Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-25 / 119. szám

1999. május 25., kedd 3. oldal /Megírták, megbánták, lemondtak, feláll­tak és távoztak. Röviden így összegezhet­nénk azt az elmúlt héten kirobbant levél­botrányt, amely az amerikai nagykövet sze­mélyével volt kapcsolatos, és — eddig — két államtitkárunk „fejébe" került. Minden bizonnyal hallunk még az ügyről, hisz mind az ellenzék tagjai, mind a kormányzó pár­tok vizsgáló bizottság felállítását szorgal­mazták. Aztán ahogy az lenni szokott, az egész majd a feledés homályába vész, hi­szen — politikai életünket ismerve — gon­doskodnak majd erről újabb botrányok. Egy valami azért mégsem hagy nyugton. Az előbb említett botránnyal kapcsolatban a koalíciós pártok néhány képviselője véde­kezésül arra hivatkozott, hogy nem is olvas­ta el a levelet, csak aláírta. Mások hiányos angoltudásuk miatt azt sem tudták, hogy mit írnak alá. Azt is elárulta az egyik hon­atya, hogy nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen megszokott dolog a Parlamentben, hogy elolvasás nélkül aláírnak olyan papíro­kat, amelyek a kormányzó pártoktól érkez­nek. Furcsa volt mindezt olyan emberek szájá­ból hallani, akik az ország sorsáért felelősek. Az egyszerű állampolgár ugyanis mindenfé­le iratot, kérvényt, szerződést többször is átolvas, mert tudja jól, ha egyszer már aláír­ta, azért minden körülmények között vállal­nia kell a felelősséget, bármilyen hátrányos is lesz az a későbbi életére. Erre neveltek bennünket, s erre neveljük gyermekeinket is. Épp ezért érthetetlen néhány honatya nemtörődömsége, érdektelensége, hogy még csak nem is furdalja őket a kíváncsi­ság, mihez is adják egyáltalán a nevüket. Ha most Mikes Kelemen itt lehetne közöt­tünk, biztos meglepődne azon, mennyire megváltozott a levélírási kultúra a huszadik század végére: egyesek úgy küldenek el le­veleket, hogy nem írják azokat alá, mások pedig aláírják, azonban fogalmuk sincs ar­ról, hogy az tulajdonképpen miről is szól. HÍREK O Kapitányi fogadóórák Május 26-án, szerdán két város rendőrkapitánya is fogadó­órát tart hivatali helyiségében. Raska István Fehérgyarmaton 10-12 óra között. Pásztor Miklós Nyíregyházán 13-15 óra között. □ Ügyfélszolgálat Kihelyezett ügyfélszol­gálatot tart a megyei egészségbiztosítási pénztár ma Mátészalkán (Kölcsey tér 2.) 9-13 óra között, ahol családtámogatási, be­tegségi ellátási ügyekben lehet felvilágosí­tást kérni. □ Vadászjutalom rendőröknek Négy kisvárdai rendőrnek adott pénzjutalmat kis ünnepség keretében dr, Móra István, a me­gyei vadászkamara területi szervezete elnö­ke. Ajutalom orvvadászok elfogásáért, tiltott lőfegyverek begyűjtéséért járt a rendőrök­nek — a két szervezet közötti együttműködé­si megállapodás jegyében. Menekülteken segítettek Albániában Önzetlenül tették dolgukat a nyíregyházi férfiak a szerb határ közelében egy segélyhelyen Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — A Ma­gyar Speciális Mentők Egye­sülete önként vállalkozó tag­jai több héten át segítettek Albániában a koszovói me­nekülteken. Az akcióban há­rom nyíregyházi férfi is részt vett, élményeiket megosztot­ták lapunkkal is. Vincellér Tibor, dr. Papp István és Hamvai Antal az utazással együtt két hetet volt távol ottho­nától. Hosszú utazás — Autókkal Ausztrián és Olasz­országon át keltünk útra több társunkkal együtt, hogy felvált­sunk néhány, már kint lévő kol­légát — avatott a részletekbe Vincellér Tibor. — Bariból hajóval mentünk tovább Durresbe, a partraszállás után szinte úttalan utakon jutot­tunk el a szerb határ közeli Ku- kesbe. Ott működött ugyanis az egyesületünk által üzemeltetett segélyhely, ami közben szinte mini kórházzá nőtte ki magát. A visszaút is kalandos volt, hiszen egy olasz őrnagy segítségével tu­lajdonképpen illegálisan jutot­tunk fel egy fehérhajóra, ami át­vitt Olaszországba. Ráadásul út­közben, még Albániában — sze­rencsére lakott helyen — végleg megadta magát az egyik huszon­éves járművünk, azt ott is kellett hagyni. Nem végleg jött haza csapatunk, lesz még újabb „tur­nus”. — Három, egyenként több ezer embert befogadó menekült- tábor van Kukes környékén — mondta Hamvai Antal —, de az ottani kórházak elsősorban a tá­borokban élőkről gondoskodnak. Igaz, oda is irányíthattunk sú­lyos sérülteket vagy betegeket. Mi magunk sok száz embert lát­tunk el, gyermekeket, asszo­nyokat, időseket. Segítettünk a doktor úrnak, cumisüvegeket, dás határán álló gyermekről kel­lett gondoskodnunk, rengeteg in­fúzió fogyott el. Találkoztunk olyan menekülővel is, aki hetek óta bolyongott, s nemcsak a bakancsáról hiányzott a talp, de saját talpáról a bőr is. Egyese­ket alig tudtunk megnyugtatni, mert siratták családjukat, vagy — mint egy-két leány — maga is szörnyűségeken ment keresz­tül. Adományok kellenének Tábori morzsák • Sokat jelentett a táborban a debreceni Balogh Zsolt (civü- ben autószerelő) technikai tu­dása, mert olykor bütykölni kellett az aggregátort, megjaví­tani a világítást, s egyebeket. • Erőt adtak a fárasztó munka közben a visszajelzé­sek. Hamar híre ment, hogy gondosak a magyarok, így olykor azok is kezelést kértek tőlük, akiket már korábban máshol elláttak. A kórházbeli kollégák is elismerték őket. • Összefogás volt az ön­kéntesek között, nemzetre va­ló tekintet nélkül segített egy­másnak olasz, francia, ma­gyar. • A Dél-Koreából érkezett egészségügyisek nagyon örül­tek, hogy megkapták magyar­jaink egyik hordágyát, ők ugyanis nem vittek maguk­kal. A MED-AID munkatársai a sátorfertőtlenítő szert és eszközt „örökölték”, az üzem- képtelenné vált, így kényszer­ből ott hagyott Mercedes tűz­oltóautó sorsa ismeretlen... • A legudvariatlanabbak a házigazdák voltak, a táborve­résre engedélyt adó albán tisztviselő helypénzt akart kérni, de persze nem kapott. Őrző szolgálatot is szervezni kellett, mert a segítőkésznek mutatkozó helyi suhancok megpróbáltak ezt-azt elemel­ni. Az egyik aggregátort is vitték volna, de nem jártak szerencsével. Milliókra pályázhatnak Nyíregyháza (KM) — A közel­múltban alakult Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Szakképzési Bizottság pályázatot hirdet a Munkaerőpiaci Alap szakképzé­si alaprészének idei megyei de­centralizált keretéből nyújtandó támogatásra. Cél a szervezett szakképzés tárgyi feltételeinek javítása. A gyakorlati oktatás fejlesztésére irányuló beruházá­sokat támogatják. A bizottság tit­kára, Gönczi András arról is in­formálta lapunkat, hogy majd­nem 244 millió forintra lehet pá­lyázni. A szervezett szakképzéssel foglalkozó iskolák, intézmények és cégek máris, folyamatosan nyújthatják be pályázatukat. A pályázatok végső beérkezési ha­tárideje június 30-a. A pályázato­kat a Megyei Munkaügyi Köz­pont képzési osztályára kell el­juttatni, a témával kapcsolatban itt adnak bővebb felvilágosítást. Villamosnosztalgia Páll Géza IVIennyiért nem adnám, ha újra megrezegtetné a csengőt az egykori régi nyíregyházi villamos. Milyen szívesen lép­nék rá a megunhatatlan lép­csőre, ha egyszer csak néhány pillanatra visszapörgethetném az időmasinát! De igazában ez a kívánság már a múlté. Soha nem hozható vissza a régi vil­lamos világa, de álmodozni azért lehet róla. Talán évtizedek kellettek, amíg a mostani álom képet öl­tött és az egykori nyíregyházi villamos megint beállt a vilá­got jelentő állomásra. Egy holtvágányra, a szentendrei szabadtéri közlekedési. park múzeumába, ahol örök időkig szállítja majd az örökzöld uta­zókat. Igazából bennünket, az egy­kori kedves és megbecsült nyíregyházi utazókat várja leginkább az örök masina, mert mi volnánk az igazi hí­vei. Talán az egész nyíregyhá­zi város utasát kivitte az erdei kitérőbe és onnan a Sóstóra. De sajnos nem vezetett pontos kimutatásokat, így minden csak szemre érhető el. Nem jobb lett volna itthon, mondjuk egy szép téren neki? Talán nem akadt rá elég pénz? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy sokáig itthon pihent, de nem akadt rá vevő, aki lega­lább a csengőszót megment­hette volna. De ez is elmaradt. Aztán jött az országos érdeklő­dés, nem sokáig kellett vára­kozni, amíg a nyíregyházi csi­li befutott az ország pénztárcá­jába. Ott bizony több millió fo­rintot is megért, de megérte a befektetés. M őst már csak örülnünk kell, ha valamikor épp az or­szág északi felén vendégeske­dünk, mégegyszer rákapasz­kodunk a régi villamosra. De már az is lehet, csak nézni tudjuk majd, ő pedig nem haj­landó csilingelni, mert az a hang csak a mi fülünkben él tovább. Varrótanfolyam A nyíregyházi átképzőközpontban var­rómunkás tanfolyam indult Békés László szakoktató vezetésé­vel. Az öt hónapos, napi nyolcórás képzési idő után októberben tehetnek vizsgát a tanulók Martyn Péter felvétele Mosolyrend a Bóbitától Nyíregyháza (KM — K. J.) — A nyíregyházi Bóbita Óvoda Tünde utcai tagóvodájában a közelmúltban avatták fel Schmidt Sándor faragómü- vész fából készült játékait. A kisdedóvó azonban korántsem csak esztétikus játszóteréről ne­vezetes. Sápiné Lecza Ildikó tagó­voda-vezető tájékoztatta lapun­kat: intézménye ún. vállalkozó óvoda. Ez következik sajátos, a papírgyár melletti elhelyezkedé­séből is. Mint megtudtuk: a fűté­si szezonban különböző teafélesé­geket főznek a gyár dolgozóinak, amiből bevételük származik. A városban ők hoztak létre másodikként alapítványt, mely­nek tőkéjét nemrég jótékonysági bálon „bevételezett” forintokkal gyarapították. A szülőknek, gye­rekeknek szervezett családi na­pon rendszeresen tartanak sport- és kultúrcikk-, valamint játékbörzét. A június 4-én meg­rendezendő Bóbita Mozduljka programjukra az ovisok nagy­szüleit is várják. Egészen egyedi kezdeménye­zésük: Mosolyrendet alapítottak saját dolgozóik jutalmazása cél­jából. Eddig két dajka és három óvónő részesült ebben az elisme­résben. A dolognak olyan nagy volt a sikere, hogy városunk pol­gármestere 200 ezer forinttal já­rult hozzá a „rend” támogatásá­hoz. i'J Új* Ot'SÍ I írogatunk, (alá)írogatunk M. Magyar László A speciális mentőcsoport vala­mennyi tagja önként vállalta a segítést, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Adományokat is vittek, a mieink sem mentek üres kézzel, hiszen a Vöröskereszt révén ad­hattak a menekülteknek például cumisüveget, pelenkát, tisztasá­gi csomagot, a megyei kórház ré­vén több száz ezer forint értékű egészségügyi eszközt használhat­tak fel. A hírek szerint nem szakadt meg a speciális mentők akciója, a közeljövőben visz- szatémek, várják azok adomá­nyait, akik tudnak, s akarnak se­gíteni. Gyógyítás közben Kukesben. Balra Papp doktor, jobbra Vincellér Tibor és Hamvai Antal Amatőr felvétel tápszereket, pelenkát osztottunk, amíg a készlet tartott. Azért kel­lett hazatérnünk, mert egyre fo­kozódott a háború a környéken, s abban az időszakban a mene­kültek is kisebb számban érkez­tek. Lőtt sebek Dr. Papp István volt azon a helyen az egyetlen (gyermek)or- vos: — Naponta átlagosan száz embert láttunk el, volt olyan nap, hogy 170-et. A határ mellett mi voltunk az első segélyhely, a speciális mentők elnöke, Pavel- cze László és egy-két társunk el­sőként hozzánk irányította, illet­ve hozta a terepjáróból átalakí­tott mentővel a sérülteket, bete­geket. A sebesültek között volt, akinek mellkasát, vagy lábát lőt­ték át a szerbek, másnak a teste volt tele repeszdarabokkal. Na­gyon sok elgyengült, a kiszára­Családi túra Ferter János rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom