Kelet-Magyarország, 1999. május (56. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-03 / 101. szám
1999. május 3., hétfő 3. oldal Egy röpke nap az ünnep. A munka ünnepe. Előtte is, utána is dolgos hétköznapok. Munka a futószalag mellett, a földeken, az íróasztal előtt. Közben egy napra majális. Évek óta nines már felvonulás — kinek hiányzik? —, a többség úgy véli, május első napja legyen a vidámságé, a tavaszt köszöntő majálisé. Aztán másnap kezdődik minden elölről. Munka a futószalag mellett, a földeken, az íróasztal előtt. Nem munka ez, robot — hangzik az egyik oldalról, s rögtön utána replikáz a másik oldal: örülj, hogy van munkád. Néhány éve valóban ez járja Magyarországon, mert abban a bizonyos pakliban — a nagy többség paklijában — benne van a munka elvesztése, az elbocsátás lapja is. Ezt pedig nem lehet mással magyarázni, mint a fejlődéssel. Az embert helyettesítő gépekkel, a technika, a technológia fejlesztésével. A multik kevesebb munkaerővel is nagyobb termelékenységet érhetnek el, ezáltal több profitot termelhetnek, amin így kevesebben kell osztozniuk. S amikor megjelennek a térségünkben, ebből a profitból csak több jut nekik. Mivel a gépek lassan átveszik az ember szerepét, csak irányítani kell őket, a szakképesítés leértékelődik, viszont felértékelődik a betanított bérmunka. Ez az olcsóbb munkaerő pedig még több profitot termel. Ugyanakkor örülünk, hogy egyáltalán munkalehetőséget hoznak, mert igy kevesebben szorulnak állami támogatásra, s ezek az emberek nem érzik a munkanélküliséggel együtt járó feleslegességet, a reménytelenséget. Úgy tűnik, a munkanélküliség a fejlődés velejárója. Nem kell messzire menni, az Európai Unióban már évek óta tíz százalék körüli a munkanélküliség. Ez is bizonyítja: a fejlett régiókban a fejlődéssel együtt jár a munka hiánya is. Viszont az is igaz, a fejletlen világrészeken azért magas a munkanélküliség aránya, mert fejletlenek. Nem ördögi kör ez. Mi valahol a kettő között helyezkedünk el, s mi sem vonhatjuk ki magunkat a világfolyamatok alól. A mai állapotunk éppen bizonyíték erre. Még nem értük el a nyugati államok fejlettségét, de a keletiek közül jócskán kiemelkedünk. A munkanélküliségi ráta is köztes állapotot mutat. S hogy ennek örülnünk kell? — adódik a kérdés. Ezt mindenki saját vérmérséklete, politikai beállítottsága szerint eldöntheti. Egy azonban biztos: mindenkinek saját tudása szerint tennie kell a helyzet pozitív megváltoztatása érdekében. Kívánni — netán követelni — a jobblétet csak ezek után lehet. A munka ünnepén Mintha tavaly többen lettünk volna... Ferter János rajza □ Sörkert bérben A gávavencsellői képviselő-testület a hétvégi ülésén elfogadta az 1998. évi költségvetési év beszámolóját, az új szervezeti és működési szabályzatot és több pályázatot. Döntött két ingatlan (Dobó u. 5. és Petőfi u. 157.) sorsáról, valamint bérbe adta a Sörkertet. □ Gyermekjólét A szakolyi polgármesteri hivatal gyermekjóléti szolgálatot hív létre a szomszédos Nyírmihálydival társulásban, három szociális munkást alkalmazva. A szolgálatjúlius 1. indul. Öt váltás párnából, paplanból A szociális otthonokat nem zárják be, ugye? • Elvesztik érvényességüket az ideiglenesek Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — A szociális és családügyi miniszternek címzett aggódó levél feladója a megyénkben több mint hetven szociális intézmény sok-sok dolgozója és gondozottja lesz. Szabolcsban összesen 73 intézmény fogja át a csecsemőtől az élete utolsó perceit élő idősig valamennyi rászoruló bentlakásos, tartós, átmeneti, nappali szociális ellátását. Ezek közül 18-at nonprofit szervezet (egyház, magánszemély, alapítvány), tizet a megyei önkormányzat tart fenn, de a többségnek a helyi önkormányzat a gazdája. A megyei szociális intézmények szakmai, érdekvédelmi egyesülete nemrégiben együttgondolkodásra hívta az érintetteket. Amint azt Kissné Szabó Zsuzsanna, a szervezet elnöke, a Szivárvány Idősek Otthonának (ez 410 férőhelyével a legnagyobb ebben a szférában) igazgatója elmondta: a legfőbb gondjuk, hogy az egészséges idősek ellátását mindenki szívesen vállalja, de a valamilyen értelemben sérültek, vagy a speciális is- tápolásra szorulók már „nem annyira kelendők”. Nagyon hiányzik a rendszerből a fiatalok részére létesített ideiglenes rehabilitációs elhelyezés, és az önellátásra képtelen, szellemileg vagy fizikailag leépült (akár önveszélyes) öregek szakintézete. A szenvedélybetegeknek, pszichiátriai beutaltaknak évekig kell várniuk... Ezeken a helyeken a normatíva ugyan magasabb, de magaVárakozók sabbra helyezték a szakmai mércét is. A legnagyobb gát a környezet előítélete, ellenállása. Ráadásul a jogszabályok ellentmondóak — s ahogy az egyik előadásból idézve megtudtuk — az egész országban percenként vétenek az alkotmány ellen, mert a kényszer és a pénztelenség szülte gyakorlat az alapvető emberi jogokat sérti. Várni kell például a toalettre... Másik példa: egy nyilván íróasztal mellett született, életsze- rűtlen, betarthatatlan törvényi passzus fejenként öt váltás ágyneműgarnitúrát ír elő. Csak a sóstói otthonban ez kétezerötven lepedőt, ugyanannyi párna és paplanhuzatot jelentene. Honnan vegyék rá a pénzt és hol raktározzák?! A tapasztalatok összegzése során kiderült, hogy mi mindennek ellenére az országos összehasonlításban megálljuk a helyünket. Az utóbbi időben épült intézmények optimálisak, de ez nem mondható el az átalakított kastélyokról, kúriákról. Különösen a kistelepüléseken hiánycikk — hallottuk — az egymásra épülő ellátórendszer. Nincs házigondozás, idősek klubja — a legkönnyebb határozatot hozni és beutalni... Fennáll a veszélye annak, hogy több megyei intézményt be kell zárni. Év végéig érvényesek ugyanis az ideiglenes működési A szerző felvétele engedélyek. Ez hátrányosan érinthet harminc önkormányzati szociális szolgáltatót. Ahol az alkalmazottak szakmai végzettségi kritériumait vagy az ÁNTSZ szabta feltételeket (anyagi okok miatt) nem tudják addig teljesíteni, lehúzzák a rolót. A szakemberek egyöntetűen a türelmi idő meghosszabbítását kérik. Azt szeretnék a jogszabály- alkotókkal érzékeltetni, hogy a mindennapi gyakorlat nem igazolja vissza az intézménybe kerülők emberhez méltó életének biztosítását. Márpedig mi mintha nyugat felé nyújtanánk jelentkező ujjúnkat, nem igaz? Szép szőke városom Szilvási Csaba A múlt időknek bölcsei századokon keresztül örökmozgót követeltek a véges emberésztől. Az új kor bölcsessége az örök béke és nyugalom vessző- paripáját szeretné lovagolni. Én nagyon konzervatív vagyok. Ha az eltűnt idő nyomában járok, minden szögletet, minden zugot úgy szeretnék lelni, ahogy valaha megszoktam. S mert ez lehetetlen, bárhol megfordulok, ahol valaha jártam, mindig fáj a szívem. Újabban egyre több időt töltök el gondolatban kisdiákkorom szép szőke városában, Nyíregyházán, ahol az utóbbi években jobbára csak átutazóként fordultam meg. Felkeresem a Bessenyei tér 7. szám alatti kollégiumot, ahol életem legelevenebb négy esztendejét töltöttem, bemegyek a régi Vasvári Pál Gimnázium idő füstös falai közé, felülök az egykori sóstói villamosra. Kószálok a nagy tó partján vagy a Tölgyes csárda környékén, s gyalog, mint egykor oly sokszor túl korán a végtelenbe röppent barátommal, egykori iskolatársammal együtt elgyalogolok még Kálmánházára is. Emlékek kútgémje nyöszörög bennem, betegen, harangoz az idő szelében a vödör. Nyíregyháza, legkedvesebb fám, a nyír temploma, szentegyháza. Elhagytalak, az Alfölddel együtt felcseréltelek a görbe tartományra, ahol nem látni, ahogy a nap elül tekenője megett. Nyíregyháza, ahol első szerelmemet megismertem. Nyíregyháza, ahol a lég is nyersebb, keményebb, a szellő hívása is metsz. Ahol mindig fúj a szél. Nyíregyháza. Elhagytalak, mégis hű maradtam hozzád. Hű maradtam az egész Alfóld- höz. Ahhoz a világhoz, ahol a Hét krajcárt köszöntő Ady szavaival „az emberek nem hazudnak akarattal, ha keserű a szájuk köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek”. A napokban beszéltem telefonon Katona Béla bácsival, atyai barátommal. Aztán Mar- gócsy Jocó bácsit köszöntöttem nyolcvanadik születésnapján, s rajta keresztül minden élő és már eltávozott egykori tanáromat, akik szinte kivétel nélküli óriások voltak s azok is maradtak a lelkemben mind a mai napig. Naponta gondolok rájuk hálával és szeretettel. Tatos Pista bácsira, amikor az ötven és a hatvan közötti fél úton is napi ötvenszer fel tudok még mászni függeszkedve a kötélre. Fekete Feri bácsira, amikor egy-egy népdalt dúdolok, szolmizálok magamban vagy a hegedűmön játszom. Horváth Sanyi bácsira a latin, Németh Zoli bácsira az orosz nyelv mesterére. Itt van a szívemben Banner László, Ági Sándor, Hengsperger János, Drégelyi Lászlóné Giziké néni s a többiek is, akiknek lelkem jelentős tartalmát köszönhetem. Itt van Pál György, Gyurka, aki megmutatta nekem, milyen az ideális osztályfőnök, s Körösi Tibor, kollégiumi nevelőtanárom, az emberséges ember mintaképe. ^Nyíregyháza. Ha rád gondolok, mindig diák vagyok. Arcomat tiszta szellő mosogatja, s itt a görbe tartományban is vígan, örömégve fúrom bele magamat az élet kékellő egébe mint a füttyös kis pacsirta. Katonaanyák A Magyar Honvédség az idén is folytatja azt a több évtizedre visszamenő hagyományt, mely szerint az öt vagy annál több katonafiút nevelt édesanyát az anyák napjához kapcsolódóan köszönti és jutalomban részesíti. A Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság kezdeményezésére megyénkből összesen nyolc édesanya részesült elismerésben. Pénteken délelőtt a parancsnokságon Zákány László ezredes köszöntötte özv. Soltész Imrénét és Szoták Mihálynét Martyn Péter felvétele Fejlesztés a szegletben Tanácskozás a nyírbogáti kúriában Nyírbogát (KM - Ny. Zs.) — Tudományos tanácskozást szervez Nyírbogáton a Magyar Tudományos Akadémia agrár- tudományok osztálya, valamint a Földművelésügyi és Vi-. dékfejlesztési Minisztérium Országos Területfejlesztési Központja. ' A nyírbogáti kúriában május 8-án 9 órától kezdődő tanácskozás központi témája Magyarország háromhatár szegletének fejlesztése lesz, éppen ezért a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Területfejlesztési Tanács támogatását is élvezi a kezdeményezés. Az agrárgazdaság különböző területei között szó lesz az agrár-, vidék- és területfejlesztés összhangjának megteremtéséről, fő irányairól, a növény- illetve gyümölcstermesztés korszerűsítésének lehetőségeiről. Az előadók külön érintik az állattenyésztésben valamint az erdészetben és a faiparban előttünk álló feladatokat. Elseje után Sípos Béla
