az ügyet: vagy üzemanyagot, vagy pénzt osztottak szét az ön- kormányzatok — érkezett a (névtelenségbe burkolózó) jelzés Nagyvarsányból. — Fél éven belül több alka­lommal is vészhelyzetbe kerül­tünk, amelyekben nagy szüksé­günk volt minden ember segítsé­gére. Tiszteletre méltó volt, ahogy a település összefogott a novemberi árvíz, a téli rendkí­vüli havazás majd a tavaszi ár- és belvíz idején — utal a már említett eseményekre Szűcs Ilo­na, Nagyvarsány polgármestere. Az elmúlt év novemberi védeke­zését érintve elmondja: a költsé­geket decemberig összesítették, s a kiadásaikat igazolóknak szám­la ellenében január 4-ig kifizet­ték az elismertetett összeget. Mi okoz most mégis feszültsé­get? Ha valaki azt követően je­lezte igényét a támogatásra, hogy az önkormányzat már leje­lentette a felbecsült károkat és költségeket, akkor már utólag nem kerülhetett be a kártalaní­tottak körébe. De akad más probléma is — folytatja Szűcs Ilona —: az önkormányzatok ta­vasszal kaptak hivatalos ügyira­tot, amely felhatalmazást adott arra, hogy magánszemélyekkel is megállapodást köthessünk munkák elvégzésére, illetve költ­ségeik kifizetésére. A Belügyminisztériumtól megszerzett információkból ki­tűnik: a helyi önkormányzatok­nál felmerült ár- és belvíz-véde­kezési költségek megtérítésére a kormány 1,1 milliárd forintot hagyott jóvá, melynek 70 százalé­kát május 17-ig átutalta. A rend­kívüli téli időjárás védekezési kiadásaira megyénk 174 önkor­mányzata több mint 95 millió fo­rintot kapott május 4-ig. Veszélyben a betegbiztonság Aggódik a nyugdíjasszervezetek szövetsége Toronyiránt Az Első Nyírségi Fejlesztési Társasághoz tar­tozó települések idegenforgalmi látnivalóiról szolgál informá­ciókkal a Víztorony tövében megnyitott Tourinform-iroda Martyn Péter felvétele Árnyékos szemek Páll Géza N em tudom miért nézem mostanában a szemeket. Ta­lán mert igazában a lélek tük­rei, mert sok mindent elárul­nak a személyiségről. Azt ta­pasztalom, hogy mostanában a szemek mintha tompábbak lennének, mint korábban szoktak lenni. Mintha a szín és valóságtartalom na­gyon is élethűen mutatná ma­gát. De talán más miatt is hatás­sal lennének ránk a szemek, melyek szépen beívelik az ár­nyékok és a fények összjáté- kát. Mintha a mostani banki hitelkártyák is közrejátszaná­nak. Mit látok még? Azt látom, mintha a szemünk vibráló fé­nye vagy éppen fénytelensége is árulkodna rólunk. Mintha közömbösek lennénk egymás iránt, mintha néhányan közü­lünk egy másik bolygóra va­lók lennének. Szemhunyoritás nélkül haladunk el a velünk szembe jövő előtt, rá se né­zünk, pedig valamikor mintha ismertük volna egymást. Kez­denek kimaradoznia a régi emlékek. Aki lemarad, azzal nemigen szívesen tartunk iga­zi kapcsolatokat. Mintha tompulnának a fé­nyek, amikor az ellentétes ne­műek közelítenek felénk. Ta­lán kezd kihunyni valami, amiről nagyon sokáig hittük, az egymás iránti érdeklődés tartja ébren a megfigyelésün­ket. Hát már az egymás iránti nemi érdeklődés is kezd veszí­teni jelentőségéből? Már a fér­fi nem érdeklődik a nő iránt és a nő sem a férfi iránt? Mi történt valójában? Hol téveszt­hettük el az irányzékot? De azért mégis van valami remény, valami mentség. Akadnak még igaz és szép sze­mek, amelyek még hasonlíta­nak a felnőttek valós vüágára. Ezek pedig a gyermekek. Az igazi gyermeki tekintetek, amelyek még mentesek a mentális és egyéb hatásoktól, az önzetlen, valós lényegre fi­gyelnek. Egymásra. És vibrál­nak, virágzanak a szemek, mert ők tudják, ők szemünk fényei és nem veheti el őket senki tőlünk. Nyíregyháza (KM — K. É.) — A társadalombiztosítás, illetve az egészségügy területén olyan átalakítások körvona­lazódnak, melyek a betegel­látás biztonságát, színvona­lát veszélyeztetik. Ezt Gerő Gábor kórházigazgató mondta azon a tanácskozáson, melyet pénteken a Megyei Nyug­díjas Szervezetek Szövetsége, va­lamint az MSZOSZ megyei kép­viselete a megye nyugdíjasai számára Nyíregyházán szerve­zett, s ahol nehezményezték, hogy az idősek érdekképviseletét felvállaló Társadalombiztosítási Érdek-képviseleti Egyesület megalakult ugyan, de bírósági kifogások, — Gerő szerint szán­dékos időhúzás — miatt nem kezdheti meg működését. A szónok a továbbiakban ar­ról beszélt, hogy a kormány szándékai megvalósulni látsza­nak, az egészségbiztosítást, illet­ve a tb-alapokat épp a napok­ban helyezték pénzügyminiszté­riumi felügyelet alá. Csúsztatás­nak nevezte azt a gyakorta megjelenő vélekedést, mely sze­rint három millió ember járulé­kából kell tízmilliót eltartani. Ez azért sincs Így — hangzott a magyarázat —, mert a nyugdíja­sok aktívként nem csak fizettek, de nyugdíjasként is fizetnek járulékot, csak az éppen nem je­lenik meg a papírokon. A terve­zett több-biztosítós rendszerrel kapcsolatosan az előadó azt mondta: nem oldja meg, sokkal inkább szaporítja a gondokat, mivel a megyei egészségbiztosí­tási pénztárakat egyfajta régiós pénztárakká minősíti, miközben megteremti az utat a privatizá­ció felé. A jelenlegi, komoly gondot és vitát okozó gyógyszeráremelés­sel kapcsolatban elhangzott: ko­moly veszélyeket rejt, hogy az egészségügy kasszájában a gyógyszerköltségeket a tavalyi szinten fagyasztották be, s hogy a különböző számítások miatt a patikai gyógyszerek ára öt, a kórházakban felhasználtaké ti­zenöt százalékkal emelkedett. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy főképp azok az orvosságok drá­gultak, melyeket ma hazánkban a legtöbben fogyasztanak. Sokan voltak kíváncsiak az egészségügy jövőjére Balázs Attila felvétele iJ kíöMüi

Next

/
Oldalképek
Tartalom