Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-15 / 112. szám

1999. május 15., szombat 8. oldal 1^551255 1 Sofőrülés helyett direktori székben Kovács Bertalan Gyermekfejjel a kamionok pilótafülkéjébe vágyott, mert úgy gondolta, felnőttként a szó legszorosabb értelmében VEZETŐ­KÉNT keresi majd a maga és családja kenyerét. Az országúti monstrumokhoz buszsofőr édesapja révén került közel. A gyermeki terv és álom, a „mileszel- hanagy leszel? ”-re adott ifjonci válasz meg­valósulása — ahogyan ez már lenni szo­kott — neki sem jött be. Ámbár, aho­gyan vesszük, mert az élete 35. esztendejét tapo­só Nyakó Bélának, ha csak bizonyos mérté­kig is, de sike­rült: valóban ve­zető lett. Igaz, nem kamiont ve­zet, hanem a kis- várdai Várszín­ház és Művésze- ____ tek Háza szekerét Nyako Bela kormányozza immár fél tucat éve. Pedig szinte csak a véletlen műve, hogy népmű­velő lett, hiszen a besis érettségi után a ta­nárképző földrajz-testnevelés szakára je­lentkezett. A földrajzos felvételivel min­den rendben is volt, ám a tesis szelektáló erőpróba előtt eltört a lába. Aki picit is is­meri hősünket, az kapásból kitalálja: foci­zás közben tört derékba el sem kezdődött testnevelői karrierje! Mivel a következő évben az előzőleg már sikeresen teljesített földrajzhoz már nem párosították a testne­velést, a számára szimpatikusnak, ám két­ségkívül rejtélyesnek tűnő népművelést választotta. (Feleségének köszönhetően a Nyakó família azonban így sem maradt testnevelő nélkül, s két gyermeke is igen mozgékony lurkó hírében áll.) Mindazonáltal nem teljesen vakon ug­rott az ismeretlenbe, hiszen a kultúrához, ezen belül a könnyűzenéhez már koráb­ban is igen szoros szálakkal kötődött. Min­den bizonnyal sok irigye akad, ha elárul­juk: egykoron — gimnazista fejjel — osz­tálytársával, Bódi Lászlóval (igen, a „republikánussá” lett Cipővel!) pendültek egy húron. A hajdani, vagy talán ma is lé­tező falfesték márka után Walkyd névre keresztelt banda ugyan csupán szűk kör­ben nyomult, ám a gimnáziumi szalagava­tó utáni bulin ők szórakoztatták társaikat. Mellesleg, a walkydos zene meglehetősen érdekes lehetett, hiszen a várszínházi di­rektor emlékezete szerint az akkor még csak zeneiskolát (később konzervatóriu­mot is) végzett, emígyen több hangszert is kiválóan megszólaltatni képes Bódi a két társának gyorstalpaló kurzuson mutatta Fesztivál!' plakátok A szerző felvételei be: mit és hogyan kell játszaniuk. Ha a kö­zös zenélés képességét nem is, az együtt­gondolkodásra való hajlamát az igazgatói székben is kiválóan tudja hasznosítani. Hiszen a Várszínház és Művészetek Háza csúcsrendezvényének számító nyári, a ha­táron túli magyar teátrumokat egy tető alá hozó fesztivál előtt meglehetősen sok és bonyolult problémát kell egyeztetéssel megoldani. Tehát, látni kell a pályán! Ez nem is esik nehezére, hiszen ifjúként ka­pus volt az NB-III-as KSE labdarúgócsapa­tában, mi több angyalbőrbe bújva egy évig az első osztályból éppen kipottyant Kapos­vári Rákóczi hálóőre volt. Ma is szívesen és rendszeresen véd a nagypályás öregfiúk bajnokságban, s a baráti társaságot is je­lentő Amatőr FC kispályás együttesében. A fociteljesítményt — különösen egy ka­pusét — könnyű mérni, hiszen gólok for­májában ölt testet. A kultúra hajlékában is hamar jön a publikum visszajelzése egy- egy rendezvény, produkció, azaz „meccs” fogadtatásáról. Hibázni tehát csak kicsit, s csak ritkán lehet. Jl direktori székből „öngólt rúgni” pe­dig majdnem olyan végzetes és veszélyes, mint a kamionvezetői ülésből elnézni egy forgalmi helyzetet. Zoli szabad akar lenni Kállai János Kisvárda, Tiszakanyár, Nyíregy­háza, Nagydobos. Egy tizennyolc esztendős, középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalember rövid életútjának helyszínei. Mindhez emlékek, illetve szilánkos emlék­töredékek kötik, melyek között akadnak kedvesek, de többsé­gükben szomorúságot, félelme­ket, fájdalmakat idézők. H. Zoltán tizennyolc éve mégis így, együtt maga „a történet”. Terapeutájával (lelki gondozó­jával) érkezik a beszélgetésre. Juha Pál, a nagydobosi Perényi Péter Általános Iskola igazgatója „felkészített” a randevúra; tájé­koztatott Zoli képességeiről, jó és rossz tulajdonságairól, nem titkolva: nem könnyű eset. Több­ször állt kezelés alatt gyermek­pszichiátrián, mert dühkitörései voltak; jelenleg is gyógyszert szed. A Perényi A megyei önkormányzat Pe­rényi Péter Általános Iskola és Diákotthona Nagydobos szívében helyezkedik el. Az intézmény feladta és célja középsúlyos fokban értelmi­leg akadályozott tanulók ne­velése, oktatása, foglalkozta- tásos személyiségfejlesztése. Mindezt 11 gyógypedagógus, 12 gyermekfelügyelő, gyógy­pedagógiai asszisztens, 2 ápolónő, 1 szociális munkás látja el. Az iskola beírt tanu­lóinak száma 102, közülük 32 állami gondozott. Az ő ott­honteremtésük megkönnyí­tésére határozta el a nevelő- testület a két szolgálati lakás családotthonná alakítását, amelyben a családi élet moz­zanatainak modellezésével, szokásrendezésének kialakí­tásával törekszik könnyebbé tenni a felnőtt életbe való át­menet időszakát. Az iskolás tanulók a felső szakaszban komplex tanul­mányi versenyeken vesznek részt, alkalmanként igen szép eredménnyel. 1995-ben Zalaszentgróton, 1998-ban Győrben elsők lettek a Koncz Dezső Országos tanul­mányi versenyen. Rendsze­res résztvevői és szereplői az Értük Velük Egyesület Zán- kán megrendezett kulturális fesztiváljának. Kézfogással köszöntőm mind­kettőjüket. Bemutatkozom a fia­talembernek. Értelmesen, han­gosan, tisztelettudóan mondja a nevét, nyugodtan foglal helyet a fotelben. Fülében olcsó ékszer, nyakában bőrszíjas feszület, ru­házata, frizurája divatos, gondo­zott. Ránézésre nincs ember, aki mondaná: ez az ifjú beteg. Csak a szeme, a gyakorta lesütött, elka­pott tekintete árulkodik feszült­ségről. Készségességéhez nem fér kétség. A kezdet kezdetén ki­jelenti: — Csak tessék kérdezni, válaszolok, ha tudok.) Zoli értékei Kézügyessége messze felül­múlja szellemi képességeit. Összebarkácsolt magának egy szekrényt, egy hangfa­lat; jól rajzol, fest; lábtörlőt tud szőni, műbőrből macifi­gurát készít. Szereti a termé­szetet. A növényeket, az álla­tokat. Hisz Istenben, temp­lomba jár. Görögkatolikus vallású, de hangsúlyozza: Egy az Isten. Az Úr nevét — vallotta be — nem tudná „csúnyán” kimondani. — Kisvárdán születtem. Aztán Kanyáron laktunk. Kilencéves koromban kerültem intézetbe. Nyíregyházára, a GYIVI-be. Öt évig voltam ott. Óvodába jártam. A kanyári iskolában egy osztályt végeztem. Intelligens tanítóné­nim volt. Jó volt. Kedves. Máso­dikba már nem jártam. A nyolc osztályom mégis megvan. Nyír­egyházán tanultam, a Szarvas utcán. Öt évig. Ez foglalkoztató iskola. (Amikor megkérdezem, mit ért a foglalkoztató iskola fogal­mán, a fiú válasza: — Sokat tö­rődnek velünk, meghallgatnak bennünket. Szeretem a kikép­zést...) — Zoli erős fiú. A nehéz fizi­kai munkát imádja — teszi hoz­zá az elhangzottakhoz a Pali bá­csi, az igazgató. — Favágásban, ásásban, tuskókiszedésben ver­hetetlen. Hozzánk 1995-ben ke­rült. Tizenöt évesen. A munkára felkészítő tagozatot elvégezte; ez a tankötelezettségi törvény miatt „kikerülhetetlen”. — Először nehéz volt Doboson — mondja Zoli.. — Szomorú vol­tam. Hiányzott a testvérem, Zsol­ti. (A beszélgetés a családi háttér felvázolásakor meglehetősen za­varossá válik; érezhető, ingová­nyos területre érkeztünk. Megtu­dom; Zoliék öten vannak testvé­rek, illetve féltestvérek; ő a leg­kisebb. Imola, egy másik Zoli, Jani és Zsolt. A gyerekek. Két apától. A Zolié 1994-ben meghalt. Az anya alkalmi, napszámos munkákból próbált új élettársá­val megélni. Szigorú egyszerű­séggel bukik ki „alanyomból” a mondat: Én már lemondtam ró­la... Nem foglalkozom vele... Itt, Doboson egyszer sem látogatott meg. Igen, ez így van, erősíti meg a terapeuta. Csak Zsolt ke­reste fel, talán kétszer... A ma­guk módján leveleznek, telefo­nálgatnak. Kiderül: Zolinak egyetlen reménye a továbbiakat illetően: a húszéves báty.) — Apám segédmunkás volt. Korán meghalt. Örököltem tőle a munkaszeretetei. Amikor meg­halt, feldúlt voltam. Gyógyszere­ket szedek most is. Sok volt a vé- szekedés otthon. Lehet, hogy fo­gyatékosán születtem. Ezt nem tudom pontosan. Azt igen: nehéz gyermekkorom volt. Egyszer na­gyon megfáztam, néha megver­tek... Nem figyeltek rám... (Nagydoboson segítőkészségé­vel kitűnik társai közül. A kas­tély körüli munkákat szorgalma­san végzi. Ásózik, füvet nyír, fát fűrészel. Bizonyos elméleti isme­retekre is szert tett: megismerte a közúti közlekedés szabályait, a viselkedés alapvető fortélyait. Olvasni viszont alig tud; ha mégis kiböngész valamit, az nála Kikapcsolódásként leginkább rajzolni szoktam Martyn Péter felvételei Mindenem a munka „képi” szinten valósul meg. A nevét, ha nagyon szükséges, leír­ja. Ennyi. A számolás, az más.) — Pénzt számolni, azt tudok — jegyzi meg széles mosollyal. Nem tudnának seholsem becsap­ni. Dolgozni jártunk, kaptunk pénzt, el is költhettük. így jó. Nem szeretek pénzt tartani ma­gamnál. Nápolyit, kólát, ivóiét szoktunk venni. Meg egyszer vettem egy lakatot a szekré­nyemre. — Most, hogy 18 éves lettem, el kell jönni Nagydobosról. El is akarok jönni. Az Irgalmas Sama- ritánus Gyülekezeti Szociális Módszertani Központba kerülök. Ott leszek lakó és gondozott. Kertészkedni fogok, télen koron- gozni, takarítani. Ott lesz egy ba­rátom is, akivel együtt jártam is­kolába. De igazán Zsolttal, a test­véremmel szeretnék majd élni. Szabad ember szeretnék lenni. Zsolt Sülysápon villanyszerelő. Meg fog nősülni. Aztán én velük laknék... Zsolt mondta: lehet róla szó. (Juha Pál igazgató hozzáteszi: Nem sok remény van a testvér­hez költözésre. Próbált ő maga is kapcsolatba lépni a báttyal. Nem sikerült. Annyi pozitívum azért van a dologban: a villanyszerelőt a munkahelyéről nem engedték el, ezért nem látogatta Zolit...) — Szoktam szórakozni is. Sze­retem a mozit, a zenét, a táncot, jó mindegyik. Mi Doboson, ha­tan, családotthonban lakunk, kü­lön épületben. A többiekkel kijö­vök; van tévénk, néha videó­zunk, magnózunk. Sokat rajzo­lok, meg kabalákat készítek a fi­úknak, lányoknak. De tessék még kérdezni, válaszolok... (Nincs több kérdés. Zoli oda­súgja Pali bácsinak: — Na, ez si­került. Láthatóan megkönnyeb­bült, de el is fáradt a beszélgetés végére. Rosszabb valamire szá­mított. Mosolyogva búcsúzik. Talán azzal a ki nem mondott, tisztán meg nem fogalmazott re­ménnyel, hogy egyszer majd Sülysápon, Zsolti házában foly­tatjuk a történetet. Kívánom, le­gyen neki igaza. Azt is mondhat­nám: Ámen!) Értékeink A nyár közeledtével egy­re több turista keresi fel megyénk csücskeit. Nem is véletlenül, hiszen sok szép műemlék található ezen a szép tájon. Tisza- csécsén a Móricz-emlék- ház megtekintése után érdemes beülni a pati­nás kis templomba. A jellegzetes középkori ere­detű orsós település kö­zepén álló szerény temp­lom és a mögötte felma- gasló harangtorony fi­gyelmet érdemel. Több harangtorony is megma­radt ezen a vidéken, de a nagyszekeresi és a ti- szacsécsei a legdísze­sebb, fafaragásuk a leg­gazdagabb, kivitelezésük a leggondosabb Elek Emil felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom