Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-30 / 100. szám
1999. április 30., péntek 7. oldal Tabiné Jenei Erzsébet művei il Nyírbátori Alkotóház pedagógus képzőművészeti stúdiójának alapító tagja, 1971-től folymatosan résztvevője a közösségnek. A klasszikus képzőművészeti műfajok közül az akvarellfestészetben ért el szép eredményeket. 1982-től zománctechnikával foglalkozik. A zománcozás során szerzett szakmai tapasztalatait kamatoztatja egészen egyedinek számító, jelenlegi — bátori — kiállításán. Virágkompozíciói szépen felépítettek, magas színvonalúak. Az „átírt” virágelemek gazdag formakincsről és gazdag színvilágról tanúskodnak. Orchideák I. Liliomok Elek Emil felvételei MÚZSA József Attila verse Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő — szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. (Az anya hiányának fájdalma és „mégis örök jelenléte” az egyszerűségében is csodálatos versben tökéletes letisztultsággal fogalmazódik meg. Ezért választottuk szemelvényül — anyák napja alkalmából — „mindenki árvája” költeményét.) A kereszténység életstílus Ezredvégi beszélgetés dr. Várszegi Asztrik c. püspök pannonhalmi főapáttal Az ezeréves pannonhalmi főapátság KM-archív felvétel Balogh József Rohamosan közeledik az ezredforduló: a keresztény világ kétezredik születésnapja, s a magyar államalapítás ezeréves évfordulója. A kettős ünnepre nagy a készülődés, az útkeresés, ki, hogyan, s mivel teheti emlékezetessé a nagy évet. Pannonhalmának, a bencés szerzetesrend központjának van már tapasztalata: 1996-ban ünnepelték a szerzetes rendi iskola alapításának ezeréves évfordulóját. Igénylik-e, s ha igen, át tudja-e adni tapasztalatait az intézmény másoknak? Erről beszélgettünk dr. Várszegi Asztrik c. püspök, pannonhalmi főapáttal. — Azóta is tapasztalom, hogy a 96-os év rendezvényei, de még inkább annak az üzenete megérkezett a magyar szivekhez. Nem felejtették el, nagyon pozitív a ráemlékezés, egyáltalán az, hogy megpróbáltunk ebben a magyar hazában reményt kelteni, reményt adni az embereknek. Az egész emberiség vajúdik, szenved, valami újat, valami mást várunk. Ebben a váltásban, váltó korszakban próbáltunk meg Krisztusra, reményünkre, a párbeszéd, a személyes találkozások, a közösségek találkozásának fontosságára, az ökumenére, az egyházak kiengesztelődésére, és egyáltalán arra mutatni, ahogy mi keresztények a teremtett világhoz közeledünk. — Ezek voltak a mi hangsúlyos pontjaink. És ugyanezt a gondolkodásmódot folytatjuk a 2000. esztendő előkészületében is. Kétezer évre emlékezik vissza a kereszténység és nem mindegy, hogy a majd visszatérő Krisztus urunk elé hogyan áü ez a kereszténység. Meghasonulva, szétdarabolódva, az emberi önzések és a bűn által elidegenedve, vagy pedig egységet, kiengeszte- lődést, Krisztus békéjét keresve. Úgy tűnik, ma az keresztény, vagy az gondolkodik emberileg helyesen, aki eltaszit, vagy abszurd igazsága értelmében belevág a másikba. Azt gondolom, ezt nagyon egyértelműen és keményen ki keU mondani magunk között, keresztények között: aki így gondolkodik és így közelít az emberekhez, annak lehet hogy van valamilyen ideológiája, még több agresszió a szívében és a lelkében, de hogy Jézus Krisztushoz nincs köze, az biztos. Dr. Várszegi Asztrik A szerző felvétele O Pannonhalma nem csak mint ezeréves egyházi intézmény, hanem az egyházi iskolák egyik középpontja is. Igénylik-e a manapság létrejövő egyházi iskolák a bencések ezeréves tapasztalatát? — Elég sok kapcsolatunk van a többi egyházi iskolával, s nemcsak a katolikus, hanem a protestáns iskolákkal is, mert Pannonhalma egyfajta nemzeti zarándokhely, a kultúra, a kereszténység helye, így az állami és egyházi iskolák diákjait is elhozzák, hogy Pannonhalmát megmutassák. Sokan, számos tanári kar szeretné tudni, hogy mi a mi titkunk. Azt gondolom, hogy az oktatás és a nevelés is változóban van. Mi is mintha kevesebben lennénk és gyengébbek is lennénk hozzá, de megpróbáljuk szerzetes életünk célkitűzését — azt, hogy Krisztus legyen a középpontban —, megvalósítani. Mindkét iskolánk gyermekközpontú. Ebben áll a titka, ha van ilyen, a mi iskoláinknak, hogy atyai szeretettel próbálunk a diákjainkhoz fordulni. Ebben a szeretetben, és ha elérjük, a bizalomnak a légkörében szeretnénk olyan hasznos tudást átadni, ami valóban az életüket szolgálja. Az igazi vagy a bölcs nevelés az, ha á keüő mennyiségű tudásanyagot nívósán úgy adjuk át, hogy a felnövekvő fiataloknak valóban az életét szolgálja. □ Hogy tudást adnak az egyházi iskolák, az abból is kiderül, hogy az egyetemek, főiskolák tele vannak bencés diákokkal, de hogy közösséget is kovácsolnak, az kiderült a mostani máriapócsi zarándoklatból, ahová az ország legtávolabbi pontjairól is eljöttek az öreg diákok. — Nagy kísértés volt a mienknek is a múltba fordulás. Aztán hála istennek, jött egy következő nemzedék a diákszövetség életében, ők azt nézik, ma mit tudunk tenni. Nagyon sok a konstruktív, pozitív kezdeményezés. Minden évben egy-egy alkalommal Mária-zarándoklatra jövünk össze, ott imádkozunk, és Isten segítségével a közösséget építjük. A mostani máriapócsi misének a konkrét gyümölcse, mikor arról volt szó, hogy szolgálni keU az egyháznak, a bencés diákszövetség több tagja felajánlotta a Magyar Püspöki Karnak, vállal- na diakónusi szolgálatot. Ez a felajánlás csodálatos és előremutató. □ Ezekben az években zajlanak az egyházmegyei zsinatok, közeledik a kettős évforduló. Ezek az események és maguk az egyházi iskolák hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a következő évezredben vallásosabb lesz Magyarország? — Biztos, hogy hozzájárulnak a konferenciák, de én nem tulajdonítok ekkora jelentőséget ezeknek a rendezvényeknek. Messzemenőkig egyetértek, és lelkesen támogatom azt a célt, amit II. János Pál pápa tűzött elsősorban az egyház elé: engedje, hogy Jézus Krisztus lelke által újra evangelizálódjunk. A kereszténység nem jámborság, a kereszténység életstílus, az életstílus pedig azt jelenti, hogy a felkeléstől a lefekvésig, a mindennapi élet gyakorlatától az istentiszteletig valahol egy sodrásban, egy stílusban, egy húzóerővel létezünk. A KM VENDÉGE A zenészek mecénása M. Magyar László Tehetségek és művészek címmel rendhagyó hangversenysorozat indult útjára két hónappal ezelőtt a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola zenei tagozatán. A koncertek különlegessége abban rejlik, hogy a tehetséges növendékek bemutatkozása után már elismerést szerzett művészek is szórakoztatják az érdeklődőket. A koncertsorozat ötletadója Pintér Béla, aki az egyik kft. gazdasági tanácsadója. Bár most a könnyűiparban érdekelt, életét azonban nagymértékben meghatározta a zene. Édesapja adventista lelkész volt, aki több helyen is szolgált az országban. Szegeden dolgozott akkor éppen, amikor Béla fia megszületett, aztán a család rövidebb-hosszabb ideig élt Sátoraljaújhelyen, Kiskunfélegyházán, Kaposvárott, majd végül Nyíregyházán telepedtek le. S amelyik településen volt énekkar, annak tagja lett Pintér Béla. Az éneklést annyira komolyan vette, hogy járt külön hangképzésre, sőt még magánénektanárhoz is. Nyíregyházán 1988-ban megalapította az E. G. White kórust, amely kezdetben Csehszlovákiában, Ukrajnában, Romániában vendégszerepeit, az utóbbi években pedig eljutottak a kórustagok Hollandiába, Belgiumba, Németországba, Svájcba, Ausztriába. — Svájcban gondoltam arra, hogy sok tehetséges ifjú zenész lehet a vüágon, de nincs lehetőségük magukat eladni, a tehetségüket felvillantani. Beszélgettem erről Vasvári Tamás zongoraművésszel, s ő ajánlotta, hogy mondjam el az elképzeléseimet a Művészeti Szakközépiskola zenei tagozata vezetőinek. így is történt, s a középiskolában jó partnerekre találtam. Az ötlet lényege az, hogy mivel a fiatal tehetségeket még nem n a gek is ismertek, s csábítják be a zenebarátokat a koncerttermekbe. — Ügy érzem, az eddigi koncerteket kedvezően fogadták a zenebarátok, azért már az őszi programon gondolkodom. Sikerült olyan művészeket megnyer- n e m , akik ingyen el- jönnek azért, hogy a fiatal tehetségek előtérbe ke- rüljePintér Béla Elek Emil felvétele gyón ismeri a közönség, lehető- nek, s ez számomra nagyon jó séget kell teremteni a bemutat- érzés. Bár eddig csak a Nyír- kozásra. így lesznek a tehetsé- egyházi Művészeti Szakközépiskola zenei tagozatos növendékei léptek fel tehetségként, ősszel azonban meg szeretnénk hívni mátészalkai, kisvárdai, fehérgyarmati fiatalokat is. A koncerteken szereplő ifjak számára jövőre kiírunk egy versenyt, hogy ezzel is késztessük őket a további magas színvonalú munkára. Úgy érzem, nem tehetjük meg, hogy a tehetségek elvesszenek csak azért, mert nincs szereplési lehetőségük. Sok alkalmat keU a számukra teremteni, hogy kinyílhassanak, mint a virág. — Számomra hobbi a tehetségek felkarolása. Tisztában vagyok azzal, ha egy hobbit jól akar az ember művelni, arra áldoznia is keU. Mi nem vadakra lövöldözünk, nem hidakat pecázunk, hanem tehetségeket támogatunk. Azért használom rendszeresen a többes számot, mert az egész család — feleségem és a két leányom — részt vesz a hangversenyek szervezésében. Most néhányan azt gondolhatják, hogy könnyű nekem, biztosan sok pénzem van. Ha sok pénzem lenne, akkor megbíznék egy csoportot a hangversenyek szervezésével. Magunk csinálunk azonban mindent, hiszen a szervezés, az ügyek intézése is a hobbi részét képezi. Mindez abból a hitből is fakad, amiben mi élünk, hiszen gyakorló adventisták vagyunk. Nem kell ahhoz sok pénz, hogy adhassunk a másiknak, csak fel kell ismernünk azt a lehetőséget, hogyan segíthetünk egymásnak. Ktlft^ HÉTVÉGE mW * r ^ | ff * % nH| 1
