Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-17 / 113. szám
1999. május 17., hétfő 3. oldal Húzva, tolva Galambos Béla /\kár látványos közeledésként is értékelhető a földművelésügyi kormányzat és az agrárkamara között az a kijelentés, amelyét Torgyán József tett a kamara és a gazdakörök budapesti agrárfórumán pénteken. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a korábbi kamaraellenes megnyilvánulásokhoz képest merőben új, megbékélést sejtető javaslattal állt elő: a családi gazdaságoknak és az őstermelőknek ne legyen kötelező az agrárkamarai tagság, de a vállalkozók számára maradjon az. Az agrárágazatban régóta hiányzó, s az ország európai uniós csatlakozása közeledtével mind sürgetőbb „egy mindenkiért, mindenki egyért" elv érvényesítésére irányuló politikai törekvések érzékelhetők azokból a gondolatokból is, amelyeket a szövetkezetekkel kapcsolatban tett a miniszter leszögezve: „a magyar mezőgazdaságnak a szövetkezetekre továbbra is szüksége van". Az agrárium résztvevőinek egyetértését már csak azért is meg kellene teremteni, mert mint a miniszter sejtetni engedte, nagy horderejű belpolitikai lépések keresztülvitelével próbálkozik a földművelésügyi kormányzat. Utalt rá: véget kellene vetni annak az időszaknak, hogy a mezőgazdálkodásból élők viseljék a városlakók szociális terheit. Az elmúlt években ugyanis a parasztság egymilliárd forintnyi jövedelmét emésztette fel az az áldatlan belpiaci helyzet, amelyben az elszegényedő fogyasztók már hosszú ideje képtelenek reális árat fizetni a hazai élelmiszerekért. Ennek lett egyenes következménye, hogy túltermelési gondokkal, önköltség alatti felvásárlási árakkal, összefoglalóan vészes jövedelemhiánnyal küzd mezőgazdaságunk. Hogy a gazdálkodók tömeges tönkremenetele elkerülhető legyen, egyrészt támogatásokkal tolni, másrészt reálisabb élelmiszer- árakkal húzni kell az agrárium szekerét. Miután a „tolóerő" a kormányprogramban ígérthez képest — természeti csapások és külső körülmények miatt is — kisebb lett a vártnál (többek között az agrártámogatások befagyasztása okán is bírálja az agrártárcát a MOSZ), az energiát most a húzóerő növelésére igyekszik fordítani a kormányzat. Ha erőfeszítéseit siker koronázza, élelmiszerár-emelkedésekre számíthatunk. Ez ugyan nem öröm, de be kell látnunk, a parasztságnak is élni kell. Hétfő reggeli karikák Ferter János karikatúrája □ Vajai aukció Vaja önkormányzata és a Vay múzeum katalógust készített, mely bemutatja azokat a képzőművészeti alkotásokat, melyeket május 29-én, 11 órától fognak elárverezni az árvízkárosultak megsegítésére. □ Kótaji véradók Sikeres volt a Vöröskereszt megyei szervezetének kótaji véradóakciója. Mintegy nyolcvanan vállalkoztak önkéntes véradásra. Az önkormányzat vásárlási utalvánnyal támogatta a segítőkész embereket. □ Máriapócsi városismeret Az alsó tagozatosoknak hangosolvasási, a felsősöknek városismereti versenyt rendeztek a máriapócsi általános iskolában. Munkaterápia közelnézetből Maximált jutalomért órabérben • A foglalkoztató veszteséget termel Tiszavasvári (KM - Gy. L.) — Tavaly szeptember elseje óta működik Tiszavasváriban, a Kornissné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs Kht. területén a foglalkoztató. A foglalkoztatóban jelenleg harmincán dolgoznak. Két részlege van: az egyik a szövődé, a másik a bőrdíszműkészítő. Bentiek és kintiek A szövődében rongyszőnyeget, azaz pokrócot készítenek nők, férfiak vegyesen. Kétféle „munkaviszonyban” dolgoznak: a szociális otthon lakói (a bentiek) számára ez munkaterápia, amiért nem bért, hanem jutalmat kapnak. Ez maximum 5800 forint lehet havonta. De a munkaterápiának akkor van igazán értelme, ha a jutalmazást differenciálják, ezért számolják a munkával töltött órákat. Mondhatnánk tehát, hogy „órabérben” dolgoznak. A foglalkoztató nem bentlakó dolgozói pedig csökkent munkaképességűek, akiket teljesítmény szerint fizetnek. Egy méter rongyszőnyeg megszövéséért kétszáz forint jár. Nagy Józsefné általában négy métert készít el nyolc óra alatt. — Ennél többet nem nagyon bírok megcsinálni — mondja —, akárhogy igyekszem is. Nem nehéz kiszámolni, menynyit keres Nagyné egy hónapban. És ebből a személyi jövedelemadót, a társadalombiztosítási járulékot még levonják. Lippai Mihály férfi létére akár öt métert is megsző egy nap, ha nem kell sokat kötögetni a szálakat. Ha rossz az anyag, háromnál több nem jön össze. — Megerőltető egy kicsit, mert, tudja, fáj a lábam. Itt meg lábbal is kell dolgozni. Azért jó, hogy van ez a lehetőség, mert kiegészítjük egy kevéssel a rokkantságit, meg emberek közt vagyok. A foglalkoztató új épülete A másik részlegen készítik elő a szőnivalót. Jobbára itt dolgoznak a bentlakók. Névtelenül Egy névtelen bejelentés szerint a munkavezető hajcsár módjára valósággal „őrületbe kergeti”, betegen is dolgoztatja az embereket. Enyhe (költői) túlzásnak tűnik az állítás a helyszíni tapasztaltok után. Rövid idő alatt Angyal Ferencné már a harmadik csoportvezetőjük. A fenti állítást rosszindulatú vádaskodásnak tartja: — Az orvos nem is engedné, hogy bárki is betegen dolgozzon. Erdélyi Attila műszaki vezető: — Ha a munkával töltött időt számolnánk, akadna olyan, akinek nem jönne ki több hat óránál. Egy-egy cigarettaszünet eltart 15-20 percig is. Senki nem hajszolja őket, hiszen nem is lehet. Anonymusunk szerint a szőnyegvégeknél felhasznált selejt- függönyökből egyesek táskaszámra vittek haza, sőt pokrócot is. A műszaki vezető szerint ez aligha lehetséges, hiszen autóval be sem lehet hajtani, csak akinek engedélye van: A kilépők táskáját pedig, szúrópróbaszerűen — ha kigyullad a piros lámpa — ellenőrzik. Ráfizetéses A foglalkoztató létrehozását az állami költségvetés támogatta, az itt készülő különféle termékek értékesítése azonban már a kht. dolga. — Igen nehéz az értékesítés — mondja Lohárt Gáborné, a közhasznú társaság ügyvezetője. — Ugyanis az ország legkülönbözőbb helyein igen sok foglalkoztatóban készítenek ilyen vagy ehhez hasonló szőnyegeket, mert ezek a gépek voltak a legolcsóbban beszerezhetők. A foglalkoztató sajnos veszteséget termel, amit a működéstől kell elvenni. Megszüntetni két okból nem lehet: az embereknek szükségük van rá, ha bezárnánk, vissza kellene fizetni a támogatást. Segítséget a kisiskoláknak Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Több mint aggasztó a kisiskolák helyzete a Felsö-Tisza mentén, határainkon belül és túl is segítségre szorulnak az oktatói munka színvonalának megőrzéséhez. Mindezt négynapos szakmai kőrútjának tapasztalatait összegezve mondta vasárnap Nyíregyházán Lezsák Sándor, a Parlament Oktatási és Tudományos Bizottságának elnöke. Az MDF megyei irodájában megtartott sajtóbeszélgetésen elhangzott: 1994 után megtört az a lendület, amely az iskolák korszerűsítését, újak építését eredményezte, de a jövő évi költség- vetés már ismét kiemelt figyelmet szentelhet e területnek. Lezsák Sándor külön élményként említette, hogy az iskolai látogatásai során rendhagyó órákat is tart, a kárpátaljai Visken éppen a rendszerváltást taglaló történelemórába csöppent. A szomszédos országból az elnök nem túl jó híreket hozott, fenyegető előjelként értékelte például az ukrán nyelvtörvény módosítási tervezetét. Ez többek között a magyar kisebbségi tévéműsorokban is az ukrán nyelvhasználat kétharmados arányát írja elő. Árvízpénz Budapest (MTI) — A személyi tulajdonú lakások ár és belvízkárainak helyreállítására 2 milliárd 50 millió forint áll a belügyi tárca rendelkezésére. A minisztérium pénteken már el is kezdi ebből egymilliárd forint előleg kiutalását. Nem adnak viszont támogatást a személyi tulajdonú egyéb építmények (garázsok, melléképületek, ólak) helyreállítására, melyekben összesen 349 millió forintnyi kár esett. Gumik Ágnes, a BM ön- kormányzati gazdasági főosztályvezetője a tárca hétvégi sajtótájékoztatóján elmondta: az önkormányzatok és a közigazgatási hivatalok gyűjtik össze és juttatják el a minisztériumhoz az igényeket. Az önkormányzati tulajdonú középületek helyreállítására szánt 403 millió forintból 161 millió előleg átutalását már megkezdték. Összesen 274 intézményben, köztük 73 iskolában, 46 óvodában és bölcsődében, 39 polgármesteri hivatalban, 35 művelődési házban, 16 orvosi rendelőben keletkezett kár. Megkezdődött az 1 milliárd forintos keretből 741 millió kiutalása az önkormányzatok védekezési költségeinek fedezésére. A 100 ezer forintnál kevesebb védekezési hozzájárulást kérő önkormányzatok előlegként a teljes összeget, az ennél többet igénylők a teljes summa 70 százalékát kaphatják meg. Kiemelten kezelik egyes önkormányzati intézmények helyreállítását. Csík a kocsi alatt kóló táblát, anélkül, hogy a kulturált parkolás feltételeinek csíráját megteremtenék. Ezeken a helyeken is büntessenek. Azt, aki közterületnek nevezte ki ezeket a házhelyeket. ]\íegünnepeltük a rendőrnapot. Volt minden, ami ehhez kell. Díszmenet, repülős bemutató, a helikopter talpára kiálló, onnan tüzelő egyenruhással, kutyák mutatták be, mint tudnak elbánni a bepólyált karú emberrel, kommandósok hatoltak be a számunkra kijelölt helyre. Szóval volt minden ami katonás, ami erőt mutat, ami félelmet kelt. Csak a polgárbarát rendőrséget nem láttuk. IN^egint listát készített az amerikai főkonzul azokról a pesti éttermekről, amelyeket nem ajánl a tengerentúlról ide látogató turistáknak. Sőt, néhány nappal később az is napvilágot látott, hogy a német követség is hasonlóképp cselekedett. Az ok ismerős, olyan árakat számolnak néhány helyen, hogy azok a nálunknál szokásos fizetések sokszorosát keresők pénztárcáját is megrendíti. Hiába, nem tud velünk lépést tartani senki. Mi bezzeg valószínű, szemrebbenés nélkül fizetjük az egy tál ételért felszámított 44 ezer forintot, mert bennünket nem óv senki attól, hogy betérjünk. S amíg van akinek egy szelet sült eny- nyit ér, vagy egy üveg bor ára tízezernél is többre rúg, addig nyugodtan készülhetnek a rekordok könyvébe illő árlapok. Olvasom, hogy készül a rendelet, mely szerint a háziorvosok megvehetik a rendelőt, s kölcsönt is kapnak a műszerek beszerzésére. Eddig a szolgálati lakással, a rendelővel lehetett pályakezdőket, a fiatalokat megnyerni. De ezután honnan lesz orvosa egy falunak, ha nyugdíjba megy, vagy alkalmatlan, aki megvette a rendelőt, a lakást? Nagy Józsefné munka közben a szerző felvételei Balogh József Olvasom lapunkban, hogy egy kertvárosi lakost megbírságoltak, mert a saját háza előtt, saját maga által parkosított területen állt a kocsija. Én is láttam valamelyik nap egy hasonló esetet: a Szarvas utcán fedezett fel a parknak nevezett senki földjén egy autót két felügyelő, s már keresték is a megfelelő passzust a bírságolás indoklására. Van nekem is ötletem. Azokat büntessék, akik piacnapokon, főként szombaton a Búza téren a közlekedés elől elzárt területen parkolnak, hogy ezután ne higgye senki: azért festették fel azt a területet, mert a kék csík az ő autójához jól megy. Ha büntetés, hát legyen. A megyeszékhely belvárosában (Egyház, Síp utcákon) a lebontott házak helyén a bontás után öt perccel kirakják a fizetőpar-